Napi Magyarország, 1998. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-01 / 152. szám
1998. július 1., szerda* A parlament tegnapi munkanapja Napirenden a családi pótlék és a tandíjmentesség • Folytatás az 1. oldalról A parlament tegnapi plenáris ülésén éles hangvételű vita bontakozott ki a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Vitányi Iván, a Magyar Szocialista Párt képviselője azt kifogásolta, hogy a kultúrának csak szűkebb területe foglalható a nemzeti kulturális örökségbe, tehát ez az elnevezés helytelen. Hozzátette: a kultúra összetett jelenség, amely a tárgyi világtól a művészeteken keresztül a viselkedésig számtalan területet felölel. Nem kövület, amelyet pusztán ápolandó, megőrzendő örökségként kell figyelembe venni. Sasvári Szilárd fideszes képviselő elmondta, hogy a kormánykoalíció stratégiai kérdésként tartja számon a jelen és a múlt kulturális értékeit. Angol példára hivatkozva érvelt, szerinte ez az elnevezés helytálló, és a kultúra minden területét lefedi. Lendvay Ildikó (MSZP) szerint a minisztériumok elnevezésekor a magyar nyelv hagyományait is tiszteletben kell tartani. Pető Iván (SZDSZ) felszólalásában közölte, hogy a szabad demokraták tartózkodnak ugyan, de helytelen az angol példára hivatkozni, mivel a mostani brit kormányzat éppen azzal a kifogással változtatta meg a minisztérium nevét, mert túlságosan múltba fordult. Várhegyi Attila (Fidesz) arról szólt, hogy az új kormány szerint a nemzeti kultúra védelmének és továbbfejlesztésének fontossága miniszteri szintű irányítást igényel, szemben az előző kabinet gyakorlatával, amelyben ezt a területet csupán egy főosztály irányította. Ellenzéki oldalról számos bírálat érte a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elnevezését is. Baráth Etele MSZP-s képviselő úgy érvelt, hogy a vidékfejlesztés csak egy alkategóriája a területfejlesztésnek; ezzel kapcsolatban egy hasonlattal élt: amennyiben megalakítanák az „alma-minisztériumot”, akkor a körtetermesztők nem tudnák, hová forduljanak problémáikkal. Glattfelder Béla (Fidesz) ezzel szemben érthetetlennek találta a kifogásokat, ugyanis egész Európában az a tendencia, hogy a mezőgazdaság szorosan összekapcsolódik a vidékfejlesztéssel. A képviselő szerint Baráth Etele egyébként is idő előtti vitába bocsátkozott, mivel ezen az ülésnapon csak a minisztériumok felsorolásáról tárgyalnak, nem a hatáskörökről. Torgyán József, a tárca kijelölt minisztere hangoztatta: „Bajorországban is elfogadták a kisgazda-konstrukciót”, tehát nem lehet kérdéses az elnevezés helyessége, amely megfelel az európai gyakorlatnak. A környezetvédelmi tárcával kapcsolatban Hegyi Gyula szocialista honatya emlékeztetett arra, hogy a környezetvédők tüntettek, mert a Fidesz átengedte a minisztériumot a kisgazdáknak. Torgyán József erre azt válaszolta: az MSZP egy apparatcsikot nevezett ki a tárca élére, míg a kisgazdák jelöltje nemzetközileg elismert környezetvédelmi szakember. Általános vita kezdődött a családi támogatásokról szóló határozati javaslattal kapcsolatban. Frajna Imre (Fidesz) beterjesztő hangsúlyozta: a javaslat azokat a sérelmeket kívánja orvosolni, amelyeket a Bokros-csomag okozott. Szemben az ellenzéki képviselők által hangoztatott kifogásokkal, a kormány nem a gazdag családoknak kíván kedvezni. Selmeczi Gabriella (Fidesz) arra a nyilvánvaló nézetkülönbségre világított rá, hogy az előző kormány a pénzügyi megszorításokat fontosabbnak ítélte, mint a családok támogatását. Az MSZP—SZDSZ- koalíció akkori érvei - amelyek szerint az általuk kialakított rendszer igazságosabb és hatékonyabb lesz - nem valósultak meg. A polgári kormány álláspontja szerint a családi támogatások nem szociális segélyek, mivel a gyermekvállalás és -nevelés olyan társadalmilag hasznos tevékenység, amelyet segíteni kell. Ezért kívánják bevezetni az alanyi jogú családi pótlékot és a gyest, valamint a gyermekek után járó adókedvezményt. Nagy Sándor, az MSZP szónoka hiányosnak nevezte a tervezetet, mivel bizonyos helyzetekben nem ad választ a családi pótlék jogosultságának. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyermeket nem az anya, hanem az apa vagy a nagyszülők nevelik. A határozati javaslat ebben az esetben nem nevezi meg a pótlékra jogosult személyt. A szocialista honatya úgy vélte, a kormánypárti frakciók megkerülik az érdemi egyeztetést, mielőtt beterjesztik javaslataikat. Az MSZP-hez hasonlóan az SZDSZ sem támogatja a javaslatot, mert az nem a szegényeket, hanem a tehetőseket jutalmazza. Béki Gabriella szerint a jövedelem alapján, az adórendszeren keresztül kellene differenciálni a juttatásokat. Balczó Zoltán (MIÉP) hiányolta ugyan a határozattervezetből a főfoglalkozású anyaság intézményét, de képviselői csoportja ettől függetlenül támogatja a javaslatot. A felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban Mátrai Márta (Fidesz) elmondta a Fidesz programjában szereplő tandíjmentesség az első diploma megszerzéséig szól, s a hallgatók egyszer vehetnek igénybe évhalasztást. Az egyszakos pedagógusok továbbképzését azzal kívánják elősegíteni, hogy számukra tandíjmentes lesz a második szak elvégzése is. K.F.-Will-A.K Folytatás az 1. oldalról Torgyán József kiemelte, hogy fontos szerepet szán a vidékfejlesztésnek is. Ebben olyan kiváló munkatársak segítik majd, mint Szabadi Béla politikai államtitkár és Tamás Károly,közigazgatási államtitkár. Örömének adott hangott annak kapcsán, hogy a PFLARE- pénzek elosztása, és a honvédelmi tárca irányítása ugyancsak kisgazda politikusra vár. Ez ugyanis még nagyobb teret kínál a vidék felemelkedésének. A HM például az egyik legnagyobb élelmiszermegrendelő, tehát a szoros kapcsolat okvetlenül hasznos lehet a gazdáknak. A leendő miniszter kitért arra is, hogy elkötelezett híve az EU-csatlakozásnak. A mezőgazdasági bizottság Torgyán József miniszteri kinevezését 16 igen, 3 nem és 6 tartózkodással jóváhagyta, majd a Területfejlesztési Bizottság várta a miniszterjelöltet. Itt a vidék felzárkóztatásával kapcsolatos terveiről faggatták. A kisgazdák elnöke először a parlamenti tanácskozás közben is elhangzott ellenzéki felvetésre reagált. Torgyán szerint ezek a kérdések „természetes módon kapcsolódnak egymáshoz”. Nem véletlen, hogy még a korábbi Földművelésügyi Minisztériumban is önálló főosztály foglalkozott ezzel a területtel - mondta. Az új tárca vezetője egyébként az aránytalan területfejlesztés híve. Vagyis a hátrányos helyzetű térségeket jobban kívánja támogatni, mint a fejlettebbeket. Például úgy, hogy a mezőgazdasági munkalehetőségen kívül feléleszti az utóbbi időben haldokló ipari jellegű vállalkozásokat. Torgyán szerint tűrhetetlen, hogy az elmúlt évek során több konzervgyár is bezárta kapuit. Megsegítésükre jelentős állami támogatást helyezett kilátásba. Elmondta, hogy nemcsak a Területfejlesztési Tanáccsal, de az összes érintett önkormányzattal szoros munkakapcsolatot alakít ki. Véleménye szerint a határ menti városok Trianon óta nehéz helyzetben vannak. Akkor ugyanis elszakadtak a korábbi természetes, regionális környezetüktől. Ezt a helyzetet csak a határok euroatlanti normákhoz igazított légiesítéssel lehet orvosolni. Beszámolóját a bizottság ellenszavazat nélkül fogadta el. Pénz, pénz, pénz Az Országgyűlés Önkormányzati és Rendészeti Bizottsága Pintér Sándor kijelölt belügyminiszternek a tárca irányítására vonatkozó elképzeléseit 18 igen szavazattal, 7 tartózkodással, ellenszavazat nélkül elfogadta. Az Emberi Jogi Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság, amely szintén meghallgatta a kijelölt minisztert, 15 igen és 4 tartózkodással, ellenszavazat nélkül ugyancsak elfogadta Pintér Sándor jelölését a belügyminiszteri posztra. - A belügyi tárca teendői nagyrészt meghatározottak 1998-ra - kezdte a bizottságok előtt tartott beszédét Pintér Sándor. Nagyon nehéz feladat lesz az önkormányzati választások zavartalan lebonyolításának biztosítása, mivel az ehhez szükséges mintegy 2,5 milliárd forint nem áll rendelkezésre. Az előző kormányzat által Németországgal aláírt szerződés szerint, amelyben tűzoltóautók beszerzéséről állapodtak meg a felek, szintén hiányzik az anyagi fedezet. A Rendőrtiszti Főiskolából kikerülők bérezése sincs megoldva - tette hozzá a kijelölt belügyminiszter. Az önkormányzatokkal kapcsolatban sürgető feladatként ítélte meg Pintér a testületek pénzügyi ellenőrzését is. Véleménye szerint ezt a feladatot az Állami Számvevőszéknek kellene elvégeznie. Ehhez természetesen az ÁSZ lehetőségeit meg kell teremteni. Az önkormányzatok egyébként Pintér szerint 100 milliárd forinttal többet igényelnek, mint amit a Pénzügyminisztérium nyújtani tud. Megoldást kell találni az illegális migráció kérdésére, mivel ez az Európai Unióhoz történő csatlakozás elengedhetetlen feltétele. Az országnak mielőbb igazodnia kell a schengeni normákhoz. A gyanúsítottak, a fogva tartottak, valamint az áldozatok alkotmányos jogait mindenképpen be kell tartani, illetve tartatni. Pintér a korrupcióról szólva megjegyezte, hogy sajnálatos módon már a rendőrségen belül is tapasztalható a jelenség, amelynek leküzdése érdekében mindent meg kell tennie a kormányzatnak. Civil a pályán A magyar Országgyűlés honvédelmi bizottsága Szabó János kisgazda politikus, honvédelmi miniszterjelölt meghallgatását követően 12:5 arányban úgy döntött, hogy javasolja a miniszteri poszt betöltésére. A miniszterjelölt kérdésekre válaszolva kifejtette: foglalkoztatják a minisztériumban várható személyi változások, s rövid időn belül kiderül, ki alkalmas eddigi munkaköre ellátására. Szabó János csak szakmailag jól előkészített változtatásokat kíván végrehajtani a tárcánál. A kisgazda politikus rendkívül fontosnak tartja, hogy a tárca költségvetési támogatása 2000-rel“225 milliárd forintra emelkedjék annak érdekében, hogy megvalósítható legyen az ország NATO-hoz történő felzárkóztatása. Szabó János jelentős szervezeti változtatásnak nevezte azt, hogy a gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkári posztot kettéválasztják. A kormányprogram által is megfogalmazott hat hónapos sorkötelesi idővel kapcsolatban elmondta: azt a kiképzés minőségének romlása nélkül kell megvalósítani. Kultúra és örökség Az Országgyűlés kulturális bizottsága tegnap délután meghallgatta Hámori József akadémikust, a Nemzeti Kulturális Örökség tárcájának miniszterjelöltjét. A 21 tagú bizottságból 18-an voltak jelen, 6 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül, 12-en mellette voksoltak. Ezek után Sasvári Szilárd fideszes bizottsági elnök Hámori Józsefet javasolja a poszt betöltésére. A kultusztárca várományosa kifejtette elképzeléseit, amelyek illeszkednek majd a kormányprogramba. Amint olvasóink előző heti interjúnkból már értesültek, fontosnak látja a műemlékvédelem, a szellemi-kulturális örökség és az erre épülő jövő ápolását, anyagi forrásainak előteremtését. Fő feladatának tekinti a lepusztult közművelődési intézmények újraélesztését, dolgozóik bérszínvonalának normalizálását, a kisebbségi kultúra föllendítését. Hasonlóképpen a határon túli művelődési intézményekkel való törődést. Külön államtitkár foglalkozik majd az élő kultúra ágaival, de ehhez szakmai összefogást, egységes érdekérvényesítést kért. Az egyházi ügyekkel koordinátorként is, külön helyettes államtitkár foglalkozik majd. S amikor az egyik kérdező a „kulturkampfra” utalt, határozottan kijelentette: az esélyegyenlőség megteremtésében, a társadalmi polarizáltság enyhítésében, s a szekértáborharcok lecsillapításában érdekelt. Végezetül, bemutatta Várhegyi Attila poltikai és Pröhle Gergely közigazgatási államtitkárjelöltet. Az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság a miniszterjelöltet tizenkét igen szavazattal, öt tartózkodás mellett javasolta a poszt betöltésére. Az oktatás távlatai A tegnapi meghallgatást követően 16 igen és 2 tartózkodás mellett az Oktatási és Tudományos Bizottság támogatta Pokorni Zoltán jelölését az oktatási miniszteri posztra. A miniszterjelölt elmondta: a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a tudománypolitikában való részvétel lesz az oktatási tárca feladata. A miniszterjelölt több sürgősen végrehajtandó feladatot határozott meg, elsőként a tandíjrendszer átalakítását. A költségvetési törvény előkészítése kapcsán az oktatásban dolgozók bérproblémájának kezelését tartotta elengedhetetlennek. Harmadik feladatként a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát jelölte meg. Pokorni a sürgős feladatokat említve kitért még a felsőoktatási integráció kérdésére. Pokorni Zoltán kijelölt oktatási miniszter bemutatta közvetlen munkatársait a sajtó képviselőinek: az új oktatási tárca politikai államtitkára dr. Pálinkás József fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi Tanára. Közigazgatási államtitkár Szilágyiné dr. Szemkeő Judit, a Kereszténydemokrata Szövetség tagja, 1993 szeptemberétől 1994. augusztus 1-jéig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízott közoktatási helyettes államtitkára. Nemzetközi helyettes államtitkár dr. Kroó Róbert egyetemi tanár, a UNESCO főigazgatójának tanácsadója, az Európai Bizottság több szakmai bizottságának tagja. Közoktatási helyettes államtitkár Környei László, az OKI információs irodájának vezetője. Felsőoktatási helyettes államtitkár dr. Kiss Ádám fizikus, az ELTE természttudományi karának volt dékánja. Gazdasági helyettes államtitkár dr. Stark Antal közgazdász, 1996 júniusától az MKM helyettes államtitkára, szakmai területe a tárca gazdasági, pénzügyi tevékenysége. Szakképzési helyettes államtitkár dr. Benedek András egyetemi tanár, 1996-tól az országos szakképzési tanács elnöke. Banos-Jezsó-Villányilovász-metz-Adrási-Hanczár Minden beszámolót elfogadtak Bizottságok előtt a miniszterjelöltek Belpolitika Jfalú MAGYARORSZÁG * 3 Hetet egy csapásra Akár megnyugtató is lehetne, hogy az egykori kormánypártok, a jövőbeli ellenzékiek eddig nem okoztak csalódást Éppen olyan nívótlanul, talmi szinten fogalmazzák meg kritikai észrevételeiket, ahogyan „sikereiket”propagálták. Töretlenül őrzik a szellemi restség szocialista-liberális hagyományait, még az új vezetés lejáratásában is oly színtelenek és fantáziátlanok, mint egy agyonmosott pamutzokni. (Azzal a különbséggel, hogy ők nem agyon-, hanem agymosottak. A zokni stimmer) Módszerük az unalomig ismerős. Valaki kitalál valamit, mindegy hogy mit, lényeg, hogy az ellenfelet rossz színben tüntesse fel, és azt ismételgetik az ütődöttek következetességével Zenghet ez a monoton kórus hetekig, hónapokig, évekig, semmit nem számít, hogy értelme nincs, hogy hazugság, hogy ökörség. Ilyen jelszavakat skandáltak, mint Horthy-restauráció, keresztény kurzus, kliensrendszer, náci veszély, nincs alternatíva, de sorolhatnánk a lap aljáig. Ilyen szólamok kiagyalását nem lehet intellektuális teljesítménynek nevezni, még akkor sem, ha a szerzők fennen hirdetik magukról, hogy ők a magyar értelmiség legjava. Május óta - a sok kicsi mellett - két nagy ostobaságot szajkóznak az erre hivatottak. Az egyikkel - a Dunába lövetéssel - nem érdemes foglalkoznunk. Néhány egzaltált ember mániája, akik vérig sértődöttek, hogy senki nem bántja őket. A másik, látszólag békésebb tartalma ellenére is agresszívebb, már-már horrorisztikus. Ez nagyjából úgy szól, hogy a Fidesz nem teljesítette a választási ígéreteit, így, múlt időben! Vélem, nem járunk messze az igazságtól, mikoron feltételezzük, ez a „gondolat” Horn Gyulától indult el hódító útjára. Azon, hogy a voltában is aktív miniszterelnök ily ötletekre ragadtatja magát, nem lepődünk meg, őt már régóta nem érinti meg a valóság, bár néhány deklasszálódott aparatcsiknak, politológusnak és identitását kereső házmesternek még így is imponál. De például Magyar Bálinttól joggal várnánk többet, mint hogy átvegyen egy ilyen lapos közhelyet. A vasárnapi lapok egyikében nyilatkozott úgy, hogy a Fidesz kezdi visszavonni teljesíthetetlen választási ígéreteit. Időközben elkészült a kormány programja, és a jelek szerint a Fidesz választási ígéretei nem olyanok, mint az ideiglenes tartózkodási engedélyek, csak visszavonásig érvényesek. A legtüzetesebb és legrosszmájúbb vizsgálódások is csak arra az eredményre juthatnak, hogy az ígéretek és a kormányprogram összhangban állnak. A leendő kormánynak igenis szándékában áll megvalósítani mindazt, amit megígért. Csak nem azonnal. Mert az azonnaliságot még a népáltatás championjai, a szocialisták sem hirdették meg. Épeszű ember nem is feltételezi, hogy egy újonnan hatalomra kerülő vezetés azon nyomban teljesítheti mindazt, amivel meggyőzte választóit. Tény, hogy az oly sokat vitatott és a kommunisták által agyagba döngölt, 7 százalékos gazdasági növekedés, így konkrétan nem szerepel a kormányprogramban. De nem is az a címe, hogy „hetet egy csapásra”. Nem vagyok közgazdász, de gyanúm szerint a Fidesz gazdasági szakértői is úgy kalkuláltak, ha a szocialisták ötszázalékos növekedést produkáltak, akkor a polgári kormány programjának megvalósulása esetén könnyedén összejöhet a hét is. Mondjuk abból, hogy a tízközeliek kevesebbet vagy egyáltalán nem lopnak. Képzeljük el, hogy 2001-ben nem hét, hanem nyolc százalék lesz a gazdasági növekedés. (Nem valószínű, de nem is kizárt.) Lelki füleimmel már hallani vélem a szocialisták, a liberálisok, az izomból ellenzékiek kórusát: a polgári kormány nem szavahihető, nem ezt ígérte. Ugró Miklós Baráti örökség Krasznahorka légvonalban alig 15 kilométerre van a mai Magyarország legközelebb eső pontjától, a határátkelőtől gépjárművel húsz perc alatt odaérünk. A Rozsnyó tőszomszédságában, a gömöri Érchegység lábainál magasodó büszke vár tövében tágas parkoló várja a napjában ezrével érkező kirándulókat, a főkapu előtt frissen festett fémtábla tájékoztatja őket: mi az a híres látnivaló, ami előttük áll. Angol, német és francia nyelven, a hivatalos szlovákon kívül. A legtöbb látogató belföldi, de majd ugyanannyian érkeznek Magyarországról. Utóbbiaknak nem jár köszöntés, egy Willkommen, s bár van idegenvezetés magyarul is, abban nincs sok köszönet, mert jó nyolcszáz évnyi történelem hiányzik belőle. Belehallgatva az angol, német nyelvű vezetés hivatalos szövegébe, a messziről jött emberkét arról (deztinformálják, hogy „Szlovákia itt védte Európát a töröktől”, és a „középkori Szlovákiának olyan kiválóságai voltak, mint a Máriássyak, Rákócziak és Andrássyak, utóbbiak építették a Kettenbrückét Budimpestában. ” Ez is egy darabka Európa. A szlovákok hivatalos turisztikai szlogenje szerint éppenséggel „the heart of Europe”, azaz kontinensünk szíve. Nem éppen a jó szíve, már ami bennünket illet, pedig az ő északi államhatáruk jó ezer kilométeren át pontosan ott húzódik, ahol a miénk húzódott jó ezer esztendőn át. Az sem vall a többségi hivatalosok kimondott nagylelkűségére, ahogyan megfosztották a kisebbségi diákokat az anyanyelvükön (is) kiállított bizonyítványoktól, ahogyan a magyar helységnévtáblákkal, feliratokkal vagy a komáromi és királyhelmeci városi egyetemekkel, általában a nemzetiségi oktatással, művelődéssel bánnak az utóbbi években. Még az erdélyi magyarokat is elborzasztja az a mostoha sors, ami mostanában a szlovákiai magyarok osztályrészéül jutott. Persze a szlovákok java részének szíve sem repes az örömtől, hogy olyan kormánya van, amilyen. Az nem akármi, ha egy ország száz-egynéhány, lélektannal és ideggyógyászattal foglalkozó szakembere írásba adja, hogy a felelős miniszterelnökük esete valójában őrájuk tartozik. Minapi beszélgetéseink során reménykedve mondták az ottaniak, hogy a közelgő választásokon talán megszabadulnak a „bolond Eladótól”, hacsak nem történik valami hatalmas disznóság az állítólag erre a célra tartalékolt koronamilliárdok bevetésével. Féltik a frissiben összeállt magyar pártokat, hogy nem tudnak elegendő erőt felmutatni, és tartanak a szlovák ellenzék lappangó magyarellenességétől is. Unalomig ismertek a mostani választáson elbukott budapesti külpolitikával szemben évek óta hangoztatott bírálatok sarokpontjai a szlovák alapszerződésről: elvtelen alkukötés a kisebbség sorsáról, a beépített garanciák, valamint az érdek- és jogvédelem hiánya, a diplomáciai viszony megromlása, környezetvédelmi aggályok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok leépülése stb. Mindezért pedig azok felelősek, akik megkötötték, ilyennek, ahogyan most „működik”. Baráti viszonyban itt az elmúlt években jóformán csak ketten voltak: Vladimír Meciar és Horn Gyula. A magyar kormányfő „szavatartó embernek” tartotta őt, szépen eliszogattak diszkrét tátrai találkájukon, miközben a kordaxos kollégák éppen a pozsonyi Slovnaft rafinériájában kavargatták a milliárdos olajüzleteiket, a szocialista vizeslobbyk pedig a Duna-gát terveiket egyeztetgették. Ez maradt ránk örökségül a Horn-korszak külpolitikai „sikertörténetének” szlovák fejezetéből. Az elkeseredett felvidéki magyarság új reményei közé tartozik a most hivatalba lépő budapesti kormány is, az első biztató szavak máig visszhangoznak a magánbeszélgetésekben. Nagyon nagy az új magyar külpolitika felelőssége irántuk is. Helmeczi József