Nagyvilág, 1984 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Hajnády Zoltán: A szenvedély megszállottjai
Enrico így a senki földjén született, s azóta is ott él. Sem olasz, sem német, sem amerikai. Nem diák már, de nem is dolgozik. Lakhelyei vannak csupán, otthona sehol. Miként céljai, álmai sincsenek, legfeljebb emlékei, amiket el akar és el fog pusztítani. Mondjuk ki végre: nihilista. Marcello Venturi régi ismerősünk, elég a Fehér zászló Kefalónia fölött című regényre vagy a - tévésikert is jelentő - Germán vakációra gondolnunk. Akárcsak ezekben, A senki földjében is fiatalkora nagy élménye adja az alaphangot: a világháború és az antifasiszta küzdelem. Hiába az eltelt évtizedek, a múlt minduntalan kísért: történelemben, tájakban, génekben. Nem véletlen, hogy Enrico az SS-ejtőernyősök terepszínű overallját választja ki magának a falusi vegyesbolt készletéből, és mintegy beöltözik a végkifejlethez. Hogy mi ez a végkifejlet? Nos, a csehovi sztanyiszlavszkiji szabály szerint, ha egy puska lóg a falon az első felvonásban, akkor annak a harmadikban el kell sül Colleen McCullough: An Indecent Obsession (Egy illetlen szenvedély). Harper ánd Row, Publishers; Sydney, 1981. Az ausztrál írónő a világsikert aratott The Thorn Birds (Tövismadarak) után (a Nagyvilág 1981/11. számában írtunk róla) újabb könyvvel jelentkezett, amely a New York Times Book Review 1981. év végi sikerlistájának élére került, maga mögé utasítva a második helyre John Irving The Hotel Hampshire című regényét. A könyv önéletrajzi ihletettségű főhőse Honour Langtry ápolónővér, aki a második világháború idején, a csendes-óceáni hadszíntéren, egy meg nem nevezett szigeten teljesít szolgálatot; az események tehát bárhol megtörténhettek volna. A cselekmény színhelye a Tizenötödik Bázis A SZENVEDÉLY MEGSZÁLLOTTJAI nie. Enrico is egy Lugerrel érkezik agonizáló anyja házába, s nem tévedünk nagyot, ha Margheritában sejtjük meg áldozatát. Erre azonban nincs szükség, helyette egy kis útmenti, tanyasi lotyón teljesedik be a már-már rituális gyilkosság. (Venturi jóval előre motiválja a cselekményt, amikor unatkozó hősével napozó gyíkokat fröccsentet szét, vagy éppen egy csúcsforgalmú hangyabolyban tapodtatja csizmás lábát, s a magyar olvasó egyszerre rezonálni kezd: hogy is volt az az Ebéd a kastélyban ...?) A csendőrséget még kijátszhatja Enrico, de egykori otthona erünniszeitől nem menekülhet. A hajdan olyannyira népes szalon kárpitjaiból, függönyeiből és fényképeiből dühödt máglyát emel - hiszen itt mindennek pusztulnia kell, legfőképpen neki. A fordító Telegdi Polgár István azzal a nyelvi biztonsággal és művészi eleganciával közvetíti A senki földjét, ami nemcsak Venturi műveinek sajátja, hanem az ő tolmácsolásainak is. LUX ALFRÉD X kórterme; ennyiben Csehov 6-os számú kórterme kései utódjának is tekinthetjük. Rokonítja a két művet az a körülmény is, hogy mindkettőben lelki sérültekről van szó. Míg azonban a 6-os számú kórterem a múlt század végi Oroszország tébolydásának miniatürizált változatát mutatja be, addig McCullough kórterme a világháborúban megtébolyodott emberiség jelképévé magasodik. McCullough hosszabb ideig neurofiziológusként dolgozott, így az elmebajosok világáról közvetlen benyomásai is vannak. Új könyvében mikroszkópjának fényét - eltérően a Tövismadarakban alkalmazott széles panorámájú ábrázolási módszertől - csak néhány ember sorsára irányítja, de amit veszít a kép szélességéből, megnyeri mélységben. Az írónő a világot szondázza: csak egy csepp vizet vesz a tengerből, azt teszi górcső alá, de