Nagyvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 6. szám - SZÍNHÁZ - Mihályi Gábor: Peter Brook, a guru
A színházi apparátusától megfosztott Bouffes Színház könnyen alakítható. Ezúttal egy görög teátrum modelljét választották. A nézőtér két emelet magasságban, patkó alakban veszi körül a játékteret, az előadás javarészt a zsöllye eltávolított padsorainak helyén zajlik. Hátrább málladozó, csupasz fal keretezi a volt színpad bejáratát, amelyet valaha függöny választott el a közönségtől. Most a színpad téglalap alakú üres tere egybefolyik az „orchestra” játékterével. Ez a hátsó színpad felel meg a régi görög színház „szkéné”-jének. Az hors d’oeuvre-ként kínált A csontot a színészek az orchestra részben tálalják minden követ, azaz díszlet nélkül. Az afrikai történetet - akárcsak Az ikeket - nemcsak feketék, hanem angolok, franciák, japánok és arabok is játsszák. Francia nyelven beszélnek, érzékelhető a külföldiek akcentusa, de ez sem zavar. A sokféle bőrszín, származás, nemzetiség Brook humanizmusának egyetemességét fejezi ki, az afrikai néger drámájában az emberiség közös gondját láttatja. A csont cselekménye visszautal Az ikekre. Ez a kis játék is arról szól, hogyan forgatja ki az éhség az embert a maga valójából. Mór Lám, a történet főszereplője pénzt adott kölcsön barátjának, Mussahnak, akit „presque mon frére”-nek, majdnem testvérének nevez. Az adósság fejében Mór Lám lefoglalja barátja egyetlen tehenét. Az állatot az éhező faluban a hagyományoknak, szokásoknak megfelelően azonnal levágják, és mindenkinek juttatnak belőle egy darabot. Mór Lám mindössze egy csontot kap, s arra kéri feleségét, hogy főzzön belőle egy jó levest. A szomszéd faluban élő Mussah megjelenik barátjánál és azt reméli, hogy ha már leölték egyetlen tehenét, legalább a levesből megkínálják. Mór Lám azonban inkább halottnak tetteti magát, csak hogy ne kelljen levesét Mussahhal megosztania. De a halállal nem lehet tréfálni. A halál megjelenik, és büntetésből magával viszi a mohó Mór Lamot. A sok bájjal, humorral, természetességgel előadott történet váratlanul tragikusan végződik, a nevetés a torkunkon akad. A rövid szünet idejére csak a szenvedélyes dohányosok mennek ki a barátságtalan folyosókra. Ezalatt a társulat néhány tagja egy némileg kopott, hatalmas perzsaszőnyeget terít ki a játéktéren, a háttérben pedig egy hasonlóan kopott szőnyeget húznak a magasba. Ezzel takarják el a hátsó falat. Összesen ennyi a díszlet. A madarak konferenciájának szerzője, Farid ad-Din Attár egyike volt a legnagyobb hatású perzsa költőknek. Születésének és halálának adatai bizonytalanok, valamikor 1119-1234 között élt, a legenda szerint 114 évig, s még akkor sem a kor vagy a betegség vitte sírba, hanem a mongol hódítók mészárlásának esett áldozatul. Élete java részét szülővárosában, Nisapurban töltötte, itt alkotott vele egyidőben a perzsák másik nagy költője, Omar Khajjám is. Attár a mohamedán szúfi szekta követője volt. A szúfik a világtól elzárkózó, szemlélődő, önmagukba mélyedő, aszketikus életmódot követtek. Misztikus, panteista nézeteket vallottak, extázis útján kívánták elérni a személyiség megsemmisülését és beolvadását, egyesülését a világszellemmel. Attárról feljegyezték: már egész fiatalon eldöntötte, hogy e misztikus tanoknak, a végső igazság kutatásának szenteli életét. Hivatástudatát a legenda szerint egy megrendítő esemény ébresztette fel. Háza küszöbén meghalt egy koldus, akitől röviddel azelőtt megtagadta az alamizsnát. Attár számos művet írt, többek között a Mantiq at tair című hosszú elbeszélő költeményt, amelyet hol „A madarak beszédének”, hol „gyülekezetének”, hol „konferenciájának” fordítanak. A költeményből Jean-Claude Carriére, Peter Brook munkatársa készített egy színpadon bemutatható, drámai változatot, ennek a szövegét is ő fordította. Az előcsarnokban megvehettük a Centre International de Création Théatrale kiadásában megjelent kis kötetet, amely a színpadi változatot, a fordító-átdolgozó előszavát és Brook utószavát is tartalmazza. Carriére azt állítja, hogy hű maradt az eredeti mű szellemiségéhez, csak megrövidítette és drámai jelenetekbe sűrítette a cselekményt.