Nagybánya, 1908. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-09 / 2. szám
16OS. január 1xó ©. TÁRS ADAT.TVTI ± IS S 25 ÉDX IRODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szaru ára 20 fillér. , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Intelligens pályák, hogy Régi, meg nem czáfolható igazság, nemzeti karakterünknek egyik nem utolsó s nem a legkisebb vonása az urhatnámság. Többnek látszani, mint a mi vagyunk s szemkápráztató csillogással leplezgetni érvünk ürességét s vagyoni helyzetünk kétségbeejtő ziláltságát, ehez mesterileg értünk. A becsületes, verejtékes, de tisztességes kenyeret adó munka a közfelfogásban ma még mindig nem talál oly megbecsülésre, elismerésre, tiszteletre, minőt a legkisebb rendfokozatú tisztviselői állás nyomorúságos ekszisztencziája nyújt. Ez az eléggé nem okozható közfelfogás az okozója azután annak, hogy az úgynevezett intelligens pályákat valósággal elözönlik az oda nem való tehetségtelen elemek s félelmetes módon szaporítják az ország legléhább s leghaszontalabb osztályát: a proletariátust, mely mitse dolgozik, sőt dolgozni nem is tud, de annál nagyobb arczátlansággal eltartást követel államtól, megyétől, várostól gyaránt. Az intelligens pályáknak ez az egészségtelen, abnormis elözönlése ma már oly mérveket öltött, hogy a közoktatásügyi kormány is kénytelen volt szolid presszióval védekezni ellene. Örömmel üdvözölnénk minden oly megszorító intézkedést, mely az intelligens pályáknak elözönlését s igy a proletáriátus tulontuli felszaporodását lehetetlenné tenné. Az urhatnámságból fakadó közfelfogást meg kell törni. Azt a szörnyen nevetséges közfelfogást, hogy csak a hivatali állás szerez az embernek tiszteletet, becsületet, mig az iparos pálya csak a parasztnak való. Nem tagadjuk, hogy az iparos pálya nem mindig rózsákat terem. De ennek oka is nagyrészt a közfelfogásban keresendő. Mert ma az iparos pályára száz eset közül kilenczvenben az ifjúság ama része kerül, mely még az elemi osztályokkal sem birt sikeresen megküzdeni vagy oly rész magaviseletű volt, hogy mintegy büntetésből adták az iparospályára. Tehát nem kedvből, nem vonzalomból lett iparos, hanem büntetésből. Várható azután, hogy az ilyen elemekből derék, képzett iparos váljék, ki megállja helyét a szocziális küzdelmek mai viharozásában? Az ilyen elemek alkotják meg azután az iparosok proletár osztályát, melynek legnagyobb ambícziója, ha egy hivatal szolgai állást keres. Minő rémségesen távol állunk mi a nagy német nemzet közfelfogásától, hol igen gyakori eset, hog szülő érettségi bizonyítvánnyal adja gyermekét iparosnak, vagy ahol a társadalom legkiváltságosabb osztályai sem csupán vagyonuk kamatjaira támaszkodnak, hanem nagy iparvállalatok, gyárak alapításával igyekeznek gyümölcsöztetni az öröklött vagyont. Ha azok az elemek, melyek ma tehetségük gyarlósága miatt ijesztő számarányban zajlenek el a tudományos pályákon, annak idején megfelelő iskolai előképzettséggel az iparos pályán keresték volna boldogulásukat, ma hetedszer virágzó iparos osztályunk volna. Mert ne gondoljuk, hogy minden baj a rész közgazdasági viszonyokból ered. Az észlelhető bajoknak nem csekély oka, hogy alig van intelligens iparos osztályunk, mely képes volna érdekeiért küzdeni s azokat meg is védeni. Hiszen látjuk, hogy egy-egy intelligens, képzett, szorgalmas iparos, az a mai rész közgazdasági viszonyok között is képes oly független és kellemes ekszisztencziát teremteni magának, melyet a legelőkelőbb tisztviselői állásokkal sem cserélne fel. Győzzük meg tehát a szülőket, hogy az iparos munka is csak arra a tiszteletre és megbecsülésre méltó, mint bármily szellemi munka. És az iparos osztály megbecsülésében maga a társadalom járjon legelül. A „Nagybanya“ tárczája. Az alkony. Amint rahunyta tűz szemét a napi legyezőként szétterült sugara : Csukott szemének arany szempillája Mind elveszőbb lesz: jó az alkonyat. . . Oh ez az imádságos alkonyóra ! Csupa fátylas, merengő sejtelem, Lágy himbálódás álom-vizeken. Mincs benne távlata a messzinek, A szögletek, a hangos nagy színek Gyöngéd, letompult tónusokba folyva, A bántó ellentétek elsimulva. Mély szakadékok, örvények felett Csipkeszövésü lengő hid vezet, A magasságok, égbe feltörök , Lebirhatók mind, mind elérhetők ! Minős vágy oly képtelen, mit ez az óra Megérné beváltani valóra! A fájdalom lecsitul, elpihen dimatag, lágy ringása öliben. Csöndje ezen zsongással van tele S ezen érzéssel, melynek nincs neve. Valami csoda babonás, Leheletszerű finom suttogás Meséket hint a szélbe: Lágy lombozata fák titkos beszéde. S leírhatatlan édes dallamok Reszketik át e halk borúlátót: Mint hogyha millió kis eol-csenget, Melodikus akkordban összezenget, Szivárvány szálon angyal keze huzna . . . . .Se közbe’ puha, bársony szárny csapással Száll . . . száll — a Múzsa . . . Jörgné, Draskóczy Ilma. 2-íhz szám. Tanárok dolga. A sikkasztó. — írta : Fehér Jenő. — Sárkány Ervin még habozott, hogy öngyilkos legyen-e vagy megszökjék. Azt tudta, hogy a sikkasztás másfél óra múlva ki fog derülni a hónapvégi pénztárvizsgálat alkalmával. Sok ideje tehát nem volt a gondolkodásra. Végre az életösztön diadalmaskodott benne. Fogta a télikabját és odaszólt a kollegájának : — Átmegyek egy kissé a kávéházba. Nagyon megéheztem. — Hát csak siess vissza, mert tudod, hogy ma 31-ike van. Sárkány úgy tett, mintha nem értené. — Hát aztán ? — Nos a pénztárvizsgálat . . . — Tyük, teringettél, erről majd megfeledkeztem . . . No, nem baj, tíz percz múlva itt leszek. Azzal czigarettára gyújtott, s hogy a gya nunak még árnyékát is elterelje, fütyörészve Az ország tanársága kongresszust tartott a héten, hogy sok ügyes-bajos dolgát megbeszélje. Olyat is, ami a tanítás ügyét szolgálná, olyat is, ami a tanárság anyagi gondjainak csökkentését jelentené. Mind a kettő fontos és sürgős, egyik a másiknak feltétele. Mert a tanítás csak akkor lesz eredményes, ha anyagi gondoktól ment professzorok látják el, viszont csak a jól dotált tanártól lehet elvárni, hogy nemes hivatását ambícióval, szívvel-lélekkel teljesítse. A középiskolai nevelés és oktatás eredményének fokozását nem a múlttal való szakítástól várjuk, hanem az iskolai munka intenzivitásától, a tanítás anyagának kellő kiszemelésétől, a módszer folytonos javításától; nem annyira a tanulmányi rend reformjától, mint a történetileg megalakult tanulmányi rend mentül tökéletesebb végrehajtásától s a tanár munkájának a kormány, a törvényhozás, a sajtó és a társadalom részéről fordult ki az ajtón. Lassan haladt le a lépcsőn s a kapu előtt álló portásnak ennyit mondott: — Ide átmegyek a Lidó-kávéházba Ha valaki keres küldje oda. Különben egy negyed óra múlva visszajövök. A portás tudomásul vette a dolgot, de nem felelt. Sárkány Imrének nem tetszett ez a hallgatag ember. — Értette, mit mondtam ? — monda emeltebb hangon a prémes bundába temetkező kapusnak. — Hogyne értettem volna ? — Nohát! És távozott lassú, ringó léptekkel, mint akinek csöppet sem sürgős a dolga. A szeme előtt még mindig ott lebegett a portás kövér, piros arcza. Úgy rémlett neki, mintha valami gúnyos mosolyt látott volna rajta. — Eh, szamárság ! — dünnyögte aztán magában. Még egyszer visszanézett, nem figyelte senki, majd gyorsan befordult az első mellékutczába. Ott már meggyorsította lépteit. — Délután öt óra lehetett. Száraz hideg volt. Az utszéli lombtalan fákon egy pár veréb csipogott. A levegőben ködfoszlányok kóvályogtak. — Sárkány Ervin rendezni próbálta a gondolatait, de sehogy se ment. — Gyorsan gyorsan, hebegte. Szinte futott már. Éppen egy bérkocsi állomás mellett haladt el. Nézte, hogy melyikbe ugorjék be. Egyik se volt ínyére. Tovább sietett