Napi Délkelet, 1993. március (2. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
1993. MÁRCIUSI., HÉTFŐ A NAP A VILÁGBAN Kelet-boszniai légihíd A boszniai hadviselő felek képviselői vasárnapra virradóra nem találták gyanúsnak az amerikai haderő frankfurti légitámaszpontján felhalmozott csomagokat. Ugyanakkor két amerikai gép közel egymillió szerb és horvát nyelvű röplapot szórt le Kelet-Bosznia fölött. Az amerikaiak a 96, esetenként 700-750 kilós, élelemmel és gyógyszerrel megtömött bálákat Kelet-Bosznia fölött kívánják ledobni. Két szerb, egy horvát és egy bosnyák ellenőr szombaton este azért jött a légibázisra, hogy megvizsgálja: nincs-e fegyver is elrejtve a csomagokban. Az amerikaiak a sajtónak is bemutatták, hogy milyen csomagokat állítottak össze a frankfurti nemzetközi repülőtér mellett elterülő légibázison. Az élelmiszer katonai raktárakból származik. Az amerikai hadseregben rendszeresített, légmentesen záródó sötétbarna konzervcsomagok rizses csirkét, sült húst burgonyával, mogyoróvajat, kekszet, tartósított gyümölcsöket, gyümölcslőporokat és rágógumit tartalmaznak. Két amerikai C-130-as „Hercules" szállítógép közel egymillió röplapot szórt le vasárnapra virradóra Kelet-Bosznia fölött, a cédulákon tájékoztatták a lakosságot a légihídról, amelyen át élelmiszert, gyógyszert, egyéb javakat kívánnak eljuttatni körülbelül 300 ezer embernek. Frankfurtból származó értesülések szerint a két gép szombaton a késő esti órákban indult el útjára - Magyarország fölött elrepülve közelítették meg Boszniát s vasárnap hajnalban tértek vissza épségben a németországi légibázisra. Magyar cáfolat Nem Magyarország felett repültek át a Boszniába tartó amerikai szállítógépek - közölte az MTI-vel tegnap délután Schmidt István alezredes, a honvédség Egyesített Repülési Irányító Főközpontjának vezetője. Segély után tárgyalás Alija Izetbegovic boszniai államfő szombaton Washingtonban találkozott Albert Gore amerikai alelnökkel és Anthony Lake nemzetbiztonsági főtanácsadóval...A másfél órás megbeszélésen Clinton elnök nem vett részt - közölték kormányzati tisztségviselők. A tanácskozás után Izetbegovic újságíróknak nyilatkozva reményét fejezte ki, hogy a küszöbönálló amerikai segélyakció új lendületet ad a szemben álló felek tárgyalásainak. Marad az uszálytorlasz A román rádió jelentése szerint a Duna 856-os folyamkilométerénél, a Vaskapu-zsilip alatt vasárnap reggel továbbra is eltorlaszolta a folyam hajózható medrét az öt napja lehorgonyzó 12 jugoszláv uszály. Az uszályzár következtében eddig 14, különböző zászlók alatt haladó hajóvonta volt kénytelen félbeszakítani útját és horgonyt vetni a Vaskapu-zsilip felett, vagy a 856-os folyamkilométer alatt. Grúziat békéltető Egyelőre nem sikerült érdemi előrelépést elérni sem a grúz-abház, sem a grúz-déloszét viszály rendezésében. Külön is bonyolítja a helyzetet a grúzorosz viszony feszültsége - összegezte az EBEÉ grúziai békéltető missziójának eddigi tevékenységét Gyarmati István nagykövet. Jelcin bizakodik Az államfő és a magát centristának valló, befolyásos Állampolgári Szövetség óvatos közeledése jegyében zajlott le a tömörülés hét végi fóruma, amelyen Borisz Jelcin a tanácsi és a parlamenti hatalom kordába szorítását helyezte kilátásba. Az orosz elnök bejelentette, hogy a hatalmi válság leküzdése érdekében párbeszédet kezd a különböző politikai erőkkel. Az orosz elnök a tanácskozást megnyitó beszédében kijelentette: az ország vagy visszatér a szovjetek teljhatalmához, vagy hozzáfog a hatalmi ágak szétválasztásához. Hangsúlyozta, hogy számára a jelen helyzet tűrhetetlen, mivel a Legfelsőbb Tanács szerinte nyíltan a hatalom megosztása ellen lép fel. Az elnök kiemelte, hogy egyik legfőbb feladatának a polgárháború és az ellenforradalom megakadályozását tekinti. Utalt arra, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban hangzanak el az összeütközésre buzdító megnyilatkozások. NAPI DÉLKELET A torinói La Stampa című lap szovjet irattári dokumentumok alapján szombati számában azt írta, hogy Nagy Imre a harmincas években az NKVD (a KGB elődje) ügynöke volt és számos feljelentést tett ismerőseiről. A moszkvai forrásokra támaszkodó cikk két irat másolatát is közölte illusztrációként: egyik az a „kötelezvény”, amelyet Nagy Imre 1930. szeptember 4-én írt alá információk szolgáltatására a szovjet politikai rendőrségnek, a másik pedig Vlagyimir Krjucskovnak, a KGB utolsó elnökének levele 1989 júniusából Grósz Károlyhoz azzal a céllal, hogy az MSZMP vezetése tudomására hozza: az ellenzék által pajzsra emelt és a sztálinizmus elleni nemzeti harc jelképévé magasztosult politikus, az ’56-os forradalom vezetője éveken át ügynök volt a Szovjetunióban, s feljelentett legalább 38 emigráns magyar kommunistát és 150 szovjet, olasz, német és más nemzetiségű ismerősét. Krjucskov célja a Budapestre küldött levéllel és dokumentumokkal az volt, hogy az MSZMP vezetése, az iratokat nyilvánosságra hozva, lejárassa Nagy Imrét, és megakadályozza rehabilitálását. Grószék azonban nem használták fel ezeket az iratokat. A La Stampa a Rogyina című orosz hetilap segítségével jutott a volt SZKP KB irattárából a leleplező anyaghoz. Nagy Imre „Vologya” fedőnéven 1930-tól legalább 1941-ig működött együtt a politikai rendőrséggel. Közreműködött számos „ellenséges” csoport letartóztatásában és elítéltetésében. A KGB 1989-ben akkor szedte elő saját irattárából az erre vonatkozó dokumentumokat, amikor a magyar kommunista rendszer már az összeomlás szélén állt. „Az ellenzék hangosan követeli - írta Krjucskov az említett levelében - Nagy Imre teljes politikai és jogi rehabilitálását. A mártír glóriáját vonják a feje fölé, feddhetetlennek és elveihez következetesen ragaszkodó személyiségnek tüntetve fel őt, mint a sztálinizmus elleni demokratikus harcot vívó, a szocializmus megújítását akaró vezetőt.” S a KGB elnöke felkínálta a leleplezés okmányait az akkori magyar pártvezetésnek. Krjucskov célja egyúttal az volt, hogy megerősítse ezzel az MSZMP szovjetbarát szárnyát az ellenzékkel kacérkodó Pozsgayval, Szűrössel és Horváth Istvánnal szemben - mutatott rá a La Stampa. Krjucskov lépését az SZKP KB 1989 júniusában megvitatta, s Gorbacsov kézírásos megjegyzéssel jóváhagyta az előterjesztést. Az iratokat ennek nyomán megküldték az MSZMP-nek, s ennek is nyoma van a most előkerült irattári anyagokban. A források egyedül abban bizonytalanok, hogy ki kapta kézhez Budapesten a leleplező iratanyagot. - Egy biztos: Grósz nem használta fel a rendelkezésére bocsátott iratokat, és nem tették meg ezt mások sem - szögezte le a lap. „Nyilván úgy látták, hogy Nagy Imre lejáratását a magyar közvélemény ellenségesen fogadta volna, és a pártnak inkább ártott, mint használt volna... A közelmúlt történelme tele van forró mozzanatokkal, s csakis az érintettek tudják, mi történt és mi nem valójában a színfalak mögött. Miért nem használták fel a Moszkva által kínált alkalmat?” - írta a La Stampa, amely úgy látja, Nagy Imre figurája mindenképpen módosul és átértékelésre szorul a kétségen kívül hiteles iratok alapján. Bár ahhoz nem fér kétség - fűzi hozzá hogy Nagy otthon bátran és következetesen lépett fel 1956 drámai napjaiban a szovjet beavatkozással szemben, „s tragikus sorsa megtisztítja és megszabadítja őt attól, hogy valamikor együttműködött későbbi hóhéraival”. „Nem kétséges, hogy Nagy Imrét bűnök terhelik, hiszen számos feljelentett elvtársát kivégezték, táborokba hurcolták. Nem hunyhatunk szemet efölött. Ugyanakkor aligha lehet elvonatkoztatni az akkori viszonyoktól, a félelem légkörétől, amely gyakran rákényszerítette az emigránsokat a feljelentések vállalására. S az is kétségtelen, hogy Nagy Imre nézetei változtak pályája folyamán. Éppen olyan jogos szentté avatni őt, mint elmarasztalni, egyformán a sztálinizmus cinkosa és a sztálinizmus ellen vívott szabadságharc mártír hőse” - hangoztatta a La Stampa, amely egy teljes újságoldalt szentelt a témának. Magyar Péter Nagy Imre, az árulói „Együttélés” Közép-Európa legyen az itt élő népek partneri, társnemzeti viszonyán alapuló közössége – jelentette ki elnöki beszámolójában Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom IV. országos kongresszusán, amely szombaton kezdődött Komáromban. Duray éles szavakkal bírálta a jelenlegi szlovák kormányt, és azt mondta, hogy a szlovákiai magyarságot nem terheli felelősség az ország jelenlegi politikájának alakulása miatt. A kormány által diktált politikai irányvonal alapjaiban téves, ezen jobbítani sem lehet. Más politikára, más kormányra van szüksége Szlovákiának - állapította meg az Együttélés elnöke, aki szólt az általa irányított mozgalom törekvéseiről, s arról is, hogy nehezen sikerül megértetni a többséggel: ma Szlovákiában a nemzeti demagógia veszélyezteti a törékeny demokráciát, mely demokráciának elsősorban a magyar nemzeti közösség helyzetének alakulása lehet a fokmérője. K. F. Clinton magyar tanára Ahányszor Bill Clinton elnök a washingtoni Georgetown Egyetemen, a Külpolitikai Intézetben végzett tanulmányaira emlékszik, nem mulasztja el megemlíteni kedves tanárát, az intézet hajdani vezetőjét. Sebes Józsefnek hívták, és mindenki, így Clinton is tudta, hogy magyar. Sebes atya ezt mindig is hangoztatta, és nagy méregbe gurult, ha valaki, amint ez itt gyakran előfordul, összekeverte Budapestet Bukaresttel - mondja barátja, kortársa, Örsy László, egy másik, Washingtonban tanító jeles jezsuita tudós. Sebes a kínai mellett beszélt franciául, angolul, spanyolul, olaszul, németül, portugálul - természetesen latinul és a kínai mellett értett más keleti nyelveken is. Sebes József a baranyai, nagypalli Schobert családban született 1915-ben, és derűsen emlegette, hogy apja lócsiszár volt - emlékezik a barát, a washingtoni Katolikus Egyetem jogászprofesszora. Azt sem hallgatta el, hogy a pécsi jezsuita gimnáziumban évet kellett ismételnie, mert túl sokat focizott... Pécsről a kiemelkedő tehetségű fiatalembert az egyház Rómába, onnan pedig a jezsuiták kínai főiskolájára küldte tanulni. Egy spanyolországi esztendő után tartósan Kína következett volna, de közbeszólt a történelem, így Sebes Amerikába, a világhírű Harvard egyetemre került: a „parasztgyerek Pannóniából”, ahogy magát emlegette, ott szerezte meg a nagydoktorit, történelemből. Disszertációjához olyan kérdést választott, amely hamarosan a világpolitika középpontjába került: az orosz-kínai határvita eredetét, az 1689-es nercsinszki szerződés történetét, így feldolgozta azoknak a jezsuitáknak a feljegyzéseit, akik hajdan a tárgyalásokon tolmácsoltak. Kiderítette, hogy a tárgyaló felek sok mindent félreérthettek, és akkor vetették el az évszázados viszály magvát, így nem meglepő, hogy a hatvanas években, amikor Moszkva és Peking már szinte hadba szállt egymással a vitatott területek miatt, az amerikai magyar jezsuita professzort mind a szovjet, mind a kínai diplomaták nagy becsben tartották, hiszen többet tudott a történelmi háttérről, a tényekről, mind ők. - Hogy kinek adott igazat? A kínaiak mellett volt, ezért bírálta is annak idején Washington oroszbarát politikáját - mondja a Székesfehérvárról származó Örsy, aki hetvenes éveiben is aktívan tanít Washington két kiváló egyetemén. A kínai forradalom megakadályozta, hogy Sebes atya - a rend eredeti tervei szerint - Kínában töltse életét, de az országgal mindvégig kapcsolatban maradt: feldolgozta a jezsuiták kínai munkásságának történetét, 1990-ben bekövetkezett haláláig felváltva dolgozott Washingtonban, Hongkongban és Rómában. Kutatásainak eredménye még kiadásra vár. Milyen világképet kaphatott napjaink amerikai elnöke kedves tanárától? Örsy atya szerint Sebes nemcsak közvetlen egyénisége, hanem óriási tudása és nyitottsága miatt volt népszerű diákjai körében. Mint sokrétűen képzett történész tudta, hogy nincsenek egyszerű válaszok, és amerikai diák ritkán találkozhatott valakivel, aki annyira ismerte a Távol-Kelet történetét, kérdéseit, mint a magyar jezsuita. Pedig a szóban forgó egyetemen mindig is tanított az amerikai elit Henry Kissingertől Madeleine Albrightig, Clinton elnök ENSZ-nagykövetéig. Sebes József mindig büszkén vállalta, hogy magyar, és ezt tudnia kellett Bill Clintonnak is. A híres professzor egyébként évtizedek után is széles dunántúli ejtéssel beszélte az angolt... Heltai András A fültővakarást nyilván nem Sebes professzortól tanulta az elnök...