Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-23 / 8. szám

(2) 1002. február 23. ugyan kis helyiségében (a minoritaház szives vendéglátó födele alatt,) de a bútorzat el nem készíthető mindaddig, mig azok méretéhez az uj helyiségek nagysága, magassága ismeretes nem lesz. Ezért nagyot lenditene a muzeum, ugyén, ha a nemes intéző körök, kiknek Nagybánya város jótékony (s jóra, nemesre áldozatot nem kímélő) közönsége átadta a régi járásbíróság épületének egy részét, — mielőbb megnyitnák azokat a termeket, melyek e szép és drága gyűjtemény befogadására fognak szolgálni, hogy ha lehetséges a nyár kezdetére már megnyíljék az intézet a nagy­közönségnek a tudomány és műveltség oltárára: nem­rég a pompás főgym­­nasiumot, pár éve a gyönyörű leányiskolát, most rendezi népes elemi iskoláit, s mindezen bokros és költséges teendői közt ráért még a múltak emlékének is maradandó biztos hajlékot emelni városi múzeumában. Eppur si muove. Haladunk, haladunk, csendben, lassan, de biztosan! Bencsik János. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 8. szám. A múzeumról. Titkári jelentés. — A nagybányai muzeumegyesü­let 1902. év febr. 16-én tartott évi rendes közgyűlésén felolvasta : Lakatos Ottó, titkár: Tisztelt Közgyűlés! A nagybányai múzeum-egyesület életéből eltelt immár a második esztendő. Ez is, mint az első, a csendes, a zajtalan munkálkodás időszaka volt. Ha vissza­tekintünk ezen év eseményeire, nem mutatha­tunk föl nagyobb eredményeket, de az a tudat, hogy egyesületünkre városunk culturalis fejlődésében fontos hivatás várakozik és a reménység, hogy a nagy kö­zönség meg fogja érteni és méltányolni fogja törekvé­seinket a lefolyt év tartama alatt csak megerősödött bennünk. Hogy a lefolyt évben nagyobb eredményt nem tudtunk elérni, annak legfőbb s ez idő szerint egyedüli okát abban találjuk meg, hogy a múzeumi tárgyak elhelyezésére és kiállítására nem rendelkezünk meg­felelő helyiséggel. Hangyaszorgalommal összegyűjtött könyveink, okirataink és régiségeink még mindig a régi szűk s a közönségre nézve megközelíthetlen helyi­ségben vannak összehalmozva és az érdeklődő tekin­tetek elől eltakarva. Pedig meg vagyunk győződve, hogy ha ez az akadály irtunkból elhárittatik, hogyha összegyűjtött tárgyainkat kellőképen csoportosítva a nyilvánosságnak bemutathatjuk, szóval, ha a közön­ség múzeumunk fejlődéséről nem csak hall, hanem abból lát is valamit — a közönség érdeklődése egyszerre felszökken s fokozottabb mértékben nyújtja majd nekünk azt a támogatást, melyet habár kisebb mértékben eddig is hálásan tapasztaltunk. Különben a helyiség­kérdés ügye a lefolyt évben egy lépéssel előbbre haladt, mert Nagybányá sz kir. r. t. város képviselő-testülete közgyűlésileg kimondta, hogy az úgynevezett régi városháza földszinti helyi­­­­ségeit a városi múzeum czéljaira átengedi. E szerint remélhetőleg már csak igen rövid idő választ el ben­nünket attól az egyesületünk fejlődésére fölötte fon­tos időponttól, hogy az átengedett helyiségeket bir­tokba vegyük s ott a kellő átalakítások után össze­gyűjtött tárgyainkat a közönségre nézve részben szemlélhetőkké, részben pedig használhatókká tegyük. Kezeink meg lévén kötve, nem fejthettünk ki tehát semmi nagyobb tevékenységet az alapszabályaink­ban előírt czéljaink megvalósítására, hanem, mint az előző évben, úgy ezen évben is tisztán csak a múzeumi tárgyak gyűjtésére és az anyagi eszközök megszerzé­sére és biztosítására fordítottuk figyelmünket. És az eredmény ellen egyik tekintetben se­m panaszkodhatunk, így a mi tevékenységünk első részét illeti, sike­rült sok értékes könyvet, folyóiratot, okmányt és ré­giséget megszerezni, melyek akár helyi vonatkozá­suknál,akár általános műbecsültnél fogva múzeumunk­nak mindenkor értékes anyagát fogják képezni. Hogy ezen állításomat számadatokkal erősítsem meg, van szerencsém fölemlíteni, hogy múlt évi kimutatásunk­ban 1475 leltárilag felvett tárgyról adhattunk számot és ma már ez a szám csaknem megkétszereződött, mert az iktató utolsó tétele 1901. deczember 31-én 2863 szám alatt állott. Ezen tárgyak egy részét az egyesület vétel utján szerezte, másik részének pedig egyes nagylelkű ér­deklődők szives adományozása utján jutott birtokába. A vétel utján szerzett tárgyak között megemlít­jük a »Budapesti Szemle« és a »Századok« cz. tör­ténelmi folyóirat csaknem összes évfolyamait, továbbá az »Uj Magyar Muzeum« 1850-től 1870-ig megjelent füzeteit és Szinnyey József »A magyar írók élete és munkái« cz. mű eddig megjelent 7 teljes kötetét. Meg­jegyzendő, hogy e művek az imént feltüntetett 2863 múzeumi tárgy közé felvéve még nincsenek, mert bár megrendelésük a múlt év folyamán történt, az egyöntetű bekötés miatt a könyvek elküldése halasz­tást szenvedett s így azok a múlt évi szerzemények naplójába már fölvehetők nem voltak. Ha már most ezeket is a többiekhez számítjuk, akkor a múlt évben beszerzett múzeumi tárgyak száma a 3000-et is meg­haladja. Ajándékokkal pedig 1901. jan. 1 -től ugyanezen év decz. 31-éig a következők gyarapították gyű­jtem­é­­nye­inket: A múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügye­lősége, a Magyar N. Muzeum igazgatósága, a Magyar N. Muzeum Széchenyi könyvtára, Bpst székes-főváros tanácsa, a nagybányai bányaigazgató ág és a nagy­bányai gazdasági egyesület. A magánosok közül pedig: Bakondy Márton, Bányai József, Bencsik János, Csiky József, Dunay János, Ember Elek, Égly Mihály, Ferenczy Károlyné, Grün Albert (Budapestről), Homoki Elvira, Hubert Emil (Budapestről), id. Huso­­szky József,­­ Kádár Antal dr., Kéry István dr. (Budapestről), Lati­­­­novits János (Budapestről), ifj. Molnár Antal, Molnár­­ Mihály, Nagy Gyula :Zsidóról), Paczek Béla, Ti Pap Zsigmond, ifj. Pityik György (Kolozsvárról), Rónay Gyula (Budapestről), Schönherr Antalné, Schönherr Antal, Schönherr Gyula dr. (Budapestről,) Sipos Géza, I Stoll Gábor, Svárczer Ilka, Szendy örökösök, ifjú Szinnyey József (Budapestről), Szvntyán László, gróf Teleki Géza (Pribékfalváról), gróf Teleki Pál (Pribék­­falváról), gróf Teleki Sándorné (Budapestről), gróf­­ Teleki Sándor (Budapes­ről), Torday Gábor (Debre­­­­czenből), Vásárhelyi Gyula, Vida Aladár, Vigh János, Weisz Lajos, Zsuffa Fausztin és a nagybányai állami főgym­nasiumi tanulók közül igen sokan Bencsik János­­ tanár utján. Hogy könyvtárunkat minél jobban gyarapithas­­suk és e mellett az érdeklődést múzeumunk iránt városunk határain kivül is fölkelthessük, évi jelenté­sünket 10<1 példányban megküldöttük az összes ház­­i múzeumoknak és nyilvános könyvtáraknak azzal a kéréssel, hogy hasonló kiadványaikat viszont megkül­deni, illetve velünk csereviszonyba lépni szíveskedje­nek. E lépésünk eredményeként eddig a következő egyesületek és intézetek fogadták el a csereviszonyt. Alsó-f­ehérmegyei történelmi, régészeti és természet­tudományi egyesület. Bács-bodrog vármegyei törté­nelmi társulat. Békés­csabai muzeum-egyesület. Borsod­­miskolczi közművelődési és muzeum-egyesület. Bpest székesfőváros. Dél­magyarországi természettudományi társulat. Kecskeméti ev. ref. főgymnasium­. Nagyváradi kir. jogakadémia. Pozsonyi kir. jogakadémia. Szabad­kai muzeum. Székely muzeum és tiszafüredi muzeum­­egyesület. A­mi pedig anyagi eszközeink gyarapodását il­leti, erről is örömmel tehetünk jelentést. Ugyanis úgy­­ Nagybánya városa, mint a magas kormány, melyek ifjú egyesületünket kezdettől fogva oly hathatós anyagi­­ támogatásban részesítették, ez évben még nagyobb ál­­­­dozatkészséggel állottak mellénk, hogy kitűzött czél­jaink elérésében támogassanak. Nagybánya városa a tavaly segítségül nyújtott 600 koronát ez idén is megszavazta. A vallás és közoktatásügyi m­. kir minisztérium pedig a múlt év­ben nyújtott 500 K államsegélyt 700 koronára emelte föl. Ez a jóakaratról tanúskodó támogatás mig egy­részről mély hálával tölt el bennünket úgy Nagybánya sz. kir. r. város tekintetes képviselő testülete, mint az országos főfelügyelőség iránt, mely a nagyobb állami segély kieszközlése végett a nagym­. vallás és közok­tatásügyi m. kir. miniszter urnál közbenjárt, addig másrészt erőt önt belénk, hogy lankadatlan kitartás­sal haladjunk előre azon az uton, hol az elénk tűzött czélokat elérhetjük. És itt az országos főfelügyelőségnek még egy nemes tényéről kell megemlékeznünk. A főfelügyelőség ugyanis örömmel véve tudomást­­ az 1900-ik évi működésünkről, 1901. jun. 20-án kelt , 263. sz. leiratában jelenti, hogy tervbe vette a nagy-­­ bányavidéki néprajzi tárgyak gyűjtésének a támoga­­­­­ását is abból a czélból, hogy múzeumunk a vidék ethnográfiáját felölelő osztál­lyal is bővíttessék. És­­ nemsokára megkaptuk a miniszteri leiratot, mely ar­­­­ról értesít, hogy ethnográfiai gyűjtésekre a kormány­­ egyesületünknek 500­0 segélyt utalványoz. Tette pe­­­­dig ezt a főfelügyelőség a saját jóindulatából a­nél­kül, hogy eziránt lépéseket tehettünk volna, valószí­nűleg azon személyi kapocsnál fogva, m­el­lyel a fő­felügyelőség egyik tagja révén egyesületünk fejlődése iránt a szokottnál nagyobb érdeklődéssel viseltetik. És még egyebet is tett. Hogy a néprajzi szempontból érdekes tárgyak összegyűjtését kellő eredménnyel végezhessük, meg­bízta Jankó János drt, a főfelügyelőség tagját s a Ma­­­­gyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának tudós igazgatóját, hogy városunkba lejövén a gyűjtésben követendő szempontokra nézve az e­lnökségnek­ a szük­­­séges útbaigazításokat megadja. Jankó János dr. dr azóta már egy napot töltött is városunkban s a kö­­­­zeli Zazarfaluban próbagyüjtést eszközölvén, az ered­­­­ménnyel teljesen meg volt elégedve. Miután ez alka­lommal hivatalos teendői sürgősen hazaszólították, s azzal az ígérettel távozott, hogy a következő nyáron ismét lejön és a megkezdett gyűjtés folytatását sze­­­­mélyesen fogja vezetni. Midőn a múlt év történetéből ezt a kiválóan fontos eseményt kiemeltük, egyúttal rámutattunk a programúira is, melynek megvalósítása a most meg­kezdett évi munkálkodásunknak egyik részét képezi. E­mellett aztán szándékunkban van a régi nagybányai kézi­ipar egyes még feltalálható productumait felkutatni és­ a múzeumban való elhelyezés által a jövő számára megmenteni. Különös súlyt fogunk helyezni itt a fazekas ipar egyes emlékeinek összegyűjtésére, mely ipar városunkban a közel­múlt időben a fejlettségnek meg­lehetős magas fokán állott. Egyéb tervünket a jövő és a körülmények fogják megállapítani. Áttérek most az 1901. évről szóló zárszámadá­sunkra, melyet szives megbirálás végett egyesületünk pénztárosa fog részletesen a 1. közgyűlés elé terjesz­teni. — E pontnál mindenekelőtt arra az örvendetes tényre hívom föl a t. közgyűlés ügyelmét, hogy a tényleges bevétel 1242 korona 40 fillérrel haladja túl azt az összeget, melyet mint előirányzatot költségve­tésünkbe fölvettünk. Ezt a kedvező eltérést részben­­ okozta, hogy a magas kormány, mint fönnebb említettem — a főfelügyelőség közbenjárására —■ ezen évben a néprajzi gyűjtés megindítása végett is 700 koronával több állami segélyt engedélyezett, mint a­mennyit a múlt évi segélyezés alapján remélhettünk. A nagyobb bevétel másik oka pedig azon tényben rejlik, hogy a régen virágzó, de később a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán feloszlott nagybányai természettudományi kör összes, még élő­ben lévő tag­jainak közös elhatározása alapján alapító tagként belépett egyesületünk­), s 430 koronára rugó vagyonát átengedte múzeumunk czéljaira. Míg a bevételek ekként jóval felülmúlják, a költségvetésünkbe fölvett remélhető bevételek összegét, addig a kiadások 560 - 38 fillérrel maradnak mögötte az előirányzatnak. Ezen eltérés pedig abban bírja magyarázatát, hogy a régiségek vásárlására a múlt évben nem nyílt alkalom, a bútorozásra szánt összeg felhasználását pedig a választmány a helyiség­kérdés megoldásáig jónak látta függőben tartani. Ez teszi érthetővé, hogy az előirányzott 5 korona 49 fillér maradvány helyett 1808 korona 27 fillér tényleges maradván­nyal zártuk le számadásainkat. Mielőtt jelentésemet befejezném, szomorú köteles­ségemnek tartom rámutatni arra a súlyos veszteségre, mely egyesületünket a lefolyt évben érte. Ugyanis a halál két, bugzó tagtársunkat ragadta el tőlünk: Pataki Irma győri áll. felsőbb leányiskolai igazgatónőt és Bu­lsánszky Ede miniszteri tanácsos, bányaigazgatót, kik közül az utóbbi választmányunknak is első, ideig­lenes megalakulásunktól fogva tevékeny tagja volt. Működésünknek még mindig kezdetén állva minden egyes tagtársunk buzgalmára kétszeresen szükségünk van, hogy az elénk tornyosuló nehézségeket legyőzzük, azért ilyenkor a veszteség is kétszeresen sújt bennün­ket. Fájdalmunkat enyhíti némileg, hogy az elmúlt év folyamán az egyesület alapító tagjainak száma a volt nagybányai természettudományi kör és a szatm­ár­­nagybányai vasút igazgatósági­ belépésével, a rendes tagok száma pedig Sípos Géza ügyvéd, Hassák Vidor kézdivásárhelyi főgym­nasiumi igazgató, Thurzó Ferencz tanárjelölt, Takács Mihály a m. kir. opera tagja, Bay Lajos o­rszá­ggyülési képviselő, továbbá dr. Koller János és Zsuffa Fausztin nagybányai áll. főgymn. tanárok belépése által örvendetesen megszaporodott A pártoló tagok sorába pedig az egyesület működése iránt tanúsí­tott nagyobbmérvü érdeklődésük elismeréséül az egyes választmányi üléseken heten vetettek föl 1901. decz végéig. Egyesületünk alapitó és rendes tagjai az alap­szabályokban biztosított jogaikat a február hó 3-án tartott évi rendes közgyűlésen gyakorolták ; az egye­sület ügyeinek vezetésére hivatott választmány pedig a január 27-én ápril 16-án, szeptember 15-én és decz. 30-án tartott ülésein teljesítette az alapszabályok által reálólt kötelességét.­­ Ezek után köszönetet mondva mindazoknak, kik egyesületünket a lefolyt éven át bárminő módon támogatásban részesítették, befejezem jelentésemet és kérem a t. közgyűlést, méltóztassék azt tudomásul venni. Heti krónika. »Piros a pecsétje, finom a hajtása, illatos a pa­pír, a keze vonása.« Levelet kaptam a napokban egy előkelő szép asszonytól, e levélben egész kortörténet van versbe szedve. Én azt hiszem, jobb krónikát alig írhatnék annál, mint ha a levelet közzé teszem. Böjt van, de senki sem böjtöl, sőt többet mulatnak az emberek, mint far­sangon, persze az »erős nem« veszi ki a maga részét a szórakozásból s a »szép nem« odahaza unatkozik. Van ebben valami osztó igazság, farsangon az asszonyok lánczoltak és mi unatkoztunk, böjtben IceM, hogy mi vigadjunk s ők búsuljanak. Nyolcz szomorú énekben ezt panaszolja el az ismeretlen előkelő szép asszony. Hallgassátok meg tehát ti férfiak szent, félelemmel s ha van benne igaz­ság, hintsetek hamut a fejetekre, mig nem késő. A beküldött­ vers tehát következő: A dohányzóknak igazi élvezetet csakis a legjobb­nak elismert valódi egyptomi szivarka hüvely a „Sahara“ nyújt, mely a dohányzás alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. Bzmavska V­V v „Sahara“­­í­s/ V­Í^ÜDelyesi Nagybányán kapható. HARACSEK VILMOS UTÓDAINÁL. Óvakodjunk értéktelen utánzatoktól! Egyedüli készítők : ELSTER TESTVÉREK, Lemberg.

Next