Napi Magyarország, 1998. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-01 / 152. szám

1998. július 1., szerda* A parlament tegnapi munkanapja Napirenden a családi pótlék és a tandíjmentesség • Folytatás az 1. oldalról A parlament tegnapi plenáris ülésén éles hangvételű vita bonta­kozott ki a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslattal kapcso­latban. Vitányi Iván, a Magyar Szocialista Párt képviselője azt ki­fogásolta, hogy a kultúrának csak szűkebb területe foglalható a nemzeti kulturális örökségbe, te­hát ez az elnevezés helytelen. Hozzátette: a kultúra összetett je­lenség, amely a tárgyi világtól a művészeteken keresztül a viselke­désig számtalan területet felölel. Nem kövület, amelyet pusztán ápolandó, megőrzendő örökség­ként kell figyelembe venni. Sasvári Szilárd fideszes képvi­selő elmondta, hogy a kormány­­koalíció stratégiai kérdésként tart­ja számon a jelen és a múlt kultu­rális értékeit. Angol példára hivat­kozva érvelt, szerinte ez az elne­vezés helytálló, és a kultúra min­den területét lefedi. Lendvay Ildikó (MSZP) szerint a minisztériumok elnevezésekor a magyar nyelv hagyományait is tiszteletben kell tartani. Pető Iván (SZDSZ) felszóla­lásában közölte, hogy a szabad demokraták tartózkodnak ugyan, de helytelen az angol példára hi­vatkozni, mivel a mostani brit kormányzat éppen azzal a kifo­gással változtatta meg a minisz­térium nevét, mert túlságosan múltba fordult. Várhegyi Attila (Fidesz) arról szólt, hogy az új kormány szerint a nemzeti kultúra védelmének és to­vábbfejlesztésének fontossága mi­niszteri szintű irányítást igényel, szemben az előző kabinet gyakor­latával, amelyben ezt a területet csupán egy főosztály irányította. Ellenzéki oldalról számos bírá­lat érte a Földművelésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium elne­vezését is. Baráth Etele MSZP-s képviselő úgy érvelt, hogy a vi­dékfejlesztés csak egy alkategóri­ája a területfejlesztésnek; ezzel kapcsolatban egy hasonlattal élt: amennyiben megalakítanák az „alma-minisztériumot”, akkor a körtetermesztők nem tudnák, ho­vá forduljanak problémáikkal. Glattfelder Béla (Fidesz) ez­zel szemben érthetetlennek talál­ta a kifogásokat, ugyanis egész Európában az a tendencia, hogy a mezőgazdaság szorosan össze­kapcsolódik a vidékfejlesztéssel. A képviselő szerint Baráth Etele egyébként is idő előtti vitába bo­csátkozott, mivel ezen az ülésna­pon csak a minisztériumok felso­rolásáról tárgyalnak, nem a ha­táskörökről. Torgyán József, a tárca kijelölt minisztere hangoztatta: „Bajor­országban is elfogadták a kisgaz­da-konstrukciót”, tehát nem lehet kérdéses az elnevezés helyessé­ge, amely megfelel az európai gyakorlatnak. A környezetvédel­mi tárcával kapcsolatban Hegyi Gyula szocialista honatya emlé­keztetett arra, hogy a környezet­védők tüntettek, mert a Fidesz át­engedte a minisztériumot a kis­gazdáknak. Torgyán József erre azt válaszolta: az MSZP egy ap­­paratcsikot nevezett ki a tárca élére, míg a kisgazdák jelöltje nemzetközileg elismert környe­zetvédelmi szakember. Általános vita kezdődött a csa­ládi támogatásokról szóló határo­zati javaslattal kapcsolatban. Frajna Imre (Fidesz) beterjesztő hangsúlyozta: a javaslat azokat a sérelmeket kívánja orvosolni, amelyeket a Bokros-csomag oko­zott. Szemben az ellenzéki képvi­selők által hangoztatott kifogá­sokkal, a kormány nem a gazdag családoknak kíván kedvezni. Selmeczi Gabriella (Fidesz) arra a nyilvánvaló nézetkülönbségre vi­lágított rá, hogy az előző kormány a pénzügyi megszorításokat fon­tosabbnak ítélte, mint a családok támogatását. Az MSZP—SZDSZ- koalíció akkori érvei - amelyek szerint az általuk kialakított rend­szer igazságosabb és hatékonyabb lesz - nem valósultak meg. A pol­gári kormány álláspontja szerint a családi támogatások nem szociá­lis segélyek, mivel a gyermekvál­lalás és -nevelés olyan társadalmi­lag hasznos tevékenység, amelyet segíteni kell. Ezért kívánják beve­zetni az alanyi jogú családi pótlé­kot és a gyest, valamint a gyerme­kek után járó adókedvezményt. Nagy Sándor, az MSZP szóno­ka hiányosnak nevezte a terveze­tet, mivel bizonyos helyzetekben nem ad választ a családi pótlék jo­gosultságának. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyermeket nem az anya, hanem az apa vagy a nagyszülők nevelik. A határozati javaslat ebben az esetben nem ne­vezi meg a pótlékra jogosult sze­mélyt. A szocialista honatya úgy vélte, a kormánypárti frakciók megkerülik az érdemi egyeztetést, mielőtt beterjesztik javaslataikat. Az MSZP-hez hasonlóan az SZDSZ sem támogatja a javasla­tot, mert az nem a szegényeket, hanem a tehetőseket jutalmazza. Béki Gabriella szerint a jövede­lem alapján, az adórendszeren ke­resztül kellene differenciálni a jut­tatásokat. Balczó Zoltán (MIÉP) hiányol­ta ugyan a határozattervezetből a főfoglalkozású anyaság intézmé­nyét, de képviselői csoportja ettől függetlenül támogatja a javaslatot. A felsőoktatási törvény módo­sításával kapcsolatban Mátrai Márta (Fidesz) elmondta a Fidesz programjában szereplő tandíj­­mentesség az első diploma meg­szerzéséig szól, s a hallgatók egy­szer vehetnek igénybe évhalasz­tást. Az egyszakos pedagógusok továbbképzését azzal kívánják elősegíteni, hogy számukra tan­­díjmentes lesz a második szak el­végzése is. K.F.-Will-A.K Folytatás az 1. oldalról Torgyán József kiemelte, hogy fontos szerepet szán a vi­dékfejlesztésnek is. Ebben olyan kiváló munkatársak segítik majd, mint Szabadi Béla politi­kai államtitkár és Tamás Károly,­­közigazgatási államtitkár. Örömének adott hangott an­nak kapcsán, hogy a PFLARE- pénzek elosztása, és a honvédel­mi tárca irányítása ugyancsak kis­gazda politikusra vár. Ez ugyanis még nagyobb teret kínál a vidék felemelkedésének. A HM például az egyik legnagyobb élelmiszer­megrendelő, tehát a szoros kap­csolat okvetlenül hasznos lehet a gazdáknak. A leendő miniszter kitért arra is, hogy elkötelezett hí­ve az EU-csatlakozásnak. A mezőgazdasági bizottság Torgyán József miniszteri kine­vezését 16 igen, 3 nem és 6 tar­tózkodással jóváhagyta, majd a Területfejlesztési Bizottság vár­ta a miniszterjelöltet. Itt a vidék felzárkóztatásával kapcsolatos terveiről faggatták. A kisgazdák elnöke először a parlamenti ta­nácskozás közben is elhangzott ellenzéki felvetésre reagált. Torgyán szerint ezek a kérdések „természetes módon kapcsolód­nak egymáshoz”. Nem véletlen, hogy még a korábbi Földműve­lésügyi Minisztériumban is önálló főosztály foglalkozott ez­zel a területtel - mondta. Az új tárca vezetője egyéb­ként az aránytalan területfejlesz­tés híve. Vagyis a hátrányos hely­zetű térségeket jobban kívánja tá­mogatni, mint a fejlettebbeket. Például úgy, hogy a mezőgazda­­sági munkalehetőségen kívül fel­éleszti az utóbbi időben haldokló ipari jellegű vállalkozásokat. Torgyán szerint tűrhetetlen, hogy az elmúlt évek során több kon­zervgyár is bezárta kapuit. Meg­segítésükre jelentős állami támo­gatást helyezett kilátásba. Elmondta, hogy nemcsak a Területfejlesztési Tanáccsal, de az összes érintett önkormányzat­tal szoros munkakapcsolatot ala­kít ki. Véleménye szerint a határ menti városok Trianon óta nehéz helyzetben vannak. Akkor ugyanis elszakadtak a korábbi természetes, regionális környe­zetüktől. Ezt a helyzetet csak a határok euroatlanti normákhoz igazított légiesítéssel lehet orvo­solni. Beszámolóját a bizottság ellenszavazat nélkül fogadta el. Pénz, pénz, pénz Az Országgyűlés Önkor­mányzati és Rendészeti Bizott­sága Pintér Sándor kijelölt bel­ügyminiszternek a tárca irányítá­sára vonatkozó elképzeléseit 18 igen szavazattal, 7 tartózkodás­sal, ellenszavazat nélkül elfo­gadta. Az Emberi Jogi Kisebbsé­gi és Vallásügyi Bizottság, amely szintén meghallgatta a kijelölt minisztert, 15 igen és 4 tartózko­dással, ellenszavazat nélkül ugyancsak elfogadta Pintér Sán­dor jelölését a belügyminiszteri posztra. - A belügyi tárca teendői nagyrészt meghatározottak 1998-ra - kezdte a bizottságok előtt tartott beszédét Pintér Sán­dor. Nagyon nehéz feladat lesz az önkormányzati választások zavartalan lebonyolításának biz­tosítása, mivel az ehhez szüksé­ges mintegy 2,5 milliárd forint nem áll rendelkezésre. Az előző kormányzat által Németország­gal aláírt szerződés szerint, amelyben tűzoltóautók beszerzé­séről állapodtak meg a felek, szintén hiányzik az anyagi fede­zet. A Rendőrtiszti Főiskolából kikerülők bérezése sincs meg­oldva - tette hozzá a kijelölt bel­ügyminiszter. Az önkormányzatokkal kap­csolatban sürgető feladatként ítélte meg Pintér a testületek pénzügyi ellenőrzését is. Véle­ménye szerint ezt a feladatot az Állami Számvevőszéknek kelle­ne elvégeznie. Ehhez természete­sen az ÁSZ lehetőségeit meg kell teremteni. Az önkormányzatok egyébként Pintér szerint 100 mil­liárd forinttal többet igényelnek, mint amit a Pénzügyminisztéri­um nyújtani tud. Megoldást kell találni az illegális migráció kér­désére, mivel ez az Európai Uni­óhoz történő csatlakozás elen­gedhetetlen feltétele. Az ország­nak mielőbb igazodnia kell a schengeni normákhoz. A gyanúsítottak, a fogva tar­tottak, valamint az áldozatok al­kotmányos jogait mindenképpen be kell tartani, illetve tartatni. Pintér a korrupcióról szólva meg­jegyezte, hogy sajnálatos módon már a rendőrségen belül is tapasz­talható a jelenség, amelynek le­küzdése érdekében mindent meg kell tennie a kormányzatnak. Civil a pályán A magyar Országgyűlés hon­védelmi bizottsága Szabó János kisgazda politikus, honvédelmi miniszterjelölt meghallgatását követően 12:5 arányban úgy döntött, hogy javasolja a minisz­teri poszt betöltésére. A minisz­terjelölt kérdésekre válaszolva kifejtette: foglalkoztatják a mi­nisztériumban várható személyi változások, s rövid időn belül ki­derül, ki alkalmas eddigi munka­köre ellátására. Szabó János csak szakmailag jól előkészített vál­toztatásokat kíván végrehajtani a tárcánál. A kisgazda politikus rendkívül fontosnak tartja, hogy­ a tárca költségvetési támogatása 2000-rel“225 milliárd forintra emelkedjék annak érdekében, hogy megvalósítható legyen az ország NATO-hoz történő felzár­kóztatása. Szabó János jelentős szervezeti változtatásnak nevezte azt, hogy a gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkári posztot kettéválasztják. A kor­mányprogram által is megfogal­mazott hat hónapos sorkötelesi idővel kapcsolatban elmondta: azt a kiképzés minőségének rom­lása nélkül kell megvalósítani. Kultúra és örökség Az Országgyűlés kulturális bi­zottsága tegnap délután meghall­gatta Hámori József akadémikust, a Nemzeti Kulturális Örökség tárcá­jának miniszterjelöltjét. A 21 tagú bizottságból 18-an voltak jelen, 6 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül, 12-en mellette voksoltak. Ezek után Sasvári Szilárd fideszes bizottsági elnök Hámori Józsefet javasolja a poszt betöltésére. A kultusztárca várományosa kifejtette elképzeléseit, amelyek illeszkednek majd a kormány­­programba. Amint olvasóink előző heti­ interjúnkból már érte­sültek, fontosnak látja a műem­lékvédelem, a szellemi-kulturá­lis örökség és az erre épülő jövő ápolását, anyagi forrásainak elő­teremtését. Fő feladatának te­kinti a lepusztult közművelődési intézmények újraélesztését, dol­gozóik bérszínvonalának nor­malizálását, a kisebbségi kultúra föllendítését. Hasonlóképpen a határon túli művelődési intéz­ményekkel való törődést. Külön államtitkár foglalkozik majd az élő kultúra ágaival, de ehhez szakmai összefogást, egységes érdekérvényesítést kért. Az egy­házi ügyekkel koordinátorként is, külön helyettes államtitkár foglalkozik majd. S amikor az egyik kérdező a „kul­­turkampfra” utalt, határozottan kijelentette: az esélyegyenlőség megteremtésében, a társadalmi polarizáltság enyhítésében, s a szekértáborharcok lecsillapítá­sában érdekelt. Végezetül, be­mutatta Várhegyi Attila poltikai és Pröhle Gergely közigazgatási államtitkárjelöltet. Az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság a miniszter­jelöltet tizenkét igen szavazattal, öt tartózkodás mellett javasolta a poszt betöltésére. Az oktatás távlatai A tegnapi meghallgatást kö­vetően 16 igen és 2 tartózkodás mellett az Oktatási és Tudomá­nyos Bizottság támogatta Pokorni Zoltán jelölését az okta­tási miniszteri posztra. A miniszterjelölt elmondta: a közoktatás, a szakképzés, a felső­­oktatás és a tudománypolitikában való részvétel lesz az oktatási tár­ca feladata. A miniszterjelölt több sürgősen végrehajtandó fel­adatot határozott meg, elsőként a tandíjrendszer átalakítását. A költségvetési törvény előkészíté­se kapcsán az oktatásban dolgo­zók bérproblémájának kezelését tartotta elengedhetetlennek. Har­madik feladatként a Nemzeti Alaptanterv felülvizsgálatát je­lölte meg. Pokorni a sürgős fel­adatokat említve kitért még a fel­sőoktatási integráció kérdésére. Pokorni Zoltán kijelölt oktatási miniszter bemutatta közvetlen munkatársait a sajtó képviselői­nek: az új oktatási tárca politikai államtitkára dr. Pálinkás József fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi Tanára. Közigazgatási államtitkár Szilá­gyiné dr. Szemkeő Judit, a Ke­reszténydemokrata Szövetség tagja, 1993 szeptemberétől 1994. augusztus 1-jéig a Műve­lődési és Közoktatási Minisztéri­um megbízott közoktatási he­lyettes államtitkára. Nemzetközi helyettes államtitkár dr. Kroó Róbert egyetemi tanár, a UNESCO főigazgatójának ta­nácsadója, az Európai Bizottság több szakmai bizottságának tag­ja. Közoktatási helyettes állam­titkár Környei László, az OKI in­formációs irodájának vezetője. Felsőoktatási helyettes államtit­kár dr. Kiss Ádám fizikus, az EL­TE természttudományi karának volt dékánja. Gazdasági helyettes államtitkár dr. Stark Antal köz­gazdász, 1996 júniusától az MKM helyettes államtitkára, szakmai területe a tárca gazdasá­gi, pénzügyi tevékenysége. Szak­képzési helyettes államtitkár dr. Benedek András egyetemi tanár, 1996-tól az országos szakképzési tanács elnöke. Banos-Jezsó-Villányi­lovász-metz-Adrási-Hanczár Minden beszámolót elfogadtak Bizottságok előtt a miniszter­jelöltek Belpolitika Jfalú MAGYARORSZÁG * 3 Hetet egy csapásra Akár megnyugtató is lehetne, hogy az egykori kormánypártok, a jövőbeli ellenzékiek eddig nem okoztak csalódást Éppen olyan ní­­vótlanul, talmi szinten fogalmazzák meg kritikai észrevételeiket, ahogyan „sikereiket”propagálták. Töretlenül őrzik a szellemi rest­ség szocialista-liberális hagyományait, még az új vezetés lejáratásá­ban is oly színtelenek és fantáziátlanok, mint egy agyonmosott pa­mutzokni. (Azzal a különbséggel, hogy ők nem agyon-, hanem agy­mosottak. A zokni stimmer) Módszerük az unalomig ismerős. Vala­ki kitalál valamit, mindegy hogy mit, lényeg, hogy az ellenfelet rossz színben tüntesse fel, és azt ismételgetik az ütődöttek következetessé­gével Zenghet ez a monoton kórus hetekig, hónapokig, évekig, semmit nem számít, hogy értelme nincs, hogy hazugság, hogy ökör­­ség. Ilyen jelszavakat skandáltak, mint Horthy-restauráció, keresz­tény kurzus, kliensrendszer, náci veszély, nincs alternatíva, de so­rolhatnánk a lap aljáig. Ilyen szólamok kiagyalását nem lehet intel­lektuális teljesítménynek nevezni, még akkor sem, ha a szerzők fen­nen hirdetik magukról, hogy ők a magyar értelmiség legjava. Május óta - a sok kicsi mellett - két nagy ostobaságot szajkóz­nak az erre hivatottak. Az egyikkel - a Dunába lövetéssel - nem érdemes foglalkoznunk. Néhány egzaltált ember mániája, akik vérig sértődöttek, hogy senki nem bántja őket. A másik, látszólag békésebb tartalma ellenére is agresszívebb, már-már horro­­risztikus. Ez nagyjából úgy szól, hogy a Fidesz nem teljesítette a választási ígéreteit, így, múlt időben! Vélem, nem járunk messze az igazságtól, mikoron feltételezzük, ez a „gondolat” Horn Gyulá­tól indult el hódító útjára. Azon, hogy a voltában is aktív minisz­terelnök ily ötletekre ragadtatja magát, nem lepődünk meg, őt már régóta nem érinti meg a valóság, bár néhány deklasszálódott aparatcsiknak, politológusnak és identitását kereső házmesternek még így is imponál. De például Magyar Bálinttól joggal várnánk többet, mint hogy átvegyen egy ilyen lapos közhelyet. A vasárnapi lapok egyikében nyilatkozott úgy, hogy a Fidesz kezdi visszavonni teljesíthetetlen választási ígéreteit. Időközben elkészült a kormány programja, és a jelek szerint a Fidesz választási ígéretei nem olyanok, mint az ideiglenes tartóz­kodási engedélyek, csak visszavonásig érvényesek. A legtüzete­­sebb és legrosszmájúbb vizsgálódások is csak arra az eredményre juthatnak, hogy az ígéretek és a kormányprogram összhangban állnak. A leendő kormánynak igenis szándékában áll megvalósí­tani mindazt, amit megígért. Csak nem azonnal. Mert az azonna­­liságot még a népáltatás championjai, a szocialisták sem hirdették meg. Épeszű ember nem is feltételezi, hogy egy újonnan hatalom­ra kerülő vezetés azon nyomban teljesítheti mindazt, amivel meg­győzte választóit. Tény, hogy az oly sokat vitatott és a kommunis­ták által agyagba döngölt, 7 százalékos gazdasági növekedés, így konkrétan nem szerepel a kormányprogramban. De nem is az a címe, hogy „hetet egy csapásra”. Nem vagyok közgazdász, de gyanúm szerint a Fidesz gazdasági szakértői is úgy kalkuláltak, ha a szocialisták ötszázalékos növeke­dést produkáltak, akkor a polgári kormány programjának megva­lósulása esetén könnyedén összejöhet a hét is. Mondjuk abból, hogy a t­ízközeliek kevesebbet vagy egyáltalán nem lopnak. Képzeljük el, hogy 2001-ben nem hét, hanem nyolc százalék lesz a gazdasági nö­vekedés. (Nem valószínű, de nem is kizárt.) Lelki füleimmel már hallani vélem a szocialisták, a liberálisok, az izomból ellenzékiek kórusát: a polgári kormány nem szavahihető, nem ezt ígérte. Ugró Miklós Baráti örökség Krasznah­orka légvonalban alig 15 kilométerre van a mai Ma­gyarország legközelebb eső pontjától, a határátkelőtől gépjármű­vel húsz perc alatt odaérünk. A Rozsnyó tőszomszédságában, a gömöri Érchegység lábainál magasodó büszke vár tövében tágas parkoló várja a napjában ezrével érkező kirándulókat, a főkapu előtt frissen festett fémtábla tájékoztatja őket: mi az a híres látni­való, ami előttük áll. Angol, német és francia nyelven, a hivatalos szlovákon kívül. A legtöbb látogató belföldi, de majd ugyanannyi­an érkeznek Magyarországról. Utóbbiaknak nem jár köszöntés, egy Willkommen, s bár van idegenvezetés magyarul is, abban nincs sok köszönet, mert jó nyolcszáz évnyi történelem hiányzik belőle. Belehallgatva az angol, német nyelvű vezetés hivatalos szövegébe, a messziről jött emberkét arról (deztinformálják, hogy „Szlovákia itt védte Európát a töröktől”, és a „középkori Szlová­kiának olyan kiválóságai voltak, mint a Máriássyak, Rákócziak és Andrássyak, utóbbiak építették a Kettenbrückét Budimpestában. ” Ez is egy darabka Európa. A szlovákok hivatalos turisztikai szlogenje szerint éppenséggel „the heart of Europe”, azaz konti­nensünk szíve. Nem éppen a jó szíve, már ami bennünket illet, pe­dig az ő északi államhatáruk jó ezer kilométeren át pontosan ott húzódik, ahol a miénk húzódott jó ezer esztendőn át. Az sem vall a többségi hivatalosok kimondott nagylelkűségére, ahogyan meg­fosztották a kisebbségi diákokat az anyanyelvükön (is) kiállított bi­zonyítványoktól, ahogyan a magyar helységnévtáblákkal, felirat­okkal vagy a komáromi és királyhelmeci városi egyetemekkel, ál­talában a nemzetiségi oktatással, művelődéssel bánnak az utóbbi években. Még az erdélyi magyarokat is elborzasztja az a mostoha sors, ami mostanában a szlovákiai magyarok osztályrészéül jutott. Persze a szlovákok java részének szíve sem repes az örömtől, hogy olyan kormánya van, amilyen. Az nem akármi, ha egy or­szág száz-egynéhány, lélektannal és ideggyógyászattal foglalkozó szakembere írásba adja, hogy a felelős miniszterelnökük esete va­lójában őrájuk tartozik. Minapi beszélgetéseink során remény­kedve mondták az ottaniak, hogy a közelgő választásokon talán megszabadulnak a „bolond Eladótól”, hacsak nem történik vala­mi hatalmas disznóság az állítólag erre a célra tartalékolt koron­­amilliárdok bevetésével. Féltik a frissiben összeállt magyar párto­kat, hogy nem tudnak elegendő erőt felmutatni, és tartanak a szlo­vák ellenzék lappangó magyarellenességétől is. Unalomig ismertek a mostani választáson elbukott budapesti külpolitikával szemben évek óta hangoztatott bírálatok sarokpont­jai a szlovák alapszerződésről: elvtelen alkukötés a kisebbség sorsá­ról, a beépített garanciák, valamint az érdek- és jogvédelem hiánya, a diplomáciai viszony megromlása, környezetvédelmi aggályok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok leépülése stb. Mindezért pedig azok felelősek, akik megkötötték, ilyennek, ahogyan most „műkö­dik”. Baráti viszonyban itt az elmúlt években jóformán csak ketten voltak: Vladimír Meciar és Horn Gyula. A magyar kormányfő „sza­vat­artó embernek” tartotta őt, szépen eliszogattak diszkrét tátrai ta­lálkájukon, miközben a kordaxos kollégák éppen a pozsonyi Slovnaft rafinériájában kavargatták a milliárdos olaj­üzleteiket, a szocialista vizeslobbyk pedig a Duna-gát terveiket egyeztetgették. Ez maradt ránk örökségül a Horn-korszak külpolitikai „siker­­történetének” szlovák fejezetéből. Az elkeseredett felvidéki ma­gyarság új reményei közé tartozik a most hivatalba lépő budapes­ti kormány is, az első biztató szavak máig visszhangoznak a ma­gánbeszélgetésekben. Nagyon nagy az új magyar külpolitika fele­lőssége irántuk is. Helmeczi József

Next