Nagyasszony, 1932. (7. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
XVII. évf. 1. szám TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS HÁZTARTÁSI LAP Szerkeszti: Péchy Gáspárné Bartóky Mária Előfizetési dijak közvetlenül a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalához, Praha II., Panská ulice 12. III. küldendők. „ Egyes szám ára 3*50 Ke. Megjelenik minden hó 15-én ” Előfizetési dij : Belföldre egy évre 36, félévre 18 he. Magyarul országi előfizetési dijak : Egész évre 8 pengő, félévre 4 pengő TM Dóró Gábor tanár, Kispest Toldi u. 19. címre küldendők. Prága • 301.019, Budapest **4425) 1932 január (Postatakarékpénztári csekkszámlák, 1932 „Az, aki életében gyümölcsfát nercell, a föld alatt is csendesebben nyugszik.“ Széchenyi: Azért választottam mottónak Széchenyi bölcs mondását, hogy ha visszanézünk az elfutott időre, ennek fényénél lássuk meg, vájjon jó kertészek voltunk-e? Jól munkálkodtunk-e a reánk bízott gyönyörű kertben, női és anyai kötelességünk nagy-nagy gyümölcsösében? Istápoltuk-e a gyönge hajtásokat, oltogattuk-e a nemes gallyaikat, óvtuk-e a pusztító szenvedélyek, súlyos hibák veszélyétől s tápláltuk-e lelkünk erejével, hogy nemesek, tiszták és erősek legyenek? Az új év küszöbén, mikor számot adunk magunknak minden munkánkról, sok-sok asszonytestvéremnek felderül a lelke, mert nyugodt elégedettséggel felelhet a sok nehéz kérdésre igennel. Dolgoztunk. Dolgozunk, mert érezzük rendeltetésünk, hivatásunk értékét, érezzük, hogy életek adói, fenntartói, életutak irányítói, életgondok vigasztalói vagyunk. Bizakodva érezzük, hogy az asszonyi munkám szükség van, de nem a kesergő, „elégedetlenkedő“ asszonyra, hanem azokra, akik megértik koruk súlyát és építeni tudnak és akarnak. Nem kell panaszba süllyedni, nem kell keserűséggel hangoskodni, erősnek, kitartónak kell lenni, a célt nem elvétem s akkor eljön az a jövendő, amit a legrajongóbb lélek is vár és remél. Várunk mindannyian, mert van várnivalónk, s erősen hisszük, a jó munkával eltöltött idő után el is jön. Eljön. De ezt kivárni, ezért dolgozni csakis egyesült erővel lehet, s az egybefogott kezeknek olyan élő lánccá kell válnia, mely nem rabságot jelent. Erős, munkás emberek legyünk; ismerjük erőnket s az ezzel járó kötelességeket. Minden szép szándékunk tette virágozzék ki s munkánkban meg nem állva, ki nem fáradva, el nem csüggedtre, mindig előre nézve, előre lépve haladjunk. Az elmúlt év fényesen megmutatta, hogy a szeretet sugara felolvasztotta a szíveket borító közöny jégpáncélját, mely alatt élet van, égő, tiszta szív, de eddig a napja hiányzott. Most már felderült rá a meleg sugár. Tudom, nincs közöttünk egyetlen asszonytestvér sem, ki félve lépné át az új év küszöbét. Erősen bízom abban, hogy mindannyian bátran nézünk a jövő élé s nyugodtan tekintünk vissza az elmúlt évek távlatába, mert kötelességünket lelkiismeretesen teljesítettük. És én, az évektől behavazott fejjel, de nem remegő és nem csüggedő szívvel nyújtom kezemet meleg szántásra minden testvérem felé, hogy szeretettel egybekapcsolódva, bizalommal várjuk az új évet. Bizalommal tett szívvel, egyesült erővel, megértő szeretettel induljunk munkánkra a ránk hamarodott évben és boldogan reméljük, hogy megelégedést, nyugalmat, tiszta örömet hoz a Mindenható kegyelme reánk rendületlen hitünk, erős kitartásunk jutalmául, az uj esztendőben! Torna, 1932 január 1. Péchyné Bartóky Mária. 1