Napi Gazdaság, 1996. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)
1996-08-26 / 196. szám
Ára: 80 Ft TARTALOM ERŐSÖDIK AZ OSZTRÁK SERTÉSHÚSIMPORT (2. OLDAL) VISSZALÉPÉS A BULGÁRIAI TÖMEGES PRIVATIZÁCIÓBAN (2. OLDAL) A WVM HITELEZŐI VÁLASZTMÁNYÁNAK ÁLLÁSPONTJA (3. OLDAL) A HERENDI PORCELÁN VÁLTOZATLANUL A KIVÁLÓ MINŐSÉG JELKÉPE (4. OLDAL)SoK FELDOLGOZÓIPARI KONJUNKTÚRAJELENTÉS Növekvő termelés a második negyedévben A feldolgozóipari vállalatok második negyedéve - a társaságok szerint - némi derűlátásra ad okot a jövőre nézve. Elsősorban a rendelésállomány növekedése és a késztermékkészletek csökkenése jelent pozitív fejleményt. Az építőipari cégek esetében a kereslet élénkülésére számítók aránya magasabb, mint a lanyhulást prognosztizálóké - derül ki a Kopint-Datorg második negyedévre vonatkozó konjunktúrajelentéséből. A felmérésben 347 feldolgozóipari és 104 építőipari cég kérdőíven visszaküldött adatait dolgozták fel. A jelentés a feldolgozóipar esetében összefoglalóan megállapítja, hogy az 1995-ös stabilizációs intézkedések hatására bekövetkezett növekedési lendület lelassult. A feldolgozóipari vállalkozások szerint saját helyzetük az elmúlt ősszel és télen jobb volt ugyan, mint jelenleg, viszont a mostani helyzet még mindig jobb, mint az egy évvel ezelőtti. A válaszoló vezetők 39 százaléka vélekedett úgy, hogy cége helyzete jó, 46 százalék szerint közepes és 15 százalék szerint rossz. (Folytatás a 3. oldalon) Vélemények az általános gazdasági helyzetről Jelenleg Várakozások Magyar gazdaság Vállalatok helyzete saját helyzete Magyar gazdaság Vállalatok helyzete saját helyzete HAMAROSAN LEÁLL A NAGYKOHÓ Nyugtalanok a diósgyőri kohászok A diósgyőri kohászatban a szakemberek szerint jó ütemben halad a technológiaváltás, a kohászok mégis erősen tartanak attól, hogy Ózd sorsára juthatnak. A hét végén nyílt levelet fogalmaztak meg a kormánynak címezve. Ebben kifogásolták, hogy a technológiaváltással párhuzamosan nem valósult meg a kormányhatározat több más pontja, így nem teremtettek munkahelyeket a kohászatból kikerülők számára. Egy valami biztos, és ezt a reorganizációért felelős kormánybiztos, Szabó Zsolt is megerősítette: a diósgyőri nagykohó a terveknek megfelelően ez év októberében befejezi működését. Ez annyit jelent, hogy a Diósgyőr Acélművek (DAM) Kft.-ben ezt követően megszűnik a hagyományos, kohó-konverteres nyersvas-és acélgyártás, a társaság teljes egészében áttér az elektromos kemencében történő, úgynevezett szilárdbetétes acélgyártásra. Ennek megfelelően már korábban megnövelték az elektrokemence kapacitását. A gazdasági számítások azt mutatták ki, hogy ez az acélgyártási technológia olcsóbb, s most, hogy az energiaár-emelést elhalasztották, egyelőre az is marad. (Folytatás a 3. oldalon) GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HÍRLAP Nincs megoldás a Volkswagen-szubvenció ügyében Nem hoztak eredményt a Volkswagen autógyár állami támogatásáról folytatott megbeszélések Karel Van Miert, az Európai Unió brüsszeli bizottságának versenyügyekért felelős tagja és Günter Rexrodt német gazdasági miniszter között. A felek csak arról tudtak megegyezni, hogy az elkövetkező hetekben újabb tárgyalásokon próbálnak megoldást keresni. Egyre valószínűbb mindazonáltal, hogy a konfliktus kölcsönös pereskedésbe torkollik. Az ügy előzménye az, hogy a szászországi Chemnitzben és Moselben tervezett beruházásaihoz a Volkswagen 780 millió márkás támogatást kapott volna, de ebből a bizottság különböző okokra hivatkozva csak 539 millió márkát talált jogosnak. A szász tartományi kormányzat azonban semmibe vette a brüsszeli döntést: a múlt hónap végén közel 142 millió márkát folyósított az autógyárnak, amiből Brüsszel megítélése szerint 91 millió „tiltott pénz” volt (NAPI Gazdaság, 1996. július 31., 2. oldal). A bizottság válaszul kilátásba helyezte, hogy megakadályoz minden további szubvenciót a VW számára, vagy kizárja a céget a közbeszerzési tenderekből, ha Szászország nem visszakozik. A legutóbbi megbeszélésen nem közeledtek az álláspontok, sőt Rexrodt megnyilatkozásaiból az derült ki, hogy az eddig ingadozó német szövetségi kormány immár Szászországgal együtt nyíltan kétségbe vonja a brüsszeli korlátozás jogosságát, habár az illegális pénzfolyósítást nem helyesli. Van Miért elismerte, hogy a volt NDK-beli tartománynak jelentős állami támogatásra van szüksége a felemelkedéshez, de hangsúlyozta, hogy az EU-jóváhagyás nélküli szubvencionálás nem megengedhető, mert nagyban veszélyeztetné az egységes piac működését, és anarchikus állapotokat idézhet elő. (Folytatás a 2. oldalon) Hétfő, 1996. augusztus 26. VI. évf. 196. (1480.) szám. ÜZLETI IRÁNYTŰ (11. oldal) INGATLANPIAC (12. oldal) VÁSÁROK ÉS KIÁLLÍTÁSOK (13. oldal) NAPILAPMfe mellékletünkben: AUTÓSVILÁG (14. oldal) Egy hét múlva új fizetőeszköz Ukrajnában Az IMF tovább folyósítja a hitelt Mához egy hétre, szeptember 2-án vezetik be Ukrajnában az új fizetőeszközt, a hrivnát - jelentette be tegnap a kievi jegybank elnöke. Viktor Juscsenko elmondta, hogy az erről szóló rendeletet szombaton, a független Ukrajna fennállásának ötödik évfordulóján írta alá Leonyid Kucsma államfő. Az állampolgároknak szeptember 16-ig lesz lehetőségük arra, hogy felhalmozott karbovanyeceiket hrivnára váltsák át. Az új fizetőeszköz árfolyamát egyelőre nem határozták meg, egyes értesülések szerint egy hrivna egy dollárt fog érni. A valutapiacokon még a bejelentés előtt lényegesen visszaesett a karbovanyec árfolyama a dollárhoz képest: a nyugati határhoz közeli Lvovban a feketepiacon 220 ezer karbovanyecet kértek egy dollárért, szemben a kereskedelmi bankok 179 ezres árfolyamával, a Krímben pedig már maguk a bankok is 193-200 ezres árfolyamot szabtak meg. Sok szakértő úgy véli, hogy bár az utóbbi két hónapban 0,1 százalékra sikerült leszorítani a havi inflációt, a makrogazdasági feltételek továbbra sem jelentenek biztos alapot a hrivna bevezetéséhez. Az új fizetőeszközre való átállást a Nemzetközi Valutaalap is támogatja, de az IMF-küldöttség most zárult kievi tárgyalásain nem született megállapodás sem az ukrán részről ehhez remélt 1,5 milliárd dolláros stabilizációs kölcsönről, sem pedig egy újabb, 2,5-3 milliárd dolláros hároméves hitelkeretről. (Folytatás a 2. oldalon) Katari földgázszállítások Közép-Európába Egy katari lap értesülése szerint hat közép-európai ország - élükön Horvátországgal - azt tervezi, hogy nagy mennyiségű cseppfolyósított földgázt vásárol az Öböl menti országból. Az újság egy meg nem nevezett katari tisztviselőre hivatkozva azt állítja, hogy Horvátország mellett Ausztria, Bosznia, Magyarország, Románia és Szlovénia kíván katari földgázt vásárolni. Az együttműködés - amelyről a horvát energetikai miniszter a közelmúltban folytatott tárgyalásokat Katarban - egyelőre a tervezés stádiumában van, de valószínűleg még az év vége előtt megszületik a végleges megállapodás. A projekt keretében mind Katarban, mind Horvátországban megfelelő kikötői létesítményeket állítanának fel a cseppfolyósított földgázt szállító tartályhajók számára, létrejönne egy üzem, ahol a szállítmányokat ismét gázneművé változtatnák, továbbá kiépülne egy, az érintett országokra kiterjedő elosztóhálózat. Katar földgázkészletei a világon a legnagyobbak közé tartoznak, és a nyilatkozó tisztviselő szerint országa hosszú távon akar földgázt szállítani Közép-Európába. (AP-DJ) BANKI TULAJDONBAN A PVL LÍZING RT. Koncentrálódik a lízingpiac A hazai lízingpiacon is elkezdődött a koncentráció. A forgalomhoz képest alacsony alaptőkéjű cégeknek előbb utóbb stabil forráshoz kell jutniuk. Erre lehet következtetni a PVL Lízing Rt. eladásából is. A nagy hazai lízingcégek tőkeellátottsága 10 százalék körüli, vagyis a külső forrás többnyire tízszer nagyobb mint a jegyzett - illetve saját - tőke. Az alultőkésítettségre ellenérvként többször elhangzott az a hivatkozás, hogy a német lízigcégek jegyzett tőkéje sok esetben fél-egy százaléka a külső forrásnak. Erre viszont az a válasz, hogy ott a lízingtársaságok többsége banki leányvállalat, tehát nincs jelentősége a jegyzett tőke nagyságának. Magyarországon a lízingpiac úgy alakult, hogy a szereplői magántársaságok voltak. Az utóbbi egy-másfél évben azonban megjelent ezen a piacon a nemzetközi tőke (nem utolsósorban a különféle termelővállalatok - elsősorban autógyárak - lízingcégeinek leányvállalataiként). (Folytatás a 3. oldalon) Közjogi funkciókat kapnak januártól a kamarák nek kiadása, ami az úgynevezett „egyablakos” rendszer első lépése lehet. Ahhoz azonban még legalább két esztendő szükséges, hogy a vállalkozók minden szükséges engedélyt, adó- és tb-számot a kamarák ügyfélszolgálatától egyszerre megkapjanak. Bihall Tamás komoly haladásnak nevezte, hogy a kormány már támogatja szándékukat, s ez ügyben megkezdődtek az egyeztetések az érintett szervezetekkel. A kamara az egyablakos rendszer bevezetésével olyan közjogi szolgáltatást kíván a vállalkozóknak nyújtani, amellyel a mainál jóval olcsóbban és egyszerűbben jutnának a megfelelő okmányokhoz. Az ülést követő sajtótájékoztatón Tolnay Lajos fejtette ki álláspontját a Hungexpo privatizációjáról. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke úgy vélte, hogy nem csupán a három és fél milliárd forintra értékelt vagyon a tét, a hangsúly inkább a fejlesztésen van. A Hungexpo esetében a tőkeemeléses privatizáció lenne a legmegfelelőbb, mivel a cégnek a szakvásárok felé kellene nyitnia, s ehhez százmilliókra van szükség. Ugyanez a véleménye Tolnay Lajosnak a Szegedi Nemzetközi Vásárról is, amely mára kinőtte a város központjában lévő Mars teret, s új, megfelelő infrastruktúrával ellátott helyre való átköltözése halaszthatatlan feladattá vált. V. I. P. Szombaton Ópusztaszerentartotta soros ülését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöki kollégiuma, amelyen állást foglaltak több, a kamarát is érintő kérdésről. A testület elnöke, Bihall Tamás szerint a jövő év elejétől az önkormányzatok jegyzőitől a gazdasági kamarákhoz kerül át az egyéni vállalkozók engedélye- HÉTFŐI INTERJÚ BOCSÁK LÁSZLÓVAL, A MAGYAR SZÁLLODA SZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL Mérsékelt optimizmus a turizmus jövőjével kapcsolatban A szállodaipari privatizáció során azzal a dilemmával nézünk szembe, hogyan egyeztethető össze a tőkefrissítés szükségessége az iparág nemzeti jellegének megőrzésével - mondta a NAPI Gazdaságnak adott interjújában Bocsák László, a Magyar Szálloda Szövetség elnöke. Mindazonáltal az elnök a privatizációs folyamat egyértelmű hasznának tartja a nemzetközi know-how beáramlását, és a cash-flow menedzsment megjelenését és térhódítását a magyar szállodaipari gyakorlatban. Ugyanakkor az ágazat szereplői - Bocsák László megítélése szerint - még mindig távolról sem aknázzák ki teljesen a szállodaiparban és a tágabban vett turizmusban rejlő lehetőségeket. - Milyen folyamatok jellemezték a magyar szállodaipart - illetve a turizmust - az elmúlt évtizedben? Az ágazat korábban töretlenül fejlődött, és ezt a tendenciát a 90-es években bekövetkezett alapvető gazdasági változások sem befolyásolták lényegesen. Korábban messze Magyarország volt a térség vezető „turistahatalma”, évente 35-40 millió beutazó lépte át a határokat. Ebből az előnyből azonban mára kétségkívül veszített a magyar idegenforgalom, azt is mondhatnám, hogy a korábbi kifejezett sikerek kissé „elkényelmesítették” az iparágat. Sőt, Csehország lassan Magyarország elé kerül, a csehek tudatosan fejlesztették idegenforgalmukat, a legutóbbi néhány évben jelentősen bővítették a turisztikai kínálatot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy válságot kellene emlegetni, a magyar turisztikai ipar továbbra is határozott fejlődést mutat, és vélhetően a jövőben sem kell lényeges változásoktól tartani. E fejlődésben azonban nem csak a beutazások számának növekedése játszik alapvető szerepet, a belföldi turizmus ugyanis legalább olyan fontos, mint a külföldiek idelátogatása. Az ágazatban megindult, illetve eddig lezajlott privatizációs folyamat folyamat hogyan befolyásolta a turizmus eredményeit? - Magától értetődő, hogy a piacgazdaság a turizmust - és ezen belül különösen a szállodaipart - sem hagyta érintetlenül. A Magyar Szálloda Szövetség mintegy 300 szálloda, illetve szállodalánc tagja már privatizált, azaz teljesen vagy többségi magánkézben vannak. Ez a helyzet jelentősen megkönnyíti a szállodaipar versenyképességének növelését, ugyanakkor olyan elemeket is hordoz magában, amelyeket semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni. A külföldi és a magyar magántőke megjelenése az ágazatban megindította a szakmai színvonal érezhető emelkedését, emellett jelentős tőkekoncentráció is végbement, ami az iparág pénzügyi stabilitását érezhetően növelte. Ugyanakkor - megítélésem szerint - semmiképpen sem szabadna szem elől téveszteni az iparág nemzeti jellegének megőrzését. A tőkefrissítés mellett feltétlenül el kellene kerülni azt, ami az élelmiszeriparban történt, nevezetesen, hogy jelenleg az ágazat mintegy 70 százaléka külföldi kézben van. Mindazonáltal úgy látom, hogy az említett kedvező tendenciáknak tartósaknak kell lenniük ahhoz, hogy valóban alapvető, új értékeket létrehozó változások történjenek a magyar szállodaiparban, és főleg ahhoz, hogy ezek hosszabb távon is fennmaradjanak. (Folytatás a 4. oldalon)