Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
1998. március 7., szombat • Szerkeszti: Mányoki Endre MAGYARORSZÁG 13 íú • m mmm mm $ *'A, M, • str. 1 •- - 111 WSSMMM 1N1ÉI Mélyen tisztelt Császári és Királyi Fenség! Kedves Gyuri! Ne haragudj, hogy tegezlek kedves brúder, de pár évvel idősebb vagyok, meg aztán Ádám és Éva jogán elvégre - mégha távoli is, de - rokonok vagyunk, igaz Eilikával is. Megkésett gratulációmért már megbocsáss, tudom, már régen túl vagytok a mézesheteken, de eddig nem volt érkezésem a levélírásra. Ám most az ünnep felé közeledve, kikívánkozik belőlem a kisördög, meg aztán egy orvosi hetilap élén is láttalak titeket, kedves nejeddel, s az is apropót ad, kérlek, enged meg, hogy nászotok kapcsán néhány dologra felhívjam a figyelmedet. Kevés örömteli esemény volt nálunk e honban, de végre nálunk is volt „királyi nász” és ezt nektek köszönhetjük. Majd mondják egy páran, hogy másodosztályú volt. Ne törődjetek vele. Igaz, hogy Juan Carlos és a walesi herceg nem volt itt, de a hozzátok vérségileg és történelmileg közelebb álló dinasztia képviselője, a spanyol királyfi megtisztelt titeket, ahogy a jordán királylány is, hogy a többieket már ne is soroljam. Igaz is, miért nem jöttek a nagyok, amikor tiétek a legpatinásabb család? - kérdezik majd sokan irigyeid közül. Ne foglalkozz velük. Ők felületesek, nem értenek a genealógiához. Hát persze, hogy kívülálló számára a Habsburg-ház jóval előkelőbbnek tűnik, mint mondjuk a ködös Albionban uralkodó Szász- Coburg-Gothai-ház, amely csak az európai arisztokrácia fekete évének számító 1917-től, a dicsőséges októberi forradalom éve óta viseli a Windsoriház megnevezést. Sajnos akkoriban a kommunista Leninék nem kegyelmeztek a Romanovoknak, akik szintén távoli rokonaitok voltak. Irigyeidnek fogalma sincs arról, hogy legelső - a családi hagyomány szerint ismert - ősötök, az alemann törzsbeli előkelőség, Eticho volt, aki állítólag Krisztus után 590-ben halt meg - bár én ezt nem hiszem. Családjátok hitelessége viszont a Krisztus utáni 900-as évek óta megkérdőjelezhetetlen. Akkor élt a jó Guntram, akinek egyik fia valamivel a mi államalapításunk után, 1002-ben már püspökként kezdte építeni a névadó családi sasfészket, a ma már csak romjaiban fellelhető Habichtsburgot a svájci Aargauban. Az is tocdzicher, hogy 1090-ben már fungált egy Habsburg Ottó. Ugyanúgy hívták, mint édesapádat, aki még a Ferenc József Róbert Mária Antal Miksa Henrik Sixtus Xavér Félix Renát Lajos Gaetán Pius Ignác keresztnevekkel is rendelkezik. Sokan nem tudják, hogy ez a sok keresztnév nem úri szeszély, olyasmi inkább, mint - durva túlzással - amivel egy hétköznapi ember a kutyapedigrénél találkozhat, hogy az első alom minden kutyusát A- hanggal kezdődő névvel nevezik el, míg a második alom kutyusainak B-hanggal kezdődő neveket adnak. Vizsláknál ilyenkor kerül előtérbe a Betyár elnevezés. két mészáros Én például tudom azt is, hogy a derék Guntram másik fia viszont abban jeleskedett, amiről a Habsburg-ház később ismertté vált: Európa háborúzik, ti házasodtok. A kis Guntram benősült a Gothai-almanach szerint hihetetlenül előkelő Lotharingiai-házba, és ez nem kevés előnnyel járt. Sárguló irigyeitek persze arra sem figyelnek, hogy te a kisebb, úgyszólván a legkisebb királyfi vagy, akire a mesék szerint a legcsudálatosabb élmények várnak, hogy aztán elnyerje a királylány kezét meg a fele királyságot. Ti megelőztétek a szerencsét, már elnyertétek az ország felének szeretetét, s ha nem is voltak annyian a Bazilikánál, mint a Szent István-i körmenetkor, de azért jócskán meggyűlt a nép, mire kijöttetek hozzája a hosszú ceremónia után. Ha már a fele királyságnál tartottunk, bizonyára tudod, hogy egyik felmenőd az 1500-as évek második évtizedében nyúlta le a három részre szakadt Magyarország egyharmadát, amikor a Habsburgokban még bizakodó magyar rendek - jobb híján - Ferdinándot az ország trónjára ültették. Ez nektek elemi érdeketek volt, hiszen csak úgy oltalmazhattátok meg az örökös osztrák tartományokat, ha a Magyar Királyságból ütközőzónát csináltak. Sógor-komaság ide, sógor-komaság oda, a magyar rendek hagyományos Habsburg-ellenessége, néha gyűlölete e korszakban eredezik. Felmenőid ettől kezdve, ameddig tehették, úgy sakkoztak a magyar, cseh, horvát rendekkel, mint Kaszparov Karpovval. Az első gyűlölt felmenőd Rudolf volt, aki sorozatban koholt felségárulási pereket indított magyar főurakkal szemben, leplezetlenül azzal a céllal, hogy kincstárát feltöltse. Nem tudom, hogy a családi annáleszekben mit írnak erről az időszakról, azaz a Rudolf hatalmának megtörését zászlajára tűző Bocskai-féle felkelésről, de elgondolkodtató, hogy pont egy Habsburg-párti nemes fordult végül is ellene. Aztán jött Lipót, aki kivégeztette a nemesi ellenállás vezetőit. Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc, Bónis Ferenc zempléni nemes és Frangepán Ferenc fejét vette a bakó. Majd kirobbant a hegyaljai felkelés, és Zernyestnél Thököly szétverte egyik felmenőd seregét. Alig tíz év múlva II. Rákóczi Ferenc bocsát ki ellenetek szóló kiáltványt. Mi azóta is imádjuk őt, úgyszólván kultusza van. Hatalmas birtokait kockáztatta a magyar szabadságért. Korábban még a papír 50 forintosra is kitettük „kurucz pofázmányát”. Imádtuk őt, de ti, Habsburgok, elzavartátok a hazából. Bujdosnia kellett, s távol hazájától, Rodostóban halt meg. Kedves György! Ne haragudj, de II. József nevű ősödről sem tudok jót írni. Olyan király volt, aki elhatározta, megtöri, megalázza a magyarokat, mindezt addig még sohasem tapasztalt módszerekkel tette. Fegyverrel elfoglalt területnek tekintette az ősi magyar földet, s szintén hóhérral intéztette a „személyzeti” ügyeket, illetve hasonlóan Vladi”, az orosz medve és a Habsburg sasmír Meciarhoz, bevezette a nyelvrendeletet. Számotokra a dicsőséges őseik 1670 és 1770 között teljesen felhígították a magyar arisztokráciát, 50 alá csökkent azon családok száma, amelyek Mohács előtti időkre is vissza tudták vezetni a családfájukat. Ti voltatok olyan kedvesek, és indigenátust adtatok egy csomó idegen családnak. Helyesebben fogalmazva, kreáltatok 160 bárói és grófi címet, s olyan családoknak adományoztatok hatalmas birtokokat, mint Althan, Trautson, Schönborn, Harucker. Úgy hittétek - III. Károlyra és Mária Teréziára gondolok hogy így kezelhetőbbé válik az ország, de nem így történt. Mária Teréziában is sokszor csalódnunk kellett. Például nem csatolta vissza Erdélyt, noha ígérte, de kétségtelen, hogy a felső arisztokrácia felé nyitottabbá vált a Habsburg-ház. Aztán jött Lipót császár, aki Leopold Alois Hoffmann egyetemi tanárral pamfleteket íratott a rendiség kikezdésére, és széles körű besúgói hálózatot működtetett, a korabeli „Cég” össze is állított egy listát a megbízható (talpnyaló) és veszélyes (hazafias) magyarokról. Őt fia, Ferenc császár követte, míg a nádor Sándor Lipót lett, az öccse. A messze eltúlzott jelentőségű jakobinus mozgalom vérbefojtásáról talán már te is hallottál, a budai Vár alatti síkon - mi Vérmezőnek hívjuk - történtek a kivégzések. Miután Sándor Lipót váratlanul meghalt, József főherceg lett a nádor, aki beiktatása első napján elbocsátotta Zichy Károly országbírót. Elbocsátások, személycserék, német csapatok bevonultatása, társaságok betiltása, cenzúra, bértollnokaitok propagandája, vezető politikusok leváltása, egyetemi tanárok, gimnáziumi igazgatók zaklatása jellemezte ezt az időszakot. Bebörtönöztétek a magyar szellemi élet nagyjait, akiknek nevét most nem sorolom fel, de hidd el, mi nagyon büszkék vagyunk rájuk. Egy levelében Károly főherceg azt találta írni az 1800-as évek elején Magyarországról, hogy jogos minden gazdasági és politikai diszkrimináció, amelyet velünk szemben alkalmaztatok. Bécsben - és erről a családdidatok által irányított propagandagépezet gondoskodott - az volt az általános nézet, idézem neked a korabeli Wiener Allgemeine literaturzeitungot, hogy csak nektek köszönhető, hogy a barmaihoz hasonló nép - a magyar - úgy-ahogy beilleszkedett Európába. Mi harcoltunk , értetek Napóleon ellen Győrnél, folyt a vérünk, felmenőd, Ferenc császár meg hozzáadta a lányát a Horn Gyula magasságú diktátorhoz. Mit mondjak, nem voltatok éppen következetesek. Aztán jött a ‘48-as forradalom és szabadságharc, amit vérbe fojtottatok, orosz barátaitokkal szövetkezve. Majd 60 ezer halott a csatatéren. Batthyány Lajos első felelős miniszterelnököt Pesten, a 13 tábornokot Aradon végeztettétek ki - hogy tudd, Magyarországon azóta tilos sörrel koccintani -, később Csányi László kormánybiztos, közlekedési miniszter, Perényi báró, aki a felsőház másodelnöke volt és Szacsvay Imre, a képviselőházi jegyző is követte őket, de odalett Petőfi, a lánglelkű költő, akit mi nagyon, de nagyon szeretünk. Emellett több száz embert felakasztottatok. A véreskezű Haynau, akit ti „békebírónak” ideküldtetek, agyonlövetett még néhány ezret, úgymond menekülés közben. Bujdosásra kényszerítettétek a fél hazát, 40-50 ezer férfit erőszakkal besoroztatok a birodalmi seregbe. A császár ekkor már közeli rokonod, Terepe József volt, akinek nagypapád, az utolsó magyar király, nagyunokafivére volt. Ha már a nagypapánál, Károlynál, utolsó királyunknál tartunk, sajnos ő eléggé komikus módon akarta másodszorra is a magyar trónt elfoglalni, ám ebben megakadályozta Horthy Miklós, aki sokáig Ferenc József közvetlen szárnysegédeként működött. A Habsburg-családból egyetlenegy embert szerettünk, Sissit, őt is azért, mert másképp látta a világot, mint ti, mert szeretett minket és viszonozta a rokonszenvünket. A bajor Sissi boldogtalanságában osztozott nemzetünk apraja-nagyja, persze mindig is szerettük a bajorokat. Kedves Gyuri! Tudom, hogy nem kedveled, ha így szólítanak, már megbocsáss, de én kurucz vagyok, és székely, patrióta, aki büszke magyarságára, s nem utolsósorban a Tenkes kapitánya kalandjain nőttem fel. Szeretem ezt a nyelvet, valamennyire tudom is használni. Feredőzöm a népi kultúrában, imádom népzenénket, szívesen figyelem a magyarság táncait, büszke vagyok tudósaira és művészeire, sportolóira, hazai nemzetiségeinkre, s gyermekeimet is e kultúra szeretetére tanítom. Látom, te is tömi már a magyarat, és hallom Eilika is tanulni miénk nyelv, ezt most nem gúnyból írom, ennyit minimum elvárhatunk egy Habsburgtól. Néztem megható esküvői ceremóniátokat, ti középen, jobbra és balra a két patinás család, a padokban a sok előkelőség, elszegényedett magyar és a gazdagságukat úgy-ahogy megőrző nyugat-európai bárók és grófok, történelmi nevek viselői. Tudod, nálunk a kékvérű úri gőg, nagypolgári nosztalgiává, néhol egészen emberi példamutatássá szelídült. Georgius! Ismerek egy nyughatatlan magyar főnemest, egy Széchenyit, a Guszti bácsit, ükapja a legnagyobb magyar testvére volt, ők voltak a Fejér megyei Széchenyiek. Tudod, a Széchenyiek elég, ha szétnézel a városban, szinte mindenhol megtalálod kezük nyomát - a történelem folyamán majd mindig saját érdekeik elé helyezték a nemzet, a magyarság érdekeit. Például Ágost (Guszti) bácsiék is, akik zsidókat bújtattak a háború alatt. Magyarország 1948 utáni új pribékjei azonban elvettek tőlük mindent, kitelepítették őket, mert tudod, nálunk így bántak el a főurakkal, történelmi jelenlétük, a tudományban, a jogállamiság építésében, a művészetekben betöltött szerepükre való tekintet nélkül. Guszti bácsi anyját, egy finom úrnőt, egy Zichy-lányt, a tyúkólba költöztették. Ma Guszti bácsinak nincs egy manzárdszobája sem, ahol meghúzhatná magát, ha hazajön Bécsből, ahová menekülnie kellett. Guszti bácsi például nem szeret benneteket, de azokat sem, akik a bécsi udvar talpnyalói voltak. Mert hát annak ellenére, hogy a Rákosi-, majd a Kádár-rezsim alatt szinte véget nem értek a megaláztatások, a magyar főnemesi „tábla” még a megaláztatásokban vagy a korábbi diktatúrákban sem volt összetartó. Erre ti is ügyeltetek. Nem, nem mondom, hogy történelmi távlatokban ne lett volna sara a magyar főnemességnek, de meglehetősen keményen fizettek meg az úri dölyfért. Szóval, György von Habsburg! Nézzelek benneteket, ahogy fogtátok egymás kezét Eilikával, sugárzott belőletek a szerelem. No csak, no csak, ez szerelmi házasság lesz, a vak is meglássa, de azért mégiscsak úgy alakult, hogy frigyetek a birodalom házassági politikájának is megfelel, hiszen Eilika is királyi családba született. Hallom, hogy bátyád Zágrábban él, ott „kivánszik” letelepedni, s ennek a horvát rendek nagyon örültek. Te Pesten, a bátyád Zágrábban. Bizarr. A, dehogy, nem arra gondolok én, hogy jön a Habsburg restauráció, csupán arra, hogy a családnak, legsötétebb évtizedei után, ismét sikerül megkapaszkodnia a nemzetközi politikai elitben. S ha kell, ehhez azok támogatását is megnyeritek, akik 1988-ig azt sem engedték, hogy betegyétek lábatokat a volt impérium területére. Talán hallottál róla, ‘90 előtt itt diktatúra volt, olyasmi, mint alattatok, még ha el is puhult a végére, nem magától. Sokan - szegények, gazdagok egyaránt - éreztük rosszul magunkat abban a hazug rendszerben, ezért biztos, hogy nem csak én, hanem még jó néhányan e honból vettük megütközve tudomásul, hogy esküvői díszvendéged Horn Gyula volt, aki a Bazilika lépcsőjén méltatta atyád és a te érdemeidet, amelyeket a haza európai integrációjának elősegítésében, hazánk jó nemzetközi imázsának kialakításában szereztetek. Apád valóban sokat tett értünk, megérdemli a méltatást. Büszkék is vagyunk rá. Igen, csakhogy az egykori ávós téged is dicsért, merthogy már neked is adtak valami jószolgálati követi címet az ex-kommunisták. Neked viszont, úgy hiszem, egyelőre genetikailag jár a nagyköveti cím: Kedves Jorge! Azt mondta a Horn miniszterelnök a Bazilika lépcsőin a ceremóniára érkezvén, hogy „meg aztán Gyuri barátomnak miért legyen jobb, mint nekünk”. Tudod ez egy poén, amit nem magyarázok hosszabban, a ti köreitekben szalonképtelennek számítana. Szóval, néztem, ahogy ott ült Horn Gyuláné hercegnő, baronesz von Nikolits és gróf Kuncze Gáborné az első padsorokban, olyan kalapban, amelyet a ti kékvérű úrhölgyeitek viselnek, ha átruccannak az Ascot-i Derbyre. Nem is sejtem, hogy a közszolgálati tévé miért számolt be élő közvetítésben az esküvőről, de ma már szinte mindegy. Ezt a nászt jól bekajálta a magyar! A magyar, amelyről tudnod kell, hogy olyan fajta, akinek a szomszéd fűje sokkal zöldebb, aki annak örül, ha a szomszéd tehene is megdöglik, sztyeppés nép, vad és szilaj, hirtelen haragszik, és örökké szeret, egy kicsit olyan, mint a barmai, nagy szarvú, szürke gulyás, komondorjai meg racka juhai, amelyek azokra a távolba vesző időkre emlékeztetik, amikor a jó Guntram építeni kezdte Habitschburgot. Éljetek hát boldogságban és szeretetben, családotok sokasodjon! Hosszú életet és egészséget kívánok nektek! Komoly munkádban, az MTM Televízió gyermekműsorainak menedzselésében és a magyar haza képviseletében is sok sikert kíván neked egy méltatlanul elfelejtett, Ádám és Éva révén nagyon-nagyon távoli rokonod: OKA Megkésett levél egy koalíciós királyfinak II. Józsefhalálos ágyán búcsút tesz liftéitől