Napi Gazdaság, 2006. január (16. évfolyam, 1-22. szám)
2006-01-10 / 7. szám
KÖNYVRECENZIÓ Házastársi közös vagyon, közös lakás Dr. Kőrös András: Házastársi közös vagyon, közös lakás. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó. Ára: 4469 forint. AdrAvucz Péter Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy „a házasság tekintetében a férfinak és nőnek mind a házasság tartama, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak”. Az unió jogelvei, határozata, a mi alkotmányunk, jogszabályaink is pontosan így rendelkeznek. Az egyenjogúság elvéből következik, hogy egyik házastárs sem kaphat a vagyon kezelésében, a vagyonnal való rendelkezésben több jogot a másiknál, és a házassági együttélés alatt bekövetkezett vagyonszaporulatból - még ha az csak az egyik házastárs tevékenységének eredményeként is következett be - mindkettőjüknek részesülniük kell. A házasság és a család védelmének elvét szolgálja a házastársi közös lakáshoz, a családi otthonhoz fűződő jogok elismerése is, amely a bentlakás jogcímétől függetlenül - e kapcsolatra tekintettel - illeti meg a házastársakat. A vagyonjogi egyenjogúság megvalósítását szolgálja a családjogi törvény 31. § (5) bekezdése, amely lehetőséget ad a bíróságnak a jogszabály szigorú alkalmazásából eredő esetleges aránytalanságok kiküszöbölésére. A könyv a házassági vagyonjog és lakáshasználat szabályait, valamint gyakorlatát kívánja bemutatni olyan korban, amikor a családi viszonyokban és a magánszemélyek vagyonának összetételében jelentős változásoknak vagyunk tanúi. A magánvállalkozások elterjedése, a „vagyonszaporodás” kihat a vagyoni vitákra is. A kérdések egyre bonyolultabbak, ezért a családjogi törvény és a háttérjogszabályok rendezése egyre pontosabb összehangolást igényel. Eme jogviszonyokban sokszor még a jogalkalmazóknak sem könnyű eligazodniuk. A mű iránytűt jelenthet a családjogi törvény, a kapcsolódó jogszabályok, valamint az irányadó bírói gyakorlat pontos ismeretéhez. I JOGI TANÁCSADÓ ___10 | NAPI GAZDASÁG , 2006. JANUÁR 10., KEDD________________________________________________________________________________________________________________________________________________| PARLAGON HEVERŐ VÉDJEGYEINK ESETÉBEN ÉRDEMES MEGFONTOLNI A TÉNYLEGES HASZNÁLAT MEGKEZDÉSÉT A cégvezetők árgus szemmel figyeljenek és szólaljanak fel A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) szakértője sorozatának első részében arról írt, hogy egy cégvezető miképp gondozza a tulajdonában lévő védjegyeket Most azt a kényes helyzetet elemzi, ha a piacon új és éhes kanditátus jelentkezik és szeretné megszerezni a védjegyet. HA MULASZTUNK, AZÉRT MÉG TÖRÖLTETHETÜNK Amennyiben a védjegyjogosult elmulasztja a felszólalást és a későbbi védjegyet lajstromozzák, a védjeggyel szembeni fellépéshez további eszközként rendelkezésére áll a törlési eljárás intézménye. A törlési kérelem alapján az MSZH, hasonlóan a felszólaláshoz, kontradiktórius eljárás keretében vizsgálja meg a kérelmet. A MSZH háromtagú tanácsban eljárva, írásbeli előkészítés után, szóbeli tárgyaláson dönt a törlési kérelemről. ■ GONDA IMRE JOGÁSZ A múlt héten (NAPI Gazdaság, 2005. január 3-7. oldal) annak veszélyét vázoltuk fel, hogy korlátozza a jogérvényesítés lehetőségeit, ha a jogosult a védjegy használatát elmulasztja. Vagyis, a védjegyportfólió kezelésekor arra is figyelmet kell fordítani, hogy a védjegyek használata ténylegesen megvalósuljon. A nem használt védjegyek tekintetében érdemes megfontolni a tényleges használat megkezdését, vagy ha a kapcsolódó termék egyéb piaci jellemzői miatt ez nem indokolt, akkor célszerű a védjegyet értékesíteni, esetleg az oltalmáról lemondani. A 2004. május 1-jét követően indult védjegy-lajstromozási eljárásokban az MSZH csak felszólalás esetén vizsgálja meg a védjegybejelentést az úgynevezett viszonylagos lajstromozást gátló okok tekintetében. Ez annyit jelent, hogy a védjegybejelentésnek korábbi jogokkal - tipikusan korábbi védjegyekkel - való ütközése nem része a hivatali vizsgálatnak, hanem, az Európában komoly hagyományokkal rendelkező felszólalás bevezetésével, a korábbi jog jogosultjára van bízva, felszólal-e a védjegybejelentéssel szemben vagy sem. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy már fennálló védjegyünkkel azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló későbbi védjegy is oltalmat kapjon - amennyiben nem szólalunk fel vele szemben. A felszólalás benyújtására a védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül van mód. A felszólalás nyomán az addig jellegzetes ex parte közigazgatási eljárás átalakul kontradiktóriussá, azaz közvetlenül a bejelentővel szemben áll a korábbi védjegy jogosultja, és a MSZH háromtagú tanácsa dönt a felszólalás megalapozottsága tekintetében. Ennek megfelelően a védjegyjogosult saját jogán közvetlenül „alakíthatja” az eljárást, szemben a korábbi eljárás szerinti renddel, amikor a MSZH-t kellett észrevétel útján egyes tényállási elemek fennállásáról meggyőznie. Első ránézésre méltánytalannak tűnhet, hogy - szemben a korábbi gyakorlattal - a megváltozott eljárásban a védjegyjogosultnak kell tevékenyen közreműködve őrködnie a joga felett. Azonban a piacgazdaság keretei között gyakorlatiasabb a felszólalás alkalmazása, hiszen a piaci szereplők, figyelemmel kísérve egymás tevékenységét, a releváns információk birtokában maguk dönthetik el, hogy fel kívánnak-e szólalni, vagy, a saját tevékenységükre kevésbé veszélyesnek ítélve meg a védjegybejelentést, nem szólalnak fel. Ezzel szemben a korábbi eljárásban mindezeket a szempontokat a MSZH-nak kellett érvényesítenie, néha talán többet is tiltva, mint amit a piac igényelt volna. A jogosultak bevonásával a tényállás alaposabb feltárása is biztosítottá vált. A védjegyjogosult szempontjából nem könnyű feladat a felszólalás. Először is, figyelemmel kell kísérne a védjegybejelentéseket, hogy értesülhessen azokról, amelyek megítélése szerint a saját védjegyével vagy más árujelzőjével ütköznek. Másodszor, a felszólalás benyújtására a védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül van mód, ezért nem közömbös az időzítés. Ennek elvétése esetén - meghirdetés előtt, vagy a három hónapos periódus lejárta után - a felszólalás vagy érvénytelen lesz, ezért annak érdemi vizsgálatára nem kerül sor, vagy nem tekintik felszólalásnak és a meghirdetés után ismételten be kell nyújtani. Ahhoz, hogy mindezekről értesüljön a védjegyjogosult, figyelemmel kell kísérnie a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő megfelelő rovatát, amelynek alcíme Védjegybejelentések meghirdetése. (A következő részben arról írunk, hogy miképp és kitől kérhetünk védjegyfigyelést - energiát és bosszúságot megspórolandó.) Hetente érdemes belepillantani az értesítőbe A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Egy közgyűlés színei: a piros, kék és sárga jegyekkel nem titkosan szavazunk . A szavazójegyeknek a közgyűlés többi tagja előtt, egymástól élesen elkülönülő színű dobozokban történő elhelyezése nem tekinthető titkos szavazásnak, még akkor sem, ha az egyes szavazók szavazati arányának mértéke a többiek előtt pontosan nem ismert - mutatott rá a Fővárosi Bíróság egy ügyben. Különböző színű szavazójegyek, félig nyitott irattartó egyenlő nyílt szavazással drávucz Péter A felperes - mint az alperes részvényese - keresetében az alperes közgyűlési határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a vita tárgyát képező döntés titkos szavazással született, ezért az alperes társaság alapszabályába ütközik. Utóbbi értelmében ugyanis a közgyűlésen nyílt szavazás van, és titkos szavazást csak részvényesi indítványra, a közgyűlés határozata alapján a levezető elnök rendelhetett volna el. Az alperes értelemszerűen a kereset elutasítását kérte. Szerinte a szavazás - ennek folyamatát részletesen leírta - a társaságnál sokéves hagyományon alapul, és ami a legfontosabb: nem tekinthető titkos szavazásnak. A voksolás ugyanis nyíltan, a közgyűlés előtt történik, mégpedig oly módon, hogy a megfelelő számú szavazócédulát (igen: piros, tartózkodás: kék, nem: sárga) a körbevitt, megfelelő színű, félig nyitott dobozokba kell bedobni. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest az ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az indoklás szerint a titkos szavazás a szavazófülkés szavazás lenne, amikor ládába gyűjtik az írásos szavazatokat, és nem tudni, ki miképp szavazott. A perbeli esetünkben viszont nyílt szavazás történt, és ennek során látható volt, mely színű nyitott ládába dobják a szavazatot. Ennek okán lényegtelen, hogy a szavazás módjáról nem volt közgyűlési határozat. Bármilyen meglepő, az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította, a szavazás igenis titkos volt, mert a nyílt szavazás megítélése során annak a körülménynek is jelentősége van, hogy a jogról szóló törvény, sem az alapszabály nem határoz meg. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a szavazójegyeknek a közgyűlés többi tagja előtt egymástól élesen elkülönülő színű dobozokban történt elhelyezése nem tekinthető titkos szavazásnak. Ez akkor is így van, ha az egyes szavazók voksolási arányának mértéke a többiek előtt pontosan nem ismert. Mivel a szavazás ezen módját lényegében a keresetlevél is tartalmazza, ehhez képest a felperes alaptalanul hivatkozik az alperesi bizonyítás hiányosságaira - mutatott rá a jogerős ítélet. • A JOGI TANÁCSADÓT SZERKESZTETTE: DRÁVUCZ PÉTER, DRAVUCZPETER@NAPI.HU részvényesek meg tudjanak győződni a többi részvényes szavazatának mértékéről. A másodfokú bíróság a következőt állapította meg. A perbeli szavazási mód nyílt szavazás, hiszen a piros, kék, sárga szavazójegyeket a közgyűlés nyilvánossága előtt dobták a félig nyitott irattartóba. A nyílt szavazással szembeni további vagy részletes körülményeket sem a gazdasági társa- ALKALMAZOTT JOGSZABÁLY A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 47. szakasza.