Napi Gazdaság, 1996. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1996-08-26 / 196. szám

Ára: 80 Ft TARTALOM ERŐSÖDIK AZ OSZTRÁK SERTÉSHÚSIMPORT (2. OLDAL) VISSZALÉPÉS A BULGÁRIAI TÖMEGES PRIVATIZÁCIÓBAN (2. OLDAL) A WVM HITELEZŐI VÁLASZTMÁNYÁNAK ÁLLÁSPONTJA (3. OLDAL) A HERENDI PORCELÁN VÁLTOZATLANUL A KIVÁLÓ MINŐSÉG JELKÉPE (4. OLDAL)SoK­ FELDOLGOZÓIPARI KONJUNKTÚRAJELENTÉS Növekvő termelés a második negyedévben A feldolgozóipari vállalatok második negyedéve - a társa­ságok szerint - némi derű­látásra ad okot a jövőre nézve. Elsősorban a rendelésállo­mány növekedése és a kész­termékkészletek csökkenése jelent pozitív fejleményt. Az építőipari cégek esetében a kereslet élénkülésére számí­tók aránya magasabb, mint a lanyhulást prognosztizálóké - derül ki a Kopint-Datorg második negyedévre vonat­kozó konjunktúrajelentéséből. A felmérésben 347 feldolgozó­ipari és 104 építő­ipari cég kér­dőíven visszaküldött adatait dol­gozták fel. A jelentés a feldolgo­zóipar esetében összefoglalóan megállapítja, hogy az 1995-ös stabilizációs intézkedések hatására bekövetkezett növekedési lendület lelassult. A feldolgozóipari vállal­kozások szerint saját helyzetük az elmúlt ő­sszel és télen jobb volt ugyan, mint jelenleg, viszont a mostani helyzet még mindig jobb, mint az egy évvel ezelő­tti. A vála­szoló vezető­k 39 százaléka véle­kedett úgy, hogy cége helyzete jó, 46 százalék szerint közepes és 15 százalék szerint rossz. (Folytatás a 3. oldalon) Vélemények az általános gazdasági helyzetről Jelenleg Várakozások Magyar gazdaság Vállalatok helyzete saját helyzete Magyar gazdaság Vállalatok helyzete saját helyzete HAMAROSAN LEÁLL A NAGYKOHÓ Nyugtalanok a diósgyőri kohászok A diósgyőri kohászatban a szakemberek szerint jó ütem­ben halad a technológiaváltás, a kohászok mégis erősen tartanak attól, hogy Ózd sorsára juthatnak. A hét végén nyílt levelet fogalmaztak meg a kormánynak címezve. Eb­ben kifogásolták, hogy a technológiaváltással párhuza­mosan nem valósult meg a kormányhatározat több más pontja, így nem teremtettek munkahelyeket a kohászat­ból kikerülők számára. Egy valami biztos, és ezt a reorganizációért felelő­s kormány­­biztos, Szabó Zsolt is megerősí­­tette: a diósgyőri nagykohó a ter­veknek megfelelően ez év októ­berében befejezi működését. Ez annyit jelent, hogy a Diósgyőr Acélművek (DAM) Kft.-ben ezt követő­en megszűnik a hagyomá­nyos, kohó-konverteres nyersvas-és acélgyártás, a társaság teljes egészében áttér az elektromos ke­mencében történő­, úgynevezett szilárdbetétes acélgyártásra. En­nek megfelelően már korábban megnövelték az elektrokemence kapacitását. A gazdasági számítások azt mu­tatták ki, hogy ez az acélgyártá­si technológia olcsóbb, s most, hogy az energiaár-emelést elhalasztották, egyelőre az is ma­rad. (Folytatás a 3. oldalon) GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI HÍRLAP Nincs megoldás a Volkswagen-szubvenció ügyében Nem hoztak eredményt a Volkswagen autógyár állami tá­mogatásáról folytatott megbeszé­lések Karel Van Miert, az Euró­pai Unió brüsszeli bizottságának versenyügyekért felelő­s tagja és Günter Rexrodt német gazdasági miniszter között. A felek csak arról tudtak megegyezni, hogy az elkövetkező­ hetekben újabb tárgyalásokon próbálnak megol­dást keresni. Egyre valószínűbb mindazonáltal, hogy a konfliktus kölcsönös pereskedésbe torkollik. Az ügy elő­zménye az, hogy a szászországi Chemnitzben és Moselben tervezett beruházása­ihoz a Volkswagen 780 millió márkás támogatást kapott vol­na, de ebből a bizottság külön­böző­ okokra hivatkozva csak 539 millió márkát talált jogosnak. A szász tartományi kormányzat azon­ban semmibe vette a brüsszeli döntést: a múlt hónap végén közel 142 millió márkát folyósított az autógyárnak, amiből Brüsszel me­gítélése szerint 91 millió „tiltott pénz” volt (NAPI Gazdaság, 1996. július 31., 2. oldal). A bizottság válaszul kilátásba helyezte, hogy megakadályoz minden további szubvenciót a VW számára, vagy kizárja a céget a közbeszerzési tenderekből, ha Szászország nem visszakozik. A legutóbbi megbeszélésen nem közeledtek az álláspontok, ső­t Rexrodt megnyilatkozásaiból az derült ki, hogy az eddig ingado­zó német szövetségi kormány im­már Szászországgal együtt nyíl­tan kétségbe vonja a brüsszeli korlátozás jogosságát, habár az illegális pénzfolyósítást nem he­lyesli. Van Miért elismerte, hogy a volt NDK-beli tartománynak jelentő­s állami támogatásra van szüksége a felemelkedéshez, de hangsúlyozta, hogy az EU-jóvá­­hagyás nélküli szubvencionálás nem megengedhető­, mert nagy­ban veszélyeztetné az egységes piac működését, és anarchikus állapotokat idézhet elő. (Folytatás a 2. oldalon) Hétfő, 1996. augusztus 26. VI. évf. 196. (1480.) szám. ÜZLETI IRÁNYTŰ (11. oldal) INGATLANPIAC (12. oldal) VÁSÁROK ÉS KIÁLLÍTÁSOK (13. oldal) NAPILAPMfe mellékletünkben: AUTÓSVILÁG (14. oldal) Egy hét múlva új fizetőeszköz Ukrajnában Az IMF tovább folyósítja a hitelt Mához egy hétre, szeptember 2-án vezetik be Ukrajnában az új fizetőeszközt, a hrivnát - je­lentette be tegnap a kievi jegy­bank elnöke. Viktor Juscsenko el­mondta, hogy az erről szóló ren­deletet szombaton, a független Ukrajna fennállásának ötödik év­fordulóján írta alá Leonyid Kucsma államfő. Az állampolgároknak szeptember 16-ig lesz lehetősé­gük arra, hogy felhalmozott karbovanyeceiket hrivnára váltsák át. Az új fizetőeszköz árfolyamát egyelőre nem határozták meg, egyes értesülések szerint egy hrivna egy dollárt fog érni. A valutapiacokon még a be­jelentés előtt lényegesen vissza­esett a karbovanyec árfolyama a dollárhoz képest: a nyugati ha­tárhoz közeli Lvovban a feketepi­acon 220 ezer karbovanyecet kér­tek egy dollárért, szemben a keres­kedelmi bankok 179 ezres árfolya­mával, a Krímben pedig már ma­guk a bankok is 193-200 ezres árfolyamot szabtak meg. Sok sza­kértő úgy véli, hogy bár az utóbbi két hónapban 0,1 százalékra si­került leszorítani a havi infláci­ót, a makrogazdasági feltételek továbbra sem jelentenek biztos alapot a hrivna bevezetéséhez. Az új fizetőeszközre való át­állást a Nemzetközi Valutaalap is támogatja, de az IMF-küldöttség most zárult kievi tárgyalásain nem született megállapodás sem az uk­rán részről ehhez remélt 1,5 mil­liárd dolláros stabilizációs köl­csönről, sem pedig egy újabb, 2,5-3 milliárd dolláros hároméves hi­telkeretről. (Folytatás a 2. oldalon) Katari földgázszállítások Közép-Európába Egy katari lap értesülése sze­rint hat közép-európai ország - élükön Horvátországgal - azt ter­vezi, hogy nagy mennyiségű csepp­folyósított földgázt vásárol az Öböl menti országból. Az újság egy meg nem nevezett katari tisztviselőre hivatkozva azt állítja, hogy Hor­vátország mellett Ausztria, Bosznia, Magyarország, Románia és Szlo­vénia kíván katari földgázt vásá­rolni. Az együttműködés - amelyről a horvát energetikai miniszter a közelmúltban folytatott tárgyalá­sokat Katarban - egyelőre a ter­vezés stádiumában van, de való­színűleg még az év vége előtt meg­születik a végleges megállapodás. A projekt keretében mind Ka­tarban, mind Horvátországban megfelelő kikötői létesítménye­ket állítanának fel a cseppfolyó­sított földgázt szállító tartályhajók számára, létrejönne egy üzem, ahol a szállítmányokat ismét gáznemű­­vé változtatnák, továbbá kiépülne egy, az érintett országokra ki­terjedő elosztóhálózat. Katar föld­gázkészletei a világon a legna­gyobbak közé tartoznak, és a nyi­latkozó tisztviselő szerint orszá­ga hosszú távon akar földgázt szál­lítani Közép-Európába. (AP-DJ) BANKI TULAJDONBAN A PVL LÍZING RT. Koncentrálódik a lízingpiac A hazai lízingpiacon is elkezdődött a koncentráció. A forgalomhoz képest alacsony alaptőkéjű cégeknek előbb utóbb stabil forráshoz kell jutniuk. Erre lehet következ­tetni a PVL Lízing Rt. eladásából is. A nagy hazai lízingcégek tő­keellátottsága 10 százalék körü­li, vagyis a külső forrás többnyi­re tízszer nagyobb mint a jegy­zett - illetve saját - tőke. Az alultőkésítettségre ellenérvként többször elhangzott az a hivat­kozás, hogy a német lízigcégek jegyzett tőkéje sok esetben fél-egy százaléka a külső forrásnak. Er­re viszont az a válasz, hogy ott a lízingtársaságok többsége banki leányvállalat, tehát nincs jelentő­sége a jegyzett tőke nagyságának. Magyarországon a lízingpiac úgy alakult, hogy a szereplői ma­gántársaságok voltak. Az utóbbi egy-másfél évben azonban megjelent ezen a piacon a nemzet­közi tőke (nem utolsósorban a különféle termelővállalatok - el­sősorban autógyárak - lízingcé­geinek leányvállalataiként). (Folytatás a 3. oldalon) Közjogi funkciókat kapnak januártól a kamarák nek kiadása, ami az úgynevezett „egyablakos” rendszer első lépése lehet. Ahhoz azonban még le­galább két esztendő szükséges, hogy a vállalkozók minden szük­séges engedélyt, adó- és tb-szá­­mot a kamarák ügyfélszolgála­tától egyszerre megkapjanak. Bihall Tamás komoly haladás­nak nevezte, hogy a kormány már támogatja szándékukat, s ez ügy­ben megkezdődtek az egyezte­tések az érintett szervezetekkel. A kamara az egyablakos rendszer bevezetésével olyan közjogi szol­gáltatást kíván a vállalkozóknak nyújtani, amellyel a mainál jó­val olcsóbban és egyszerűbben jut­nának a megfelelő okmányokhoz. Az ülést követő sajtótájékoz­tatón Tolnay Lajos fejtette ki ál­láspontját a Hungexpo privati­zációjáról. A Magyar Kereske­delmi és Iparkamara elnöke úgy vélte, hogy nem csupán a há­rom és fél milliárd forintra érté­kelt vagyon a tét, a hangsúly inkább a fejlesztésen van. A Hungexpo esetében a tőkeeme­léses privatizáció lenne a legmeg­felelőbb, mivel a cégnek a szak­vásárok felé kellene nyitnia, s ehhez százmilliókra van szükség. Ugyanez a véleménye Tolnay La­josnak a Szegedi Nemzetközi Vá­sárról is, amely mára kinőtte a város központjában lévő Mars te­ret, s új, megfelelő infrastruktú­rával ellátott helyre való átköl­tözése halaszthatatlan feladattá vált. V. I. P. Szombaton Ópusztaszeren­­tar­totta soros ülését a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamara elnö­ki kollégiuma, amelyen állást fog­laltak több, a kamarát is érintő kérdésről. A testület elnöke, Bihall Tamás szerint a jövő év elejétől az önkormányzatok jegyzőitől a gazdasági kamarákhoz kerül át az egyéni vállalkozók engedélye- HÉTFŐI INTERJÚ BOCSÁK LÁSZLÓVAL, A MAGYAR SZÁLLODA SZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL Mérsékelt optimizmus a turizmus jövőjével kapcsolatban A szállodaipari privatizáció során azzal a dilemmával né­zünk szembe, hogyan egyeztethető össze a tőkefrissítés szükségessége az iparág nemzeti jellegének megőrzésével - mondta a NAPI Gazdaságnak adott interjújában Bocsák László, a Magyar Szálloda Szövetség elnöke. Mindazon­által az elnök a privatizációs folyamat egyértelmű hasznának tartja a nemzetközi know-how beáramlását, és a cash-flow menedzsment megjelenését és térhódítását a magyar szál­lodaipari gyakorlatban. Ugyanakkor az ágazat szereplői - Bocsák László megítélése szerint - még mindig távolról sem aknázzák ki teljesen a szállodaiparban­­ és a tágab­­ban vett turizmusban­­ rejlő lehetőségeket. - Milyen folyamatok jellemezték a magyar szállodaipart - illetve a turizmust - az elmúlt évtizedben?­­ Az ágazat korábban töret­lenül fejlődött, és ezt a tenden­ciát a 90-es években bekövet­kezett alapvető gazdasági válto­zások sem befolyásolták lénye­gesen. Korábban messze Magya­rország volt a térség vezető „tu­ristahatalma”, évente 35-40 millió beutazó lépte át a határokat. Ebből az előnyből azonban mára két­ségkívül veszített a magyar ide­genforgalom, azt is mondhatnám, hogy a korábbi kifejezett sike­rek kissé „elkényelmesítették” az iparágat. Ső­t, Csehország lassan Magyarország elé kerül, a cse­hek tudatosan fejlesztették idegen­­forgalmukat, a legutóbbi néhány évben jelentősen bővítették a tu­risztikai kínálatot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy válságot kellene emlegetni, a magyar turisz­tikai ipar továbbra is határozott fejlődést mutat, és vélhetően a jövőben sem kell lényeges vál­tozásoktól tartani. E fejlődésben azonban nem csak a beutazások számának növekedése játszik alap­vető szerepet, a belföldi turiz­mus ugyanis legalább olyan fontos, mint a külföldiek idelátogatása.­­ Az ágazatban megindult, il­letve eddig lezajlott privatizáci­ós folyamat folyamat hogyan be­folyásolta a turizmus eredményeit? - Magától értetődő, hogy a pi­acgazdaság a turizmust - és ezen belül különösen a szállodaipart - sem hagyta érintetlenül. A Ma­gyar Szálloda Szövetség mintegy 300 szálloda, illetve szállodalánc tagja már privatizált, azaz telje­sen vagy többségi magánkézben vannak. Ez a helyzet jelentősen megkönnyíti a szállodaipar ver­senyképességének növelését, ugya­nakkor olyan elemeket is hor­doz magában, amelyeket semmi­képpen sem lehet figyelmen kí­vül hagyni. A külföldi és a ma­gyar magántőke megjelenése az ágazatban megindította a szak­mai színvonal érezhető emelke­dését, emellett jelentő­s tőkekon­centráció is végbement, ami az iparág pénzügyi stabilitását érez­hetően növelte. Ugyanakkor - megítélésem szerint - semmikép­pen sem szabadna szem elől téveszteni az iparág nemzeti jel­legének megőrzését. A tőkefris­­sítés mellett feltétlenül el kelle­ne kerülni azt, ami az élelmi­szeriparban történt, nevezetesen, hogy jelenleg az ágazat mintegy 70 százaléka külföldi kézben van. Mindazonáltal úgy látom, hogy az említett kedvező tendenciáknak tartósaknak kell lenniük ahhoz, hogy valóban alapvető, új értéke­ket létrehozó változások történ­jenek a magyar szállodaiparban, és főleg ahhoz, hogy ezek hosszabb távon is fennmaradjanak. (Folytatás a 4. oldalon)

Next