Állami főgimnázium, Nagybánya, 1913
Memoriter a gimnáziumban. A memorizálás nagy szerepet játszott az ó- és középkor iskoláiban, mert a tanultaknak, illetőleg a tanított könyveknek szó szerint, könyv nélkül való tudását tekintették a míveltség és tudás legfőbb feltételének. S a könyvnyomtatás előtt, ha valaki valójában tudni és tanítani akart valamit, azt be kellett tanulni. Ciceróról való ismerete például annak a tanárnak vagy tanulónak volt legnagyobb — a középkor felfogása szerint — aki legtöbbet tudott Ciceróból könyv nélkül. Megcsodálták az olyan tudóst, aki az egész Ilias-1 vagy Reneis-1 könyv nélkül tudta. A könyvnyomtatás feltalálásával a felfogás e tekintetben nagyon megváltozott, s az ismereteknek ilyen szajkó módjára való betanulását és könyv nélkül való tudását már Montaigne értéktelennek mondotta: „Savoir par coeur ce n’est pas savoir.“ A könyvek és folyóiratok, a lexikonok és könyvtárak elterjedésének mai korszakában ennek az u. n. portatív emlékezetnek nem is tulajdoníthatni olyan jelentőséget és értéket, mint a régi századokban. Ma akár megbukhatik a magyar irodalomból az érettségi vizsgálaton az a diák, aki az egész Zalán futását könyv nélkül tudja. Sőt az újkori felfogás az értelemnek és ítéletnek felbecsülésében, s a könyv nélkül való tudásnak és portativ emlékezetnek lebecsülésében talán tulságba is esett. Mert elvégre helyes fogalmakat és ítéleteket alkotni csak megfelelő mennyiségű ismereti adatok alapján lehet, melyeknek megszerzése az emlékezet eleven működése nélkül lehetetlen, s az idegen nyelvek