Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-19 / 33. szám

Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre...................... . . 8—kor. Fél évre......................... . . 4— »• Negyedévre ................. . . 2— Egyes szám................. . . —20» Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek: a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Erélyes kézzel! A mindinkább vehemensebben fellépő nemzetiségi túlkapásokkal szemben — úgy látszik — mégis csak erélyesebben fog a kormányhatalom fellépni. Évtizedes mulasztásokat kell ezen a téren helyrepótolnunk. Az egyedüli Bánffy Dezső volt az a kivétel, aki különösen a románság fészkelődésének gátat tudott vetni s az ő belügyminisztersége idején úgy is érezték magukat a románság vezető emberei, mint lánczravert rabok, akik nagyon szeretnének ki-kitörni, — de érezvén tehetetlenségüket, csak magukban dultak-fultak, várván egy jobb alkalomra, amidőn majd visszafojtott mérgüket kiönthetik. A többi belügyminiszter azután lanyhábban vette a nemzetiségi kérdést s alattuk nőttek nagyra azok a hősök, akik ma már a magyar parlamentben űzik kisded játékukat. Bánffy Dezső bárót az oláhok a „draku“ (ördög) melléknévvel tisztelték meg s gyermekeiket vele ijesztgették. Hogy más miniszternek is adtak-e ilyenféle melléknevet — nem tudjuk. Hanem az bizonyos, hogy csakhamar Apponyira is reá kerül a sor s őt is megtisztelik majd valami olyan melléknévvel, amely emlékezetes lesz kedves román testvéreink előtt. Mert — úgy látszik — Apponyi nem érti a tréfát és komolyan veszi az általa alkotott új népiskolai törvényt. Csak a napokban olvastuk, hogy vármegyénk közigazgatási bizottságának előterjesztésére egész sereg román tanító ellen elrendelte a fegyelmi vizsgálatot azért, mert ezek a jó urak a törvény rendelkezése ellenére az állam hivatalos nyelvének tanáSa körül még annak a kevés kívánalomnak sem felelnek meg, amely pedig a minimumot képviseli. Ezek a jó urak azt hitték talán, hogy sem tanfelügyelőségünk, sem a vármegye közigazgatási bizottsága nem fogják ezt a kérdést azzal az erélylyel kezelni, amilyennel kezelni kell. Vagy talán bizakodtak a miniszter kegyességében, aki — régi módra — szemet ■ fog hunyni s a végén majd jót nevetnek a tanító és lelkész urak a tanfelügyelőség erőlködésén. De hát nem így történt. Sem a vármegye erélyes kezű tanfelügyelője, sem a közig. bizottság, sem a miniszter nem akarnak szemet hunyni, hanem reákoppintanak ezeknek az uraknak a körmére s odakiáltják nekik, hogy: eddig és ne tovább! Sőt a kultuszminiszter még tovább is megy. A nagyszebeni érsek úrnak nyíltan megmondja, hogy nem fogja tűrni, hogy a hitoktatók csak egy lépést is eltérjenek a törvény szigorú rendelkezéseitől és ha mégis eltérnek, úgy meg fogja tőlük vonni az állami kongrua kiegészítést. Ebből láthatják a mélyen tisztelt pópák és dászkálok, hogy ennek már fele sem tréfa. Hiába lármázzák tele a külföldet a nemzetiségi sérelmekkel, hiába törnek minduntalan a magyar nemzeti állam kiépítése ellen, a magyar nemzet nem hajlandó tovább tűrni, hogy a vele egy hazában lakó, vele egyenlő joga- TÁRCZA. Gaál József szépirodalmi munkásságának eszmei értékelése.*) Irta: Steff Gábor. IV. A költők a nemzetietlen, a nemzeti ébredés, s a romanczitizmus korában nem tudják eltalálni azt a hangot, mely az egész nemzet szivét rezgésbe hozza s maradandó hatást gyakoroljon. Br. Amadé László és Palóczi Horváth Ádám népdalkisérletei, Gvadányi alföldi tipusai, Csokonai Vitéz Mihálynak itt-ott megütött népies hangja, Kisfaludy Sándor népiessel kevert romantikus regéi, *) A főgimnázium 1908—1909. évi értesítőjéből. Kisfaludy Károly rendi társadalmi alakjai, egy pár hazafias és szerelmi énekes Vörösmarty Mihály néhány jóízű genre-képe és Czuczor Gergely helyzetdalai csak halvány sejtelmet ébresztenek irodalmi életünkben. De íme csodálatos: a nemzeti genius épen a szatmári béke százéves fordulópontján, 1811-ben életre hoz egy nevezetes, dicső férfiút, ki költeményeiben, drámáiról működésében, novelláiban és regényében bizonyára a magyar költői szellem sugallatára a patriotizmus mély érzésével, éles megfigyelő tehetségével, fölfedező és teremtő erejével s a költői tárgyak iránt való bámulatos érzékével visszavarázsolja a kuruczénekek édes-bús hangulatát, összekapcsolja a múlt nemzeti dicsőség ragyogó képeit és gyászának emlékeit a XIX. század reformtörekvéseivel, nemzeti költészetünket föleleveniti s gazdag, kiapadhatatlan forrást nyit meg szépirodalmunk számára. Miként Balassi Bálint költészetünkben először használja föl a természet képeit a lelki hangulatok festésére s miként Csokonay Vitéz Mihály a Balaton költői szépségeire ugyancsak először mutat rá, úgy Gaal József az első, ki az Alföldet, mint változatos tartalmú költői tárgyat fölfedezi: az alföldi népéletből merített apró történeteket ölr először nálunk s e téren megelőzi a nyugat irodalmát is, hiszen ebben az irányban a németeknél — Auerbach s a francziáknál George Sand csak később híresednek el. Verseihez, elbeszéléseihez, drámaköltéséhez, sőt regényeihez is tárgyért a pusztai, betyár vagy népéletbe szeret belenyúlni. Az Alföld költői motívumai azok a szálak, amelyek szépirodalmi munkásságát összefűzik s annak megbecsülhetetlen értéket kölcsönöznek. Gaal József „A magyar múzsa“ czimü szatírájában egyenesen és határozottan rámutat az ő s ezzel együtt a magyar nemzet költészetének igazi, gazdag forrására, midőn szeretetreméltó kedvességgel Csokonaival szemben, — ki a magyar múzsa helyéül Tokaj hegyét jelölte meg, — igy szól: I*alll €*á&|»ár ingó és ingatlan forgalmi, valamint házasságközvetítő és tudakozó intézete. Ház, földbirtok, üzlet, vendéglő, szálloda, továbbá mindennemű ingó vagyon örökáron és bérletbe adás-vevése. — ■ Nagykároly, „Polgári Olvasókör“ épület.