Napi Gazdaság, 2000. február (10. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-11 / 35. szám
IV?M:31 pihenő Portré: Simor And Simor András szemmel láthatóan elégedett ember. Energikus, gyors észjárású, derűs. Jó közérzetét nem utolsósorban harmonikus családi életének köszönheti. A pénzügyi pályán úgy haladt előre, hogy karrierjét nemigen zavarták útszűkületek. Kettős próbatétel alatt áll: elnöke a Deloitte & Touche könyvvizsgáló cégnek és a Budapesti Értéktőzsdének is. - Hogyan láthat el az ember egy időben két, ennyi felelősséggel terhelt feladatot? - Hadd toldjam meg a kérdést: mindenekelőtt azt kell tisztázni, szabad-e egyszerre két ilyen posztot betölteni. Nekem ez sok fejtörést okozott. Mások tanácsát is kikértem. Jogi és etikai szempontból egyaránt meg kellett vizsgálni az összeférhetőséget. Szakember ismerőseim megnyugtattak: a döntés semmilyen tekintetben nem kifogásolható. Ez azonban még nem elegendő. Ilyen esetekben a fizikai teherbíró képességet is ajánlatos számításba venni. Helyzetemet az könnyíti meg, hogy mindkét helyen elnökként dolgozom, de ennek eltérő a tartalma, eltérőek a követelményei. Ami a tőzsdéhez köt, az tisztség, ami a Deloitte & Touchehoz, az teljes munkanapot megtöltő állás. A tőzsdetanács havonta egyszer ülésezik. Ez nagyjából fél napot vesz igénybe. Nekem természetesen ott kell lennem, de ezenkívül nincs sok dolgom a tőzsdével. Hetenként még néhány órát vesz igénybe ottani elfoglaltságom. Többet alig. Itt a Deloitte & Touche-nál, ahol most beszélgetünk, teljes erőbevetést kíván és sok időt követel a munkám. A kettősséghez célszerűen alkalmazkodva szervezem napjaimat. Kialakultnak mondható ez az életformám. - A terhelés ennek ellenére eléggé kemény lehet. - Valóban az, de még keményebb volna, ha a tőzsde vezetése nincs annyira jó kezekben, mint amilyenek az irányítói. Teljesen megbízom bennük. Ez sokat enyhít a terhelésen. - Mi terelte annak idején a pénzügyi pályára, érdeklődését milyen tényezők befolyásolták? - Pályaválasztásom előzményeihez tartozik, hogy szüleim mindketten hasonló területen dolgoztak, könyveléssel, illetve könyvvizsgálattal is foglalkoztak. Ez azonban nem sorolható a mai értelemben vett pénzügyekhez. Apám és anyám inkább gazdasági, számviteli feladatokat látott el. Akkoriban még az, ami ma a pénzügyek fogalomkörébe tartozik, nálunk részben nem is létezett. Ami engem a családi indíttatáson kívül erősen motivált, az a Nemzeti Bank vonzereje. A hazai jegybank a hetvenes évek közepén határainkon túl is elismert intézmény volt. Jóformán az egyetlen, amelyről külföldön is egyöntetű elismeréssel beszéltek. Ismerőseim azt mondták: ott minden bizonnyal sokat tanulhatok. Volt azonban egy további ösztökélő erő is. Az egyetemen olyasmiről mint tőzsde, értékpapírok meg egyebek, semmit sem tanultunk. Ez tehát számomra ismeretlen terület volt. Izgattak a titkai. - A Nemzeti Bankban csakugyan sokat tanulhatott annak ellenére is, hogy a tőzsde és az értékpapírok aligha kerültek szóba. - Ott a bankban üzleti magatartásból kaptam mintát. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, mert huzamosabb időt tölthettem Londonban, ahol megismerkedhettem a működő piacgazdasággal. Ráadásul egy fedél alatt dolgoztam - 30 négyzetméteres szobában - hat különböző náció képviselőivel. Ez fantasztikus tapasztalatszerzési lehetőséget nyújtott. Addig viszonylag zárt világban éltem. A nemzetközi társaságban hirtelen kinyílt a horizont, testközelből érzékeltem, más égtájakon milyen a gondolkodásmód, az életforma, az életstílus. - Londonban mi lepte meg leginkább? - Már a legelső napok is meglepetést kínáltak. Görög kollégámmal bementünk egy londoni vendéglőbe, és átnézve az étlapot, rendeltünk valamit. Már nem emlékszem, pontosan mit kértem külön is a pincértől. Talán valamilyen sajtot vagy fűszert a spagettire. Ezt olyan félénken adtam elő, hogy kollégám megkérdezte: miért szégyelled a dolgot, végtére itt te rendelsz, ő meg kihozza a pénzedért. Emlékszünk rá, akkoriban idehaza hogyan mentünk be - mintegy a szőnyeg alatt osonva - egy-egy üzletbe vagy étterembe. Csak amúgy halkan mertünk kérni valamit. Londonban szembesültem először azzal, ami merőben más, ha csupán könyvben olvassa az ember. A piaci világban igenis a fogyasztó az úr, s Kellemetlen meglepetés ért különben az új munkahelyi környezetben. Észre kellett vennem: azt gondolják a kollégáim, na itt van már megint egy külföldi, eltölt nálunk három-négy évet, felveszi érte a pénzt, és lógatja a lábát. Ahhoz, hogy befogadjanak, be kellett bizonyítanom, én nem semmittevésre szánom az ottani időt. Tanulni akarok és dolgozni. - Elképzelhető, hogy rossz tapasztalataik voltak a korábbi kiküldöttekkel? - Nem. Inkább arról van szó, hogy az oda kihelyezett számára nagy megrázkódtatás az új, vele szemben gyanakvó közeg. Érthető különben a gyanakvás, hiszen akit a tulajdonos küld ki, az feltehetően kiváltságokat élvez, nem kell gürcölnie. - Ön viszonylag hamar beilleszkedett a londoni munkakörnyezetbe? - Be kell vallanom, már az első év végén haza akartam jönni. Magyar főnököm szerencsére lebeszélt a menekülés tervéről, így aztán ott maradtam, mindjobban alkalmazkodtam a követelményekhez és a végén már igen jól éreztem magam. - Bécsi kiküldetése hogyan alakult? - Az első év végén ott is elhatároztam: hazajövök. Akkor pedig nem volt olyan főnököm, aki rávett volna a maradásra. - Került-e eddigi élete során szakmai válaszút elé? El kellett-e néha döntenie, váltsone valami másra, vagy legalábbis egy adott területen belül módosítsa-e az útirányt? - Ilyen helyzet akkor adódott, amikor 1989-ben eltávoztam a Nemzeti Bankból. Akkor valóban el kellett töprengenem azon, hogy merre induljak tovább. Biztos csak az volt: a pénzügyi pályán kívánok maradni, és lehetőleg a magánszektorban képzelem el a jövőmet. A második nagy dilemma akkor várt, amikor mostani állásomat felkínálták. A lehetőségek megsokszorozódtak. A választék nagyjából így alakult: kereskedelmi banki tevékenység, valamilyen tanácsadó cég, önálló vállalat alapítása vagy netán csatlakozás egy külföldi céghez. Gondosan mérlegeltem, mindezek közül mit részesítsek előnyben. Eléggé hosszú ideig tartott a töprengés, szeretek ugyanis hosszú távra dönteni. - Döntéseiben milyen szerepet játszik a családja? - Természetesen jelentős a szerepe, családom fontos helyet foglal el az életemben. Három gyerekünk van: két fiú és egy lány. Figyelembe kellett például vennem, hogy külföldi kiküldetésemért családom nem nagyon lelkesedett. Sok időt töltünk viszont együtt, közösen is utazunk vakációidőben. Gyerekeim iskoláskorúak, kilencéves a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. - Van valamilyen hobbija? - Nincs különösebb passzióm. Szeretek bridzsezni, vitorlázni, teniszezni és síelni. Sítúrákra családommal rendszeresen elmegyünk. A kirándulásokat is kedveljük, azok is közös programjaink. Jólesik várost nézni, kiállításokat megtekinteni itthon vagy külföldön. - Korábbi munkahelyére, Ausztriába ellátogat néha? - Éppen a napokban utazom Bécsbe. Feltétlenül megnézem az ottani újdonságot, az engem igencsak érdeklő Cézanne-kiállítást. Kaán Judit :i.C L.t .Jc^A „...szeretek ugyanis hosszú távra dönteni...” 00 TELKI MAGÁNKÓRHÁZ Telki Magánkórház - a 21. század kórháza: az Ön minőségi partnere az egészségért. A nap 24 órájában állunk az érdeklődők, a páciensek, valamint hozzátartozóik rendelkezésére. Cím: 2089 Telki, Kórház fasor 1. Ttel.: (06-26| 372-300, fax: (06-26) 372-267. www.telkihospital.hu. E-mail: telkihospital@telkihospital.hu Budapest közelében,(figömrőn ")szép környezetben, emelt színvonalon épülő ház várja a nyugodt, Biztonságos évekre vágyó idősek jelentkezését. Egyszobás lakrészek 2,4—3,95 milló forint között, kétszobás lakrészek 5,1-6,3 millió forint közötti használatbavételi díjjal beköltözhetőek. fl A lakók részére teljes ellátást, változatos programokat és a szabadidő aktív eltöltését biztosítjuk. A pihenést szolgálja a gondosan tervezett kert kis patakkal, díszhalas tóval, szökőkúttal, sétánnyal és padokkal. Aktív pihenésre ad lehetőséget a kertészkedést szerető lakóinknak a kialakított díszkert és a konyhakert. Érdeklődés és információ: (06-1)-214-43-09, 06-30-23-11-735,06-30-23-18-194 Az elszalasztott lehetőség Bouret, a sikeres francia üzletember, aki a XVIII. század végére 42 millió frankos vagyont szerzett, fiatal - és jóval szegényebb - korában szerelmes lett a Párizs-szerte csodált szépségű színésznőbe, Jeanne-Marie Gaussinba. A férfi megrészegedve a szőkeség aranyzuhatagától - nem költő, hanem pénzember lévén - egy üres lapot adott a lánynak, rajta az aláírásával: írjon rá olyan összeget, amilyet akar. Idővel a szerelem ellangyosodott, Bouret egyre sikeresebb lett, a lány pedig megmaradt a színpadnak és a férfiaknak. Mikor aztán Bouret-nek már milliói voltak, megijedt: mi lesz, ha a bolondos színésznő akár többmilliós összeget ír a lapra? Gaussin kisasszonynak a fülébe jutottak a főadóbérlő rémüldözései, előkereste az ominózus lapot és elküldte a régi szeretőnek. Az reszketve törte fel a pecsétet. A lapon, amelyet a lány még a szerelem első lázában kitöltött, ez állt: Alulírott ezennel kötelezem magam, hogy Jean-Marie Gaussint holtomig szeretni fogom. Jean Bouret" v. É. Forrás: Ráth-Végh István: Hatalom és pénz Gondolat Kiadó, 1964 2000. FEBRUÁR 11. A Wall Street-i boszorkány Henrietta Howland Robinson Green volt az egyetlen nő, aki a Wall Street-i pénzvilágban vezető szerephez jutott a XIX. században: vagyonát 100 millió dollárra becsülték. Tény, hogy kiváló üzleti érzékkel rendelkezett, de fösvénysége, ravaszsága, kíméletlensége, és az, hogy sem hamisítástól, sem esküszegéstől nem riadt vissza, Amerika egyik legmegvetettebb asszonyává tette. Green massachusettsi kvéker családban született 1834- ben. Apja egy bálnavadász cég társtulajdonosa volt, és gyakran vitte magával üzleti útjaira egyetlen lányát, aki már fiatal korában a napilapok üzleti rovatait olvasta a legszívesebben. Amikor apja 1865-ben meghalt, az akkor harmincegy éves Hetty hatmillió dollárt örökölt. Nem sokkal ezután meghalt nagynénje is, és egymillió dolláros járadékot hagyott az unokahúgára, ő azonban bírósághoz fordult, hogy a teljes - kétmillió dolláros - vagyont megszerezze. Bemutatott egy végrendeletet, amely szerint ő a vagyon örököse. Az ügy öt évig húzódott, míg az írásszakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a végrendeleten szereplő aláírás hamis. Hetty az okirat-hamisítás vádja elől Angliába szökött. Itt feleségül ment egy milliomos selyemkereskedőhöz, Edward Henry Greenhez. Két gyermekük született. Nyolcévi külföldi tartózkodás után visszatért New Yorkba és aktív tőzsdézésbe kezdett. Amikor csak tehette, alacsony árfolyamon vásárolt - többnyire a tőzsdepánikot használta ki - és drágán adott el. Az 1906-os pánik idején komoly összegeket adott kölcsön a megszorult befektetőknek, amelyeket aztán kamatostul vissza is követelt. Gyakran előfordult, hogy ő maga hajtotta fel egyes részvények árát, hogy értéken felül eladhassa őket. Szívesen fektetett ingatlanba, helyhatósági és kormánykötvényekbe. Üzleti érzéke legendás volt. Hetty Green híres volt fösvénységéről is. Ódivatú, kopott ruhákban járt és a zsebeiből előhúzott szendvicset vagy kekszet ette, ha megéhezett. Reggeli zabpelyhes tejét nem melegítette meg, hogy ezen is spórolhasson. Panzióban lakott, hogy ne kelljen fizetnie a magas New York-i vagyonadót. Egyszer, mikor fia térde megsérült egy szánkóbalesetben, rongyokba öltöztette, hogy fogadják egy ingyenes klinikán. Az orvos felismerte, és követelte, hogy fizessen. Green feldühödött, hazavitte a fiút és maga próbálta ellátni a sebet. A fiú lába hamarosan üszkösödni kezdett és amputálni kellett. A férje, aki Greennél sokkal vakmerőbb spekuláns volt, 1885-ben csődbe ment, de Hetty nem volt hajlandó kifizetni az adósságait. Most látta hasznát, hogy annak idején Angliában olyan házassági szerződést kötött férjével, amely szerint a házastársak anyagilag függetlenek egymástól. Nem sokkal később elvált férjétől, és lányával élt, de igen feszült volt a viszonyuk. Green rendszeresen járt bíróságra, mert számos rokona és üzletfele pályázott a vagyonára. Egy alkalommal, amikor az egyik peres ügyben beidézték, az akkor már multimilliomos üzletasszony kisebbfajta színjátékot rendezett: rongyos ruhában jelent meg, majd szegénységére és üldözöttségére hivatkozott. Az esküdtszék hitt neki és megnyerte a pert. Hetty 1916-ban meghalt, vagyona pedig az 1950-es évek elejére szertefoszlott. Amikor lánya - aki akkor már a teljes vagyont birtokolta - 1951-ben örökösök nélkül meghalt, a 100 millió dolláros vagyon java részét felemésztették az adók, a megmaradt 25 millió dollárt pedig jótékonysági célokra fordították. v. É. Forrás: Michael Klepper-Robert Gunther: 100 gázdac ember Magyar Könyvklub, 1998