Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
1998. március 2., hétfő * Húszan a gát mellett A Reális Zöldek a médiát bírálták Mintegy húsz, többségében nyugdíjas korú ember gyűlt öszsze a Vörösmarty téren a Reális Zöldek Klub rendezvényén. Elnökük, Juhos László stílszerűen zöld zakóban és csokornyakkendőben köszöntötte híveit, majd kezdetét vette a talkshow, a klubtagok egymást váltották a Juhos melletti székben, ahol elmondták a véleményüket, a többiek pedig tapssal fejezték ki egyetértésüket. Juhos László még „a műsoruk előtt” nyilatkozva lapunknak, elmondta, hogy a médiumok ellen demonstrálnak, azért küzdenek, hogy igazi szakemberek kerülhessenek a képernyőre. Véletlen egybeesésnek tartotta, hogy a Duna Körrel egy időben tüntetnek, noha eredetileg a Duna Kör szerette volna lefoglalni a Vörösmarty teret. Szerinte a hágai bíróság döntésében egy keskeny gerendát hagyott, hogy átmenjünk a túlsó partra. Ezt szerencsére a kormány felvállalta - tette hozzá -, így visszakapjuk a Duna vízmennyiségének a felét, cserébe viszont gátat kell építenünk Nagymarosnál. Az építkezést már csak azért sem ellenzik, mert Ausztriában például 11 erőmű működik a Dunán. A folyó kulcsa amúgy Szlovákia kezében van, nem kerülhet viszsza Magyarországhoz, hacsak vissza nem foglalnánk. A Reális Zöldek Klub egyébként nem tömegekben gondolkodik, összesen 166 bejegyzett tagjuk van, ebből egy 21 fős csoport Budapesten. Bozay A Kossuth téren átlépték a korlátokat Folytatás az 1. oldalról A Kossuth téren valósággá vált: nagyot tévedett Nemcsók János amikor azt jósolta, hogy csak néhány ember hőbörgése van a környezetvédők tiltakozása mögött. Több mint ötvenezer ember demonstrálása jelezte a széles társadalmi összefogást a Nagymarosi gát építése és a szlovák-magyar keretmegállapodás ellen. Abban is tévedett, amikor azt hitte, hogy mögötte állnak az érintett dunamenti települések lakói - ezt a transzparenseken feltüntetett helységnevek is cáfolták. A gyűlés kezdetén kormányőrök és a kivezényelt rendőrök nem akarták a Parlament előtti lánccal körülhatárolt területre beengedni a tüntetőket, a tömeg azonban átlépte a korlátokat. Egy idősebb férfi, magyar zászlóval a vállán az őket megállítani akaró kormányőrtől megkérdezte, miért kellene itt megállniuk, itt van Magyarország határa? A Kossuth téren felállított színpadon újra elhangoztak a József nádor téren már elmondott és felolvasott kiáltványok. Karnison Gábor festőművész Ne bántsd a Dunát című opuszának felolvasását követően, több mint ötvenezer polgár skandálta: Mondjon le Horn és a kormány. Napfényes délután üdvözölte a tiltakozó megmozdulást, melynek végén bejelentették, hogy március 14-én a gátellenes világnap alkalmából ismét megmozdulás lesz. A Himnusz eléneklésével zárult esemény után mintegy fél óráig tartott a tömeg elvonulása a Kossuth térről és környékéről. Az esti órákban a Duna Kör székhelyén a szervezők és a pártokat képviselő Illés Zoltán, Pokorni Zoltán, Bogárdi Zoltán, Béres Béla, Csapodi Miklós értékelték a nap eseményeit. Állást foglaltak a további teendőkben, hogy a gátépítésben magára maradt nagyobb kormányzó párt, az MSZP ne tudja megvalósítani az 1977-es szerződésben és a Pozsonyban aláírt keretszerződésben foglaltakat. Egyetértettek abban is, hogy az ellenzéknek és az SZDSZ-nek fel kell hívni a választók figyelmét, fennáll a veszélye annak, hogy az egykori kommunista pártból szerveződött szocialisták újjá akarják éleszteni a Dunasaurust. Állásfoglalásuk szerint a polgárok az MSZP ellen tüntettek, így a pártfelfogással a demokratikus értelmezés kerül szembe. Ugyanúgy mint tíz évvel ezelőtt. Ha Horn Gyulának ez volt a választási kampány kezdete, akkor ez pártjának rosszul kezdődött. Móricz János Március 14-én, a „gátellenes világnapon” újra találkoznakFotó: Tatum Attila Nagy Szocialista WC Ezek a hegyek és lapályok, ezek a folyók, ez a Duna - Hölgyeim és Uraim, drága barátaink, ideje végre és újra kimondani, hogy ez a hazánk. Kimondani, amíg még lehet. Mert vannak, akik megfeledkedkeztek erről, s rólunk is azt hiszik, hogy elfelejtettük mi is. Okot adtunk-e arra, hogy ezt hihessék rólunk? Ha igen, akkor most változtatnunk kell ezen. A haza az a hely, amelybe a természet - sokan úgy mondanánk, az Isten, de hát ez ugyanaz a szó - az embert belehelyezte, s amelyen kívül számunkra nincsen élet. A természeti jog szerint minden embernek és minden népnek joga van ilyen oltalmazó hazára, hűsítő lombokra és vizekre és meghittségre, maradandóságra; nekünk azonban olyan kormányunk van, amely ezt nem érti, vagy ha érti, hát elismerni nem akarja, tőlünk megtagadja - meg akar minket fosztani ettől. Le akarja vágni rólunk a saját hazánkat, mint amikor egy egyébként egészséges ember kezét-lábát amputálják. S ha hagyjuk, akkor most már meg is teszi. Hogy saját kérlelhetetlenségét kimutassa, erre való szándékát ez a kormány tegnap, a tüntetésünk előtti estére időzítve bejelentette Pozsonyban. Elképesztő pillanat ez. Meg akarnak építeni mindent az eredeti sztálinista terv szerint. Tönkretenni odafent, a kinti tározóval a kavicszátonyok alatti kristálytiszta, csodálatos ivóvízkincset, amely a közelgő nagy XXI. századi ivóvízhiányban embermilliók megmentője lehetne, magyaroké és szlovákoké, fölépíteni lent a nagymarosi gátat, hogy megfertőzhessék a parti szűrésű kutakat is, a Duna menti települések és Budapest ivóvizét, hogy lehúzhassák naponta kétszer, mint egy óriási vécét, hatalmas, bűzhödt, szortyogó szökőárakat hajszolva végig az egykor gyönyörű folyón - ők ilyen hazát szántak nekünk. Amit 1948-tól 1989-ig még nem tudtak tönkretenni, most azt is tönkreteszik. Szándékuk szerint ezentúl ebbe a vécébe zárva fogunk élni. Ez az, amit ők kompromiszszumnak neveznek. Meg fogják tenni, ha hagyjuk, semmi kétség. Ilyen kormánya egyetlen népnek sincs a világon - amely ennyire gyűlölné az életet. Mennyit mondják nekünk, hogy semmire nincs pénz, sem az iskolákra, sem az egészségügyre, sem a gyerekekre, de a gyűlölet művére, arra van. Az ő nagy gyűlöletük emlékművére, amellyel gyűlölik ezt az országot s a természetet. Két nagy vállalkozásunk volt az ő idejükben, két forradalmunk: 1956-ban az egyik, a morális forradalom, amellyel meg szerettük volna gyógyítani embernek emberrel való kapcsolatát. A Szovjetunió kellett nekik ahhoz, hogy leverjék - ők maguk voltak a Szovjetunió. A második a Duna megmentéséért folyó mozgalom, gyógyítani ember és természet kapcsolatát. Oly mélyen beletúrták magukat 1956 óta a társadalomba, úgy gondolják, elbánnak velünk most már maguk is, nem kell már ahhoz nekik külső segítség. Csak Meciar úr és Binder úr. Ők azért kellenek nekik. Hogy az ő szocializmusuk kezdettől mostanáig mennyire csupán mesebeszéd volt, rút porhintés, és nem az az igazságos világ, amelyről 56-ban álmodott a nemzet, legjobban mutatja, hogy a teljes kommunista restaurációt, amelyet a Nagy Szocialista Vécé megépítésével kívánnak most végérvényessé tenni, kapitalista lobogó alatt is végre tudták hajtani. Most rajtunk van a sor. 1956-ban az oroszok azt hitték, Szueznél vannak; Horn úr és Nemcsók úr úgy képzelik, a Panama-csatornánál. Mutassuk meg nekik, hogy ez nem így van. A régi, szent Duna a mi Dunánk, ne hagyjuk a Dunát. Magyarországon ma újra diktatúra van, a tegnapi nap az egypárti diktatúra bejelentésének napja volt. Horn úr most már fütyül a nemzeti konszenzusra, ne engedjük a diktatúrát kibontakozni. Karátson Gábor Belpolitika A gátat ellenzők kiáltványa A Magyar Köztársaság Országgyűlésehez! A sokszor kinyilvánított közakarat, az Országgyűlés határozatai és a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete ellenére Horn Gyula és kormánya most mégis meg akarja valósítani a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszert. Ha sikerül, végveszélybe kerül a Duna kétszáz kilométeres szakasza, végveszélybe kerülnek a Duna mentén élők létfeltételei, az ivóvízkészletek, a csodálatos szépségű táj, a Dunakanyar és Esztergom történelmi emlékei. Ha az ország érdekeivel ellentétes megállapodás köttetik, örökre elvész a lehetőség, hogy Magyarország és Szlovákia egyetértésben rendezze évtizedes vitáját, és enyhíthetők legyenek a bősi vízlépcső működésével mindkét országban okozott hatalmas károk. 1. A hágai ítélet elfogadható alapot teremtett Magyarország érdekeinek a képviseletére. Követeljük a magyar kormánytól, használja ki a lehetőséget a Duna megmentésére! 2. Ami nem épült meg, azt nem kell megépíteni. A magyar polgárok nem akarnak több gátat a Dunán, sem Nagymarosnál, sem Pilismarósnál, sem Dunakilitinél, sem másutt! 3. Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány felelőtlen döntéseivel sok száz milliárd forintot pazaroljon el a megélhetési gondokkal küszködő milliók rovására! 4. Követeljük, hogy - a bíróság ajánlásának megfelelően -pártatlan harmadik fél bevonásával készüljenek nemzetközi előírásoknak megfelelő független környezeti hatástanulmányok és gazdasági értékelések! 5. Tározók helyett folyót akarunk! Vizet a Dunába! Követeljük, hogy a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő vízmennyiség folyjon a Dunában és mellékágaiban! 6. Követeljük a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulás jogának fenntartását! 7. Követeljük, hogy a kormány a választások előtt ne kössön semmilyen megállapodást! Követeljük az ország érdekeit semmibe vevő kormánytisztviselők leváltását! 8. Követeljük a Duna-ügyben az alkotmányosság helyreállítását! 9. Követeljük a teljes nyilvánosságot! Követeljük a polgárok részvételi jogának visszaállítását a létfeltételeiket meghatározó döntésekben! Minden alkotmányos eszközt felhasználunk a Duna megmentésére. Milliárdos perköltség Peter Baco, a hágai ítélet végrehajtásáról tárgyaló szlovák küldöttség vezetője tegnap a szlovák közszolgálati televízióban kijelentette: ha a Nemcsók János vezette magyar partnerdelegációval nem tudtak volna dűlőre jutni, akkor a rendkívül bonyolult jogi probléma további peres huzavonája akár évtizedekig is elhúzódhatott volna, s a felek akár a teljes vízlépcső árát is pereskedésre költhették volna. Emlékeztetett rá, hogy a magyar és a szlovák kormányfő Bécsben egyként kinyilvánította a megegyezés iránti érdekét. MAGYARORSZÁG * 6 Duna-koktél Szombat délután meglehetősen pikáns politikai koktélparti volt Pesten. A Duna-védő mozgalmak által összerántott tüntetésre szinte mindenki eljött, aki valamit is számított az elmúlt tíz-egynéhány évben, amióta az első közterületi demonstrációkkal elkezdődött a régi rendszer lebontása és átformálása. Újra együtt láttuk az időközben a legkülönbözőbb színezetű pártokba szétszóródott egykori ellenzékieket, demokratikusakat és kevésbé demokratákat, sokan szembetűnően megöregedtek, megszakállasodtak. Az akkori fiatalok társaságában ott láttuk gyerekeiket is, a papa, mama mutogathatta nekik: látjátok, ezzel töltöttük mi az időnket, amikor ti még nem is voltatok. Tényleg olyan tarka volt a tömeg, mint a kakas farktolla, amiről az angolok az italkeveréket - a cocktailt - elnevezték. A József nádor térre érkezett emberek a rövid nyitóbeszédek elhangzása és a tízpontos petíció első felolvasása után felkerekedtek, és megindultak a Parlament felé. A szűk Nádor utcába csak lassan tudott beáramolni a tömeg, a tölcsérhatás miatt sokan egybetorlódtak, és türelmesen araszoltak a térről az utcatorkolat felé. Ekkor, mint áramlat az álló vízben, a lomha folyamban egy másik folyó, jól kivehetően feltűnt egy menetoszlop a tér keleti oldalán. Az elöl ballagok élénk kék színű táblát nyújtottak magasra, amin a jól ismert madarak röppentek a felirat fölé. Szabaddemokraták a Dunáért A dolog - a fentiekből következően - nem érdemelne külön említést, az egykori hálózathoz tartozók is állandó résztvevői voltak a 80-as évek utcai tüntetéseinek. Ámde a mostani helyzet egy pillanat alatt politikai groteszkké változtatta a társaság demonstrálását: a menetben ugyanis szép számmal ott mosolyogtak az SZDSZ alapemberei, ügyvivők és parlamenti képviselők, Kis Jánostól Bauer Tamásig. Mert igaz, hogy pártjuk most kínkeservesen igyekszik kihúzni magát a páros kormányzás felelőssége alól, de ez mégsem ilyen egyszerű. A tüntetés résztvevőinek, az utca emberének arcáról is leolvasható volt a megrökönyödés: na, most mi van, fiúk? Ugyanis már a nádor szobra előtt elkezdte skandálni a tömeg, hogy „vesszen Horn!”, és ez a kollektív óhaj a délután folyamán még többször elhangzott. Márpedig a néven nevezett személy ez idő szerint a Magyar Köztársaság demokratikusan megválasztott miniszterelnöke, a nagyobbik koalíciós párt első embere, s eddig ezt a szlogent csak olyan szociológiai összetételű tömeg kiabálta, amely ellen például a Demokratikus Charta szerveződött. Bauer kormánypárti képviselő elég közel tartózkodott az eseményhez, hogy másokkal együtt hallja, mit kiabál a tömeg, mégsem sietett el azonmód a helyszínről, hanem kedélyesen battyogott tovább tüntető társaságával. Olyan szép volt az idő, és olyan jó volt a hangulat, hogy neki talán eszébe sem jutott. Horn Gyulából gyakorlatilag a charta csinált kormányfőt, a szocialistákat éppen az SZDSZ kemény magja szabadította ki a politikai karanténból, ők vitték be pártjukat a koalícióba, s mindebből egyenesen következik a jelenlegi országhelyzet is. Sokan vannak, akik nem felejtenek ilyen könnyedén. A Dunával - és képletesen szólva mindenféle folyammal - sok mindent meg lehet tenni. El lehet téríteni, gátak közé lehet szorítani, apasztani, duzzasztani, lépcsőn lebuktatni is lehet. De egyvalamit nem. Arra kényszeríteni, hogy visszafelé folyjon. Ezen is érdemes eltűnődni a szombati koktélparti után. Helmeci József Akadémikusok és politikusok dilemmája Az évtized diplomáciai kudarca A hágai ítélet végrehajtásáról pénteken Pozsonyban aláírt megállapodást az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb diplomáciai kudarcának értékelték vasárnap a Mi lesz a Dunával Hága után? című konferencia résztvevői Budapesten. Véleményük szerint a hágai ítélet legáltalánosabb üzenete az, hogy az erőmű-vízlépcsőrendszert az eredeti elképzeléseknek megfelelően nem kell megépíteni. Mádl Ferenc akadémikus, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke hangoztatta: azáltal, hogy pénteken megszületett a szlovák-magyar megállapodás, a magyar fél a hágai döntéshez képest „lealkudott”, az ítélet által elő nem írt kötelezettségeket is vállalt. Kiemelte: az ítélet értelmezése szerint, ami megépült, azt nem kell lebontani, ami pedig még nem épült meg, azt nem kell megépíteni. Vida Gábor akadémikus, az ELTE genetikai tanszékének vezetője arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a szigetközi élővilág nagyon bonyolult rendszer, amelyet negatívan befolyásolna az, ha a vízszintet stabilizálnák. Baráth Etele (MSZP) elmondta: tényként kell figyelembe venni, hogy Bős üzemel, s a döntéseket csakis ezzel összefüggésben lehet meghozni. Az alsó szakaszokon meg kell oldani a hajózási, az árvíz- és környezetvédelmi gondokat. Ennek megoldására több változat lehetséges, ezek között szerepel a keresztgát felépítése, amelynél az utolsó az energiagazdálkodási szempont. Csató István (FKGP) szerint a pénteken Pozsonyban megkötött szakértői megállapodás egyoldalúan elhibázott lépés volt, amely nem vette figyelembe a magyar nemzeti érdekeket. Szólt arról, hogy környezetvédelmi hatástanulmányok már a 70-es évek végén is készültek, amelyeket azóta „elfelejtett” az MSZP. Illés Zoltán, a Fidesz alelnöke szerint a hágai bírósági döntésből nem következik semmilyen alsó vízügyi létesítmény, sőt a dunakiliti tározó megépítése sem. A Fidesz szerint a szlovákokkal nem másról kellene tárgyalni, mint a vízmegosztásról. A választások népszavazás jelleggel is bírnak, hiszen amennyiben a szocialisták nyerik meg, úgy „gátakat fognak építeni 600 milliárdért, amennyiben az ellenzék, akkor nem lesznek gátak”. Csapody Miklós, az MDF alelnöke szerint a távozó kormány a Dunáról folytatott tárgyalások során „szembemenetelt a demokratikus parlamentarizmussal”. „Horn kezd szórakozott lenni” Lipták Béla, az Egyesült Államokban élő környezetvédelmi szakember az alábbiakat juttatta el szerkesztőségünkbe: Horn Gyula pár hete azzal vádolt a parlamentben, hogy megígértem Nagymaros költségeinek összegyűjtését, s ezért most itt az idő: „Lipták úr, fizessen.” Ezzel az állítással két gond van. Az első csak a szokásos homi csúsztatás, az, hogy én nem Nagymaros felépítési költségeinek összegyűjtésére terveztem akciót 1988-ban, hanem annak lebontására, az esetben, ha a magyar kormány kéri azt. A második gond abból fakad, hogy ezt a gyűjtési tervet csak magánlevelezésemben említettem, az a magyar sajtóban nem jelent meg. No, de akkor honnan tud erről Horn úr? Nos, Kenedi János Kis Államvédelmi Olvasókönyve 309. oldalán azt olvashatjuk, hogy Horváth József vezérőrnagy Lipták Béla kompromittálására komplex terv kidolgozását rendelte el. Ezért én múlt csütörtökön bementem a III/III-as hivatalba, és kikértem egyébiránt csak olvasásra kiadható és nagyon hiányos titkosszolgálati anyagomat. Az ügyirat 53. oldalán aztán megtaláltam Hár úr jólértesültségének magyarázatát. Ugyanis itt található egy, a Duna Körbe beépített hírszerző jelentése, mely tartalmazza az én gépírásos gyűjtési tervemet. Ennek következtében Hár úr vádjaival kapcsolatban az a probléma, hogy kezd szórakozott lenni, nem emlékszik arra, hogy mit és hol olvasott. Lipták Béla