Napi Gazdaság, 2006. január (16. évfolyam, 1-22. szám)

2006-01-10 / 7. szám

­ KÖNYVRECENZIÓ Házastársi közös vagyon, közös lakás Dr. Kőrös And­rás: Házastársi közös vagyon, közös lakás. HVG-Orac Lap- és Könyv­kiadó. Ára: 4469 forint. A­drAvucz Péter Az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozata kimondja, hogy „a házasság tekintetében a férfinak és nőnek mind a házasság tartama, mind a há­zasság felbontása tekinteté­ben egyenlő jogai vannak”. Az unió jogelvei, határozata, a mi alkotmányunk, jogszabá­lyaink is pontosan így rendelkeznek. Az egyenjogúság elvéből következik, hogy egyik házastárs sem kaphat a vagyon kezelé­sében, a vagyonnal való rendelkezésben több jogot a másiknál, és a házassági együttélés alatt bekövetkezett vagyonszaporulatból - még ha az csak az egyik házastárs tevékeny­ségének eredményeként is következett be - mindkettőjüknek részesülniük kell. A házas­ság és a család védelmének elvét szolgálja a házastársi közös lakáshoz, a családi otthonhoz fűződő jogok elismerése is, amely a bentlakás jogcímétől függetlenül - e kapcsolatra tekin­tettel - illeti meg a házastársakat. A vagyonjogi egyenjogúság megvalósítását szolgálja a családjogi törvény 31. § (5) bekez­dése, amely lehetőséget ad a bíróságnak a jog­szabály szigorú alkalmazásából eredő esetleges aránytalanságok kiküszöbölésére. A könyv a házassági vagyonjog és lakáshasz­nálat szabályait, valamint gyakorlatát kívánja bemutatni olyan korban, amikor a családi vi­szonyokban és a magánszemélyek vagyonának összetételében jelentős változásoknak vagyunk tanúi. A magánvállalkozások elterjedése, a „va­­gyonszaporodás” kihat a vagyoni vitákra is. A kérdések egyre bonyolultabbak, ezért a család­jogi törvény és a háttérjogszabályok rendezése egyre pontosabb összehangolást igényel. Eme jogviszonyokban sokszor még a jogalkal­mazóknak sem könnyű eligazodniuk. A mű iránytűt jelenthet a családjogi törvény, a kapcso­lódó jogszabályok, valamint az irányadó bírói gyakorlat pontos ismeretéhez. I JOGI TANÁCSADÓ ___1­0 | NAPI GAZDASÁG , 2006. JANUÁR 10., KEDD________________________________________________________________________________________________________________________________________________| PARLAGON HEVERŐ VÉDJEGYEINK ESETÉBEN ÉRDEMES MEGFONTOLNI A TÉNYLEGES HASZNÁLAT MEGKEZDÉSÉT A cégvezetők árgus szemmel figyeljenek és szólaljanak fel A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH­) szakértője sorozatának első részében arról írt, hogy egy cégvezető miképp gondozza a tulajdonában lévő védjegyeket Most azt a kényes helyzetet elemzi, ha a piacon új és éhes kanditátus jelentkezik és szeretné megszerezni a védjegyet. HA MULASZTUNK, AZÉRT MÉG TÖRÖLTETHETÜNK Amennyiben a védjegyjogosult el­mulasztja a felszólalást és a ké­sőbbi védjegyet lajstromozzák, a védjeggyel szembeni fellépéshez további eszközként rendelkezésére áll a törlési eljárás intézménye. A törlési kérelem alapján az MSZH, hasonlóan a felszólaláshoz, kontradiktórius eljárás keretében vizsgálja meg a kérelmet. A MSZH háromtagú tanácsban eljárva, írás­beli előkészítés után, szóbeli tár­gyaláson dönt a törlési kérelemről.­ ­■ GONDA IMRE JOGÁSZ A múlt héten (NAPI Gazda­ság, 2005. január 3-­7. oldal) an­nak veszélyét vázoltuk fel, hogy korlátozza a jogérvényesítés le­hetőségeit, ha a jogosult a véd­jegy használatát elmulasztja. Va­gyis, a védjegyportfólió kezelése­kor arra is figyelmet kell fordí­tani, hogy a védjegyek használa­ta ténylegesen megvalósuljon. A nem használt védjegyek tekinte­tében érdemes megfontolni a tényleges használat megkezdé­sét, vagy ha a kapcsolódó termék egyéb piaci jellemzői miatt ez nem indokolt, akkor célszerű a védjegyet értékesíteni, esetleg az oltalmáról lemondani. A 2004. május 1-jét követően indult védjegy-lajstromozási el­járásokban az MSZH csak fel­szólalás esetén vizsgálja meg a védjegybejelentést az úgyneve­zett viszonylagos lajstromozást gátló okok tekintetében. Ez annyit jelent, hogy a védjegybe­jelentésnek korábbi jogokkal - tipikusan korábbi védjegyekkel - való ütközése nem része a hi­vatali vizsgálatnak, hanem, az Európában komoly hagyomá­nyokkal rendelkező felszólalás bevezetésével, a korábbi jog jo­gosultjára van bízva, felszólal-e a védjegybejelentéssel szemben vagy sem. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy már fennál­ló védjegyünkkel azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló későbbi védjegy is oltal­mat kapjon - amennyiben nem szólalunk fel vele szemben. A felszólalás benyújtására a védjegybejelentés meghirdetésé­től számított három hónapon belül van mód. A felszólalás nyomán az addig jellegzetes ex parte közigazgatási eljárás átala­kul kontradiktóriussá, azaz köz­vetlenül a bejelentővel szemben áll a korábbi védjegy jogosultja, és a MSZH háromtagú tanácsa dönt a felszólalás megalapozott­sága tekintetében. Ennek megfe­lelően a védjegyjogosult saját jo­gán közvetlenül „alakíthatja” az eljárást, szemben a korábbi el­járás szerinti renddel, amikor a MSZH-t kellett észrevétel útján egyes tényállási elemek fennál­lásáról meggyőznie. Első ránézésre méltánytalan­nak tűnhet, hogy - szemben a korábbi gyakorlattal - a megvál­tozott eljárásban a védjegyjogo­sultnak kell tevékenyen közre­működve őrködnie a joga felett. Azonban a piacgazdaság kere­tei között gyakorlatiasabb a fel­szólalás alkalmazása, hiszen a piaci szereplők, figyelemmel kísérve egymás tevékenységét, a releváns információk birtoká­ban maguk dönthetik el, hogy fel kívánnak-e szólalni, vagy, a saját tevékenységükre kevésbé veszélyesnek ítélve meg a véd­jegybejelentést, nem szólalnak fel. Ezzel szemben a korábbi el­járásban mindezeket a szem­pontokat a MSZH-nak kellett érvényesítenie, néha talán töb­bet is tiltva, mint amit a piac igényelt volna. A jogosultak be­vonásával a tényállás alaposabb feltárása is biztosítottá vált. A védjegyjogosult szempont­jából nem könnyű feladat a fel­szólalás. Először is, figyelem­mel kell kísérne a védjegybe­jelentéseket, hogy értesülhes­sen azokról, amelyek megíté­lése szerint a saját védjegyével vagy más árujelzőjével ütköz­nek. Másodszor, a felszólalás be­nyújtására a védjegybejelentés meghirdetésétől számított há­rom hónapon belül van mód, ezért nem közömbös az időzí­tés. Ennek elvétése esetén - meghirdetés előtt, vagy a há­rom hónapos periódus lejárta után - a felszólalás vagy ér­vénytelen lesz, ezért annak ér­demi vizsgálatára nem kerül sor, vagy nem tekintik felszó­lalásnak és a meghirdetés után ismételten be kell nyújtani. Ahhoz, hogy mindezekről érte­süljön a védjegyjogosult, figye­lemmel kell kísérnie a Szaba­dalmi Közlöny és Védjegyérte­sítő megfelelő rovatát, amely­nek alcíme Védjegybejelenté­sek meghirdetése. (A követke­ző részben arról írunk, hogy miképp és kitől kérhetünk véd­jegyfigyelést - energiát és bosszúságot megspórolandó.) Hetente érde­mes belepillan­tani az értesítő­be A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Egy közgyűlés színei: a piros, kék és sárga jegyekkel nem titkosan szavazunk . A szavazójegyeknek a közgyűlés többi tagja előtt, egymástól élesen elkülönülő színű dobozokban történő elhelyezése nem tekinthető titkos szavazásnak, még akkor sem, ha az egyes szavazók szavazati arányának mértéke a többiek előtt pontosan nem ismert - mutatott rá a Fővárosi Bíróság egy ügyben. Különböző szí­nű szavazóje­gyek, félig nyi­tott irattartó egyenlő nyílt szavazással drávucz Péter A felperes - mint az alperes részvényese - keresetében az alperes közgyűlési határozatá­nak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a vita tárgyát képező döntés titkos szavazással született, ezért az alperes társaság alapszabályá­ba ütközik. Utóbbi értelmében ugyanis a közgyűlésen nyílt szavazás van, és titkos szava­zást csak részvényesi indít­ványra, a közgyűlés határozata alapján­ a levezető elnök ren­delhetett volna el. Az alperes értelemszerűen a kereset elutasítását kérte. Sze­rinte a szavazás - ennek folya­matát részletesen leírta - a tár­saságnál sokéves hagyományon alapul, és ami a legfontosabb: nem tekinthető titkos szava­zásnak. A voksolás ugyanis nyíltan, a közgyűlés előtt törté­nik, mégpedig oly módon, hogy a megfelelő számú szavazócé­dulát (igen: piros, tartózkodás: kék, nem: sárga) a körbevitt, megfelelő színű, félig nyitott dobozokba kell bedobni. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest az ügyvédi munkadíj meg­fizetésére. Az indoklás szerint a titkos szavazás a szavazófülkés szavazás lenne, amikor ládába gyűjtik az írásos szavazatokat, és nem tudni, ki miképp szavazott. A perbeli esetünkben viszont nyílt szavazás történt, és ennek során látható volt, mely színű nyitott ládába dobják a szava­zatot. Ennek okán lényegtelen, hogy a szavazás módjáról nem volt közgyűlési határozat. Bármilyen meglepő, az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította, a szavazás igenis titkos volt, mert a nyílt szavazás megítélése során an­nak a körülménynek is jelentősége van, hogy a jogról szóló törvény, sem az alapszabály nem határoz meg. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a szavazóje­gyeknek a közgyűlés többi tag­ja előtt egymástól élesen elkü­lönülő színű dobozokban tör­tént elhelyezése nem tekinthető titkos szavazás­nak. Ez akkor is így van, ha az egyes szavazók voksolási arányának mértéke a többiek előtt pontosan nem ismert. Mivel a szavazás ezen módját lényegében a keresetlevél is tartalmaz­za, ehhez képest a felperes alaptalanul hivat­kozik az alperesi bizonyítás hiányosságaira - mutatott rá a jogerős ítélet.­ ­• A JOGI TANÁCSADÓT SZERKESZTETTE: DRÁVUCZ PÉTER, DRAVUCZPETER@NAPI.HU részvényesek meg tudjanak győződni a többi részvényes szavazatának mértékéről. A másodfokú bíróság a kö­vetkezőt állapította meg. A perbeli szavazási mód nyílt szavazás, hiszen a piros, kék, sárga szavazójegyeket a köz­gyűlés nyilvánossága előtt dob­ták a félig nyitott irattartóba. A nyílt szavazással szembeni to­vábbi vagy részletes körülmé­nyeket sem a gazdasági társa- ALKALMAZOTT JOGSZABÁLY A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 47. sza­kasza.

Next