Napi Magyarország, 1998. május (2. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-21 / 118. szám
Osbótévra . 1998.május 21.,csütörtök * ^ ^ 'kammmmammmmmJLLmm Vitavezető: Mi a véleményük a kampány jellegéről, stílusáról, elégedettek-e saját kampányukkal? Horn Gyula: A mi kampányunk visszafogott volt, viszont annál többet jártunk az emberek közé. Rengeteg fórumot tartottunk, amelyek során elmondtuk, hogy mit miért tettünk, és mit akarunk csinálni. Tehát közvetlen kapcsolatban voltunk az emberekkel. Én azt hiszem, hogy sokan megértették, mekkora a tét a májusi választásokon, de ugyanakkor mindnyájunknak el kell gondolkodni azon, hogy az első forduló alkalmával miért volt ilyen alacsony a részvétel. Meggyőződésem szerint minden politikusnak oka van az önbírálatra. Többet kellett volna tennünk azért, hogy az emberek érdeklődését jobban felkeltsük. Ami a stílust illeti, elmondhatom, a legutóbbi hetekben önök többször megfogalmazták, hogy megnyerték a választások első fordulóját. Nos, én utoljára vasárnap voltam egy fórumon, ahol azt kérték, mondjam meg Orbán Viktornak, hogy jó lenne, ha számolni tudna. Ugyanis a választás eredményei mást mutatnak, hiszen a Magyar Szocialista Párt érte el a legnagyobb arányt. Orbán Viktor: A Fidesznek azt kellett bebizonyítania, hogy nem igaz az a kijelentés, amely szerint Magyarországon nincs más alternatíva, csak az, ami éppen van, amiben éppen élünk. Arra kellett egy programot készítenünk, hogy meggyőzzük a választópolgárokat, lehet segíteni azokon a bajokon, amelyektől mindnyájan szenvedünk, hiszen a kormánykoalíció hosszú időn keresztül azt próbálta elhitetni mindenkivel, a legmagasabb közjogi méltóságok segítségét is igénybe véve, hogy nincs más alternatíva. Nekünk tehát az volt a dolgunk, hogy bemutassuk a programot, amely az alternatíváról, a polgári Magyarországról szól. Érdekképviseleti szervezetekkel, civil szervezetekkel, szakszervezetekkel, polgárok ezreivel vitattuk meg, beépítettük az elgondolásaikat, és így jött létre a Szabadság és jólét címet viselő program, amit mi a polgári jövő programjának nevezünk. Ez a program alkalmas arra, hogy megragadjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket 94 és 98 között nem sikerült megragadnunk. A választások a mi olvasatunkban május 10-én arról szóltak, hogy a polgárok kimondták: van más alternatíva. A Fidesz 1994-es szavazóinak számát megháromszorozta. A kormány eredményeit ecsetelő miniszterelnök által elmondottakra válaszolva Orbán Viktor utalt rá: Fontosabb a külföld véleményénél a magyar állampolgárok véleménye. Bevallom, én nem szívesen élek egy olyan országban, ahol ami történik, az csak a külföldieknek tetszik. Akik meg itthon vannak magyarok, azok pedig elégedetlenek vele. De olyan variációt is el tudok képzelni, és erről szól a programunk, hogy a Magyarországon élő magyar polgárok is elégedettek azzal, ami történik, és a külföld elismerését is kivívjuk. Szerintünk ez lehetséges. Vitavezető: Mi a véleményük az alacsony választási részvételről, különös tekintettel a regionális különbségekre? Orbán Viktor: Fájdalmas része ez a május 10-i választásoknak. Nagyon sok találgatás látott napvilágot arról, hogy miért mentek el kevesen. Nekem is csak egy megoldásom van azok számára, akik ez iránt érdeklődnek. Szerintem sokan elhitték azt, amit miniszterelnök úr mondott, azt, hogy nincs alternatíva. Ha nincs alternatíva, akkor mi az értelme a választásoknak? Sokan gondolták úgy, hogy ha nem lehet változtatni az ország sorsán, akkor jobb, ha otthon maradnak. Nem mondom, hogy ez az egyetlen lehetséges megfejtése ennek a jelenségnek, csak azt mondom, hogy ez az egyik lehetséges változat. Miután én azt hiszem, hogy ez volt az egyik döntő ok, ezért a két forduló között mi azt próbáltuk elérni, hogy elmondjuk a polgároknak azt, akik otthon maradtak május 10- én, azok most látván, hogy az ő részvételüknek lehet értelme, jöjjenek el a második fordulóra. Horn Gyula: Az okok között minden bizonnyal megjelent egy prózai is, a jó időjárás. Van azonban egy, amelyben teljesen egyetértek Orbán Viktorral: sokan biztosra vették a Magyar Szocialista Párt győzelmét, s tényleg így van, hiszen anynyira hiteles a politikánk, annyira bizonyított az elmúlt négy esztendő során, hogy sokan úgy gondolták, úgyis megnyerik, minek elmenni szavazni. Nem tudom azonban, hogy sikerült-e elmondanunk, hogy az ország kikerült az adósságcsapdából, amelybe 25 évvel ezelőtt kerültünk. Nem magyaráztuk meg például azt, hogy az egy főre jutó adósság 1994-ben 1800 dollár volt, most 800 dollár. Hogy minden egyes export dollárból korábban 42 centet kellett kamatokra kifizetni, 98-ban 17 centet. Orbán Viktor: Ön ahogy beszélt, csak röpködtek itt a számok, a külkereskedelmi mérlegmutatók. Sokan érezhetik úgy, mint a beteg, aki fölött az orvosok beszélgetnek, és az a benyomása alakul ki, hogy azért beszélgetnek olyan nyelven, amit nem ért, hogy ne is értse, milyen válságos az állapota. A következő években szerencsés lenne, ha az elvont közgazdasági kategóriák helyett olyan fogalmakat vezetnénk be, amelyeket a közember is ért. Itt van például az Ön által említett adósság. Komoly eredménynek tartom, hogy hazánk külső adósságállománya csökkent. Két kis kérdés azonban felmerül, és nem azért, hogy megkérdőjelezzük az eredményt, hanem hogy okuljunk belőle a jövőre nézve. Meg kell említenem, hogy a külső adósság egy jó része átalakult belső adóssággá. Ebben az esztendőben a költségvetési törvény több mint 800 milliárd forintot tartalmaz arra, amit a belső államadósság kamatterheként ki kell fizetni. Ennek tekintélyes része abból állt elő, hogy átalakítottuk a külső adósságot belső adóssággá. A magyar energiaszektor eladásából befolyt bevétel tekintélyes részét az adósság törlesztésére fordítottuk, de azokban a szerződésekben, amelyekkel az erőműveket külföldi tulajdonba adták, a kormány garantálta a nyolcszázalékos, dolláralapú, tőkearányos nyereséget. Ha most kiszámolnánk, hogy ez mennyibe kerül, akkor azt találnánk, hogy az az összeg, amit nyereségként ki kell fizetni, az majdnem kétszer nagyobb, mint az a kamatteher, amit adósságtörlesztésből fizettünk volna. A különbség az, hogy most nem a kormány fizeti, hanem a magyar családok. Horn Gyula: Sajnálom, hogy a Fidesz a számokkal ennyire könynyelműen bánik. 1995 és 1997 között több mint 1000 milliárd forint volt az állam privatizációs bevétele. Ennek több mint felét, több mint 500 milliárd forintot az adósságállomány csökkentésére fordítottunk, és többek között ebből származik az a több mint 60 milliárdos megtakarítás 1997-ben, amit a költségvetés fel tudott használni. A belső államadósság nem növekedett, hanem csökkent. A Fidesz azt követeli gazdasági programjában, hogy a Magyar Villamosműveket, a Paksi Atomerőművet vegyük nemzeti tulajdonba. Mind a kettő tartós állami tulajdonban van. Az új energiaszektorbeli tulajdonosokkal a megállapodás arról szólt, hogy nem öt, hanem nyolcszázalékos eszközarányos nyereséget kell biztosítanunk. Erre nem másért volt szükség, hanem azért, mert Magyarországon a hőerőművek, a szolgáltatói berendezések több tíz évesek, teljes felújításra szorulnak, és ahhoz, hogy ez megtörténjék, a vállalatoknak nyereségre van szükségük. Orbán Viktor: Csupán három megjegyzést szeretnék tenni. Az elsőt a belső államadósság növekedésének vagy csökkenésének kérdéséhez. A napokban került kiadásra a KSH legutóbbi jelentése, amely azt állítja, hogy az államháztartás hiánya növekvő, az egyenlegromlás fő oka pedig az adósságszolgálat nettó terheinek növekedése. Ha pedig szóba hozta az erőművek kérdését, a mátrai erőművel kapcsolatban el kell mondani, hogy olyan szerződésekkel adták el, amelyekbe nemcsak hogy a polgároknak nincs betekintése, de azok képviselőinek sem nyilvánosak. Nem lehetséges, hogy az életünket oly alapvetően meghatározó dokumentumok, mint a magyar energiaszektor elidegenítésének körülményei, az abból fakadó korlátok és következmények azok titokban legyenek. Ez egy méltatlan helyzet. Ezeket a szerződéseket tehát először is nyilvánosságra kell hozni. A nyolcszázalékos eszközarányos nyereséget pedig szerintem újra kell tárgyalni. Ha már a mátrai erőművet említettük, szeretném az Ön figyelmébe ajánlani, hogy azt az 1991-es árfolyam 77,7 százalékáért adták el 1995-ben! De a tiszai erőmű esetében sem jártunk különbül. Az 1991- es vagyonbecslés alapján 1996-os adásvételnél a vagyonbecslés részvényárfolyamának 60 százalékáért került új tulajdonoshoz. Ezek olyan szerződések, amelyeket jó lenne teljes egészében ismerni, és bárki is kerül hatalomra ebben az országban, ezt még egyszer nem követheti el a polgárokkal. Nem az az érdekes már, hogy mit hibáztunk a múltban, hanem az, hogy mit viszünk magunkkal a jövőbe tanulságképpen ezekből az esetekből. Vitavezető: Milyen országban szeretnének élni 2002-ben, menynyivel lesz kevesebb szegény ember, mennyi lesz az infláció? Horn Gyula: Az első állítása a Fidesz programjának az, hogy radikálisan fogja csökkenti a közterheket, az szja-t, a tb-t. És mondja azt, hogy ennek nyomán rögtön megindulnak azok a pénztárak felé, akik eddig nem fizettek adót vagy járulékot. Orbán Viktor: Ami a tb-járulék csökkentését illeti, ez valóban az egyik legsúlyosabb és legígéretesebb pontja a Szabadság és jólét címet viselő dokumentumnak. Eszerint a mi gazdaságpolitikánk arra tesz majd kísérletet, hogy négy esztendő alatt a tb-járuléknak a mértékét 50 százalékkal csökkentse. Miért fontos ez? Magyarországon ma 430 ezer embert tartanak nyilván munkanélküliként, egymillió embernek nincs munkája. Ezért a következő kormánynak az a legfontosabb feladata, hogy megpróbáljon munkát adni az embereknek. Az Ön által is idézett nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek tömegének munkát adni a kis- és középvállalkozók tudnak. Horn Gyula: Az önök számítása sántít valahol. Nem igaz az, amit a munkanélküliségről mondott. Valóban, 1993-ban 750 ezer volt a munkanélküliek száma, ma 460 ezer körül van. 1998 első négy hónapjában 70 ezer új munkahely jött létre. Amit az önök programja tartalmaz, az nem más, mint a mesterséges növekedés előidézése és egy gerjesztett infláció. Orbán Viktor: Utoljára teszem, mert restellem: Ön a KSH-ra hivatkozik, amikor arról beszélt, hogy a kis- és középvállalkozók forgalma és bevétele növekedett. A termelés egyötödét adó középméretű cégek 51 és 300 közötti alkalmazottai kilenc százalékkal bővítették termelésüket. Al1 és 50 fő között foglalkoztató gazdálkodók teljesítménye viszont nyolc százalékkal csökkent. Horn Gyula: Mielőtt mindenki nagyon megörülne, kérem vegye figyelembe, hogy ez egy 1997-es kiadvány, és most 1998-at írunk. Orbán Viktor: Azt most szeretném felolvasni. A KSH 98/1-es kiadványában szereplő adatok szerint a 300 fős és annál nagyobb létszámmal dolgoztató cégek termelése 10,6 százalékkal, a kisebbeké 50 főig 11,6 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit, a kisméretű vállalkozásoké pedig tovább csökkent. Horn Gyula: Azt azért hadd mondjam el, hogy az elmúlt négy év Magyarországon arról szólt, hogy az előző évtizedekben soha nem tudtunk a mostanihoz fogható eredményeket produkálni. Azonban azt látni kell, hogy amikor a kormányzat a stabilizációs intézkedéseket hozta, amelyek az ország felemelkedését szolgálták, egyetlen ellenzéki párt sem állt mellettünk. A társadalmi megbékélésben és a politikai nyugalom megőrzésében a munkavállalók és munkáltatók, a szakszervezetek segítették a koalíciót. Ők voltak azok, akik segítettek abban, hogy ezt a nagyon fájdalmas műtétet végre tudjuk hajtani. Ezért nagyon fontos, hogy tudni kell minden politikai erőnek, kiket akar megcélozni, kikre épül a programja. Orbán Viktor: A Fidesz nemcsak a szociálpolitikában, hanem a gazdaságpolitikában is polgárjogot akar adni a családnak. Úgy gondoljuk, hogy nem elég a család egyik vagy másik tagját támogatni. A nyugdíjasok támogatása és segítése kiemelt cél, hiszen az elmúlt négy évben a nyugdíjak reálértéke csökkent. Ezért üdvözöljük, hogy a következő kormány az infláció szintjére fogja emelni a nyugdíjakat. Ez a Fidesz programjában minimális célként van megjelölve. Azt azonban fontos látnunk, egy nem egységes családpolitika azt eredményezi, hogy az emelt nyugdíjakból az idősek gyermekeiket, unokáikat fogják támogatni. A gazdaságpolitikában meg kell jelennie annak, hogy a fiatalokat és az időseket álvitákkal nem fordíthatjuk egymás ellen. Generációs összefogásra van szükség. Horn Gyula: A két párt között abban nincs különbség, hogy egyformán fontosnak tartja a család problémáját és ennek kezelését. A különbség a megközelítésben és a kezelésben van. Látni kell azt, hogy 1997 óta nő a nyugdíjak reálértéke. Tudjuk, hogy a nyugdíjasok hozták a legnagyobb áldozatot a stabilitásért. Ezért a kormány sok olyan intézkedést hozott, amivel megkönynyítheti életüket. A családpolitikához kapcsolódik és a Fidesz programjában is kiemelt helyen szerepel az oktatás kérdése. Nem szabad elfelejteni, hogy 1994-hez képest megduplázódott a felsőoktatásban részt vevők száma, sokkal több fajta támogatási rendszerben részesülhetnek a diákok. Emellett új lakásépítési hitelrendszerek alakultak. A Fidesz azt hangoztatja, hogy alanyi jogon járjon a családi pótlék. Kell-e igazságosabb rendszer annál, minthogy a családi pótlékot csak azok kapják, akik rászorultak? Orbán Viktor: Az MSZP-vel ellentétben a Fidesz azt gondolja, hogy a családi pótlék nem segély, ezért alanyi jogon jár. Mielőtt eljöttem volna a vitára, elolvastam az MSZP 1993- 94-ben kiadott elképzeléseit. Örömmel láttam, hogy sok olyan kérdés szerepelt akkor az MSZP elképzelései között, amelyek most megtalálhatóak a Fidesz programjában. Ilyen volt például Horn Gyula aláírásával ellátott szövegben, hogy alanyi jogon járjon és adómentes legyen a családi pótlék, ingyenes legyen az oktatás. Egy Széchenyi-idézet jut erről az eszembe: „Amit egy nemzedék megálmodott, azt általában a következő szokta megvalósítani”. Örülök az elképzelések hasonlóságának, mert ez azt jelenti, hogy 1998- ban, noha ellentétes oldalon - kormányként és ellenzékként -, de sok közös pontot fogunk találni és megvalósítani. Ezek biztató jelek a jövőre nézve. Horn Gyula: Számomra az biztató, hogy a Fidesz tanul az MSZP-től. Az ingyenes oktatásról annyit, hogy a tandíjról szóló törvényt 1993-ban alkotta a parlament. Akkor mindkét párt egyetértett a tandíjmentességgel. Az országot járva, és gondolom ezt a Fidesz politikusai is tapasztalják, az emberekben egyre nagyobb az igény a valódi társadalmi igazságosságra. Azonban az is egyértelmű, hogy nem lehet olyan döntést hozni, ami mindenkinek megfelel, nem talál ellenzékre. Ezért fontosnak tartom, hogy az ilyen társadalmi problémákban konszenzus alakuljon majd ki a parlamentben. Vitavezető: Milyennek látják a visszalépések hatását a majdani szövetséges viszonyokban, és általában a választásokon? Horn Gyula: Ez egy bevált szokás, én azonban különösebben nem örülök ennek. Érzésem szerint nem fejezi ki a választópolgárok igazi akaratát. De valójában nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Orbán Viktor: Nem maga a visszalépés ténye az érdekes, hanem az, hogy mit tesz és gondol a választópolgár. Szerencsére a polgárok világosan látják az alternatívát, akárcsak ennél az asztalnál: Fidesz vagy MSZP? Ezért lényegtelen, vagy szinte lényegtelen jelen esetben a többi politikai erő. Horn Gyula: Valóban világosak az alternatívák, és az MSZP kizárólag az SZDSZ-szel kötött megállapodást. Ezzel kimondta azt, hogy csakis a koalíciós partnerrel kíván a jövőben együttműködni. A Fidesz részére azonban visszaléptek a kisgazdák... Orbán Viktor: Sajnos nem léptek vissza. Mi nem megállapodás keretében, de több helyen visszaléptünk a kisgazdák javára, ők azonban nem viszonozták ezt a gesztust. Követni szeretnénk az MSZP 1994-es választási sikereit. Azonban nekünk most csak 135 mandátumot kell szerezni az MDF-fel és a Kereszténydemokrata Szövetséggel ahhoz, hogy önálló, tisztán polgári kormányt tudjunk alakítani. Az egyik közbeszólónak igaza van, ez nagyon nehéz feladat. Három dologra van ehhez szükségünk. Az egyik, hogy akik az első fordulóban úgy döntöttek, hogy le akarják váltani a jelenlegi kormányt, és bizalmukkal a Fideszt tisztelték meg, azoknak a második fordulóban is el kell menniük szavazni, és ismét a Fideszre kell adniuk voksukat. A második: azok, akik a váltásra voksoltak, de az első fordulóban nem a Fideszt támogatták, a második fordulóban minket segítsenek. A harmadik pedig, hogy akik nem jöttek el május 10-én, mert nem hittek abban, hogy ezt a kormányt le lehet váltani, azok most eljöjjenek és ránk szavazzanak. Vitavezető: Mi az elkövetkezendő kormány három legfontosabb feladata? Horn Gyula: Mindenekelőtt a biztonság megteremtése. A közbiztonságé, a létbiztonságé és a szociális biztonságé. A második: 2002-re az ország eljuthat a jólét küszöbéig. Ennek alapjait már megteremtettük, és ezt kell továbbépítenünk. A harmadik: felzárkóztatás és csatlakozás. A XX. századi történelemben Magyarország mindig csak veszített. Most elérkezett a pillanat, hogy a XXI. század küszöbén végre nyerhet az ország. Ameddig a rendszerváltás kezdetén a külföldi elemzők a reménytelen országok közé soroltak minket, mára Magyarország a reményre jogosító országok élén áll, és mint ilyen, az egyetlen Közép-Európában. Orbán Viktor: Mindenekelőtt egy jó kormányt kell alakítani. Ezek után meg kell teremteni a közbiztonságot és vissza kell szorítani a korrupciót. Az elsőhöz kizárólag eltökéltség és akarat kell. Az országos méretű korrupcióval és a rossz privatizációs döntésekkel 1200 milliárd forint csúszott ki az ország zsebéből, ez félmillió forint mínuszt jelent minden egyes családnál. Második legfontosabb dolog az 1999-es költségvetés elkészítése. A Fidesz mindenképpen be akarja vezetni a családi alapú adóztatást, a tbjárulékok csökkentését. A harmadik pedig: el akarjuk érni, hogy szeptemberben a diákoknak már ne kelljen tandíjat fizetniük, amely összesen kétmilliárd forintot ér el. Ha a kormány megvásárolta volna a mobiltelefonok lehallgatására alkalmas készüléket, és nem közel két és fél milliárd forintért bérelné azt, erre a pénzre nem is lenne szükség. Horn Gyula: Örülök, hogy a Fidesz partner a korrupció megfékezésében. Azt azonban tudni kell, hogy az európai országok között nem járunk élen a korrupcióban, a középmezőnybe tartozik az ország. Ez azonban minket nem nyugtat meg. A nagyméretű privatizáció befejezése segít a korrupció megfékezésében, és abban, hogy az emberek ne sejtsenek minden szerződés mögött megvesztegetést. Emellett megalkottuk a közbeszerzési törvényt, amit természetesen módosítani kell. De hát a gazdasági törvények a gyakorlatban mutatják be, mennyit érnek, és hogy minél jobbak legyenek, két-három éven belül módosítani kell azokat. Megalkottuk a parlamenti képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi törvényt, és ezt a folyamatot nem szabad abbahagyni, folytatni kell az önkormányzati képviselőkkel is. Azzal is egyetértek, hogy az 1999-es költségvetés megalkotása nagy feladat, hiszen azt már októberben be kell nyújtania a kormánynak. És a külföld ezen fogja lemérni, hogy van-e lényegi változás Magyarország gazdaságpolitikájában. A tandíjjal kapcsolatban nem szabad elfelejteni azt, hogy a diákok befizetése csak töredéke a taníttatás valódi költségeinek. A diákoknak segítenek a különböző támogatási rendszerek és például az Esély Alapítvány, amely a rászorulókat támogatja. Orbán Viktor: A kormányok vannak olyan pozícióban, hogy ténylegesen cselekedni tudjanak, tegyenek valamit, és ne csak beszéljenek. A Fidesz programjában kiemelt helyen szerepel a szabadság eszménye. De a rendszerváltás óta a szabadság nem szülte meg a maga rendjét, és ezért ezt meg kell teremteni. Tudom, hogy súlyosan fognak koppanni a most következő szavak, de a következő kormánynak a rend kormányának kell lennie. A tandíjról a Fidesz azt gondolja, hogy felesleges, és sok családnak nehéz teher. Ennek eltörlése számomra is az egyik legfontosabb dolog. Ezzel a lépéssel azt üzenjük a családoknak, hogy a kormány velük van, mert tudjuk, a tehetség és a vagyon nem arányosan oszlik meg. Egy felelős kormánynak ezt kell kompenzálnia. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azt gondolja, hogy most Magyarországon semmit nem szabad úgy folytatni, ahogy jelenleg folyik. Andrási-Patay-Trencséni - Orbán-Horn vita a Közgazdaság-tudományi Egyetemen ' Q, ÍrJc *f~ Több nemzedék álmát valósíthatja meg a Fideszt -------------------------------------------------------------------- " Orbán Viktor személyes védelmet kapott A Köztársasági Őrezred tegnaptól korlátozott, ideiglenes védelmet biztosít Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének, ugyanis olyan jelzések érkeztek, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy közvetlenül az Orbán-Horn vita előtt esetleg provokáció érheti a résztvevőket, közöi te lanunkkal Vorphos Pál Iomlin alezredes. Az őrezred szóvivője elmondta még: több telefonhívás érkezett azzal kapcsolatban, hogy rendzavarás várható a vita ideje alatt. Az információk ellenőrzését a rendőrség bűnügyi szolgálata végzi. Arról, hogy a fenyegetések hová érkeztek, a szóvivő nem kívánt tájékozatást adni. Horn Gyula védelmét a Köztársasági Őrezred az ide vonatkozó kormányrendelet szerint látja el, míg a Fidesz elnökének biztosítása mostantól kiterjed a személyére, a munkahelyére és a lakókörnyezetére. Az őrezred munkatársai egyébként a vitafórum helyszínén olyan óvintézkedéseket vezettek be, amelyek garantálták a program zavartalan lebonyolítását. Verebes Pál szóvivő tájékozatása szerint Orbán Viktor ugyanolyan védelemben részesül, mint korábban Torgyán József, aki ellen robbantásos merényletet követtek el budapesti lakásánál. a. k. Az egyetem oktatói hétfőn dolgozták ki, majd az érintettekkel egyeztették azokat a kérdéseket, amelyek alapján a pártelnökök kifejtik véleményüket. Először a választások első fordulójának tanulságait elemezték a politikusok, kitérve szövetségesi kapcsolataikra is. Ezután a következő négyéves ciklus legfontosabb feladataival kapcsolatos elképzeléseiket ismertették, különös tekintettel a gazdaság és euroatlanti integráció kérdéseire. A vita utolsó részében pártja jövőjét elemezte Horn Gyula és Orbán Viktor. A múlt... ...és a jövő Fotók: Tatum Attila