Állami Berta Polgári Fiúiskola, Nagyszentmiklós, 1902
képén, hanem szándékkal halmoztam össze az előbbi mondatban annyi jelzőt, mert — sajnos — még művelt köreinkben is az az általános és bátran kimondhatjuk: megrögzött felfogás uralkodik, hogy csak a külföldön találunk megtekintésre méltó szép természeti tájképeket. Pedig ha a svájci Alpok zord megközelíthetetlensége bámulatra ragadja a phlegmatikus angol globetrottert, ha a regényes Rajna-melléke gyönyörrel vegyes hazafias büszkeséggel tölti el minden birodalmi német ember szívét, akkor a magyar utas az Aldunán utazva, lelkében az áhitat szent érzelmével tekinthet arra a fenséges panorámára, mely a Klisszára, avagy a Kazán szorosnál elébe tárul. Mintha az Alkotó a véghetetlen Természetnek isteni szépségeit mind erre a helyre csoportosította volna, megtiltva a gyönge embernek : „Ne rontsd el azt, amit én szépnek alkottam,mely érintetlen vadregényes itt a sziklák alakulata, a napsugaras völgyek hozzáférhetetlensége, a méltóságosan hömpölygő folyam lassú, zúgó moraja. A legkitűnőbb, a legfényesebb leírás csak halovány képét tükröztetné azon elbűvölő gyönyörnek, annak a tündéri pompának, melyet a Dunának ez a részlete nyújt. Azon veszem észre magamat, hogy eltértem kitűzött tárgyamtól, mert nem útleírás a czélom, hanem röviden ki kell fejtenem azt a módot, amely egy tanulmányi kirándulás létrehozását elősegíthetné. Kétségkívül elsőrangú s tán legfontosabb az úti költségek kérdése, mert tanulóink nagy része szegény, de a jobb módúak ismert közönye szintén visszariad attól az áldozattól, hogy egyszerre nagyobb összeget 30—40 koronát költsenek gyermekeikre. Elő kell tehát segítenünk tanulóinknál, hogy apróbankint gyűjtsék egybe költségeiket; erre igen alkalmas eszköz az intézetünkben 2 év óta fennálló s várakozáson felül bevált iskolai takarékpénztár. Ha már az iskolaév elején készítjük elő tanulóinkat arra, hogy az, kinek módjában áll, tegyen hetenkint 40—50 fillért félre magának, ilyformán sikerül 30—40 fiúval akkora summát összegyűjtetni, amely elégséges egy fent vázolt tanulmányút megtételéhez. Egyben arról is kellene gondoskodnunk, hogy néhány szegénysorsú, kifogástalan, szorgalmas s jó viseletű tanuló részére szinte lehetővé tegyük az utat oly formán, hogy felhasználnék erre a tanév végén kiosztatni szokott segélydíjakat, melyek