Nagyszebeni Hírmondó, 1994. szeptember (1. évfolyam, 1. szám)

2994-09-01 / 1. szám

i. évfolyam 1. szám 1994. szeptember -a. NAGYSZEBENI HÍ­RMON bő Az RMDSZ Nagyszebeni szervezetének lapja MAGYAR NYELVŰ RÁDIÓZÁS NAGY­SZEBENBEN Nagyszebenben az ultrarövid hullámhos­­­szon 5 magán rádióadó működik. A SZEBENI RÁDIÓ - RADIO SIBIU - a 67,01 MHz-ces hul­lámhosszon sugároz napi 24 órát. A 100 W-os rádióadó sugárzási területe 60 km. Aurelian Ploia?, a rádió igazgatója jóvoltából a rádiónak magyar és német nyelvű adása is van. 1993 december 10 óta félórás, majd 1994 június 4-től egyórás magyar nyelvű műsoridővel rendelkezünk. Hogy meddig, nem tudhatjuk, ugyanis egy fél évig egy másik nagyszebeni magánkézben levő rádió szintén sugárzott heti félórás magyar nyelvű műsort, majd az adásidő­ért akkora pénzösszeget kértek, amelyet kifizet­ni nem tudtunk. A RADIO SIBIU egyelőre nem igényelt pénzt a műsoridőért. Apropó pénz. Sajnos, sok minden múlik ezen. A rádiószerkesztés időt, energiát igénylő feladat. Érdekes, szép, de igényes munka, ame­lyet menetközben tanulunk a munkatársakkal együtt. Időnket, energiánkat minden anyagi vagy akár erkölcsi elismerés nélkül áldozzuk a célnak: a magyarságtudat fenntartásának. A nagyszebeni rádió magyar nyelvű adásá­nak legnehezebb időszakában, az első 6 hónap­­on, a munkaközösség lelke, szervezője és a jdió bemondója Serfőző Emese volt. Heti egyórás műsoridőnk felosztása:­­1/2 óra az idősebbeknek, kedden du. 17.05 - 17.35 óra között, Kotilla Ildikó és Kotilla Emil szerkesztésében.­­1/2 óra a fiataloknak, szerdán este 20.25 - 21 óra között, Tóth Angéla, Wilhelm Zoltán és Serfőző Levente szerkesztésében. Ők alkotják a közkedvelt VAS triót. Mivel műszaki felszerelésünk jóformán sem­mi sincsen, adásaink élőben mennek. A fiataloknak szóló műsor közérdekű közle­ményeket, néha egy-egy riportot, vidám, tréfás, szórakoztató műsort sugároz és sok jó zenét. A felnőtteknek szóló műsornak állandó rova­tai vannak. Ettől csak 3 alkalommal tértünk el: március 15, Anyák napja és a Gyermeknap al­kalmával, mikor is az egész műsoridőt a témá­nak szenteltük. Műsorainkat hírekkel, közérdekű közlemé­nyekkel, a városunk életében bekövetkezett eseményekkel kezdjük. Felhívjuk hallgatóink fi­­gyel­mét a kiállításokra, tárlatokra, zenei audíci­­ókra, vásárokra stb. A jobb tájékozottság érdekében a hivatalos közlönyben megjelent határozatok közül a kö­zérdekűeket lefordítjuk és beolvassuk magyarul. A történelmi egyházak képviselőinek adás­időt biztosítunk. A stúdió vendégei voltak már többször is a katolikus, a református és az uni­tárius egyház nagyszebeni képviselői. Rendszeresek az irodalmi megemlékezése­ink, amelyeket Kotilla Ildikó szerkeszt. Nyelvmű­velő rovatunkat Józsa Benjámin középiskolai magyartanár szerkeszti. Történelmi megemlékezéseket Kalmár Zol­tán, a nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke szokott tartani a rádióban. Kal­már Zoltán a bukaresti rádió magyar nyelvű adá­sának is munkatársa. Páll Judit történész szintén nagyon érdekes előadásokat tartott. Nagyszeben környékéről, annak érdekessé­geiről Kazinczy Jenő földrajz szakos tanár tart valóban­ nagyszerű ismertetőket. Filip Margit nyugdíjas tanítónő lelkes hozzá­állása sokszor átsegített minket a nehéz idősza­kokon. Egészségügyi rovatunkat dr. Tóth Ida és dr. Bach Miklós szerkesztik. Zenés posta rovatunkban elsősorban népze­nét sugárzunk. Zenei munkatársunk Agadrian Irén. Ő válogatja a zenei anyagot, hallgatóink zenekultúráját jótékonyan befolyásolja. A számos nehézség ellenére igyekszünk tar­talmas műsorokat készíteni, hallgatóinkat infor­málni, tájékoztatni, nevelni és szórakoztatni. Szerény adásunkkal hozzájárulunk anyanyelvi kultúránk ápolásához, hagyományaink megőr­zéséhez. Amíg lehetőségünk van rádión keresz­tül magyarul szólni, kötelességünknek érezzük az adást fenntartani. Szeptember 19-23 között zajlott le Zalakaro­­son a külhoni magyar elektronikus sajtó Világta­lálkozója. A 16 országból érkezett 96 résztvevő megalakította a Külhoni Magyar Média Társasá­­got. A bemutatott műsoranyagok műhelyvitái nyomán általános igényként fogalmazták meg a szakmai képzés és továbbképzés szükségessé­gét. Szükség lenne egy olyan hálózatra is, amely a külhoni szerkesztőségek közötti műsorcserét segítené elő. A zalakarosi találkozón a nagyszebeni rádió magyar nyelvű adása is képviseltette magát. Kotilla Ildikó a rádió munkatársa Románia Parlamentje új törvényt alkotott a háborús ve­teránoknak, a hadiözvegyek­nek, a hadirokkantaknak, vala­mint a most először jogokhoz jutott túl­­élő házastársaknak járó jogokról és kedvezmé­nyekről. Az 1994. évi 44. tör­vényről van szó, amelyet Ro­mánia 1994. július 7-i 172. Hi­vatalos Közlönyében tettek közzé, mely egyben hatályba lépésének napja is, és amely a Romániai Magyar Szó orszá­gos napilap Törvénytár című új rovatában ez év július 29-én és augusztus 5-én, két részben, teljes terjedelmében, fordítás­ban, magyar nyelven is megje­lent. Mindazok részére, akik nem olvasták a törvényt, vagy akik ennek nem könnyen érthe­tő, jogászias fordulatait, kifeje­zéseit nem értették meg, vagy nem jól értették, a következők­ben megkíséreljük összefoglal­ni mindazt, amit e megadott jo­gok eléréséért, megszerzésé­ért a törvényről és ennek ha­tályban maradt "előzményeiről" tudni kell. Ki minősül ma háborús ve­teránnak? A kérdésre a 44. tör­vény 1. és 2. szakaszában ta­láljuk meg a részletes választ. Tehát háborús veterán minősé­ge van azoknak a személyek­nek, akik a román hadsereggel az első és a második világhá­borúban vettek részt, és akik valamelyik következő helyzet­be sorolhatók: katonai egység­ben harcoltak, a belső öveze­tekben (hátországban) löve­­gek, aknák hatástalanításában vettek részt, hadianyag-leszál­lító vállalatokban katonai elle­nőrző és átvevő bizottságok tagjai, vagy katonai parancsno­kok voltak, az ellenség által idő­legesen elfoglalt területeken a Nagyvezérkar által elismert egységekben, alakulatokban harcoltak, a katonai igazság­szolgáltatásban, a katonai ren­dőrség, csendőrség, tűzoltó­ság tagjaiként, az operatív öve­zetekben rendőrszázad vagy létrehozott egység, alakulat tagjaként tevékenykedett a há­ború alatt, a Nagyvezérkar elő­írta időszakban, aki hadirok­kanttá vált, aki­ hadifogságot szenvedett el. Úgyszintén há­borús veteránnak tekintik a bár­milyen területről az Egyesült Nemzetek hadseregeibe ön­ként bevonult és ezekben har­coló román állampolgárokat, azokat a lakosokat, akiket az 1940-1945 közötti időszak­ban az időlegesen elfoglalt román tartományokban köte­­lezően soroztak be vagy mozgósítottak, és akik más ország hadseregében har­coltak, amennyiben megtar­tották vagy újra felvették a román állampolgárságot és romániai lakhelyüket (kieme­lés tőlem D. L.), azokat a német nemzetiségű személyeket, aki­ket kötelezően a német hadse­regbe soroztak be, amennyi­ben megtartották vagy újra fel­vették a román állampolgársá­got és romániai lakóhelyüket. A háborús veterán minőséget vi­szont nem szerezheti meg az, aki hazaárulást követett el, vagy az ország területén kém­ként vagy diverziókeltő ügy­nökként az ellenség javára szó­ló felhasználását elfogadta, mely tetteit jogerős bírósági ha­tározat állapították meg, ön­kéntesként idegen hadsereg­ben a haza vagy az Egyesült Nemzetek ellen harcolt, vagy az ellenség által időlegesen el­foglalt területeken a honi lakos­ság ellen terrorcselekménye­ket vagy gyilkosságokat köve­tett el, végül az sem, aki a ro­mán hadseregből a háború alatt megszökött - folytatás az 4. oldalon-

Next