Nagykároly és Vidéke, 1918 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1918-01-02 / 1. szám
mán büszkességgel köszöngettek neki; a társaságban ünnepelték, a templomban szerb hangján, ájtatosságán épültek rajta. — Szatmár vármegyének és városunknak törvényhatósági tagja és közületeknek is beválasztott tagja volt. Szóval a városnak rokonszenve, és a közvélemény elismerése övezte őt. A Kölcsey kör felolvasó estélyein tapsokat aratott. Irodalmilag is működött a „A Gör.kath. Szemükben és a „Nyírvidékiben is és itt is főleg a püspökségnek Nagykárolyba szándékolt hozatali kérdéseiben is. A hazaszeretet és a trón iránti hűsége is lángoló volt annyira, hogy azért szenvedni is kész volt; a főgimnáziumnál teljesített hitoktatása is, valamint templomi és hazafias beszedni is a hazafias és a vallás erkölcsös nevelés apotheozisai Még most is gyújtó a visszhangja azon voltak. beszédének is, melyet a háború mozgósítása alkalmából — mint egyik lelkész — a katonaság felesketése alkalmából mondott. Ilyen sokoldalú kiválósággal érdemesült arra, hogy az uj püspökség egyik kanonokjává nevezte ki őt az Apostoli Királyi Felség ! „Az ismeretség szűz virága szivünkbe állá az elválás szúró tövisét is „mondja a költő“- s az elválás szúró tövisével hagyta el Nagykárolyt és ment el Nyíregyházára új díszes állomását, kanonoki stallumát elfoglalni, de mindig hálás emlékekkel gondolt vissza úgy paróchiájára, mint Nagykároly városára is. Három évvel ezelőtt történt tőlünk elvállása. Ideálja volt magyar lelkének az uj s nagyhivatásu egyházmegye és lelkének és szivének összes szeretetét és nemes ambícióját vitte el annak metropolisába. A tevékeny életű és jeles tehetségekkel született s nagyratermett ezen embert szívbetegség támadta meg uj hivatásában. Azóta élete — jólehet dicsőség és méltóság koszoruzta meg <gt, — a Golgota szenvedő útja volt; az sem tudhatván rajta segíteni, hogy Nyíregyházán is az osztatlan szeretetet vivta ki. Türelmesen viselt betegsége ellenében a Kárpátok fenyves ózona sem használtak már . . . Hosszú, sorvasztó gyötrődés után félesztendeig ágyhoz láncolva végre elpihent életének 62-ik és áldozó papságának 34-ik évében. A halál levette kanonoki magyar kebléről a fénylő aranykeresztet, s ő most már nemes városunknak is a múltjáé! Kedves emléke élni fog közöttünk is, kik kegyeletes emlékezéssel ezúttal is kívánjuk porrészének a boldog nyugalmat és halhatatlan lelkének : az örök üdvösséget! Szócska János: Újévi sorok. Itt van újra ujesztendő, Aktuális a jövendő- Mondó! Bongó, Csengő, Kongó, Pengő Rímecskékben, Versbe rakott sinecskéken Pörgetem a szókat, S ha az olvasókat Esetleg nem untatom : A Jövőt megmutatom . Januárban : fegyverszünet; Februárban: hadüzenet; Márciusban: offenziva; Áprilisban: defenzíva; Májusban: „desannexió“ ; Júniusban : „annexió“ ; Júliusban: „nincs legyőzött“ Augusztusban: „aki győzött“ Szeptemberben : új formula; Októberben : friss pilula ; Novemberben : lesz a Béke ! Decemberben: Világvége ! Egyebekben — Fiúk, lányok — Boldog újévet Kívánok ! NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE I ! Felhívás előfizetésre: kérjük Az évforduló alkalmából tisztelettel feli mindazokat, akik hívei és barátai lapunknak, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. nehéz viszonyai A háborús idők rendkívül közepette is igyekezett lapunk féltő és szerető gonddal a kedves célt: a városunk javát, előmenetelét és a nagyközönség igaz érdekét híven és becsületesen szórgá dni. Lelkesítettünk minden nemes, humánus és hazafias célt szolgáló eszme és intézmény támogatására és pártolására, gyűjtöttünk tekintélyes összegeket sokféle háborús jótékony célra, közöttük már évek sora óta Nagykároly városának fontosabb, közérdekű hivatalos hirdetményeit teljesen díjtalanul, hírrovatunkban hoztuk a városunkban történt s a nagyközönséget érdeklő minden megemlítésre és megörökítésre méltó és érdemes eseményről szóló tudósítást stb. — s lapunk ára a háború okozta drágaság dacára is mindeddig a régi, a 30 év előtti volt. Az újévtől kezdve azonban kénytelenek vagyunk a háborús viszonyok okozta nagy drágaság kényszerítő hatása alatt a lap előfizetési árát felemelni azon reményben, hogy mi. előfizetőink méltányló beleegyezésével találkozank az igazán nagyon szerénynek mondható áremelés. Midőn továbbra is tisztelettel kérjük a nagyközönség szíves jóindulatát és meleg érdeklődését lapunk iránt, jelezzük, hogy az előfizetési díj ez évtől kezdve , egész évre.............12 kor. félévre..................6 kor. negyedévre .... 3 kor. HÍREK. Újévi tisztelgések a vármegyeházán. 1 A vármegyei központi tisztikar Dr. Péchy István vármegyei főjegyző vezetése alatt, testületileg jelent meg Ilosvay Aladár alispánnál kedden délelőtt, hogy jókivánatainak adjon kifejezést. Ezután a tisztikar Ilosvay Aladár alispán vezetése alatt Jékey Sándor a főispánnál fejezte ki a jókivánatokat a főispáni család előtt. Itt nem a sablonszerű , hivatali tisztelgés nyilvánult meg, — mint az alispán beszédében hangsúlyozta — hanem a szeretet és tisztelet, amit a tisztikar tagjai és a tisztikarból kikerült , régi baráti és népszerű hivatalfőnök iránt nyilvánultak meg. — A városi tisztikar Debreczeni István kir. tanácsos vezetése alatt tisztelgett és fejezte ki jókivánatait. — A pénzügyigazgatóság nevében Plachy Gyula miniszteri tanácsos, a pénzügyigazgatóság mellérendelt 11 számvevőség nevében Szilágyi György, a számvevőség főnöke és Lévay Béla számi vizsgáló, a posta- és távirdahivatal nevében 11 Schnébli István főnök, a dohánybeváltó- a hivatal nevében Mellhouse Ottó hivatal n főnök, az államépitészeti hivatal nevében [( Bogsch Kálmán főnök fejezték ki jókivánatukat. Ezeken felül igen sokan tisztelegtek s a kedvelt főispáni párnál politikai pártállásra való tekintet nélkül, hogy jót kívánjanak az újév alkalmából. A főispáni pár szeretetreméltóan fogadta a vendégeket és a déli órák alatt vidám társalgás folyt le a főispáni lakásban, ahol az orosz fogságból menekült . Madarassy Tibor érdekes dolgokat mesélt el élményeiből. Tisztelgés a városházán. Debreczeni . István kir. tanácsos polgármesternél a tiszti kar újév délelőttjén Néma Gusztáv főjegyző vezetése alatt testületileg tisztelgett az újév alkalmából. „ 1 Nagybeteg lelkész. Őszinte részvéttel értesülünk, hogy a nagykárolyi ref. egyház j t nagynevű és nagytekintélyű, egykor oly fontos és nagy szerepet vivő lelkésze: Asztalosi György érd. esperes, a függetlenségi eszméknek is oly lelkes és rettenthetetlen hir j tdetője és követője, szerető övéinek, kedves jó híveinek s az őt általánosan tisztelő nagy- n közönségnek bánatára súlyos betegen fék- teszik. Az annyi vihart látott és kiállott százados tölgy kidőlni készül ... b * •Öregszünk. . . Már korán kelünk és korán fekszünk Szép asszonyom, megöregszünk ! Ráncos lett orcánk és kezünk, S regényekbe temetkezünk ! Pedig pedig nem így volt régen . . . ... Régen ? Tudod, hogy mit jelent e szó Az ajkamon mily elhaló. Csak lassan és titokba ejtem S közbe magam is elfelejtem, hogy régi már az életünk. Tán: már szeretni sem tudunk ? A nótától is elfúlunk. S a tükör lett az ellenünk, Mikor robottba elmegyünk, Nem búcsúzunk mi tőle el. Egymásra nem leselkedünk! Leveleket selejtezünk. És egy-egy emlék tört során Felsóhajtunk! Mért ily korán Falolta meg a csúf Idő ? Az asztalnál elszunnyadunk, Mert szótlanok, némák vagyunk. De mielőtt még lefekszünk, Mondjuk, egy órát elveszekszünk, Hogy miért . . . miért is öregszünk . . .:Nagykároly) Margitay Imre. A népkonyha megnyitása vasárnap délben történt meg. A megnyitáson megjelent Debreczeni István kir. tanácsos polgármester nejevel, Dr. Schönpfing Belané Ujfalussy Amadi1, a nöegylet alelnöknöje s varosunk intelligenliájábol hifiben, kiknek az elnöknö R ioz bamune mutatta be a felszerelést, a készleteket és szolgait felvilágosítással a népkonyha forgalmáról és anyagi eszközeiről. Menekülés az orosz fogságból. Kedves meglepetésben volt része Szilveszter estere Madarassy Gyulának, a helybeli Önsegélyző Népbank elnökének. Ugyanis egyetlen fia, Madarassy Tibor, a 3-ik huszárezred főhadnagya, az orosz fogságból megszökve négy havi bolyongás után hétfőn este hazaérkezett. A nagy fekete szakállú, munkásruhába öltözötten hazaérkező fiatalembert alig bírta felismerni az édesatyja. Természetes dolog, hogy kettecskén egész éjfélig elbeszélgettek és az édesapa boldogan mosolyogva hallgatta meg a fia fáradságos és merész nagy vállalkozása és sikerült szökése részletes előadását. Madarassy főhadnagyot Böhm-Urinelli hadseregparancsnok — az orosz fogságból hasonlóan ellépett öt társával együtt — kihallgatáson fogadta. Gyászeset. Nagy Sándor, a nagykárolyi ág. hitv. ev. egyház közel 20 éven át volt felekezeti tanítója, utóbb kántora, s 1913. évtől a nagykárolyi m. kir. állami elemi népiskola rendes tanítója, december hó 31-ikén délután Budapesten 54 éves korában elhunyt. Súlyosabbnak nem is képzelt betegségének gyógyítása céljából hosszabb szabadságot kért, Budapestre ment, hol heteken át tanulmányozták betegségét, majd két héttel ezelőtt látszólag szerencsésen megoperálták. Újév napján délelőtt jött azután egyházi és iskolai elöljáróságához a meglepő gyászhír, hogy kétheti súlyos szenvedés után meghalt s temetése Budapesten január hó 2-án délután megy végbe. A szorgalmas tanító szívjóságáért, szelíd lelkületéért általános szeretetnek örvendett a tanuló gyermekek és szülők részéről. Elhunytát neje, nagykorú gyermekei s nagyszámú rokonság gyászolja. Porlandó teteme találjon csendes, békés nyugalmat az anyaföld kebelén.— Aa