A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium diplomamunkái, 2002

Kovács Anita: Sajtóetika - az elmélettől a gyakorlatig

általánosan elfogadott erkölcsi értékek­kell meghatározzák. Az etikus újságírás aranyszabálya Ha tudatosítjuk magunkban azt a felismerést, hogy az újságírói etika alapja az, hogy a világról pontos ismereteket kell nyújtani, akkor egy sor újságírói erényt és vétket nevezhetünk meg. A felsorolás végén a becsületesség van, mivel „ez a legnehezebb és legritkábban tapasztalható erény”- mondja Walter Kaufmann Egy eretnek hite című könyvében. Lissela Bök, a Brandeis egyetem professzora A hazugság című könyvében arra ösztönzi a leendő hazugot, hogy ragaszkodjék az igazmondás elvéhez, mely szerint először is törekedjék nem megtévesztő választási lehetőségekre, másodszor bújjék annak a személynek a bőrébe, akinek hazudni akar és tegye fel magának a kérdést, mit érezne. Valószínűleg ezzel azt akarja sugallni, hogy ne tegyünk olyan dolgokat másokkal, amit mi is sérelmeznénk, nekünk is rosszul esne és azt gondolnánk, hogy tisztességtelenül viselkedtek velünk, visszaéltek a bizalmunkkal. . . Gyakran azonban nem elég becsületesnek leinti. Az újságírók is emberek. Még a bíróság is elfogadja, ha valaki tisztességes hibát vét a határidő nyomása alatt és megvédi az újságírókat attól, hogy ilyen estekben rágalmazásokért elítéljék őket. Feltételezik, ha a riporternek több ideje lett volna kijavította volna a tévedéseket. A sajtó által követett gyakorlat, hogy később közük a kiigazítást. Mindazonáltal i ú ú újságírótól elvárják, hogy már elsőre pontos legyen. Kényesebb az ügy, ha a riporter azért pontatlan, mert bizonyos információkat elhallgat, vagy maga a tudósítás egyoldalú. Az egyoldalúság nem szándékos: az elfogult megfigyelő úgy jut el a következtetéseihez, hogy közben nincs tudatában annak a logikának, ami eltérítette őt a helyes irányról. Mindnyájan, így a riporterek is az elfogultság és az előítéletek rabjai, de a riporterektől ésszerűnek tűnik elvárni, hogy vegyék figyelembe saját elfogultságukat és próbálják azt távol tartani cikkeiktől. Mivel eddig többnyire a hibákról beszéltünk, itt az ideje szót ejtenünk a bűnről is. A hibák aláássák a pontosságot, ezért állandó törekvés, hogy ezeket kiküszöböljék. Azonban van az újságírásnak egy területe, ami torzításra vezet, mégsem tekintjük etikátlannak: az idő- és térbeli korlátok hatása. Az újságírói üzenet nagyon tömör, különösen a rádióban és a tévében. A közlésre nem érdemes sztorik szó szerint a nullára faraghatók. Minél rövidebb a cikk, annál pontatlanabb. A tömörítés szakmai hozzáértés kérdése. Miért térünk ki rá mégis, mikor az etikát tárgyaljuk? Főleg azért, hogy rávilágítsunk a pontosságra kifejtett hatására. A másik ok, hogy az etikus magatartást kapcsolatba hozzuk a szakmai kompetenciával és problémaérzékenységgel.

Next