A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium diplomamunkái, 2001
Szekeres Szabolcs: Playboy és CKM összehasonlítása tipográfiai szempontok szerint
Elemzés A mai statisztikai felmérések és a tömegkommunikációs kutatások eredményei egyaránt a nyomdatermékeket jelölik meg a legnépszerűbb és leghatékonyabb információ- és reklámhordozóként. Mindezt annak ellenére, hogy az elektronikus média minden eleme régóta beharangozta világuralmát. Ha a kezdetektől akarjuk ezt a sort követni, a mutogatást szétdumálta a beszéd, amelyet falhoz kent a barlangrajz, amelyet leírtak a kézírás, amelyet szétpréselt a nyomtatás, amelyet elhallgattatott a telefon, amelyet szétszórt az éterben a rádió, amelyet elhalványított a televízió, amelyet teljesen behálózott a számítógép. Legalábbis így tűnt minden korszakalkotó felfedezés hőskorában. Ettől még többé-kevésbé artikulált szavak kiabálunk át a szomszédnak aki csakazértis bőgeti a rádióját, éjjelente alvás helyett a televízió villogása miatt idegeskedünk, a gaz kölke már megint grafittit fújt a ház oldalára így, levelet hozott a posta, az újság sokkal meggyőzőbb eszköz a légycsótány és szúnyogirtásban a legnagyobb teljesítményű számítógépnél (ahogy a vidéki toalettek berendezésében sem az internet viszi a prímet), a péntek délutáni zajos forgalomban pedig a mutogatásnál hatékonyabb eszköz nem létezik. Szóval kommunikálunk ahogy tudunk, mindennek megvan a helye ebben a szép kerek világban. Egy szűkebb világra alkalmazva a fenti gondolatmenetet, el lehet mondani, hogy az erotikus vagy a pornólapokat (utóbbi csak a pénzügyi szempontok miatt lett itt felemlegetve) sem fenyegeti a kihalás veszélye. Az erotikus vagy az erotikának tág teret engedő ún. férfimagazinok egyelőre a kevés nyereséges sajtókiadvány közé tartoznak. A rádiót leszámítva minden kommunikációs eszköz (sajtó, telefon, televízió, világháló) a gyors és tartós siker kulcsának tartja a nemiség kihangsúlyozását, de egyik sem tudja kizárni a másikat a piacról. Szekeres Szabolcs a témaválasztás merőségét szakmailag csak helyeselhető távolságtartással ellensúlyozza. Ha mindezek ellenére a szerző ellenállt a könnyű siker kisértésének és visszafogottan, csakis vizuális azaz jelen esetben szakmai szempontok szerint osztályozta a két magazint, az csak a javára írható. Ugyancsak dicséretére legyen mondva, hogy a két lap különböző témákhoz való viszonyulását is észreveszi, de helyesen cselekszik akkor is amikor ezeket nem tárgyalja bővebben mert a sajtóetika már nem az ő szakterülete. (Zárójelben el lehet viszont mondani, hogy a CKM közelebb áll a népszerűbb vallások erkölcsi normáihoz mint a Playboy - kevesebb a pőreség de van benne feldarabolt hulla „dögivel“.) A két lap összehasonlítása egy hatásos tördelési megoldással van támogatva, mintegy kihangsúlyozva, hogy a két lap esetében csak érintőleges átfedésről beszélhetünk. Benkő J. Zoltán