A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium diplomamunkái, 2000

C. Szilveszter Olga: Játék a sorssal

Boszorkányok vannak (!?) Játék a sorssal­­. Szinte mindenkiben ott él a kíváncsiság, a misztikus, megfoghatatlan dolgok iránt. Az ember egyre nehezebben érti meg környezetét, önmagát, ezért egyre többen keresnek valahol támaszt, valamiféle megoldást gondjaikra ebben a bonyolult világban. Színes képzelet, prózai valóság Egy kép van előttem. Sejtelmes füst, lila üveggömb, hosszú karmokban végződő keskeny kéz, hatalmas igéző szempár. Lebegés és zuhanás, álom és valóság s összefonódása - az átlagember és a jós találkozása így élt képzeletemben. A valóság: sáros zimándújfalui utca, a fekete kátrányozott deszkakapu nyikorogva engedelmeskedik. Üres udvar és kísérteties csönd. Már nem tudom, jó helyen járok-e? Sehol egy fény, a két kopott bejárati ajtóra tanácstalanul nézek. Végül ösztönösen benyitok az egyik ajtón. Áporodott szag, a félhomályban két alak gubbaszt a kályha mellett. A kicsiny szobában kevés a bútor. A törékeny öregasszony apró szemeivel furcsán pislog rám a szemüvege mögül, az öregember fázósan húzza össze magán a rongyos kabátot. Csakis az aszalódott asszony lehet az én emberem. Csodálkozásuk, szótlanságuk ellenére igyekszem megtörni a csendet. - Úgy hallottam, hogy Rivics Mária, mindenki Mari nénije, a jósnő itt lakik... - Hangosabban, aranyom! - dördül rám az öregember. - Mari néni nagyot hall. A rikkantásra a sarokban lévő régimódi ágyból mocorgás hallatszik. Eddig észre sem vettem, hogy van ott valaki. Nyurga, barna, huszonéves fiatalember kászálódik ki vörös szemekkel.

Next