Napi Gazdaság, 1996. augusztus (6. évfolyam, 177-201. szám)

1996-08-16 / 190. szám

1996. augusztus 16. ________MEETING POINT________ A megzabolázott Cipolla „Csókolj meg, mondta a púpos. Hidd el, szabad. Szeretlek. Csókolj meg itt, s mutatóujja hegyével kezét, karját s kisujját szétterpesztve, arcára mutatott, szájához közel. S Mario hozzáhajolt, és megcsókolta.” A jelenet Thomas Mann Mario és a varázslójából való. Vajon ma mi zabolázhatja meg azokat a „hipnotizőröket”, akik az állampolgárt olyan cselekedetre kényszerítik, amely legbensőbb érzéseiket, szemérmüket, az intimitást, emberi jogaikat sérti? Dr. Bányai Éva, a Magyar Hipnózis Egyesület és az Európai Hipnózis Társaság elnöke, az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékének vezetőjét abból az alkalomból kérdeztük, hogy augusztus 17. és 23. között Budapesten tartják a 7. Európai Hipnózis Kongresszust. - Világszerte elismert szakte­kintélyként hogy látja: melyek azok a legfontosabb ütközési pontok, amelyekre a kongresszusi viták­ban számítani lehet? - A kongresszuson, amelyen öt földrész 36 országának legne­vesebb hipnózisszakemberei vesz­nek részt, magamnak a mérleg nyelve, a moderátor szerepét szán­tam. Ugyanis az a véleményem, hogy ha vita várható az egymással szemben álló nézetek képviselői között, mint tudósnak csak ak­kor szabad és kell állást foglal­nom, ha az érintett területen a saját kutatásaim alapján mélyebb ismeretekkel rendelkezem, mint mások. De mivel ez nem min­den témában van így, csupán ér­deklődéssel várom, mi lesz az ered­ménye annak a várható vitának, amely a hipnózis két nagy irány­zata, az élettani és a szociál­hip­nózis között idestova fél évszá­zada kibékíthetetlen ellentétként, háborúságként létezik. Szerintem a két irányzat kibékíthető, mert ugyanannak a lényegnek a kétfelőli megközelítései. Ugyanak­kor feltétlenül állást kell foglal­nom a szakma etikai kérdései­ben, például abban, hogy ille­téktelenül senki ne használhas­sa, alkalmazhassa a hipnózist. Ezt lényegi kérdésnek tartom, ugyanis a hipnózis - éppen azért, mert igen hatékony eljárás - annyira megmozgatja a lélek mélyebb ré­tegeit, és nagyon sok, sokszor traumatikus emléket is felszínre hoz, hogy megterhelő lehet a sze­mély számára. Emiatt a hipnó­zis alkalmazását csakis olyan szak­ember végezheti, aki képes en­nek a pszichodinamikáját kéz­ben tartani.­­ Cipolla képes volt erre. Mégis rosszul sült el a történet, hiszen rosszra használta kétségtelen szak­mai tudását... - Nagyon veszélyesnek tartom a laikusok által alkalmazott, já­tékosan űzött hipnózist, mert ép­pen az erkölcsi felelősség hiányzik belőle. Ugyanígy veszélyes a pusz­tán bemutató célt szolgáló szín­padi hipnózis, vagyis Cipolla és Ignatyenko és a hozzájuk hasonlók mesterkedései. Mint az Európai Hipnózis Társaság elnöke - há­rom éve vagyok az - személy sze­rint nagyon nagy küzdelmet foly­tattam azért, hogy a laikusok által űzött hipnózist tiltó törvény az egyetlen európai országban, ahol még nincs - nevezetesen Nagy-Bri­­tanniában - is megszülessék. A törvény jelenleg előkészítési sza­kaszban van. A briteknél meg­lehetősen lassú a törvényalko­tás, hiszen köztudottan konzer­vatívok. Az ottani kollégák mond­ták nekem, hogy két évig is tart­hat, mire ez elkészül. Mindene­setre már benyújtották a törvény­tervezetet, ami óriási haladás. Ma szerte a világon mindenütt tör­vény szabályozza, hogy kizáró­lag külön szakmai képesítéssel, végzettséggel rendelkező orvos, pszichológus, fogorvos végezhet hipnotikus beavatkozást. Hazánk­ban is ez a helyzet. - Mi védi az állampolgárt ma Magyarországon, hogy ne végez­hessenek rajta tudta és beleegye­zése nélkül hipnotikus beavatko­zást? - Az, hogyha kizárólag szak­emberhez, és nem sarlatánhoz for­dul. Felnőtt emberként mindenki megválogathatja, hogy kihez megy. Olyanhoz-e, akinek nincs e vég­zettségét igazoló hiteles okmá­nya, vagy olyanhoz, akinek van. Az állampolgárok bátran kérhetik az okiratot, ha biztosak akarnak lenni abban, hogy jó kézbe ke­rülnek. A végzettségről szóló ok­mányt ma Magyarországon há­rom egyetem - a Semmelweis, a pécsi és a Haynal - adhat, de ráadásul a mi hozzájárulásunk is szükséges. A Magyar Hipnó­zis Egyesület etikai bizottsággal is rendelkezik, amely rendszere­sen ellenőrzi, nehogy bárki ille­téktelenül alkalmazhassa a hip­nózist. Rendszeres szakmai eset­­megbeszélésen korrigáljuk a szak­mabeliek esetleges „vakfoltjait” is, hiszen emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, nemcsak a lai­kusok. A Magyar Hipnózis Egye­sületnek szerződése van az or­vosképző és a továbbképző egye­temekkel - amelyeken pszicho­terápiás tanszék működik­­, és ezek velünk együttműködve ké­téves továbbképző tanfolyamo­kat és általános pszichoterápiás képzést is adnak. - Volt már rá példa, hogy fe­lelősségre vont valakit az egye­sület illetéktelen beavatkozás mi­att? - Amikor a rendszerváltás után föltűntek a volt Szovjetunióból érkezett szinte cirkuszi hipnoti­zőrök, akkor mi fölléptünk ez el­len. Természetesen hivatalos úton, vagyis a Népjóléti Minisztérium­nak beadványt írtunk, amelyben kifejtettük, hogy miféle veszé­lyekkel járhat ez.­­ A törvénykezés oldaláról ezenkívül mi garantálja, hogy az állampolgár nem eshet illetékte­lenül végzett hipnózis áldozatá­ul ? - A múlt század vége óta ha­zánkban is törvény írja elő, hogy csak szakember hipnotizálhat. Az elmúlt évtizedben pedig törvé­nyerejű rendelet is született, amelynek értelmében csak hipnoterapeutai végzettséggel ren­delkező, erről hivatalos ok­mánnyal is bíró szakember prak­tizálhat mint hipnotizőr.­­ Ezt a hazánk által a kilenc­venes évek elején ratifikált Gen­fi Konvenció is megtámogatja oly módon, hogy személyiség elleni, sőt háborús bűnténynek bélyegzi a kínzást - a lelkit is -, a másik ember cselekvési korlátozását. A „fekete” hipnózis pedig éppen ezt teszi.­­ Minden törvényt át lehet hágni. Mint ahogy a boszniai öl­döklésben részt vevők sem tar­tották tiszteletben a Genfi Kon­venciót. Mindenesetre ez a mos­tani konferencia éppen abban az irányban lép előre óriásit, hogy ne lehessenek visszaélések e té­ren. Ezért hangsúlyozottan szak­mai bemutatókat is tartunk, el­sősorban a tömegkommunikáció képviselői részére, hogy a sajtó, a rádió és a tévé embereit is meg­győzzük: megfelelő szakmai, etikai és társadalmi ellenőrzés mellett igenis meg lehet zabolázni Cipollát. Kocsis Klára Gyógyító kanapék? Lapunkat szemlézi a VVP, Deutsche Welle radio** international Német rádió-magyarul! Extrém sportok bemutatója a Pepsi-szigeten „No Limit” lesz a szombati bemutató jelszava, amely maxi­málisan jellemzi valamennyi résztvevő teljesítményét. Hihe­tetlen - időnként a fizika törvényszerűségeit meghazudtoló - elemekből felépülő program első alkalommal fogja össze azo­kat a sportágakat, amelyek rendkívül népszerűek a fiatalok körében. BMX kerékpáron és görkorcsolyán szinte mindent bemutatnak a srácok, ami a földön, a levegőben és egy 2 méter maps félcsőben elképzelhető. A Triál a kerékpáros egyen­súlyozás művészete. Egy világbajnok, az angol Martin Ashton gépkocsi utánfutón hozza a 6x4 méteres „triál-pályáját”, ahol csuda dolgokat ad majd elő. Falmászás egyre több helyen sze­repel a programban, de itt most egy 6 méter magas, negatívba hajló falon jutnak fel a csúcsra a bemutató résztvevői. A Bungee Jumping ugrói 45 méter magas daru tetejéről kápráztatnak el bennünket. Még kerékpárral is fognak ugrani. A síugrók - a német Team Extreme csapat - 10 méteres igazi sísáncon tar­tanak bemutatót. A Pepsi Maxtrem fesztivál a Hajógyári sziget nagy parkoló­jában lesz, 17-én, szombaton délután. A program 2 órás, há­romszor - 14, 16 és 18 óra - mutatják be. (NAPI) . ­ ______________MENEDZSERNŐK______________ POLYAK ZOLTANNÉ ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓ A jó csapat igazi kincs Negyvenkét éves, közgazdász, öt éve a Gardénia Rt. vezérigazgatója. Az egyetemi éveket leszámítva, születése óta Győrben él. Sorsa némileg rendhagyó. Egyfelől a szerencse kegyeltje: fiatalon vezető lesz, korai és harmonikus házasságából-elhatározásuknak megfelelően-két gyermek születik, elképzelései, sok munka és erőfeszítés árán, de teljesültek. Másfelől nagy próbatételeken ment át. Férje 35 évesen, 1987-ben meghalt, Pólyák Zoltánné Botos Márta egyedül maradt, úgy is, mint a Gardénia igazgatóhelyettese, úgy is, mint a két gyermek anyja. - Kezdjük a gyerekkorral, az iskolával, a szakmai előélettel. - Győri születésű vagyok, szü­leimnek egyetlen munkahelye a Rába volt. Anyám diszpécser, apám a vagonszerelde villamos üzemének vezetője volt. Bár hu­mán érdeklődésű voltam, szüle­immel praktikus okokból úgy dön­töttünk, hogy a győri pénzügyi technikumban tanuljak tovább. Szigorú iskola volt, de nem ne­veltek szakbarbárokat. Volt egy kórusunk is, ami azért érdekes, mert az iskolában egyébként éne­ket nem tanítottak. A techni­kumban kitűnő tanuló voltam. 1970-ben felvettek az akkor in­duló pécsi közgazdasági egyetemre. Ez új és dinamikus iskola volt, ambiciózus, fiatal oktatókkal. Jó­féle rivalizálásban éltünk a bu­dapesti egyetemmel, meg akar­tuk mutatni, mi is érünk annyit, mint ők. Pécsett kollégiumban laktam. Férjemmel, aki évfolyamtársam volt, harmadéves korunkban összeházasodtunk. Neki ösztön­díja volt a Nemzeti Banktól, in­kább Pestre szeretett volna ke­rülni, én viszont Győrbe. .A di­lemmát a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat döntötte el, átvállalta férjem ösztöndíját, föl­ajánlotta, hogy mind a kettőn­ két alkalmat és lakást is ad. Ő rövid idő alatt főosztályvezető lett, én osztályvezető. -A férje beosztottja lett? - Nem. Két különböző osz­tályon dolgoztunk. Férjem közb­en megszerezte a doktorá­tust, nekem viszont - mert a la­kásért két gyereket vállaltunk - 76-ban megszületett a kislányom, 78-ban a fiam. Mind a két gye­rekkel húsz hetet voltam otthon, kislányomra egyéves koráig na­gyanyám vigyázott, kisfiamat fél­évesen bölcsődébe adtuk. Mikor a második gyermekem után visszamentem dolgozni, fon­tolgattuk: ketten sokan vagyunk egy cégnél. Megpályáztam a győri Műszaki Főiskola gazdasági igaz­gatói állását - úgy gondoltam, oktathatok is mellette. Miért ezt választottam? Nevetségesen fog hangzani: szüleim közel laktak a főiskolához. Az állást más kapta meg, a pályázatom híre viszont eljutott a Gardéniához, 79 de­cemberében meghívtak főkönyv­előnek. - Győr nagyváros, huszon-va­lahány gyárral, a nyugati befek­tetők kedvenc célpontja. Hol a helye ebben a sorban a Gardéniának? - A gyárat 1912-ben alapítot­ták Magyar Csipkegyár Rt. né­ven. A második világháború után tül­- és szövettermékeket is elő­állított, majd a szövetet leadta, s 69-től kezdődött meg a mai termékskála kialakítása. 1991-ben, az Állami Vagyon­ügynökség hozzájárulásával a vál­lalatból­­ teljes jogutódlással - létrejött az osztrák-magyar Gardénia Csipkefüggöny Rt., Ma­gyarország legjelentősebb függöny­gyára. 680 dolgozót foglalkoztat, 30 országba exportál - az egyes motívumokat, mintákat a meg­rendelő igényeinek megfelelő mé­retekben és szálfinomsággal gyártjuk. A privatizáció során gya­korlatilag nem került sor elbo­csátásra, a múlt évben 32 dol­gozónak ajánlottuk fel a ked­vezményes nyugdíjba vonulást, az ajánlatunkat huszonkilencen elfogadták. Nettó árbevételünk közel 3 milliárd, a társaság a múlt évben 536 millió forint adózás előtti eredményt számolhatott el. Exportunk majdnem 70 száza­lékát a tőkés világgal bonyolít­juk le, Európától Kanadáig. Sze­retnénk piacnak megszerezni Ja­pánt, bővíteni az áruház­láncun­kat, és a több évre szóló gyár­tásfejlesztési programunkat meg­valósítani.­­ Miképpen történt az átala­kulás? Ma kié a gyár? - A dolgozóink is kaptak rész­vényeket, de valójában inkább gesztusként. Ezenkívül vásárol­hattak is, ehhez viszont pénz kel­lett. Ami az átalakulást illeti: ez mindig nyereséges gyár volt, a privatizációkor nem kellett ke­resgélni a vevőket, inkább vá­logatni a jelentkezők közül. A gyár 90 százalékban osztrák, 10 százalékban magyar tulajdonban van. - Mitől működik tartósan jól egy gyár? - Az emberektől. Hiába van­nak korszerű eszközeink, a ter­vezést, a mintakészítést, az üz­letkötést, a műszaki fejlesztést emberek végzik. A technika ön­magában kevés. Dolgozóink vég­zettségüket tekintve nagyrészt szakmunkások, technikusok - a Rejtő Sándor Textilipari Szak­­középiskolában saját osztályunk van -, tíz százalék felsőfokú vég­zettségű. Az igazi kincs a jó csapat. - Sokat utazik. Elképzelhető­nek tartja, hogy hosszabb ideig külföldön éljen, esetleg véglege­sen is? - Győr 700 éves város, itt szü­lettem, elfogultan szeretem. Ezen­kívül a családom is itt tart. Fi­am most érettségizik, a lányom az első évet végezné a Színmű­vészeti Főiskolán. Én Magyaror­szágon szeretnék élni, még ha patetikusan hangzik is: szeretem ezt az országot. - Egy nagyvállalat igazgató­ja. Milyen életstílust kényszerít ez önre? - Úgy gondolom, az életstí­lusom akkor is ilyen volna, ha nem vezérigazgató volnék, leg­följebb szerényebb anyagi lehe­tőségekkel. Kétlakásos kertes ház­ban, Révfaluban lakunk, szolgálati gépkocsim van, a háztartásban természetesen segítséggel dolgo­zom, hiszen tíz-tizenkét órát, néha többet is töltök a gyárban. - Férje kilenc éve meghalt. Mi­lyen terheket jelentett és milyen életet kényszeríett önre az egye­düllét? - Éppen belekezdtünk egy épít­kezésbe, amikor a férjem 35 évesen infarktust kapott. Fel kellett épí­teni a házat, felnevelni a gyere­keket és megteremteni azt a hát­teret, ami kiegyensúlyozottá te­szi az ember életét. - A magyar társadalom réteg­ződésében hova helyezi el ma­gát? - Gazdasági szakembernek tar­tom magam, erőteljes humán ér­deklődéssel. Bárhova utazom, mindig, mindenhova viszek köny­vet, és kissé aggódva figyelem, mi lesz a kultúra, az értékek jö­vője. - Kívánatos volna, hogy a mai vezetők tulajdonosok is legyenek? Mi erről az ön véleménye? - Nagyon nagyok ma a kü­lönbségek. Ahhoz, hogy tulajdo­nos legyek, nemcsak tehetség kell, hanem pénz és idő is. Vezérigaz­gatóként sem a munkaszerződé­sem nem teszi lehetővé, sem időm, sem módon arra, hogy saját cé­get építsek ki. Az egy másik élet és egy másik út.. Vathy Zsuzsa M m© NAPI 13 MÉDIAFIGYELŐ WIGírmMC­ A szuperkoncert hírei a médiában Az IMÁZS Elektronikus Médiafigyelő Kft. arról készített felmérést, hogyan jelent meg a hazai médiában a millecentenáriumi rendezvényekhez kapcsolódó nagy esemény. A koncert előzményeiről természetesen már hosszabb ideje érkeztek a különböző hírek, ezért a felmérést májustól készítettük el. A hatalmas érdeklődéssel várt gálával a rádiók közül a Petőfi foglalkozott a legtöbbet. Részesedése az erről szóló híranyagban 21,2 százalék volt. A Kossuth rádió 9,1, a Danubius, valamint a Radio Bridge egyaránt 3-3 százalékos megoszlásban számolt be a sztárok hangversenyéről. A televíziók közül a TV 1 42,4, a TV 2 9,1, a Duna TV 6,1, a TV 3 és az A 3 pedig szintén 3-3 százalékos arányban tudósította nézőit. „IMÁZS” Elektronikus Médiafigyelő Kft.

Next