Nagyvilág, 2001 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - MŰHELY - Green, Julien: Napló 1928-1934

vel e rémületes szépségű filmet kísérték, gondolkodóba ejtett. A film úgy kez­dődik, mint valami dokumentumfilm a skorpióról. Látjuk, hogyan mérgez meg ez az állat egy patkányt. Majd egy nem túl érdekes csempészhistóriával folytatódik... A tenger partján, sziklákon ülve négy püspök imádkozik. Öltözetük pom­pás, gazdagon hímzett süveg és palást. Mindnek pásztorbot van a kezében. Sza­vaik zaja egybeolvad a hullámok morajlásával. Városalapítás. Küldöttség sétál a tenger partján. Ugyanazok a sziklák, mint az előbb. Megtalálják a ruhákat, amiket a püspökök viseltek, majd ezek csont­jait. Egy nagy kocka alakú kő és vakolókanalak. Beszédek. Hirtelen sikoltás hal­latszik. Egy nő, akit megerőszakolnak. A támadót letartóztatják. A nő sajnálko­zó tekintettel néz utána. A szónoklat folytatódik. A támadót bekísérik a városba. Igazolja magát. Elengedik. Hazafele menet a nőnek ő jár az eszében. Bemegy a szobájába, egy tehenet lát, amely az ágyán heverészik, mintha csak a legelőn volna. A nő bosszúsan elzavarja a tehenet, az a lakásban kóvályog, közben kong a nyakába akasztott kolomp. Ez a zaj keveredik annak a kutyának a csaholásával, amelyet az erősza­koskodó férfi zavart meg az utcán. Bizarr és nagyszerű egyveleg. Ünnepély egy villában Róma közelében. A gyepen a vadőr a gyerekével ját­szik. A gyerek rásóz az apja kezére, az leejti a cigarettáját, a kicsi pedig elszalad. A vadőr célba veszi és lelövi. A puskalövés hangjára a vendégek kitódulnak az erkélyre. A házigazda apró, észrevehetően türelmetlen mozdulatot tesz, és felkéri őket, hogy térjenek vissza. A szalonban vagyunk. A beszélgetők morajlása. Kinyílik egy ajtó, egy kiáltás. Egy szobalány rohan be, és arccal a földre zuhan. Mögötte, mintegy a léptei nyomán, hatalmas lángok csapnak fel. A vendégek az egészből nem látnak sem­mit, és folytatják a csevegést. Megjelenik az ember, akit az imént letartóztattak, majd szabadon engedtek. A nőt keresi, akit meg akart erőszakolni. Ahogy átmegy a szalonon, odamegy hozzá egy bájos öreg hölgy, és megszólítja. A férfi kezet csókol neki. Ő hellyel kínálja és átnyújt egy pohár likőrt, de olyan ügyetlenül, hogy egy kevés a férfi nadrágjára cseppen. Ekkor a férfi kiüti a poharat az öreg hölgy kezéből, és fel­pofozza. Idő hiányában nem mesélhetek el mindent. Ennek ellenére van egy jelenet, amelyet kihagytam, de amelyet mégis elmesélek, mert nagyon meglepő, és azt hiszem, jól gondolkodó körökben nagy megütközést keltett. Ez a vendégek ér­kezése. Egy remek autó áll meg a kastély előtt. Egy lakás nagy szentségtartót emel ki a kocsiból, leteszi a földre a járdán. A vendégek kiszállnak, a szolga visszateszi a szentségtartót a kocsiba, lecsukja a csomagtartót, és az autó to­vábbhajt. íme, micsoda nagyszerű szentbeszéd! N. grófnál, ahol a filmet először bemutatták, udvariasan fogadták, de moso­lyogtak rajta. Kevesen értették meg, milyen fontos és komoly dolog.

Next