Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

4 MAGYARORSZÁG Rendszerváltást akar a KDNP Szociális érzékenységet hirdet az elnök A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke a február 28-án Nyíregy­házán megtartott regionális (Szabolcs, Hajdú, Borsod) kampány­nyitó nagygyűlésén egyebek mellett arról szólt, hogy az MSZP és az SZDSZ kormányzása idején veszélybe került a demokratikus alapelvek érvényesülése, s megromlott a jogállamiság. Giczy György hangsúlyozta: a KDNP-t a kereszténydemokrácia köti a nemzet nemes hagyomá­nyaihoz, értékvilágához, amely ezt az országot a legnehezebb történelmi pillanatokban is élet­ben tartotta, sőt olykor Európa legkiválóbb népei közé emelte. A 98-as választásoknak az lesz az igazi tétje, hogy ez a nemzet, ez a nép egyszer és mindenkorra za­varja el a politikai, a gazdasági, továbbá a társadalmi élet minden területéről azokat a személyeket, akik hátat fordítanak ennek a nemzetnek, semmibe veszik ha­gyományait, és akik nem az em­berek szolgálatát tekintik elsőd­leges kötelességüknek, hanem a saját jólétüket, meggazdagodásu­kat, egyéni sikereiket. Hangsúlyozta: a KDNP célja, hogy végre megtörténjen Magya­rországon a rendszerváltoztatás. Hibás megközelítés, illetve hely­telen sugallat, hogy a jelenleg ha­talmon levőket azért nem kell le­váltani, mert már megszedték magukat, s talán már nem kell ne­kik több. A kereszténydemokra­ták nem azért nem lopnak, mert nincs rá lehetőségük, hanem azért, mert az ellentétes elveikkel. Hozzátette: Jóllakott” kommu­nistával nemigen lehet találkozni. Az elnök véleménye szerint Magyarország már meghozta a maga áldozatát Európa nagyobb nemzeteiért. Megvédte élete árán is az európai kultúrát. Most eljött az idő, amikor az Európa boldo­gabbik felén élő nemzeteknek kell áldozatot hozniuk azért, hogy Magyarország és az egész közép-európai régió egyenjogú partnerként csatlakozzon a többi országhoz. A megmaradásunk, a jövőnk nem választható el a Fel­vidék, Erdély, a Vajdaság és Kár­pátalja magyarságától. Az anya­ország és a nemzetért felelős kor­mány a világon élő minden ma­gyar számára komoly támaszté­kot és üzenetet adhat. Giczy György elmondta: a piacgazda­ság versenye teljesítménynöve­lésre serkent, de a modern, jóléti államnak a versenyben fe-lema­­radókat újra és újra versenyhely­zetbe kell hoznia. Szociális érzé­kenység és igazságosság nélkül nem szabad a társadalomra rásza­badítani a piacgazdaság farkas­törvényeit. Nem engedhető meg, hogy társadalmi rétegek remény­telen messzeségben szakadjanak el a középrétegtől, s a szegénység legyen uralkodó az egyre széle­sebb rétegekben. A demokrácia azt követeli meg, hogy tulajdon­nal rendelkező önálló, nagykorú állampolgárok legyenek a tagjai. Az alapkérdés, miként gyó­gyíthatók meg azok a sebek, ame­lyeket az MSZP-SZDSZ-kor­­mányzás ütött ezen az országon - fejezte be beszédét a pártelnök. A választ a kereszténydemokrácia eszménye adja meg, amely az ok­tatás-nevelés által az emberekbe újra beleépíti annak tudatát, hogy nincs egyedül, s a megrázkódtatá­sokat ne individualista magá­nyában próbálja túlélni, hanem teremtsen közösséget. Cs. Gy. Kereszténydemokraták egyéni jelöltjei Százhetvennégy egyéni kerületben állít képviselőjelöltet a májusi országgyűlési választásokra a Kereszténydemokrata Néppárt - nyi­latkozta a tömörülés vasárnapi sajtótájékoztatója előtt az MTI mun­katársának László Ildikó sajtófőnök. Giczy György pártelnök, Füzessy Tibor ügyvezető alelnök és Bar­tók Tivadar kampányfőnök felmentést kapott az egyéni megmérette­tés alól. A fennmaradó két körzetben kisgazda-, illetve MIÉP-jelöl­­tet támogatnak a kereszténydemokraták. A KDNP megyei és országos listáját a március 14-i kongresszus­sal egy időben rendezett országos választmányi ülésen véglegesítik. A kiválasztásnál politikai és személyi szempontok egyaránt szerepet kapnak - közölte a szóvivő. MTI Belpolitika Folytatás az 1. oldalról Az átvilágító bírák döntésére elsőként a Demokrata című heti­lap kérdezett rá tavaly augusztus 21-én. A válasz órákon belül megérkezett: Göncz irodája kö­zölte, azonnal levélben fordult Bründl Frigyeshez, az átvilágító bírák soros elnökéhez, hogy lehe­tővé tegye az átvilágítási határo­zatokra vonatkozó titkosítás alóli felmentést. Az elnöki hivatal vá­laszlevele felsorolja azokat a pa­ragrafusokat, amelyek értelmé­ben az ilyen „Szigorúan titkos” határozatok államtitkot képeznek. Ez azt is jelenti, hogy az ügyészségnek mindazok ellen eljárást kellett volna indítania, akik nyilvánosságra hozták átvi­lágítási határozatukat, és ezzel a Göncz Árpád hivatala által jel­zett paragrafusokat megsértet­ték. S hogy lépett-e velük szem­ben az ügyészség, annak lapunk természetesen utánajár. A Demokrata a választ közöl­te. Az utolsó számában, ugyanis ezt követően a lapot akkori tu­lajdonosa megszüntette. Eköz­ben a Népszabadság, amely júli­us 7-e óta mindaddig nem fog­lalkozott Göncz Árpád átvilágí­tásával, hirtelen augusztus 26- án, „Befejeződött Göncz, Nyers és Medgyessy átvilágítása” cí­men cikket jelentetett meg, amelyben ez állt: „Információnk szerint lezárult Göncz Árpád köztársasági elnök átvilágítása. Az egyes fontos tisztséget betöl­tő személyek ellenőrzését végző bírók olyan határozatot hoztak, hogy az államfő nem érintett.” A Bründl Frigyesnek elkül­dött elnöki kérdés keltétől szá­mított több mint három hónap elteltével az azóta megszűnt Új Magyarország november 25-én az Elnöki Hivataltól választ kért AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ZSINATA Reuss Andrást választotta lelkészi és Thurnay Bélát vi­lági elnökké az evangélikus egyház szombaton összehí­vott zsinata. A nyolcvanegy tagra bővült testület mandá­tuma most kivételesen nem hat évre, hanem csak az ez­redfordulóig szól, hiszen ezt követően átszervezetik az egyházkerületi rendszert. A jelenlegi kettő helyett várha­tóan három egyházkerületre bontják a hazai evangélikus egyház felekezeti térképét,­ arra, vajon feloldották-e a hatá­rozat titkosságát. Az Elnöki Hivatal vezetője válaszában azt írta, hogy dr. Bründl Frigyes Göncz Árpád ké­résére választ még nem adott. A cikk elkészült és már a nyomdába került, hogy másnap reggel nap­világot lásson, amikor kiderült, a tulajdonos nem vállalja tovább a lap megjelenéséből fakadó fizeté­si kötelezettségeit. A cikk tehát nem jelenhetett meg. November 25-e óta újabb három hónap telt el, így lapunk ismét érdeklődött arról, hogy válaszolt-e Bründl Frigyes Göncz Árpádnak. Az El­nöki Hivatalban azonban közöl­ték, válaszadásra nincs idejük. Ami aggodalmainkat nyilván­valóan nem tompítja. Ugyanis az SZDSZ-es Göncz Árpádról már évek óta keringenek olyan hírek, hogy „Patkány” álnéven jelenté­seket írt a III/III-as ügyosztály­nak, és a határozat nyilvánosság­ra hozatalánál nem lenne egysze­rűbb módja a legtöbb közjogi méltóság korábbi életével kap­csolatos találgatásoknak véget vetni. Göncz Árpád életének egyes homályos részletéről nem csupán az ellenzéki sajtó cikke­zett. Magyarország legbefolyáso­sabb hetilapja, a HVG 1995. jú­nius 24-i száma így írt erről: „Az átvilágítás végül azért sem tűnt volna teljesen érdektelennek, mert az államfőnek erről, úgy tű­nik, lenne mit mesélnie. Egy tíz évvel ezelőtt, augusztus 30-án ki­egészített életútinterjújában ugyanis Göncz Árpád a jelek sze­rint hosszasan beszél arról, hogy az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1947 elején kísérletet tett a be­szervezésére. Az eset részletei a szélesebb közvélemény előtt azonban egyelőre alighanem is­meretlenek maradnak: az összes 440 oldalas, az Oral History Ar­chívum (OHA) megrendelésére készült, s jelenleg az 1956-os In­tézetben őrzött interjú elolvasásá­hoz az interjúalany - mint azt szó­vivője útján a HVG tudomására hozta - nem járul hozzá. Ezen ol­vasási tilalom annál különösebb, mert az interjút Göncz Árpád ere­detileg nem minősítette titkosnak. Az OHA besorolása ugyanis - amely az interjúalany nyilatkoza­tán alapszik - a Göncz-interjúval kapcsolatosan úgy szól, hogy az szabadon kutatható, de idézéséhez az interjúalany és az interjú készí­tőjének engedélye szükséges.” A HVG hozzátette: „Az ál­lamfő a köztársaság első polgá­ra. Nemcsak közjogi hatalom, hanem erkölcsi autoritás is. A választóknak nyilvánvalóan jo­gukban áll tudni, mikor mit és miért cselekedett. Göncz államfő politikai krédójáról, erkölcsi kó­dexéről, sorsfordulóiról, s egész karakteréről az elmúlt öt évben sok mindent megtudott a közvé­lemény. A hétfőn újjáválasztott elnök privát történelmének ugyanakkor mindmáig léteznek olyan fehér foltjai, s akadnak olyan retusált epizódjai, amelye­ket a most kezdődő második el­nöki periódusban aligha lenne helyénvaló továbbra is elhallgat­ni vagy kozmetikázni.” Csak emlékeztetőül: a HVG cikke nagy vihart kavart és dü­hödt reagálásokhoz vezetett az akkor még hetente megjelent Beszélőtől (június 29.) kezdve Litván Györgyön át (HVG, júli­us 1.) Bolgár Györgyig (Magyar Hírlap, július 1.), akik a HVG- ben megjelent cikk szerzőjét, Babus Endrét még antiszemitiz­mussal is vádolták, amiért az feltette a kérdést: ha Révész Sándornak oly fontos volt Antall József nagypapájának származá­sát emlegetni, miért titok Göncz Árpád nagyapja származása? Mindez azonban mit sem enyhít azon, hogy a HVG, a Ma­gyar Demokrata néven újrain­dult Demokrata, a megszűnt Új Magyarország és immár a Napi Magyarország olvasói - és nyil­vánvalóan az ország közvélemé­nye is - töretlen kíváncsisággal várják, hogy az elnök hivatala megszólaljon. A sajtóban a Göncz-átvilágítás iránt mutatko­zó mesterséges érdektelenség akkor válik igazán ékesszólóvá, ha összevetjük azzal a szinte pa­tologikus izgalommal, amellyel éveken át hetente latolgatták Torgyán József kisgazda elnök érintettségének lehetőségét. Mindaddig, ameddig a jogerős határozatot dr. Torgyán József nyilvánosságra nem hozta. Mivel az Elnöki Hivatal nem volt hajlandó választ adni, csu­pán találgatásokra vagyunk utal­va. Az egyik lehetőség az, hogy Bründl Frigyes nem oldotta fel Göncz Árpádot az államtitok megsértése alól. A másik, hogy Göncz megkapta, de mégsem akarja nyilvánosságra hozni a ha­tározatot. A kombinációk folytat­hatók - a gyanú légköre pedig mindaddig nem oszlik, ameddig maga az államfő nem tisztázza a helyzetet. Ez nagyon fontos len­ne, hiszen egy olyan országban, ahol a miniszterelnököt már le­mondásra szólította fel az átvilá­gító testület, és most az ‘56-os Deportálások Tényfeltáró Bizott­sága február 16-án több emberen elkövetett szándékos emberölés­sel megvalósított háborús bűntett miatt feljelentést tett, megnyug­tató lenne, ha az államelnökről kiderülne teljes ártatlansága. L. I. Göncz Árpád átvilágítása Továbbra is titok... Taxisgondok, hiányzó szabályok Emelkedik a vagyoni letét? A közeljövőben a kormány várhatóan módosítja a taxisok tevé­kenységét szabályozó rendeletét. A módosítás a személy­fuvaro­záshoz elengedhetetlen, speciális taxiengedély megszerzését öt évente ismétlődő vizsgához kötné. Az intézkedés várható hatása­iról kérdeztük néhány érdekelt személy véleményét. Nagy Zoltán, a Magyar Taxisszövettség főtitkára: - A kormány előtt lévő rendeletterve­zet tartalmazza a taxivezetői en­gedély folyamatos megújításának kötelezővé tételét. Az utcai taxis természetesen nem örül, ha öt évente vizsgáznia kell, de a szak­mai színvonalat emelni fogja ez az intézkedés. Ez részben indo­kolt, hiszen öt év alatt a KRESZ folyamatosan változik, és különö­sen fontos, hogy a változásokat a taxisok figyelemmel kísérjék. Ugyanakkor tartalmaz olyan ré­szeket is, amelyek érthetetlenek a számomra. Ilyen például a kötele­ző helyismereti vizsga, hiszen a taxis munkája helyismeret nélkül elképzelhetetlen. A rendeletterv számomra leginkább vitatható pontja azonban a vagyoni letét összegének további emelése. Lengyel Sándor (CITY-TA­­XI): - Az egész rendeletterveze­tet elhibázottnak tartom, hiszen nem garantál semmit, de ugyan­akkor újabb terheket ró a taxisok­ra és így az utazóközönségre is. A vagyoni letét intézményéről csak annyit, az elmúlt öt év alatt nem volt rá példa, hogy ehhez az összeghez valakinél hozzá kellett volna nyúlni, így ennek megdup­lázása újabb felesleges teher a vállalkozóknak. Azonban a taxis­társadalom legégetőbb gondjaira mint a létszámkérdés, a taxis­drosztok egyenlő feltételekkel történő használata vagy a tarifák korrektségének kérdésére azon­ban nem ad választ. A most ér­vényben levő szabályozásban, de a készülő rendeletben sem talá­lunk garanciákat az utazóközön­ség részére. Az ellenőrzéseket és a szankciók alkalmazását a ren­delet jelenlegi formája is lehető­vé tenné, de ezek általában elma­radnak. Igaz, hogy a módosítás konkretizálja az ellenőrök cse­lekvési területét, azt azonban nem látjuk garantálva, hogy ezentúl élni is fognak a jogkörük­kel. A legfőbb gond, hogy nincs olyan versenyhelyzet, ami a veszteségesen üzemelő taxisokat vállalkozásuk feladására késztet­né. A szankciókat néhány taxis­­társaság alkalmazza ugyan, tehát van, ahol panasz esetén a taxis akár az állását is elveszítheti, de egyelőre ez még nem gyakorlat. Pásztor Gábor (TELE-5 TA­XI) : - Az ismétlődő vizsgázta­tásnak nem látom értelmét. Úgy érzem, ez a rendelettervezet újra részproblémákkal foglalkozik, pedig a taxisok helyzetét csak komplex kérdésként lehetne megoldani. A mai taxistársada­lom sokkal megosztottabb, mint a rendszerváltás idején volt. Ma már elképzelhetetlennek tartok egy taxisblokádhoz hasonló megmozdulás megszervezését. Az egyik legfőbb problémát ab­ban látom, hogy a taxis szolgál­tatás még mindig a versenyszfé­rába tartozó tevékenység. Na­gyon jó lenne, ha a német mintát követve, itt is a hatósági tarifákat tennék kötelezővé. A jelenleg a fővárosban futó 7000 taxi renge­teg, számuk a lakosság jövedel­mi viszonyaihoz képest tarthatat­lan. Szintén előrelépés lenne, ha a taxisengedélyek kiadását egy erre szakosodott hatóság, példá­ul az Iparkamara taxi-tagozatá­nak kizárólagos tevékenységi körébe lehetne utalni. Azonban ami a legfontosabb, a 3-4000 fo­rintos kilométerdíjakat felszá­moló taxishiénák visszaszorítása érdekében nem elég rendeleteket alkotni, azok betartatásáról is gondoskodni kellene. Szántó Fotó: Tatum Attila Tanuljunk meg hosszú távon gondolkodni! Sok az ötven magánnyugdíjpénztár Hol van az előírva, hogy egy nyugdíjasnak egyik napról a má­sikra le kell mondania megszo­kott életviteléről? A kérdés jo­gos: ha a nyugdíjas kizárólag az állami, felosztó-kirovó rend­szerből kapja havi járadékát, biztos, hogy néhány luxuscikket nem engedhet meg magának.­­ Párniczky Tibor, az Állami Pénztárfelügyelet elnökhelyette­se szerint a nyugdíjpénztári tag­sággal ki lehet egészíteni az álla­mi nyugdíjat a nyugdíjba vonu­lás előtti fizetés szintjére. Az el­nökhelyettes elmondta, szemlé­letváltásra van szükség. A nyug­díj egy hosszú távú befektetés, amelynek negyven-ötven év múlva élvezhetjük az előnyeit. Párniczky Tibor hangsúlyoz­ta: ma Magyarországon a legna­gyobb vagyonnal a pénztárak gazdálkodnak. 1997. végén ösz­­szesen több mint 57 milliárd fo­rint volt a különböző pénztárak számláján. Több, mint 250 önkéntes nyugdíjpénztár működik az or­szágban. A magánnyugdíjpénz­tárak eddig összesen ötven alapí­tási engedélyt kértek a pénztár­­felügyelettől, mindannyian meg is kapták. Tevékenységi enge­délyt eddig ötöt adott ki a fel­ügyelet, kettőt pedig éppen most bírálnak el. A magánpénztárak­nak a tevékenységi engedélyhez kétezer tagot kell összegyűjteni­­ük. Hozzátette: mintegy tíz má­sik pénztárról tudják, hogy már van kétezer tagja, illetve néhány közelít a kétezerhez. Az önkén­tes pénztáraknak 1997 végén kö­zel 688 ezer tagjuk volt, a ma­gánpénztárakhoz eddig 180 ez­ren léptek be. A pénztárak száma egyébként csökken, a legkisebbek a na­gyobbakba olvadnak, másrészt sok olyan cég volt, aki önkéntes és magánpénztárat is alapított, s most a jogszabályi körülmények változásával összevonhatják a kettőt. Az alapítási engedélyt kért magánpénztárak nyolcvan száza­lékának önkéntes - tehát közel ötéves - múltja is van. Párniczky Tibor szerint egy ekkora ország­ban nem működhet egyszerre öt­ven pénztár. Valószínűleg később letisztul a piac, a kis taglétszámú­­ak fuzionálni fognak. A napokban készült el az ön­kéntes pénztárak 1997. negyedik negyedévi tevékenységének elemzése. Eszerint a vagyon nö­vekedése több mint 30 százalé­kos volt, bevételük összesen 16,5 milliárd forintra rúgott, így alakulhatott ki az 57 milliárdos végösszeg. Egy évvel korábban egyébként kétszer ekkora volt a vagyonnövekedés, mint most. Ennek oka az lehet, hogy a pénz­tári szféra a konszolidált fejlődés szakaszába érkezett, illetve az, hogy magánnyugdíjpénztárak alakulása elvonta a figyelmet az önkéntesektől. G. K. Diákjogok idézőjelben Félnek a retorziótól Pénteken háromnapos diákjogi konferenciát rendeztek Budapes­ten, az Európai Ifjúsági Központ­ban. A tanácskozáson a harminc országból érkezett résztvevők el­fogadták a Tanulói Jogok Egyete­mes Nyilatkozatát, mely a maga nemében a világon egyedülálló kezdeményezés. A szakértők sze­rint szükség van az előrelépésre, különösen igaz ez Magyarország­ra, ahol a diák-érdekvédelem helyzete nagyon aggasztó. Jelenleg a közoktatási törvény szabályozza hazánkban a diákok jogait, nemzetközileg elfogadott normák azonban nincsenek. Amennyiben a diákok jogai sé­rülnek, jogorvoslatért a tanuló az iskola igazgatójához, végső eset­ben pedig a helyi önkormányzat jegyzőjéhez fordulhat. Ezzel a lehetőséggel viszont szinte egyáltalán nem élnek a di­ákok: egyrészt nincsenek felké­szítve a konfliktusok vállalására, másrészt félnek a retorzióktól. A szakemberek egybehangzó véle­ménye szerint a tanári gyakor­latban még mindig tartja magát a poroszos iskolarendszer azon alaptétele, mely szerint a tanu­lóknak csak kötelezettségeik vannak, jogok nélkül. Hazánk tavaly októberben, az ENSZ kulturális és oktatási kon­ferenciáján kezdeményezte a nyilatkozat kidolgozását. Műve­lődési szakértők azóta elkészí­tették a végleges szövegterveze­tet, amit a harminc országból ér­kezett delegációk vitattak meg a hét végén. A konferencián elhangzott: meg kell vizsgálni, Magyaror­szág mely területeken léphet fel kezdeményezőként az EU-integ­­ráció során; a diákjogok területe mindenképpen ezek közé tarto­zik. A végleges szöveget az UNESCO-hoz továbbítják, el­sődlegesen az ENSZ ifjúsági szervezetének ajánlásává kíván­ják tenni. Viktor * 1998. március 2., hétfő Törvény a menekültekért Háromféle védelmi helyzetet biztosít a Magyarország területére érkezőknek a tegnap hatályba lé­pett, menedékjogról szóló törvény. Menekült státust kaphatnak Magyarországon azok, akiket faji, vallási vagy politikai okok­ból hazájukban üldöznek. Mene­dékes lehet az, aki hazáját meg­szállás, háború vagy etnikai ösz­­szecsapás miatt hagyta el, illetve országában megsértik az alapve­tő emberi jogokat. Befogadott­ként kezelik a menekültügyi ha­tóságok azokat, akikre hazájuk­ban halálbüntetés, kínzás vagy embertelen bánásmód várna. A most hatályba lépett tör­vény egyebek között rendelkezik az orvosi szűrésről, a munkavál­lalási tilalomról, az ujjlenyomat rögzítéséről, de módosult az ügyintézés rendje is: a bevándor­lási engedélyt mostantól a köz­­igazgatási hivatalok adják ki. El­utasítják a kérelmet akkor, ha az illető itt-tartózkodása sérti a köz­­biztonságot, a közrendet. MTI

Next