Nagyasszony, 1934. (9. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

Szerkesztői üzenetek Mindazoknak, kik az évforduló alkalmá­ból, rámgondolá­­sukkal és jókivánataikkal örömet szereztek nekem, hála a­kő szüneteim, kíséretében, megelégedést és boldogságot­­hozó új esz­tendőt kívánok. A szerkesztő: Híradás a könyvekről. Örömteljes érzéssel számolok f­e, a „Karácsonyi kiérelem“-nek fényes sikereiről. 48 kötet könyv érkezett be, mit azonnal rendeltetési helyé­re juttattam. — Az ajándékozóknak hálás köszönetet mondok mindazok nevében, kik a szeretőadomány örvendő részesei. A kitűnő eszmének messzemenő eredménye van. Ez az ötlet elrejtett szellemi kincseket mozdított ki búvóhelyükből, hova azért kerültek, mert régi gazdáiknál betöltötték rendelte­tésüket. Sokan jelentkeztek imár kicsinyek, serdülők és felnőttek, kik vágyva­ vágynak a jó könyvek áldás­­hozó táplálékára, kik, anyagiak hijján eddig meg voltak fosztva, lelkük ilyen módon való táplálásától. Boldog örömmel ajánlom fel szolgálatomat arra, hogy azo­kat a könyveket, folyóiratokat, régi divatlapokat, melyek szép és praktikus kézimunkákat és kedves elbeszéléseket tartalmaz­tak, új gazdákhoz juttassam, miért is kérem, hogy ilyen szere­­tetadományaikkal hozzám küldjék, valamint akik ebben része­sülni óhajtanak, Írjanak címemre a szerkesztőségbe (Tvrna pri Moldave, Slovensko). Az örömszerzés és segítés e nemes módját min­den meg­értő testvérnek szeretettébe ajánlom. Meleg köszöntéssel Péchyné Bartóky Mária. L. N. D. Reményik Sándor erdélyi származású s úgy tudom, most is ott él. Kedves, meleg szavait nagyon köszönöm. Mele­gen üdvözlöm. — Unatkozó leány. Levele nagyon meglepett s hangja teljesen szokatlan. Nem jó helyre fordult első kérdésé­vel, mely így szól: szoktam-e unatkozni? Őszintén megvallom .­Ördögsé­gével még soha nem volt találkozásom, pedig az Élet tele erősen behavarta már fejemet. Többször elolvastam heves kifakadását , szinte érthetetlennek tartom, hogyan lehet unal­mas az élete, mikor oly sok lehetősége van a nemes szórako­zásra. A Ma, súlyos igába fogott, asszonyai és leányai, mily boldogok volnának, ha naponta, egy-két órával szabadon ren­delkeznének, hogy a Jelen nehézségeit feledve egy jó könyv olvasásába merülhetnének, vagy­­a rádiót hallgathatnák , akár zenét élvezhetnének, akár egy szép felolvasást, egy tudományos előadást, esetleg vidám csevegést. Dacára, hogy az unalmat nem ismerem, örömmel válaszolok második kérdésére, mely így szól. ..Kedves szerkesztő néni, adjon tanácsot, mit tegyek, hogy megszabaduljak az unalomtól, mert maholnap megöli. Talán célszerűbb lenne, ha az édesanyjának üzennék, hogy fogja szi­goron a kis­lányát, de mert levele hangjából tisztán kiérzik, hogy maga az egész háznép felett uralkodik, mégis közvetle­nül magához szólok, unatkozó leány. Mindenek előtt arra ké­rem, határozza el erősen, hogy tanácsomat áttanulmányozza s egy hónapig követi. Azért mondok ennyi időt, mert ettől nem megszokja és­­ megszeresse. Mint falun lakó, szépen beoszt­hatja­­idejét, mert a falu nyugalma nem zavarja meg program­ját. Két fő részből áll ez a program: munka és szórakozás! Mindkettő egyformán örömet adó. Lehetőleg korán­­keljen. Se­gítsen a szobalánynak olyan formán, hogy a kitakarított szo­bákat gondosan felülvizsgálja, nem csak hogy jól takaríto­tt-e, de, hogy min­den a helyén van-e és csinosan van-e elhelyezve? Ezt a maga szeme meglátja s ügyes keze megigazítja. Azután ki megy a konyhába. Meglátja, hogy öreg gazdiasszonyuk hogy fog örülni, nem azért, hogy segítsen neki a munkájában, ha­nem, mert magát, a ház kedvencét (és zsarnokát)­­taníthatja. Kezdje a könnyű sütemények, torták, krémek készítésén is menjen át a komolyabb ételekre. Ha délig így elfoglalja magát, már sietni kell az átöltözéssel, hogy az ebédnél csinosan, fris­sen jelenjék meg. A nap másik része lene, a szórakozásé. Ebéd után olvasás. Szokjon le a délutáni alvásról, pár évtized kell még, hogy ehhez joga legyen. Úgy sejtem, a sok alvás tette lankadttá és unatlkozóvá. Tehát, egy jó könyv, de ezt ne estig bújja. Vegyen kézimunkát elő, közben rádiót hallgat, majd ér­kezik a posta, talán levelet kap vagy valamelyik kedves folyó­irata érkezik meg, vagy a divatlap, melyben talál egy új for­mát, vagy kézimunkát. Ha barátnőihez megy, vagy azok jön­nek, úgy a könyvről, mint a divatról beszélgetnek, kézimunkát terveznek, könyveket cserélnek és így tovább. Elrepül a dél­után vagy este, egy kicsit zenélnek, vagy kártyáznak s a kellemes órák által felfrissülve, bevonul szobájába pihenni, aludni, de semmi­ esetre sem ágyban olvasni. Ezt csak az enged­je meg magának, ki fárasztó napi munka után, kénytelen két urnak szolgálni: szellemi élvezetet­­keresni és a testet pihen­tetni. Az orvosok ugyan nem szentesítenék ez utóbbi taná­csomat! Aztán egy kis utazás — melyben már eddig is bőven volt része — vagy a budapesti vidám napok, egy kis sport, hiszen van teniszpályájuk, a falu alatt van bizonyára jegük. Repül­nek a napok s hamarosan még elég sem lesz a nap 24 órája (csakúgy, mint nekem). A munka teremti a folytatólagos terve­ket s talán berendez egy szép fajba­romfi­farmot, talán a ker­tészet iránt ébred fel rokonszenve s meglátja, hogy nem ér rá az unalom ördögével tanácskozni és hadakozni. Egy hónap múlva váróim értesítését. Nagyon várom! Kitartást és sok örömöt kívánok és szeretettel üdvözlöm. — Secessió. Volta­­képen ez nem irány, de mint imaiga az elnevezése is mondja, — elválás volt annak a kornak szokásaitól, vonalaitól. Már maga az, hogy oly rövid életű volt, azt bizonyítja, hogy inkább ki- . Lengésnek nevezhető, mint érett iránynak. Barátnőjének igaza van, jól értelmezte. Szívesen mindenkor. Üdvözlet. — Anglia. Nagyon ismert szálló ige: „Anglia megvárja, hogy mindenki megteszi kötelességét“. Nelson tengernagy napi parancsa a tra­falgári csatában s igy az angol államférfi csak idézetként használta s bizonyára használta is. Mindenkor szívesen. Meleg üdvözlet. — Ha előfizető. Továbbra is ugyancsak azon a befi­zetési­ lapon küldje az összeget. Szives üdvözlet. Több levélre jövő számunkban válaszolok. Özv. Böhmischné Ambrózy Anna.

Next