Napi Magyarország, 1998. május (2. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-21 / 118. szám

Osbótév­ra . 1998.május 21.,csütörtök * ^ ^ 'kammmmammmmmJLLmm Vitavezető: Mi a véleményük a kampány jellegéről, stílusáról, elé­­gedettek-e saját kampányukkal? Horn Gyula: A mi kampányunk visszafogott volt, viszont annál töb­bet jártunk az emberek közé. Renge­teg fórumot tartottunk, amelyek so­rán elmondtuk, hogy mit miért tet­tünk, és mit akarunk csinálni. Tehát közvetlen kapcsolatban voltunk az emberekkel. Én azt hiszem, hogy sokan megértették, mekkora a tét a májusi választásokon, de ugyanak­kor mindnyájunknak el kell gondol­kodni azon, hogy az első forduló al­kalmával miért volt ilyen alacsony a részvétel. Meggyőződésem szerint minden politikusnak oka van az ön­bírálatra. Többet kellett volna ten­nünk azért, hogy az emberek érdek­lődését jobban felkeltsük. Ami a stí­lust illeti, elmondhatom, a legutóbbi hetekben önök többször megfogal­mazták, hogy megnyerték a válasz­tások első fordulóját. Nos, én utoljá­ra vasárnap voltam egy fórumon, ahol azt kérték, mondjam meg Or­bán Viktornak, hogy jó lenne, ha számolni tudna. Ugyanis a választás eredményei mást mutatnak, hiszen a Magyar Szocialista Párt érte el a leg­nagyobb arányt. Orbán Viktor: A Fidesznek azt kellett bebizonyítania, hogy nem igaz az a kijelentés, amely szerint Magyarországon nincs más alternatí­va, csak az, ami éppen van, amiben éppen élünk. Arra kellett egy progra­mot készítenünk, hogy meggyőzzük a választópolgárokat, lehet segíteni azokon a bajokon, amelyektől mind­nyájan szenvedünk, hiszen a kor­mánykoalíció hosszú időn keresztül azt próbálta elhitetni mindenkivel, a legmagasabb közjogi méltóságok se­gítségét is igénybe véve, hogy nincs más alternatíva. Nekünk tehát az volt a dolgunk, hogy bemutassuk a prog­ramot, amely az alternatíváról, a pol­gári Magyarországról szól. Érdek­képviseleti szervezetekkel, civil szer­vezetekkel, szakszervezetekkel, pol­gárok ezreivel vi­tattuk meg, beépí­tettük az elgondo­lásaikat, és így jött létre a Szabadság és jólét címet vi­selő program, amit mi a polgári jövő programjá­nak nevezünk. Ez a program alkal­mas arra, hogy megragadjuk azo­kat a lehetősége­ket, amelyeket 94 és 98 között nem sikerült megra­gadnunk. A vá­lasztások a mi ol­vasatunkban má­jus 10-én arról szóltak, hogy a polgárok kimondták: van más alter­natíva. A Fidesz 1994-es szavazóinak számát megháromszorozta. A kormány eredményeit ecsetelő miniszterelnök által elmondottakra válaszolva Orbán Viktor utalt rá: Fontosabb a külföld véleményé­nél a magyar állampolgárok véle­ménye. Bevallom, én nem szívesen élek egy olyan országban, ahol ami történik, az csak a külföldieknek tet­szik. Akik meg itthon vannak ma­gyarok, azok pedig elégedetlenek vele. De olyan variációt is el tudok képzelni, és erről szól a progra­munk, hogy a Magyarországon élő magyar polgárok is elégedettek az­zal, ami történik, és a külföld elis­merését is kivívjuk. Szerintünk ez lehetséges. Vitavezető: Mi a véleményük az alacsony választási részvételről, kü­lönös tekintettel a regionális különb­ségekre? Orbán Viktor: Fájdalmas része ez a május 10-i választásoknak. Na­gyon sok találgatás látott napvilágot arról, hogy miért mentek el kevesen. Nekem is csak egy megoldásom van azok számára, akik ez iránt érdek­lődnek. Szerintem sokan elhitték azt, amit miniszterelnök úr mondott, azt, hogy nincs alternatíva. Ha nincs alternatíva, akkor mi az értelme a választásoknak? So­kan gondolták úgy, hogy ha nem lehet változtatni az ország sorsán, akkor jobb, ha otthon maradnak. Nem mondom, hogy ez az egyetlen lehet­séges megfejtése en­nek a jelenségnek, csak azt mondom, hogy ez az egyik le­hetséges változat. Miután én azt hi­szem, hogy ez volt az egyik döntő ok, ezért a két forduló között mi azt próbál­tuk elérni, hogy el­mondjuk a polgárok­nak azt, akik otthon maradtak május 10- én, azok most látván, hogy az ő részvéte­lüknek lehet értelme, jöjjenek el a második fordulóra. Horn Gyula: Az okok között minden bizonnyal megjelent egy prózai is, a jó időjárás. Van azonban egy, amelyben teljesen egyetértek Orbán Viktorral: sokan biztosra vet­ték a Magyar Szocialista Párt győ­zelmét, s tényleg így van, hiszen any­­nyira hiteles a politikánk, annyira bi­zonyított az elmúlt négy esztendő során, hogy sokan úgy gondolták, úgyis megnyerik, minek elmenni szavazni. Nem tudom azonban, hogy sikerült-e elmondanunk, hogy az ország kikerült az adósságcsapdá­ból, amelybe 25 évvel ezelőtt kerül­tünk. Nem magyaráztuk meg példá­ul azt, hogy az egy főre jutó adósság 1994-ben 1800 dollár volt, most 800 dollár. Hogy minden egyes export dollárból korábban 42 centet kellett kamatokra kifizetni, 98-ban 17 cen­­tet. Orbán Viktor: Ön ahogy be­szélt, csak röpködtek itt a számok, a külkereskedelmi mérlegmutatók. Sokan érezhetik úgy, mint a beteg, aki fölött az orvosok beszélgetnek, és az a benyomása alakul ki, hogy azért beszélgetnek olyan nyelven, amit nem ért, hogy ne is értse, mi­lyen válságos az állapota. A követ­kező években szerencsés lenne, ha az elvont közgazdasági kategóriák helyett olyan fogalmakat vezetnénk be, amelyeket a közember is ért. Itt van például az Ön által említett adósság. Komoly eredménynek tar­tom, hogy hazánk külső adósságál­lománya csökkent. Két kis kérdés azonban felmerül, és nem azért, hogy megkérdőjelezzük az ered­ményt, hanem hogy okuljunk belőle a jövőre nézve. Meg kell említenem, hogy a külső adósság egy jó része átalakult belső adóssággá. Ebben az esztendőben a költségvetési törvény több mint 800 milliárd forintot tar­talmaz arra, amit a belső államadós­ság kamatterheként ki kell fizetni. Ennek tekintélyes része abból állt elő, hogy átalakítottuk a külső adós­ságot belső adóssággá. A magyar energiaszektor eladásából­ befolyt bevétel tekintélyes részét az adósság törlesztésére fordítottuk, de azokban a szerződésekben, amelyekkel az erőműveket külföldi tulajdonba ad­ták, a kormány garantálta a nyolc­­százalékos, dolláralapú, tőkeará­nyos nyereséget. Ha most kiszámol­nánk, hogy ez mennyibe kerül, ak­kor azt találnánk, hogy az az összeg, amit nyereségként ki kell fizetni, az majdnem kétszer nagyobb, mint az a kamatteher, amit adósságtörlesz­tésből fizettünk volna. A különbség az, hogy most nem a kormány fize­ti, hanem a magyar családok. Horn Gyula: Sajnálom, hogy a Fidesz a számokkal ennyire köny­­nyelműen bánik. 1995 és 1997 kö­zött több mint 1000 milliárd forint volt az állam privatizációs bevétele. Ennek több mint felét, több mint 500 milliárd forintot az adósságállomány csökkentésére fordítottunk, és töb­bek között ebből származik az a több mint 60 milliárdos megtakarítás 1997-ben, amit a költségvetés fel tu­dott használni. A belső államadósság nem növekedett, hanem csökkent. A Fidesz azt követeli gazdasági prog­ramjában, hogy a Magyar Villamos­műveket, a Paksi Atomerőművet ve­gyük nemzeti tulajdonba. Mind a kettő tartós állami tulajdonban van. Az új energiaszektorbeli tulajdono­sokkal a megállapodás arról szólt, hogy nem öt, hanem nyolcszázalé­kos eszközarányos nyereséget kell biztosítanunk. Erre nem másért volt szükség, hanem azért, mert Magyar­­országon a hőerőművek, a szolgálta­tói berendezések több tíz évesek, tel­jes felújításra szorulnak, és ahhoz, hogy ez megtörténjék, a vállalatok­nak nyereségre van szükségük. Orbán Viktor: Csupán három megjegyzést szeretnék tenni. Az el­sőt a belső államadósság növekedé­sének vagy csökkenésének kérdésé­hez. A napokban került kiadásra a KSH legutóbbi jelentése, amely azt állítja, hogy az államháztartás hiánya növekvő, az egyenlegromlás fő oka pedig az adósságszolgálat nettó ter­heinek növekedése. Ha pedig szóba hozta az erőművek kérdését, a mát­rai erőművel kapcsolatban el kell mondani, hogy olyan szerződések­kel adták el, amelyekbe nemcsak hogy a polgároknak nincs betekinté­se, de azok képviselőinek sem nyil­vánosak. Nem lehetséges, hogy az életünket oly alapvetően meghatáro­zó dokumentumok, mint a magyar energiaszektor elidegenítésének kö­rülményei, az abból fakadó korlátok és következmények azok titokban legyenek. Ez egy méltatlan helyzet. Ezeket a szerződéseket tehát először is nyilvánosságra kell hozni. A nyolcszázalékos eszközarányos nye­reséget pedig szerintem újra kell tár­gyalni. Ha már a mátrai erőművet említettük, szeretném az Ön figyel­mébe ajánlani, hogy azt az 1991-es árfolyam 77,7 százalékáért adták el 1995-ben! De a tiszai erőmű eseté­ben sem jártunk különbül. Az 1991- es vagyonbecslés alapján 1996-os adásvételnél a vagyonbecslés rész­vényárfolyamának 60 százalékáért került új tulajdonoshoz. Ezek olyan szerződések, amelyeket jó lenne tel­jes egészében ismerni, és bárki is ke­rül hatalomra ebben az országban, ezt még egyszer nem követheti el a polgárokkal. Nem az az érdekes már, hogy mit hibáztunk a múltban, ha­nem az, hogy mit viszünk magunk­kal a jövőbe tanulságképpen ezekből az esetekből. Vitavezető: Milyen országban szeretnének élni 2002-ben, meny­nyivel lesz keve­sebb szegény em­ber, mennyi lesz az infláció? Horn Gyula: Az első állítása a Fidesz program­jának az, hogy ra­dikálisan fogja csökkenti a köz­terheket, az szja-t, a tb-t. És mondja azt, hogy ennek nyomán rögtön megindulnak azok a pénztárak felé, akik eddig nem fizettek adót vagy járulékot. Orbán Viktor: Ami a tb-járulék csökkentését illeti, ez valóban az egyik legsúlyosabb és legígérete­sebb pontja a Szabadság és jólét cí­met viselő dokumentumnak. Esze­rint a mi gazdaságpolitikánk arra tesz majd kísérletet, hogy négy esz­tendő alatt a tb-j­áruléknak a mérté­két 50 százalékkal csökkentse. Mi­ért fontos ez? Magyarországon ma 430 ezer embert tartanak nyilván munkanélküliként, egymillió em­bernek nincs munkája. Ezért a kö­vetkező kormánynak az a legfonto­sabb feladata, hogy megpróbáljon munkát adni az embereknek. Az Ön által is idézett nemzetközi tapaszta­latok azt mutatják, hogy az emberek tömegének munkát adni a kis- és középvállalkozók tudnak. Horn Gyula: Az önök számítása sántít valahol. Nem igaz az, amit a munkanélküliségről mondott. Való­ban, 1993-ban 750 ezer volt a mun­kanélküliek száma, ma 460 ezer kö­rül van. 1998 első négy hónapjában 70 ezer új munkahely jött létre. Amit az önök programja tartalmaz, az nem más, mint a mesterséges növe­kedés előidézése és egy gerjesztett infláció. Orbán Viktor: Utoljára teszem, mert restellem: Ön a KSH-ra hivat­kozik, amikor arról beszélt, hogy a kis- és középvállalkozók forgalma és bevétele növekedett. A termelés egyötödét adó középméretű cégek 51 és 300 közötti alkalmazottai ki­lenc százalékkal bővítették termelé­süket. Al1 és 50 fő között foglal­koztató gazdálkodók teljesítménye viszont nyolc százalékkal csökkent. Horn Gyula: Mielőtt mindenki nagyon megörülne, kérem vegye fi­gyelembe, hogy ez egy 1997-es ki­advány, és most 1998-at írunk. Orbán Viktor: Azt most szeret­ném felolvasni. A KSH 98/1-es ki­adványában szereplő adatok szerint a 300 fős és annál nagyobb létszám­mal dolgoztató cégek termelése 10,6 százalékkal, a kisebbeké 50 főig 11,6 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit, a kisméretű vállal­kozásoké pedig tovább csökkent. Horn Gyula: Azt azért hadd mondjam el, hogy az elmúlt négy év Magyarországon arról szólt, hogy az előző évtizedekben soha nem tud­tunk a mostanihoz fogható eredmé­nyeket produkálni. Azonban azt látni kell, hogy amikor a kormányzat a stabilizációs intézkedéseket hozta, amelyek az ország felemelkedését szolgálták, egyetlen ellenzéki párt sem állt mellettünk. A társadalmi megbékélésben és a politikai nyuga­lom megőrzésében a munkavállalók és munkáltatók, a szakszervezetek segítették a koalíciót. Ők voltak azok, akik segítettek abban, hogy ezt a nagyon fájdal­mas műtétet vég­re tudjuk hajtani. Ezért nagyon fontos, hogy tud­ni kell minden politikai erőnek, kiket akar meg­célozni, kikre épül a programja. Orbán Vik­tor: A Fidesz nemcsak a szoci­álpolitikában, ha­nem a gazdaság­­politikában is polgárjogot akar adni a családnak. Úgy gondoljuk, hogy nem elég a család egyik vagy másik tagját támogatni. A nyugdíjasok támogatása és segítése kiemelt cél, hiszen az elmúlt négy évben a nyugdíjak reálértéke csök­kent. Ezért üdvözöljük, hogy a kö­vetkező kormány az infláció szintjé­re fogja emelni a nyugdíjakat. Ez a Fidesz programjában minimális cél­ként van megjelölve. Azt azonban fontos látnunk, egy nem egységes családpolitika azt eredményezi, hogy az emelt nyugdíjakból az idő­sek gyermekeiket, unokáikat fogják támogatni. A gazdaságpolitikában meg kell jelennie annak, hogy a fia­talokat és az időseket álvitákkal nem fordíthatjuk egymás ellen. Generáci­ós összefogásra van szükség. Horn Gyula: A két párt között abban nincs különbség, hogy egy­formán fontosnak tartja a család problémáját és ennek kezelését. A különbség a megközelítésben és a kezelésben van. Látni kell azt, hogy 1997 óta nő a nyugdíjak reálértéke. Tudjuk, hogy a nyugdíjasok hozták a legnagyobb áldozatot a stabilitá­sért. Ezért a kormány sok olyan in­tézkedést hozott, amivel megköny­­nyítheti életüket. A családpolitiká­hoz kapcsolódik és a Fidesz prog­ramjában is kiemelt helyen szerepel az oktatás kérdése. Nem szabad el­felejteni, hogy 1994-hez képest megduplázódott a felsőoktatásban részt vevők száma, sokkal több fajta támogatási rendszerben részesülhet­nek a diákok. Emellett új lakásépíté­si hitelrendszerek alakultak. A Fi­desz azt hangoztatja, hogy alanyi jo­gon járjon a családi pótlék. Kell-e igazságosabb rendszer annál, mint­hogy a családi pótlékot csak azok kapják, akik rászorultak? Orbán Viktor: Az MSZP-vel el­lentétben a Fidesz azt gondolja, hogy a családi pótlék nem segély, ezért alanyi jogon jár. Mielőtt eljöt­tem volna a vitára, elolvastam az MSZP 1993- 94-ben kiadott elkép­zeléseit. Örömmel láttam, hogy sok olyan kérdés szerepelt akkor az MSZP elképzelései között, amelyek most megtalálhatóak a Fidesz prog­ramjában. Ilyen volt például Horn Gyula aláírásával ellátott szöveg­ben, hogy alanyi jogon járjon és adómentes legyen a családi pótlék, ingyenes legyen az oktatás. Egy Széchenyi-idézet jut erről az eszem­be: „Amit egy nemzedék megálmo­dott, azt általában a következő szok­ta megvalósítani”. Örülök az elkép­zelések hasonlóságának, mert ez azt jelenti, hogy 1998- ban, noha ellentétes oldalon - kormány­ként és ellenzékként -, de sok közös pon­tot fogunk találni és megvalósítani. Ezek biztató jelek a jövőre nézve. Horn Gyula: Számomra az bizta­tó, hogy a Fidesz ta­nul az MSZP-től. Az ingyenes oktatásról annyit, hogy a tan­díjról szóló törvényt 1993-ban alkotta a parlament. Akkor mindkét párt egyet­értett a tandíjmentes­séggel. Az országot járva, és gondolom ezt a Fidesz politiku­sai is tapasztalják, az emberekben egyre nagyobb az igény a valódi társadalmi igazságosságra. Azonban az is egyértelmű, hogy nem lehet olyan döntést hozni, ami mindenkinek megfelel, nem talál el­lenzékre. Ezért fontosnak tartom, hogy az ilyen társadalmi problé­mákban konszenzus alakuljon majd ki a parlamentben. Vitavezető: Milyennek látják a visszalépések hatását a majdani szö­vetséges viszonyokban, és általában a választásokon? Horn Gyula: Ez egy bevált szo­kás, én azonban különösebben nem örülök ennek. Érzésem szerint nem fejezi ki a vá­­lasztópolgárok igazi akaratát. De valójában nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Orbán Vik­tor: Nem maga a visszalépés ténye az érdekes, hanem az, hogy mit tesz és gondol a vá­lasztópolgár. Sze­rencsére a polgá­rok világosan lát­ják az alternatívát, akárcsak ennél az asztalnál: Fidesz vagy MSZP? Ezért lényegtelen, vagy szinte lényegtelen jelen esetben a többi politikai erő. Horn Gyula: Valóban világosak az alternatívák, és az MSZP kizáró­lag az SZDSZ-szel kötött megálla­podást. Ezzel kimondta azt, hogy csakis a koalíciós partnerrel kíván a jövőben együttműködni. A Fidesz részére azonban visszaléptek a kis­gazdák... Orbán Viktor: Sajnos nem lép­tek vissza. Mi nem megállapodás ke­retében, de több helyen visszalép­tünk a kisgazdák javára, ők azonban nem viszonozták ezt a gesztust. Kö­vetni szeretnénk az MSZP 1994-es választási sikereit. Azonban nekünk most csak 135 mandátumot kell sze­rezni az MDF-fel és a Keresztényde­mokrata Szövetséggel ahhoz, hogy önálló, tisztán polgári kormányt tud­junk alakítani. Az egyik közbeszóló­nak igaza van, ez nagyon nehéz fel­adat. Három dologra van ehhez szük­ségünk. Az egyik, hogy akik az első fordulóban úgy döntöttek, hogy le akarják váltani a jelenlegi kormányt, és bizalmukkal a Fideszt tisztelték meg, azoknak a második fordulóban is el kell menniük szavazni, és ismét a Fideszre kell adniuk voksukat. A második: azok, akik a váltásra vok­soltak, de az első fordulóban nem a Fideszt támogatták, a második fordu­lóban minket segítsenek. A harmadik pedig, hogy akik nem jöttek el május 10-én, mert nem hittek abban, hogy ezt a kormányt le lehet váltani, azok most eljöjjenek és ránk szavazzanak. Vitavezető: Mi az elkövetkezen­dő kormány három legfontosabb feladata? Horn Gyula: Mindenekelőtt a biztonság megteremtése. A közbiz­tonságé, a létbiztonságé és a szociális biztonságé. A második: 2002-re az ország eljuthat a jólét küszöbéig. En­nek alapjait már megteremtettük, és ezt kell továbbépítenünk. A harma­dik: felzárkóztatás és csatlakozás. A XX. századi történelemben Magyar­­ország mindig csak veszített. Most elérkezett a pillanat, hogy a XXI. század küszöbén végre nyerhet az or­szág. Ameddig a rendszerváltás kez­detén a külföldi elemzők a reményte­len országok közé soroltak minket, mára Magyarország a reményre jo­gosító országok élén áll, és mint ilyen, az egyetlen Közép-Európában. Orbán Viktor: Mindenekelőtt egy jó kormányt kell alakítani. Ezek után meg kell teremteni a köz­­biztonságot és vissza kell szorítani a korrupciót. Az elsőhöz kizárólag el­tökéltség és akarat kell. Az országos méretű korrupcióval és a rossz pri­vatizációs döntésekkel 1200 milli­árd forint csúszott ki az ország zse­béből, ez félmillió forint mínuszt je­lent minden egyes családnál. Máso­dik legfontosabb dolog az 1999-es költségvetés elkészítése. A Fidesz mindenképpen be akarja vezetni a családi alapú adóztatást, a tb­­járulékok csökkentését. A harmadik pedig: el akarjuk érni, hogy szep­temberben a diákoknak már ne kell­jen tandíjat fizetniük, amely össze­sen kétmilliárd forintot ér el. Ha a kormány megvásárolta volna a mo­biltelefonok lehallgatására alkalmas készüléket, és nem közel két és fél milliárd forintért bérelné azt, erre a pénzre nem is lenne szükség. Horn Gyula: Örülök, hogy a Fi­desz partner a korrupció megfékezé­sében. Azt azonban tudni kell, hogy az európai országok között nem já­runk élen a korrupcióban, a közép­mezőnybe tartozik az ország. Ez azonban minket nem nyugtat meg. A nagyméretű privatizáció befejezése segít a korrupció megfékezésében, és abban, hogy az emberek ne sejtse­nek minden szerződés mögött meg­vesztegetést. Emellett megalkottuk a közbeszerzési törvényt, amit termé­szetesen módosítani kell. De hát a gazdasági törvények a gyakorlatban mutatják be, mennyit érnek, és hogy minél jobbak legyenek, két-három éven belül módosítani kell azokat. Megalkottuk a parlamenti képvise­lőkre vonatkozó összeférhetetlensé­gi törvényt, és ezt a folyamatot nem szabad abbahagyni, folytatni kell az önkormányzati képviselőkkel is. Az­zal is egyetértek, hogy az 1999-es költségvetés megalkotása nagy fel­adat, hiszen azt már októberben be kell nyújtania a kormánynak. És a külföld ezen fogja lemérni, hogy van-e lényegi változás Magyaror­szág gazdaságpolitikájában. A tan­díjjal kapcsolatban nem szabad elfe­lejteni azt, hogy a diákok befizetése csak töredéke a taníttatás valódi költ­ségeinek. A diákoknak segítenek a különböző támogatási rendszerek és például az Esély Alapítvány, amely a rászorulókat támogatja. Orbán Viktor: A kormányok vannak olyan pozícióban, hogy ténylegesen cselekedni tudjanak, te­gyenek valamit, és ne csak beszélje­nek. A Fidesz programjában kiemelt helyen szerepel a szabadság eszmé­nye. De a rendszerváltás óta a sza­badság nem szülte meg a maga rendjét, és ezért ezt meg kell terem­teni. Tudom, hogy súlyosan fognak koppanni a most következő szavak, de a következő kormánynak a rend kormányának kell lennie. A tandíjról a Fidesz azt gondolja, hogy felesle­ges, és sok családnak nehéz teher. Ennek eltörlése számomra is az egyik legfontosabb dolog. Ezzel a lépéssel azt üzenjük a családoknak, hogy a kormány velük van, mert tudjuk, a tehetség és a vagyon nem arányosan oszlik meg. Egy felelős kormánynak ezt kell kompenzálnia. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azt gondolja, hogy most Magyarorszá­gon semmit nem szabad úgy folytat­ni, ahogy jelenleg folyik. Andrási-Patay-Trencséni - Orbán-Horn vita a Közgazdaság-tudományi Egyetemen ' Q, ÍrJc *f~ Több nemzedék álmát valósíthatja meg a Fideszt --------------------------------------------------------------------­ " Orbán Viktor személyes védelmet kapott A Köztársasági Őrezred tegnaptól korlátozott, ideiglenes védelmet biztosít Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének, ugyanis olyan jelzések érkeztek, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy közvetlenül az Orbán-Horn vita előtt esetleg provokáció érheti a résztvevőket,­­ kö­­zöi te lanunkkal Vorphos Pál Iom­lin alezredes. Az őrezred szóvivője elmondta még: több telefonhívás érkezett azzal kapcsolatban, hogy rendzavarás várható a vita ideje alatt. Az informá­ciók ellenőrzését a rendőrség bűnügyi szolgálata végzi. Arról, hogy a fenyegetések hová érkeztek, a szóvivő nem kívánt tájékozatást adni. Horn Gyula védelmét a Köztársasági Őrezred az ide vonatkozó kor­mányrendelet szerint látja el, míg a Fidesz elnökének biztosítása mos­tantól kiterjed a személyére, a munkahelyére és a lakókörnyezetére. Az őrezred munkatársai egyébként a vitafórum helyszínén olyan óvintézke­déseket vezettek be, amelyek garantálták a program zavartalan lebo­nyolítását. Verebes Pál szóvivő tájékozatása szerint Orbán Viktor ugyanolyan védelemben részesül, mint korábban Torgyán József, aki el­len robbantásos merényletet követtek el budapesti lakásánál. a. k. Az egyetem oktatói hétfőn dolgozták ki, majd az érintet­tekkel egyeztették azokat a kérdéseket, amelyek alapján a pártelnökök kifejtik vélemé­nyüket. Először a választások első fordulójának tanulságait elemezték a politikusok, kitér­ve szövetségesi kapcsolataikra is. Ezután a következő négy­éves ciklus legfontosabb fel­adataival kapcsolatos elképze­léseiket ismertették, különös tekintettel a gazdaság és euroatlanti integráció kérdése­ire. A vita utolsó részében pártja jövőjét elemezte Horn Gyula és Orbán Viktor. A múlt... ...és a jövő Fotók: Tatum Attila

Next