Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-27 / 26. szám

íme tehát, mit tapasztaltunk? Azt, hogy egészben véve Magyarorszá­gon a cselédanyag nemcsak hogy nem rossz, hanem nagyon jó. Amit nálunk cselédmizériának nevez­nek, az elenyésző tünete a sok jó oldalnak. Igazi mizériának csupán a cselédhiányt, lehet nevezni, mely némely helyen mutatkozik az országban a tömeges kivándorlás miatt. De minthogy beszélnek bajról, tekint­sünk a dolgok mélyére. Aki ismeri a mezőgazdasági viszonyokat, kell a következő tényekkel számolnia. Míg a Dunántúl a népesség már a kultúrának ma­gasabb fokát érte el és igényteljesebb lett, viszont értelmesebb, tehát megbízhatóbb is. A tótok viszont az ő igénytelenségükben és munkabírásukban dac­ára lusta hajlamuknak, kellő felhasználás mellett kitűnő munkaerők, azért várják őket tárt karokkal Amerikában, akár csak a kínai munkásokat. A Szepesség ősidőktől fogva híres szor­galmas, becsületes cselédeiről. Keleti Magyar­­országnak rutyién és oláh népessége az ő baromi, tudatlan állapotukban, sok gazdának igen kedvesek, különösen mint pásztorok, tehát a gazdaság állattenyésztési és nevelési szakmájában tűnnek ki, — csupán a szel­lemi fokukhoz járuló bánásmódtól, az ütleg­­től nem lehet visszariadni (e nélkül senki sem boldogul velük). A Nagy-Alföld megyéiben aki ismeri a magyar nép értékét mint cse­lédet a mezőgazdaságban, az nem titkolhatja­­ el lelkesedését irántuk. Hiszen az már nem is maga a köznapi értelemben vett munka, hanem több: a munka költészeti tökélye, a­hogy a magyar béres kaszál, szánt, vagy kazlat rak!! Sokan azt állítják, „nehéz“ velük boldogulni. Nem­­ csak a módját kell tudni. Az önérzetes, becsvágyó, tetterős em­ber nem tűri el a méltánytalanságot és igaz­ságtalanságot. Békés megyével szomszédos területen a szoczialisták fészke mellett híres egy földbirtokos mint kitűnő gazda. Azt kérdeztem tőle, nem fél-e a szoczialista moz­galmaktól ? Nyugodtan mosolyogva felelte: Ahol a cselédeknek jó fizetést adnak és atyailag gondoskodnak róluk, mint nálam, oda nem jön bujtogató : cselédeim maguk vernék ki a tanyáról. Intézzen bárki is kérdést száz tényleg jó gazdához (olyanhoz, aki jól is gazdálko­dik), kilenczven perczentje azt felelné, hogy cselédjeivel meg van elégedve. Érdekes az a lelkesedés és vetélkedés, mel­lyel a gazda­sági alkalmazottak a gazdasági egyesületek dijai, versenyei és a földmivelésügyi minisz­ternek dicsérő oklevelei és dijai iránt visel­tetnek. Megtörtént, hogy egy gazdaságban huszonöt év óta szolgáló egyén igy nyilat­kozott ura és a főszolgabíró előtt, kik a kitüntetésre őt is kiszemelték: — Instálom, nem is arra a száz korona jutalomra vágyom én, hanem arra a levélre, amit berámáztatnék . . . Kell-e ennél önzetlenebb, tisztességesebb felfogás, egyszerű, munkás, parasztsorban lévő embertől ? Lehetetlen ezen tünetek után nem remélni, hogy a viszonyok a jövőben még­ fejlődni és javulni fognak. Tekintsünk szét most a háztartásban­­ alkalmazott cselédeken. Vannak már Cseléd-otthonok, Mártha- Egyesület, Mária-Egyesület, melyek vállvetve fáradoznak az árvaházakkal együtt azon, hogy jó cselédeket neveljenek. Mégis azok a legjobb cselédek, akik fiatalkoruk óta tiszte­letreméltó családoknál voltak alkalmazva. Ti igazi H. úrnő (a magyar társadalom egyik „leading lady“-je, aki nemcsak férje­­ állása miatt játszhatik vezérszerepet, hanem­­ hivatva van erre okossága és tőről metszett s nemzeti érzésénél fogva) igen találóan irta­­ egy alkalmi lapba a véleményét s minden­ s házat vezető férfinak, nőnek jeligéül ajánlom. Többek közt így szól: „Nem kellett a régi magyar háziasszonynak cselédnevelő otthon, sem egyesület, mindenik maga volt nevelője gyermekeinek és cselédeinek... Én szintén magam nevelem a cselédeimet... Bizony ez nagy fáradtsággal jár, míg egy tudatlan egyént minden dologba ügyesen bevezetünk, de megvan érte az a jutalom, hogy nem kell mindegyre újabb és rosszabb cselédek­kel vesződni. Szerény véleményem, hogy, mig minden háziasszony nem maga neveli cselédjeit, addig a cselédmizéria nem fog megszűnni . . .“ (Vége köv.) HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán és neje e hó 23-án városunkba ér­keztek. A főispáni pár huzamosabb ideig lesz körünkben. — Előléptetés: Jancsó Gyula helybeli kir. albirót magasabb fizetési osztályba lép­tették elő. Gratulálunk! — A csendőrség köréből. Hausenblasz Károly alezredes, csendőrkerületi parancsnok, Lázár Sándor főhadnagy számvevő kíséreté­ben, a Nagykárolyban állomásozó csendőrség megszemlélése végett, e hó 26-án városunkba érkezett. — Nőegyleti közgyűlés. A helybeli nőegylet e hó 23-ára rendes közgyűlést hir­detett a városháza helyiségébe. A gyűlésen az elnök gróf Károlyi Istvánné ő méltósága is megjelent, minthogy azonban az egyleti tagok az alapszabályok által megkívánt számban nem jelentek meg, a közgyűlést más határidőre elhalasztották. — A Nagykárolyi Torna- és Vivő-Club tánczmulatsága. A folyó hó 30-án megtar­tandó tánczmulatságra midőn ismételten fel­hívjuk a közönség figyelmét, kijelenthetjük, hogy a már nyilvánuló érdeklődés szerint, ez lesz a saison legsikerültebb mulatsága egy­szerűség, fesztelenség és a résztvenni szán­dékozók számánál fogva. Maga a vivó­ verseny megérdemli a csekély­­ anyagi áldozatot olya­nok részére, kik a táncznak nem hi­vei, annál inkább, mivel a vívás 6 órakor veszi kezdetét s ennek lezajlása után veszi a táncz­at biro­dalmát. Egy a mindennapiságon messze tulemelkedő nemes mulatság vár azokra, kik a részvételtől nem tartózkodnak. Hadd csapja meg lelkeinket a romanticzismus korának szele, hadd gyönyörködjünk egy pár pillanatra azokban a nemes és testet edző játékokban, melyek a középkornak legszebb varázsát, legkedvesebb emlékét idézik fel. Előre bizto­síthatunk mindenkit, hogy a rendezőség kedves és szigorú kötelességének ismeri az osztatlan megelégedés kivívását. Ajánljuk a nemes czél érdekében mindenki figyelmébe. — Választási mozgalmak. A lapunk múlt számában említett néppárti népgyűlések­­ e hó 23-án tényleg megtartattak Mező-Teremen és Gsanátoson. Előbbi helyen cse­kélyebb, az utóbbin nagyobb érdeklődés mel­lett. A gyűléseket mindkét helyen gróf Zichy Nándor nyitotta meg, majd" Molnár János, Buzáth Ferencz és Kálmán Károly orsz. kép­viselők tartottak beszédet, a­mely után Bá­thory István gyógyszerészt kiáltották ki a néppárt részéről jelöltnek. Báthory István mindkét helyen nyomban elmondta a pro­gramm beszédét. — A függetlenségi párt is erős akczióra készül. A párt szervezése czél­jából legközelebb Kossuth Ferencz orsz. kép­viselő több képviselő társaságában Nagy­károlyba érkezik. — Záróünnepély. A polgári leányiskola folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor szépen sikerült záróünnepélyt rendezett, mely az intézet növendékeitől ügyesen elénekelt „Kar dal­lal vette kezdetét, mire Kimer Margit I. o. t. kedvesen, számos tapssal honorálva szavalta el „Győri Mariska és Karika“ czimű költeményt. Kacsó Irén II. o. t. zongora játéka követte a szavak­atok Finom érzékre valló zongorajátékával élvezetet szerzett a közönségnek, mely az elismerés nyilvánítá­saiban nem is volt fukar. Bakó Zsófia II. o t. szavalta el utánna „A gyermek álma“-it“ a megkapó költemény szépségeit érzéssel kiváló jó hanghordozással juttatta érvényre Péchy Ilona ügyes zongorajátéka is fokozta az ünnepély sikerét, melyet a már ismer kedves szimfónia is elősegített. Andrássy Irén IV. o. tanuló sikerült szavallata követ­kezett. Lévay örökbecsű versét­ Mikes hallottuk. A drámai motívumokban bővelkedő szavalatra nehéz költemény előadásával igen szép eredményt ért el. Hangján átrezgett a: a méla­bú, majd szilaj fájdalom, mely a költeményben kifejezésre jut. Nagyon meg­érdemelte a felhangzó tapsokat, mel­lyel meg­jutalmazták élénk, megfontolt előadását; min Adler Margit IV. o. t. előnyösen ismer zongorajátéka csendült fel, mely napról-napa­yobban tökéletesedik. Wechsler Antónia III. o t. szavalta el következő pontkép a „Madár fiaihoz“ czimü költeményt. Hatásos, meleg szavalatával a közönség általános megelége­dését vívta ki. Sternberg Anikó zongorajátéka elé bátran odaírhatjuk a művészi jelzőt tökéletes zongorajátéka kevés kívánni valót hagy fenn. A kardal eléneklésével az ünne­pély véget ért. — Közgyűlés. Az ecsedi-láp lecsapoló­társulat folyó évi július hó 4-én délelőtt 11 órakor a vármegyei székház nagytermében közgyűlést tart, melynek tárgyát kölcsön fel­vétele és építkezési kérdések fogják képezni. — Bankett: A főgymnasium érettségizett ifjúsága, folyó hó 25-én, a minden évben szokásos bankettet a város nagyszámú intel­­ligenciájának érdeklődése mellett tartotta meg, mely igen sikerültnek mondható. A mulatság vacsorával vette kezdetét, mely Kudla test­vérek előnyösen ismert konyháját dicséri s Jónás Gyurinak valóban szép játéka mellett körülbelül 11 óra felé végződött. Vacsora közben az első toaszt Schiff Móricz prae­­maturus díszére válik, ki a távollevő ta­nári karért, Fok Ferencz a jelenlevő Jenser tanárért, az ifjúság önzetlen barátjáért, a neves festőért, Makoldy Sándor tanárjelölt a barátságért ürítették poharukat. Lager Kornél gyógyszerész szellemes szavakkal köszöntötte fel a maturusok szüleit, míg Ilosvay László a jelenlevő hölgyek egészségére emelte igen kedves, rövidke toaszt kíséretében poharát. Vacsora után már szép számmal meggyűlt a tánczra vágyó közönség, mely hamarosan meg is kezdődött. Derék ifjaink ugyancsak kitettek magukért. Az első négyest hatvannál több pár lejtette Andrássy Jenő ügyes ren­dezése mellett, mi érettségi banketten­­­ a számot tekintve — ritkaság. Kivilágos kivir­­radtig pengett a czimbalom, sirt a nóta s az érett ifjak valóban megelégedéssel tekinthet­nek vissza első nyilvános megjelenésükre, melylyel az egész város rokonszenvét meg­nyerték. Kívánjuk őszintén, hogy egész életük annak a boldog pereznek megújhodása legyen, mikor az érettségi bizonyítványt megkapták. — Uj doktor: Ifj. Vetzák Edét, a jogtu­dományok doktorát f. hó 22-én avatták fel az államtudományok doktorává a budapesti tudomány­egyetemen. Az uj doktor az első a Nagy-Károlyban érettségezett ifjak közül, ki a jogegyetemen megszerezhető mindkét doktorátust megszerezte. Gratulálunk. — A helybeli ipartestület nevében dr. Adler Adolf testületi ügyész vezetése alatt egy Serly Ferencz, Néma Gusztáv, Bekker Orbán, Lukácsovics János, Bálintfy József, Drágus István, Sándor György, Csőkör Sán­dor, Kirilla Adolf, Albanczi Mihály és Járay József tagokból álló küldöttség tisztelgett e hó 25-én gróf Hugonnai Béla főispánnál, hogy megköszönje a főispánnak az alap­­szabálymódosítás jóváhagyása kieszközlését. Az ipartestület köszönetét Dr. Adler Adolf a testület ügyésze tolmácsolta, s a főispán, — ki a küldöttséget igen szívélyesen fo­gadta, — kijelentette, hogy ő a vármegyét egy családnak tekinti, melynek ő az atyja, s melynek jóvoltáért, közügyeiért minden­kor szívesen fárad és szívesen használja fel befolyását, összeköttetéseit. Serly Ferencz ipartestületi elnök ezután bemutatta a kül­döttség tagjait, minek megtörténte után a­ küldöttség azon jóleső tudattal távozott, hogy közérdekű ügyekben a vármegye közön­sége a főispán támogatására mindenkor számíthat. — Választás: A helybeli népnevelési­­egylet e hó 23-án tartott választmányi ülé­sében a gróf Károlyi-téri menház vezetőjévé 9 pályázó közzül Mangu Irmát választotta meg. — Az irgalmas nénék elemi leányisko­lájában az 1900—1901. évi nyilvános vizsgá­latok a következő sorrendben fognak meg­tartatni: Junius hó 25-én délelőtt 8 órakor I. osztály, délután 3 órakor II. osztály; 26-án délelőtt 8 órakor III. osztály, délután 3 óra­kor IV. osztály; 27-én délelőtt 8 órakor V—VI. osztály. Junius 28-án délután 5 óra­kor záróvizsgálat a következő műsor szerint: „Nabucodonosor“ Verditől, zongorán 6 kézre játszók: Márton Mariska, Gyurovits Erzsike és Feifer Katicza. „Hazánk Nagyasszonya“. Szavalja: Irsik Gizella. „Oh én legdicsőbb reményem“. Éneklik a növendékek. „Magyar dalok“. Czimbalmon játsza: Veres Róza. „Szent Szózat“. Szavalja: Patay Jolán. „Car­­neval von Venedig“. Dopplertől, zongorán 4 kézre játszák: Juhász Mariska és Borody Jozefa. „Vig dalra fel!“ Zsazskovszkytól. Énekkar. „Szent László hadjárata“ Garay Jánostól. Szavalja : Juhász Mariska. „Grana­dai éji szállás“. Stapftól, harmóniumon ját­sza : Feifer Erzsi, zongorán kíséri: Márton Margit. „Kain“. Mindszentytől, szavalja: Friedl Anna. „Egy iskolai nap“. Daljáték, Petztől. Előadják a növendékek. „Részlet a „Zsidónő“ operából.“ Halévytől. Czimbalmon játsza: Győrffy Erzsi. „A bűnös éjszakája“. Mindszentytől. Szavalja: Győrffy Irma. „Ma­gyar dalegyveleg“. Ernyeitől. Éneklik a növen­dékek. „Marche brillante“. Leonardtól. Zon­gorán 4 kézre előadják: Borody Jozefa és Márton Margit. „A nővér“. Inczédytől. Sza­valja: Táby Magda. „Rákóczy-induló“. En­­gesszertől. Előadja az énekkar. — A vizsga­napok alatt a kézimunka az érdeklődök által megtekinthető. Az elöljáróság. — Érettségi vizsgálat. A helybeli róm­. kath. főgymnasiumban szombaton végződtek a 3 napig tartó érettségi vizsgálatok, melye­ken Géresi Kálmán kir. tankerületi főigaz­gató elnökölt. Az eredmény a következő: jelesen érettek: Fok Ferencz és Schiff Mo­ritz ; jól érettek : Panovits Jenő, Róth Lajos, Ruff Ferencz és Zwillinger István; egysze­rűen érettek : Balajti Béla, Berger József, Borody Béla, Csilléry András, Demel Hugó, Fekete Lajos, Gönczi Pál, Gufárt János, Ko­szorús Lajos, Medvey Lajos, Rencz Antal, Schmack István, Serly István, Suták István, Taub Ignácz és Weinberger Hugó. Az írás­beli vizsgálaton buktak ketten, a szóbelin pedig hatan. Érett ifjainknak szívből gratu­lálunk. — Miniszteri elismerés. A földmivelés­­ü­gyi miniszter Jeszenszki Béla, Gerber Ödön, Széll György, Beszedics Vilmos, Óvári Szeőke Barnabás, Buda László, Bay Mihály, Szatiz Mihály, Török András, Ruszka István, gazda­sági tudósítóknak, a múlt év folyamán telje­sített buzgó munkásságukért elismerését fe­jezte ki. — Fényesen sikerült tánczmulatságot rendezett folyó hó 16-án Domahidán az ev. ref. egyház. A ,,Csaba“ kúrián avatott kezek oly tündéries báltermet varázsoltak elő, hogy az ember egy kicsi képzelettel a városliget­ben, vagy a Margit-szigeten képzelte magát, majd olyan könnyű szívvel és fütyörészve fog megcsalni, mint ahogy lovagló osto­rával lecsap egy levelet a fáról. Bolondit, azt hiszi, hogy gazdag vagy, mert neki olyan lapos a bugyelárisa, mint a­milyen bőven van vattirozva a mentése. Jobb lesz a Sóvári Laczi, nem feszül úgy reá a nadrág a láb­szárára, de szolid és jó hivatala van. Lekaczagták. Hogy is ne? Egy báró huszárhadnagy, meg egy beamter a pénzügy­től. És folyt a víg élet tovább, a menyegző meg­­ egy és más okból mindig késett. Egyszer aztán megszólalt egy olyan hangszer is, amit nem használnak sem a lakodalmakon, még temetéseken sem, de temetni azért nagyon jól lehet vele­ érte ?— Bum! Egy kettő. ... Ki ad többet Az öreg Ligetit megütötte a gutta szégyenében, bánatában. A báró, a huszár­hadnagy úgy eltétette magát, Galicziába, hogy hite, hamva se maradt (csak adóssága maradt itt) a megtört Mariska öreg mamá­jával meghúzták magukat egy kis zsellér­házban. Ez volt a históra. * * * Ősz volt akkor. Hervadással, levél­hullással, bágyadt napsugárral. Csalódot­taknak, bánatosoknak kedves őszi nap. Mariska a kis ház előtt az eperfa alatt nézte az elhervadt, lehulló leveleket. Egy sóhaj röppen el ajkairól: — Szeretünk — csalódunk. Virulunk és hervadunk !! Többet nem szólott. Fejét lehajtotta két fehér kezére, könnyei peregtek halovány arczára, így találta őt az öreg Menyhért bácsi. (Az ilyen jó öreg bolondok, akkor sem hagyják el akiket szeretnek, a­mikor mindenki elhagyja. Ő gyakran jött most is, más úgy se jött senki. A pillangók nem szeretik a hervadó virágot­. — Megint busulunk aranyos hugocs­kám?! No hát már legyen elég. Csak nem azután a . . . . Eh, kapunk nála jobbat is, becsületesebbet is. Tegnap is találkoztam a Sóvári Laczival. Kérdezett. . . . Meg is látogatna............... — Hagyjanak nekem békét, Menyhért bácsi! Szerettem, csalódtam, össze van a lelkem tépve. Ősz van. A haldoklás ideje. Nálam is. — Gyermek­beszéd. Elhervad a virág ősszel, kinyílik a másik tavaszon. Az akáczfa kétszer is nyílik egy évben. Minden sebet begyógyít az idő. A tiédet is. Te még bol­dog leszel. Szerető férjed, aranyos gyerme­keid lesznek. Meg is érdemled, mert nem voltál te rossz, csak rosszul neveltek. Meg­­bűnhődtél, éjszaka jött reád, de most már virradni fog. Majd meglátod csak aranyos kis hugocskám ! Nem busulunk többet, leve­ted a fekete ruhát, elég régen hordod már. Elviszlek be a városba, lesz ott bál, színház. Megnézzük, hiszen így már azt hiszik, hogy meghaltunk. Pedig nem igaz. Ugye, kedves húgom nem igaz ? Mariska elmosolyodott. Először ama szomorú nap óta. Rideg tél után az első napsugár.. .... Most tavasz van. Kivirágzott az orgonabokor, jáczint virág, nyílik az ablak alatt és a kis ház előtt a vén eperfa egészen kivirult és zöld lombjai között vidáman csi­cseregnek a madarak. Mariska a fa alatt ül, arcza ragyog, arcza üde, csak úgy, mint évekkel ezelőtt. Nagy gonddal dolgozik valami csecse-becsén. Két betű már szépen ki van reá hímezve, tisztán látszik „S. L.“ Éppen ennek a nézé­sébe van elmerülve, mikor kocsi fordul be a kapun, nem telik bele két percz, talán csak egy szempillantás, Ligeti Mariska és Sóvári Laczi a legédesebb gyönyörben tart­ják egymást átölelve. Elcsattant biz ott a csók is, nem is egy, talán még kettőnél is több, mikor Menyhért bácsi odaérkezett s kaczagva súgta oda Mariskának : — Ugye tavasz van megint ? ? !

Next