Nagyasszony, 1934. (9. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
Szerkesztői üzenetek Mindazoknak, kik az évforduló alkalmából, rámgondolásukkal és jókivánataikkal örömet szereztek nekem, hála akő szüneteim, kíséretében, megelégedést és boldogságothozó új esztendőt kívánok. A szerkesztő: Híradás a könyvekről. Örömteljes érzéssel számolok fe, a „Karácsonyi kiérelem“-nek fényes sikereiről. 48 kötet könyv érkezett be, mit azonnal rendeltetési helyére juttattam. — Az ajándékozóknak hálás köszönetet mondok mindazok nevében, kik a szeretőadomány örvendő részesei. A kitűnő eszmének messzemenő eredménye van. Ez az ötlet elrejtett szellemi kincseket mozdított ki búvóhelyükből, hova azért kerültek, mert régi gazdáiknál betöltötték rendeltetésüket. Sokan jelentkeztek imár kicsinyek, serdülők és felnőttek, kik vágyva vágynak a jó könyvek áldáshozó táplálékára, kik, anyagiak hijján eddig meg voltak fosztva, lelkük ilyen módon való táplálásától. Boldog örömmel ajánlom fel szolgálatomat arra, hogy azokat a könyveket, folyóiratokat, régi divatlapokat, melyek szép és praktikus kézimunkákat és kedves elbeszéléseket tartalmaztak, új gazdákhoz juttassam, miért is kérem, hogy ilyen szeretetadományaikkal hozzám küldjék, valamint akik ebben részesülni óhajtanak, Írjanak címemre a szerkesztőségbe (Tvrna pri Moldave, Slovensko). Az örömszerzés és segítés e nemes módját minden megértő testvérnek szeretettébe ajánlom. Meleg köszöntéssel Péchyné Bartóky Mária. L. N. D. Reményik Sándor erdélyi származású s úgy tudom, most is ott él. Kedves, meleg szavait nagyon köszönöm. Melegen üdvözlöm. — Unatkozó leány. Levele nagyon meglepett s hangja teljesen szokatlan. Nem jó helyre fordult első kérdésével, mely így szól: szoktam-e unatkozni? Őszintén megvallom .Ördögségével még soha nem volt találkozásom, pedig az Élet tele erősen behavarta már fejemet. Többször elolvastam heves kifakadását , szinte érthetetlennek tartom, hogyan lehet unalmas az élete, mikor oly sok lehetősége van a nemes szórakozásra. A Ma, súlyos igába fogott, asszonyai és leányai, mily boldogok volnának, ha naponta, egy-két órával szabadon rendelkeznének, hogy a Jelen nehézségeit feledve egy jó könyv olvasásába merülhetnének, vagya rádiót hallgathatnák , akár zenét élvezhetnének, akár egy szép felolvasást, egy tudományos előadást, esetleg vidám csevegést. Dacára, hogy az unalmat nem ismerem, örömmel válaszolok második kérdésére, mely így szól. ..Kedves szerkesztő néni, adjon tanácsot, mit tegyek, hogy megszabaduljak az unalomtól, mert maholnap megöli. Talán célszerűbb lenne, ha az édesanyjának üzennék, hogy fogja szigoron a kislányát, de mert levele hangjából tisztán kiérzik, hogy maga az egész háznép felett uralkodik, mégis közvetlenül magához szólok, unatkozó leány. Mindenek előtt arra kérem, határozza el erősen, hogy tanácsomat áttanulmányozza s egy hónapig követi. Azért mondok ennyi időt, mert ettől nem megszokja és megszeresse. Mint falun lakó, szépen beoszthatjaidejét, mert a falu nyugalma nem zavarja meg programját. Két fő részből áll ez a program: munka és szórakozás! Mindkettő egyformán örömet adó. Lehetőleg koránkeljen. Segítsen a szobalánynak olyan formán, hogy a kitakarított szobákat gondosan felülvizsgálja, nem csak hogy jól takarított-e, de, hogy minden a helyén van-e és csinosan van-e elhelyezve? Ezt a maga szeme meglátja s ügyes keze megigazítja. Azután ki megy a konyhába. Meglátja, hogy öreg gazdiasszonyuk hogy fog örülni, nem azért, hogy segítsen neki a munkájában, hanem, mert magát, a ház kedvencét (és zsarnokát)taníthatja. Kezdje a könnyű sütemények, torták, krémek készítésén is menjen át a komolyabb ételekre. Ha délig így elfoglalja magát, már sietni kell az átöltözéssel, hogy az ebédnél csinosan, frissen jelenjék meg. A nap másik része lene, a szórakozásé. Ebéd után olvasás. Szokjon le a délutáni alvásról, pár évtized kell még, hogy ehhez joga legyen. Úgy sejtem, a sok alvás tette lankadttá és unatlkozóvá. Tehát, egy jó könyv, de ezt ne estig bújja. Vegyen kézimunkát elő, közben rádiót hallgat, majd érkezik a posta, talán levelet kap vagy valamelyik kedves folyóirata érkezik meg, vagy a divatlap, melyben talál egy új formát, vagy kézimunkát. Ha barátnőihez megy, vagy azok jönnek, úgy a könyvről, mint a divatról beszélgetnek, kézimunkát terveznek, könyveket cserélnek és így tovább. Elrepül a délután vagy este, egy kicsit zenélnek, vagy kártyáznak s a kellemes órák által felfrissülve, bevonul szobájába pihenni, aludni, de semmi esetre sem ágyban olvasni. Ezt csak az engedje meg magának, ki fárasztó napi munka után, kénytelen két urnak szolgálni: szellemi élvezetetkeresni és a testet pihentetni. Az orvosok ugyan nem szentesítenék ez utóbbi tanácsomat! Aztán egy kis utazás — melyben már eddig is bőven volt része — vagy a budapesti vidám napok, egy kis sport, hiszen van teniszpályájuk, a falu alatt van bizonyára jegük. Repülnek a napok s hamarosan még elég sem lesz a nap 24 órája (csakúgy, mint nekem). A munka teremti a folytatólagos terveket s talán berendez egy szép fajbaromfifarmot, talán a kertészet iránt ébred fel rokonszenve s meglátja, hogy nem ér rá az unalom ördögével tanácskozni és hadakozni. Egy hónap múlva váróim értesítését. Nagyon várom! Kitartást és sok örömöt kívánok és szeretettel üdvözlöm. — Secessió. Voltaképen ez nem irány, de mint imaiga az elnevezése is mondja, — elválás volt annak a kornak szokásaitól, vonalaitól. Már maga az, hogy oly rövid életű volt, azt bizonyítja, hogy inkább ki- . Lengésnek nevezhető, mint érett iránynak. Barátnőjének igaza van, jól értelmezte. Szívesen mindenkor. Üdvözlet. — Anglia. Nagyon ismert szálló ige: „Anglia megvárja, hogy mindenki megteszi kötelességét“. Nelson tengernagy napi parancsa a trafalgári csatában s igy az angol államférfi csak idézetként használta s bizonyára használta is. Mindenkor szívesen. Meleg üdvözlet. — Ha előfizető. Továbbra is ugyancsak azon a befizetési lapon küldje az összeget. Szives üdvözlet. Több levélre jövő számunkban válaszolok. Özv. Böhmischné Ambrózy Anna.