Napi Magyarország, 1997. december (1. évfolyam, 2-12. szám)
1997-12-29 / 10. szám
1997. december 29., hétfői Folytatás az 1. oldalról Áremelkedés a tejiparban is várható, de ez most még csak a közvetlen inflációra vezethető vissza. Az Országos Tejtanács rendelkezése alapján ugyanis januárban emiatt emelkednek 17%-kal az alapanyagok árai. A benzin új ára egyelőre a tejtermékek piaci árát nem befolyásolja, hiszen a feldolgozó vállalatok harminc napnál hosszabb időre nem tudnak előre kalkulálni. A Heves megyei Egertej Kft. így például most „csak” 10%-kal növeli az általa gyártott termékek árát. Mint azt Járdány László, a vállalat kereskedelmi igazgatója kérdésünkre elmondta, a tej reális piaci ára akkor alakulna ki, ha elérné a felvásárlási szint legalább háromszorosát. Ehhez azonban az államnak fokozottabban kellene támogatnia ezt a népegészségügyi szempontból is fontos terméket. A jelenlegi helyzet a tejiparban is megtalálható „multiknak” kedvez, akik az önköltség alatti dömpingáraikkal „kiszorító üzletpolitikát folytatnak”. Mintegy 5 százalékkal drágul majd a liszt ára a Budai Hengermalom Kft. előzetes, kalkulálációja szerint. Az ország legnagyobb (magyar magánkézben lévő) malmának - amely Budapest pékségeinek körülbelül 40 százalékát látja el alapanyaggal - igazgatója, Károlyi Vilmos lapunkkal tudatta, hogy január második felétől lesz kénytelen foganatosítani az áremelést a feldolgozók, illetve a lisztet közvetlenül vásárló üzletláncok irányában. A küszöbönálló lisztáremelésnek nemcsak a drága téli búza az oka, hanem a szállítás, a tárolás, a kezelés (fertőtlenítés), valamint az őrlés vezetékes és egyéb energiahordozóköltségeinek az új évtől történő emelkedése is. Az alapanyag drágulása, illetve a sütés és a szállítás energiaigényessége miatt a malomigazgató - akinek nem kenyere a kertelés - azt jósolja, hogy a pékségek összesen 10-12 százalékos költségnövekedéssel számolhatnak. A folyamat legvégén azonban, ahol a vásárló áll a mind laposabb bukszájával, várhatóan mégsem ilyen mértékben kerül többe a késztermék. Mivel egyéb tényezők is akadnak, az ár nem növekszik lineárisan, így a pékárukért maximum 5 százalékkal kérnek többet üzleteikben a kereskedők az év első hónapjának második felétől. A sütödék részéről a Kovász Kft. üzemvezetője, Darabos Gyula jóval óvatosabban fogalmaz, inkább azt hangsúlyozza, hogy a következő hetekben még biztosan nem kérnek többet termékeikért. „Kivárnak”, figyelik a riválisok manővereit, hiszen nem akarják elveszíteni kereskedelmi partnereiket. Úgy vélekedett: egy, a feldolgozónál bekövetkezett áremelés a felvásárlók 15-20 százalékát is elriasztaná. HARRACH—JEZSÓ—JOÓ Energiaár-emelések és hatásaik A benzintől a zsemléig A LIGA szakszervezeti tömörüléshez tartozó Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) választmányi ülésén a minap egyhangú döntés született: amennyiben december 31-ig nem sikerül kielégítő módon megegyezni a MÁV Rt. vezetőségével, akkor januárban általános sztrájkot hirdetnek. Örülünk az eddig megszületett részmegállapodásoknak, de ezeket nem tartjuk elegendőnek - hangsúlyozta lapunknak Gaskó István, a VDSZSZ és egyben a LIGA elnöke. A vasutasság a rendszerváltás kezdete óta egyfolytában a leginkább kárvallott munkavállalók közé tartozik, bérük az egyetlen 1996-os esztendő kivételével mindig kisebb mértékben emelkedett, mint amekkora az infláció volt. Az esztendők során egyre hátrányosabb helyzetbe kerültek, ugyanakkor elsőként kötötték meg a három évre szóló megállapodást az rt. vezetőivel - az ebben foglaltak következetes betartásával kiszámítható módon lehetett volna a jelenleginél nagyobb mértékben javítani a vasutasok élet- és munkakörülményein. Sipos István, a MÁV Rt. vezérigazgatója ugyan részletesen beszámolt az óriásvállalat gondjairól, ez azonban nem hatotta meg az érdekvédelmi testületet. Gaskó István elnök elmondta: egy hónappal ezelőtt a VDSZSZ tárgyalási ajánlata 21 százalék volt, megegyezési készségük bizonyítékaként már 19 százalékot is hajlandóak lennének aláírni - ennél lényegesen alább menni azonban nem áll szándékukban. Minden százalék 620 millió forintot jelent a MÁV Rt. költségvetésében - első pillantásra ez nagy szám, de a cég évente 180 milliárd forinttal gazdálkodik, s a bérekre ennek az összegnek mindössze a 36 százalékát fordítják. Követelésünk teljesítése nem jelent aránytalanul nagy terhet a vezérigazgatóság számára - jelentette ki Gaskó István. Kiemelte, hogy a vasutasság egyre nagyobb hányada küzd az állandó áremelkedések miatt napi megélhetési gondokkal, s ez azért is aggasztó, mert a vasút veszélyes üzem, elég egy pillanatnyi kihagyás egy tragikus esemény bekövetkeztéhez. Lapunk kérdésére Gaskó István jelezte: az MSZOSZ-hez tartozó másik tömörülés, a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) sztrájkkezdeményezésének bírósági betiltása elbizonytalanította a vasutasságot. A VSZ követelése a kollektív szerződés megváltoztatására irányult, s ezt valóban tiltja a sztrájktörvény, a VDSZSZ viszont azt használja ki, hogy a béremelésnek csak alsó határát rögzítették a dokumentumban, a felsőt nem a munkáltató ajánlatánál nagyobb fizetésért már lehet sztrájkolni. Ugyancsak a munkabeszüntetést fontolgatja a Mozdonyvezetők Szakszervezete (MOSZ) is. A végső döntést a január 10-ig összehívandó küldöttgyűlésen mondják ki, addig hajlandók tárgyalni, de számukra is elfogadhatatlan a 13,5 százalékos béremelési ajánlat. Ők már december 8-án aláírás-gyűjtési akcióba kezdtek egy esetleges sztrájk támogatottságának felmérése érdekében. Borsik János alelnök elmondta: az ívek megteltek, a mozdonyvezetők túlnyomó többsége támogatná a sztrájkot. H. A. Már csak három nap Januárban ismét vasutassztrájk? Belpolitika Rózsás álmok - liberális valóság Folytatás az 1. oldalról A miniszteri interjúban szóba került: várhatóan februárban aláírják a Világbankkal a hat évre szóló, 250 millió dolláros kölcsönszerződést. Ebből a pénzből finanszírozzák majd többek között az egyetemek és főiskolák integrációját, különféle beruházásokat és a diákhitel intézményrendszerének megteremtését. Nem új az elképzelés - fogalmazott az MDF oktatáspolitikai szakértője -, a tárgyalások már 1992-ben megkezdődtek, de a Világbank a felhasználást illetően olyan feltételeket szabott, amelyeket mi nem fogadtunk el. Annak idején úgy gondoltuk, pontosan rögzítjük, milyen részterületre mennyit fordítunk, most viszont a nagy, általános feltétel az intézmények összevonása. Folyik az akadémiai kutatóhelyek felszámolása, s az egyik indok az, hogy ezek egy részét majd az egyetemi bázisok pótolják - de az integrációval itt is a megszüntetés jár együtt. A diákhitel, pontosabban a tandíjhitel intézményrendszerét felesleges megteremteni - nemrég lekerült a napirendről, mert senki nem tudott megfelelő konstrukciót kidolgozni. A kölcsönt természetesen felveszik majd, de abból a diákoknak nem lesz sok haszna. A liberális kultúrpolitika nem sajátítja ki magának az értékválasztás szabadságát - hangsúlyozta végül a miniszter, hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedekben elég sok kultúrpolitikus akarta megmondani, mi az érték, mi a jó, s nem kívánják visszahozni ezt a fajta ízlésdiktatúrát és kultúrharcot. Dobos Krisztina szerint az értékválasztás szabadságát fémjelzi például Keserű Katalin leváltása, Ablonczy László menesztése, a különféle kiállítások, könyvek támogatása. A miniszter úr által elvetendőnek tartott ízlésdiktatúra talán soha nem volt olyan erős a magyar kultúrpolitikában, mint éppen napjainkban. Haeffler András c 1 .MAGYARORSZÁG 3 A sikerpropaganda és a tények Elvették a jövőt a fiataloktól Az ország lakosságának 90 százaléka a saját bőrén érzi, milyen sikerekre tekinthet vissza a Horn-kormány regnálása alatt. A hivatalos retorika szerint az ország elindult a gazdasági fejlődés útján, a népesség nagy tömegei viszont kilátástalanul elszegényedtek. A társadalom bármely szegmensét tekintjük, csak leépüléssel, pusztulással és kiszolgáltatottsággal találkozunk. Pongrácz Tibor, az MDF gazdasági szakértője pontos látleletet készített 1997 végén az ország állapotáról, amit az alábbiakban közzéteszünk. Az MSZP—SZDSZ-koalíció 1997 nyarán megkezdte a magyar valóság, a mindennapok tényeit figyelmen kívül hagyó gátlástalan sikerpropagandáját, választási kampányát. Ennek egyik fontos része az 1998-ra szóló költségvetés, amit egyértelműen hangulatjavító, az elmúlt három nehéz esztendőt feledtetni kívánó „választási költségvetésnek” tekinthetünk - állítja Pongrácz Tibor, a Magyar Demokrata Fórum gazdasági szakértője. Véleménye szerint a magyar gazdaság 1997 végére abba a helyzetbe került, mint amiben 1994 közepén - az MDF vezette Boross-kormány leköszönése után - volt. Az ebből a helyzetből következő lehetőségeket, nemzetgazdasági szintű számokat tükrözi vissza a jövő évi költségvetés. Az 1994-es és a mai, illetve a jövőre várható helyzet között azonban - azonos makroszámok mellett - lényeges különbség van. Nevezetesen: a lakosság 90 százaléka ma sokkal szegényebb, mint 1994-ben volt, 10 százaléka viszont nagyon meggazdagodott, vagyis a nemzeti jövedelmen antiszociálisan osztozkodnak. Az elmúlt három esztendőben csak hosszú idő alatt pótolható veszteség érte mind az ország gazdaságának egészét, mind polgárainak 90 százalékát. 1998-ban minden alacsonyabb szintről indul felfelé, mint ahol 1994-ben állott. namrbi imuginizmus Az MSZP-SZDSZ-kormányzás ideje alatt súlyos csapást mértek a családokra, ennek következtében történelmi mélypontra - 100 ezer alá - zuhant a születések száma, felgyorsult a lakosság fogyása. Csökkentették a közoktatási és felsőoktatási kiadásokat, amivel a jövőt vették el az EU-versenynek kitett fiatalok tömegeitől, rontották az ország felzárkózási esélyeit. Húsz százalékkal csökkentették a reálkereseteket, és ennél is jobban a nyugdíjak reálértékét. Csökkent a foglalkoztatottak száma, mintegy 11 százalékkal csökkent a hazai fogyasztás és ennek megfelelően a kiskereskedelmi forgalom. Kritikus helyzetbe került a népegészségügy, a kórházak nem tudják ellátni a betegeket, nem képesek kifizetni az egészségügyi alkalmazottakat. A betegek 50-60 százaléka, mintegy 13 ezer ember nem jut rákellenes besugárzáshoz, szívműtétek maradnak el pénzügyi okokból. Döbbenetes, de ismét terjednek a fertőző betegségek, miközben a 10 milliárd forint megtakarítást célzó szakszerűtlen ágyszámcsökkentés eredménytelen maradt - vélekedik Pongrácz Tibor. Ma a lakosság egyharmada a létminimum alatt tengődik, 50 százaléka él a létminimum körül, 150 ezer iskolás gyerek éhezik. A KSH feltehetően a kormány utasítására 1995- ben a létminimum-számításhoz figyelembe vett javak körét leszállította - a szegény embernek a Hornkormány idején kevesebb hús, tojás, burgonya vagy szolgáltatás fogyasztására van szüksége, mint az Antall-, Boross-kormány idején -, így ma csak 25-30 százalékkal alacsonyabb jövedelem mellett tekintenek létminimum alatt élőnek, mint 1990-94 között. A Horn-típusú létminimumszámítással havonta minimálisan 75 001 forint szükséges egy háromgyerekes család megélhetéséhez, ugyanez a korábbi számítás alapján 110 332 forint lenne. Cinikus módja ez a szegénység csökkentésének, S jól példázza az MSZP-SZDSZ-szövetség szociális érzékenységét. Korrupció A társadalombiztosítás deficitje minden esztendőben 70-80 milliárd forint, 4-5-szörösen meghaladva a tervezettet, miközben egymást érik a gazdasági és korrupciós botrányok. Elszegényedtek az önkormányzatok, lelassult a gazdaság modernizálódása, s elmaradt az államháztartási reform, amelyet 1994-ben nagy propagandával jelentettek be. Talán említeni sem kell: a közbiztonság katasztrofális szintre sülylyedt. Ma a polgárok félnek az utcán és az otthonaikban. Az országban dúlnak a maffiaháborúk. De válságos helyzetbe került a honvédség is, tartalékait felélte, nincsenek megfizetve a katonák, akadozik az ellátásuk, fegyverzetük elavult. A kormány 1994 és 97 között 1100 milliárd forintnyi vagyont adott el 95 százalékban külföldieknek, vagyis megfeledkezett a magyar vállalkozókról, a hazai befektetőkről. Ez a spontán privatizáció során elúsztatott vagyonnal együtt azt jelenti, hogy a magyar privatizáció 80 százalékban a szocialistákhoz kapcsolódik. Ezenközben a hazai kis- és középvállalkozások tönkrementek a szándékosan magas infláció, az erőszakolt piacszűkítés és a rossz vállalkozáspolitika következtében. A maradék többnyire a fennmaradásáért küzd. A kormány elhanyagolta a mezőgazdaság kérdésének megoldását is, s az ágazat ma az 1994-es támogatás reálértékének 69 százalékát kapja, és ez sem a termelőkhöz jut. Bűnözés A szocialisták most a földet akarják - a XX. században immár negyedszer - elvenni a gazdáktól az új földtörvény segítségével - állapítja meg Pongrácz Tibor. Döbbenetes az is, hogy a feketegazdaság ma már a gazdaság egyharmadára terjed ki. A korrupció terén Európa vezető helyére került az ország, a gazdasági életben az erkölcs mélypontra sülylyedt. Piacgazdaság helyett a privatizációban, a közbeszerzéseknél, a pályázatoknál a kapcsolati tőke működik, a politika és a bűnözés kapcsolatai közismertek. Az ezekre vonatkozó vizsgálati anyagokat viszont titkosítják, és a nyomozást végző rendőröket, titkosszolgálati embereket elbocsátják az érintett kormánypárti politikusok felelősségrevonása helyett. Számos alkotmánysértő törvény születik, amely a demokrácia elveinek figyelmen kívül hagyását tükrözi. Sokáig sorolhatnánk az elmúlt évek MSZP-SZDSZ-kormányzásának sikereit, de talán a felsoroltak elegendők ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutott ide az ország - összegzi lesújtó véleményét Pongrácz Tibor a Hornkormány sikereiről. BÉJÉ