Napi Gazdaság, 2005. szeptember (15. évfolyam, 170-191. szám)
2005-09-08 / 175. szám
__________________________________________________________________________________________________________ ÖSSZEFOGLALÁS___________ 1. Örül vagy sem az alkotó, az állam őt is adóztatja. 2. A szerző állhat munkaviszonyban, ám erre található kevesebb példa. 3. Legtöbben felhasználói szerződést kötnek. 4. E szerződésekben a felek szabadon állapíthatják meg a felhasználási jog engedélyezése ellenértékének arányát. 5. Érdemes komolyan venni a szolgáltatási jegyzéket. AZ UNIÓ KÉRTE, MI TETESÍTJÜK Bűnös cégek a vádlottak padján Nyílt titok: a csatlakozási tárgyalások során uniós „elvárás” volt, hogy a magyar állam teremtse meg a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonásának lehetőségét. A következő hetekben a szerkesztő, valamint az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna Ügyvédi Iroda szakértői a vállalatvezetők okulására megpróbálják a témakört minden lehetséges aspektusból megvilágítani. A NAPI GAZDASÁG Huszonöt éve született az Európa Tanács első olyan ajánlása, amely szerint a büntetőjog területén a jogi személyek is büntetőjogi alanyisággal rendelkeznek. Az első ügyek a gazdasági bűnözést, a környezet- és a fogyasztóvédelmet érintették, majd újabb ajánlások születtek. Három éve, a 2001. évi CIV. törvény révén az Európa Tanács ajánlását mi is a nemzeti jog részévé tettük, brüsszeli forrásaink szerint a vállalás kiemelt helyen szerepelt a csatlakozás feltételei között. A hatályos 1978. évi IV. törvény, azaz a Büntető törvénykönyv minden jogintézménye változatlanul az egyéni büntetőjogi felelősség elvén alapult. Eszerint bűncselekményt csak természetes személy követhet el. A törvényhozás indokoltnak látta, hogy a jogi személy büntetőjogi szankcionálásáról külön törvény rendelkezzen. Megszületett a 2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről. A jogszabály megteremtette annak lehetőségét, hogy jogi személlyel szembeni intézkedéseket alkalmazhasson a hatóság. Ne fordulhasson elő, hogy egyesek ártatlanul tárhassák szét ke-■ . Megmarad a természetes személy büntetője- BHHHHIgi felelőssége is tüket, a cég „tönkrement”, az értékes fél tucat ingatlan pedig a nagycsoportos óvodás és a hat hónapos, gőgicsélő gyermek szellemi és fizikai produktumának eredménye. A törvény a következőt mondja: amennyiben a szándékos bűncselekmény elkövetése vagyoni előny szerzését célozta vagy eredményezte, a természetes személy elkövetője - aki a jogi személy vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, tagja vagy alkalmazottja - a bíróság büntetést szab ki. A szabályozási koncepció lényege tehát abban áll, hogy a természetes személyek meghatározott körbe tartozó bűncselekményeit - vesztegetés, környezetkárosítás, pénzmosás, pénzhamisítás - a jogi személyhez való kapcsolatuk alapján a jogi személynek számítják be. A jogi személy és a természetes személy felelőssége egymás mellett érvényesül. Vagyis a bűncselekményt elkövető természetes személy büntetőjogi felelősségre vonása nem zárja ki a jogi személlyel szembeni szankció alkalmazását, viszont ezáltal nem enyészik el a természetes személy büntetőjogi felelőssége sem. A szabályozás tehát a jogi személynek nem teremt önálló büntetőjogi felelősséget, hanem - mintegy a természetes személy felelősségéhez kapcsolódó - járulékos felelősségi formát alakít ki. Mivel a jogi személy oldalán a bűnösség (szándékosság, illetve gondatlanság) nem jelentkezik, ezért a magatartáseredmény okozati összefüggés tekintetében az alanyi oldal ismérve számításon kívül marad. Tehát létrejön az objektív felelősségi helyzet. ► A JOGI TANÁCSADÓT SZERKESZTETTE: DRÁVUCZ PÉTER DRAVUCZPETER@NAPI.HU JOGI TANÁCSADÓ | [__________NAPI GAZDASÁG _- 2005. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK | [ | A KÖZTERHEK MEGFIZETÉSÉTŐL MÉG A „HALHATATLANOK” SEM MENEKÜLHETNEK Nem a bősz kritikus, hanem egy jegyzék „határoz” a művészi alkotótevékenységről A szerzők, alkotók állhatnak munkaviszonyban vagy köthetnek magánszemélyként felhasználási szerződést, ám a közterhek megfizetésétől (adó, tb, egészségügyi hozzájárulás) egyik esetben sem „menekülhetnek”. A bonyolult rendszer ismertetését - szerzők és munkaadók számára - az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület szakértője folytatja, immár sorozata befejező részében. KÁBAI ESZTER Alapszabály: ha valaki saját nevében, bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen folytat egy tevékenységet, akkor alanyává válik az általános forgalmi adónak. Kivétel, ha a tevékenység - bár rendszeresen és bevétel elérése érdekében végzik - mégsem minősül az áfatörvény értelmében gazdasági tevékenységnek. Ezek a törvény szerint azok a tevékenységek, amelyeket szoros alá- és fölérendeltségi viszonyban, azaz valójában a munkáltató, megbízó neve alatt végeznek. A törvény szerint ilyen jogviszony a munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, amelyben a teljesítés feltételeit a megbízó határozza meg. E körbe eshet tehát egy olyan szerződés, ahol a megbízó/felhasználó olyan részletességgel meghatározza az elkészítendő szerzői mű paramétereit és a személyes tevékenység egyéb feltételeit, hogy az idézett szabályt alkalmazni kell a szerződésre. Speciális szabály jelenleg, hogy a művészeti alkotótevékenységet folytató szerző ilyen szolgáltatásai a kedvezményes tizenöt százalékos adómértékkel adóznak. Azt, hogy mi tartozik a művészeti alkotótevékenység mint szolgáltatás fogalmába, először a szolgáltatások jegyzékében (szj) kell keresni. Figyelni kell arra, hogy bár a legtöbb olyan szolgáltatás ide sorolható, amelynek eredményeképp szerzői jogi védelemben részesülő, tehát az irodalom, tudomány, művészet területére eső egyéni eredeti alkotás jön létre, illetve amely szolgáltatás az ilyen műveken fennálló vagyoni jogokra irányul, ám több szolgáltatás esetében más a helyzet. Ezek azok a szolgáltatások, amelyek szerzői jog által védett alkotással kapcsolatosak, ám az szj-ben más szám alatt szerepelnek. Ilyenek például az egyes (műszaki, építészeti) alkotások tervei, a szoftverekkel kapcsolatos szolgáltatások, grafikai szolgáltatások és egyebek. Az áfa-adóalany szerzőkkel felhasználási szerződéseket kötő személyek felé a magán-SZERZŐI személy szerző áfaalanyisága annyit jelent, hogy a szerző a részére járó ellenértékről számlát bocsát ki. Az egyéb közteher-fizetési kötelezettségeket (személyi jövedelemadó, járulékok) azonban ez nem érinti, nem módosítja. A csupán a magánszemély szerzők egyes közteher-fizetési kötelezettségét sorra vevő írásból is látható: az egyes adónemekre vonatkozó szabályok a legkevésbé sem egységesek. Még abban sem, hogy milyen fogai- Egy művésznek makkal írják körül az alkotónem csupán kát, illetve az általuk végzett szenvedni, hatevékenységeket. Ez nagyon nem fizetnie is megnehezíti a jogszabályt al kell halmazó adózók helyzetét: különböző kifejezések jelölnek ugyanolyan fogalmakat, amelyek ráadásul az alapul szolgáló - nem éppen egyszerű - magánjogi (szerzői jogi) szabályokkal sem mutatnak első ránézésre sok összefüggést. Ezért bármely adónem esetén a legjobban használható sorvezető csak az lehet, ha egyrészt az adókötelezettséget megalapozó jogviszonyt és annak tartalmát azonosítjuk. Például: felhasználási szerződésről van-e szó, vagy esetleg más, vegyes szerződéses elemeket is találunk? Szerepele benne - és milyen szerzői jog által - védett mű? Amennyiben igen, akkor a védett művel kapcsolatosan mi a jogviszony tartalma, és pontosan mire vonatkozik az ellenérték, a díjazás? További sorvezető lehet még, hogy azonosítjuk az összes vonatkozó adózási szabályt. Összevetjük, hogy az azokban szereplő fogalmak megfelelnek-e például a felhasználási szerződés ismérveinek (a viszonyítási pont általában a szerzői jog által védett alkotás léte). Ennek megállapításához azonban elengedhetetlen a magánjogi, szerzői jogi szabályok ismerete és vizsgálata. KÖZTERHEK II■ III. RÉSZ KÖNYVRECENZIÓ Cégalapítás, befektetés az Európai Unióban Dr. Bárdos Péter-Dr. Gabriel Lansky: Cégalapítás, befektetés az Európai Unióban, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., ára: 6600 Ft. ■ drávucz Péter Az uniós tagállamok befektetői előtt nem csupán földrajzi, hanem jogi, pszichológiai értelemben is megnyílt a kontinens. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a közösségi jog azon túl, hogy megfogalmaz bizonyos alapelveket, a gazdasági, üzleti tevékenység számos elemének szabályozását ezután is a nemzeti jogokra hagyja. Azaz, nem haszontalan megismerni az uniós tagállamok befektetésekkel összefüggő legfontosabb jogszabályait. A nemzeti jogok megközelítése sokszor eltérő, más logikán alapul, más a fogalomhasználat. Például a magyar társasági jogból ismert elnevezések gyakran nem vagy csupán részben fedik a másik országban alkalmazott társasági formát. Nálunk a gt. az egyes társasági formákat a személyegyesítő típusú társaságoktól a tőketársaságok felé haladva lényegében azon logika szerint építi fel, hogy a tagok személye és felelőssége milyen mértékben kötődik magához a társasághoz. Más országokban ezzel szemben a logika alapja például az, hogy a társaság működése milyen mértékben szól a nyilvánosságnak, így tőzsdére bevezetett vagy be nem vezetett társaságról van-e szó. A másik példát az adójog területéről hozzák a szerzők, szerkesztők. Az adójogban használt szakkifejezések jórészt nemzetközinek tekinthetők és az egyes nemzeti jogok többé-kevésbé ugyanazt értik alattuk, az adónemek meghatározása, és ezek egymáshoz való viszonya azoban már korántsem mindig azonos logika szerint épül fel. Például, egyes országokban - így nálunk is - a gazdasági tevékenység adóztatatásának három fő pillére a társaságok nyereségadóztatása, a forgalmi és a jövedelemadó. Más tagállamokban azonban aszerint osztják két nagy csoportra az adókat, és a szabályozás is ennek megfelelően van kialakítva, hogy a jövedelem megadóztatásáról van-e szó - függetlenül attól, hogy ez a jövedelem társaságnál vagy magánszemélynél keletkezett vagy más adótárgyat - például fogyasztást, vagyont - érint. Ugyancsak találkozni az adófajták olyan csoportosításával, amely a direkt és a levonásos úton történő adózás szerint különbözteti meg az adónemeket. A könyv célja - mondják a szerkesztők - nem a más országokban folytatandó befektetési, vállalkozási tevékenység megalapozásához elengedhetetlenül szükséges beható jogi és gazdasági tanácsadás helyettesítése, sokkal inkább az, hogy általános képet nyújtson az érdekelteknek egy adott ország befektetési klímájáról.