Napi Magyarország, 1998. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-01 / 281. szám

2.^«.*« ma_______Ami A fővárosi Fidesz-MDF­­V­KPSZ-frakció azt kéri a város­­vezetéstől, hogy a metróberuhá­zás megelőlegezésére ígért 10, ,0 milliárd forntot a felszíni tömeg-­ közleked­és korszerűsítésére, és a­­ csődközeli helyzetbe került BKV ananSztrrszágára fordítsák - kö­zölte lapunkkal Tirts Tamás frak-­­cióvezetők Véleménye szerint a pénzből megoldható lenne, hogy jövőre a tervezett 20 százalék he­lyett csak 10 százalékkal emel­kedjenek a BKV tarifadíjai. Ugyancsak kezdeményezik, hogy a 19-es villamos vonalát hosszabbítsák meg a lágymányo­si egyetemi városrészig, valamint azt, hogy a 1-es villamos pályáját építsék ki a Kosztolányi térig. El­képzelésük szerint a metróra szánt összegből sűríteni lehetne a ritkított autóbusz- és villamosjá­ratokat. Tirts kifejtette: Demszky Gábor főpolgármester kormány­­ellenes hecckampánya helyett in­kább Budapest közlekedésének működtetése érdekében fejtsen ki energiát. A vitás kérdéseket nem tüntetésekkel, hanem tárgyalásos úton kellene rendeznie. A főváros vezetése érvényes­nek tekinti a magyar állammal és az Európai Beruházási Bankkal (EIB) kötött szerződést, és ha a kormányzat nem vizsgálja felül a metróberuházás lemondásáról szóló döntését, akkor ennek bíró­sági úton is kész érvényt szerezni - nyilatkozta lapunknak Nyáry Krisztián, Demszky Gábor sajtó­főnöke. A főváros, a kormány és a bank egyébként jövő év januárjá­ban hivatalos tárgyalásokon vitat­ja meg a metróberuházás kérdé­sét. Elmondása szerint a felszíni közlekedés fejlesztése nem alter­natívája a metróépítésnek. A fel­színi közlekedéssel nem váltható ki a metró. Ha a föld felett több járatot indítanának, átjárhatatlan akadály jönne létre. Természete­sen fejleszteni kell a meglévő közlekedést, de az nem pótolhatja a Délbudát és Pestet összekötő metróvonalat - mondta végül. PÁL ■■■■■■■■■■■■■Belpolitika ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■^■■■i \ Fidesz: buszok, villamosok, trolik A A kórház tartozása­­ Gógl Árpád támogatást ígért A ma életbe lépő lépő jogsza­bály szerint a települések által üzemeltetett egészségügyi intéz­mények, kórházak tartozását az önkormányzatoktól hajthatják be a szállítók és a szolgáltatók. Sokan attól tartanak, hogy ez az intézkedés csődbe sodorhatja a fenntartókat. Az országosan mintegy 18 millárd forintot kite­vő adósság kezeléséhez, Gógl Árpád egészségügyi miniszter pénzügyi segítséget ígért az ön­­kormányzati kórházaknak. Borbély István, a Magyar Ön­­kormányzatok Szövetségének társelnöke, a Fejér megyei köz­gyűlés gazdasági és EU-integrá­­ciós bizottság elnöke elhamarko­dottnak tartja azokat a megállapí­tásokat, amelyek szerint a kórhá­zak egyértelműen csődhelyzetbe sodornák az önkormányzatokat. Ahhoz, hogy ezt bárki kimond­hassa, különböző számításokat kell végeznie a jövő évi normatív támogatások ismeretében. A kor­mánynak viszont különösen oda kell figyelnie azon kórházakra, amelyek kisvárosokban találha­tók, de megyei szintű feladatokat is ellátnak. Ezek külön pénzügyi megoldást igényelnek. Borbély István meggyőződése, hogy a rendelet miatt egyetlen kórházat sem kell becsukni, illetve egyet­len önkormányzat sem kerülhet csődhelyzetbe. - Ez a jogszabály a magyar egészségügy rendbeté­tele érdekében született - hang­súlyozta a társelnök. A 23 millió forint adósságot felhalmozott keszthelyi kórház élére már önkormányzati biztost nevezett ki a város képviselő­testülete. Hegedűs László keszt­helyi alpolgármester lapunknak úgy nyilatkozott: a jogszabály nem borítja fel az önkormányzat költségvetését, ugyanakkor elég riasztónak tűnik az a tendencia, amelyet elindít. Szükségesnek tartja a nagyobb állami támoga­tást, azonban a legnagyobb problémát abban látja, hogy a környező települések betegeire eső költséget szintén Keszthely fizeti meg. Véleménye szerint a szomszédos falvak önkormány­zatainak is hozzá kellene járulni­uk a kórházak támogatásához. a (pWpa-F­ Körözik-e Vajda Lászlót? V» Az ügyészség . mérlegel­ ett Elfogatóparancsot adott ki a " rendőrség"VasiT­ László és Vellai G^/^QSnSBSr vezetői elleni akikről köztudott ThtT^V a bot­­­rány kirobbanása előtt^n^rTcur­ fold­re távoztak. Garamvolsyi László, az ORFK szóvivője a nemzetközi körözés tényéről el­mondta: ebben a Fővárosi Fő­ügyészség dönt. A főügyészsé­gen viszont azt a választ kaptuk, hogy a nyomozás érdekében nem kívánják a hírt sem cáfolni, sem pedig megerősíteni. Ponto­sabban: rosszallásukat fejezték ki a sajtó örökös zaklatása miatt, mert a nyomozó hatóság illeté­kesei szerint lehet, hogy a média felhívására a Vajda-Vellai duó­nak sikerül kibújnia a felelős­ségre vonás alól. Hogy eddig ki­nek a hibájából és hogyan me­hettek Münchenbe, erre nem kaptunk választ. R. M. Sándor marad az elnök? Tisztújító közgyűlés az MSZOSZ-nél Három hét múlva tartja IV. kongresszusát a Magyar Szakszer­vezetek Országos Szövetsége. De­cember 18-19-én 540 tag szavaz az elnökségről, valamint meghall­gatja az elmúlt három év munkájá­ról készült beszámolót. Az eddig egyetlen elnökjelölt Sándor Lász­ló, az MSZOSZ jelenlegi vezetője. Bálint Attila, a szervezet szóvivője lapunk kérdésére elmondta: nem tartja összeegyeztethetetlennek azt, hogy Sándor szakszervezeti tisztviselő és parlamenti képviselő egy személyben, hiszen Nyugat- Európában erre számtalan példa akad. A tagokat nem befolyásolta a jelöléskor, hogy az elnökük koráb­ban a Postabank felügyelőbizott­ságának volt a tagja. A két alelnö­ki posztra a mai alelnököket, Wittich Tamást és Rabi Ferencet, valamint a Szekszárdi Húsipari Rt. szakszervezeti bizottságának ko­rábbi titkárát, Hajdúné Lovász Editet jelölték. A jelek szerint a gazdasági ellenőrző bizottság el­nöke sem változik, továbbra is Sass Gyula a legesélyesebb. Két évforduló teszi emlékeze­tesebbé a kongresszust. Tizen­nyolcadikon köszöntik a 25 éves Európai Szakszervezetek Szövet­ségét, amelynek 28 országban 59 millió tagja van, valamint megem­lékeznek a Magyarországon száz éve megalakult szakszervezeti szaktanács felállásáról is. B. P. Korrigálták a költségvetési hibát Több pénz­ a környezetre A Környezetvédelmi és a Pénzügy­­minisztérium egy közös korrekciós ja­­vaslattal kezdeményezte, hogy fömre ne jüljön el a Környezetvédelmi Cél­­támogatási Keretből az a nyolcmilli­­árd forint, amely jelenleg az üzem­anyagok környezetvédelmi adójából folyik be. ( ''Mint emlékezetes, a Duna Kör a múlt héten nehezményezte, hogy a költségvetési tervezet szerint meg­szüntetnék az üzemanyag jövedéki adója 3 százalékának környezetvédel­mi felhasználását biztosító törvényt, s ezt más jogszabállyal nem pótolnák, így gyakorlatilag megszűnt volna a törvényi biztosíték arra, hogy a kör­nyezetvédelmi jövedéki adó címen be­szedett összeget valóban ökocélokra hasznosítsák.­­ A korrekciós javaslat szerint a szóban forgó 97. évi CIII-as tör­vényt egy új törvénnyel pótolnánk, amely rendelkezne az összeg kör­nyezetvédelmi céltámogatási keret­be juttatásáról - mondta lapunknak Koleszár Miklós, a Pénzügyminisz­térium főtanácsosa, majd hozzátette: " Nem szándékosan került ki a költ­ségvetési tervezetből az illető jog­szabály, hiszen a kormánynak nem célja a környezetvédelmi kiadások csökkentése. Ellenkezőleg: jövőre 33 százalék­kal - reálértéken 22 százalékkal - na­gyobb összeggel támogatja a költség­­vetés a környezetvédelmet. . HGERJ MTV az adóhatóság szorításában • Hosszú egyeztetés a kormánnyal O­V-j ? Az APEH sajtóosztályán adótitokra hivatkozva nem erősítették meg, de nem is cáfolták azon információn­kat, amely szerint az adóha­tóság azonnali inkasszót nyújtott be a Magyar Televí­zió Rt.-vel szemben. Úgy tudjuk, már a múlt héten „rengett a föld” az intézmény alatt, miközben az ORTT-től kapott félmilliárd forintból az utolsó pillanatban kezdő­dött meg a hónapok óta fenn­álló külsős bértartozások egy részének kiegyenlítése. Az eddigieknél még drá­maibbnak tűnik a helyzet, ugyanis a számlás munkavál­lalók után a belsős dolgozók decemberi bére is veszélybe került. Az APEH határozott szándékát mutatja, hogy a végrehajtást állítólag kiter­jesztették az MTV szegedi és pécsi telephelyére, megaka­dályozva ezzel a bevételek esetleges elszivárgását. A drasztikus lépés megté­telére azt követően került sor, hogy a részvénytársaság je­lentős tartozást halmozott fel az APEH felé, de nem kisebb a szorítás a társadalombizto­sítás irányából sem. A televí­zió minden oldalazó lépése után újabb és újabb csapokat zárnak el a hivatalok, ahon­nan még esetleg pérre szá­míthatna a vezetés. Ez történt most is, ugyanis az intéz­ménynek a Postabanknál ve­zetett összes számlájára kiter­jesztették az azonnali inkasz­­szót, bár a pénzintézet sajtó­­osztálya a banktitok kötelmei miatt nem adott tájékoztatást az MTV körüli fejlemények­ről. Röviddel lapzártánk előtt sikerült utolérnünk Horváth Lórántot, aki elmondta: igaz az inkasszó­ híre, de a történ­tek ellenére a belsős munka­társak megkapják decemberi bérüket. Közölte azt is, hogy a nehéz helyzet ellenére ki­húzzák az intézményt a „ká­tyúból”, de ezzel kapcsolat­ban további részleteket nem árult el. Arról sem nyilatko­zott, hol tart a kormánnyal megkezdett egyeztetés a köz­­szolgálati tévé jövőjéről, csu­pán egyetlen jelzőt használt, amiből az derült ki: „lassú” folyamatról van szó. A Híradó élére történő új főszerkesztő kinevezésével kapcsolatban az ügyvezető alelnök úgy fogalmazott: to­vábbra is Bocskai Zsolt a leg­esélyesebb jelölt, ugyanak­kor a leendő vezetőtől mély­reható koncepciót kér majd, amelyben a szakmai elvárá­sok mellett kiemelt szerepet kell kapnia az anyagi megva­lósításnak is. AsC ---------------------------------------------------------------------------T~i------------------. Az Ab csak a politikusok lelkiismeretére számíthat .­ ­ Holló András az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértéséről Holló András úgy ítéli meg, hogy a politikai pártoknak minél előbb konszenzust kell kialakítaniu­­ az új alkotmánybírák személyé­­ről. Az Alkotmánybíróság helyettes elnöke közölte azt is, hogy a megválasztott tagok ebben a kérdésben csak a parlamenti képvi­selők szunnyadó, de remélhetőleg felébreszthető lelkiismeretére számíthatnak. Véleménye szerint hazánkban nincs alkotmányo­zási kényszer, ennek ellenére őszinte híve annak, hogy Magyaror­szág a XXI. századba már egy új alaptörvénnyel lépjen.­ ­ Sólyom László, az Alkot­mánybíróság volt elnöke a közelmúltban egy napilap­nak adott interjújában ki­jelentette: az első Alkot­mánybíróságnak nem azért kell mennie, mert rossz, ha­nem mert túl jó volt. Ezek szerint a politikai erők úgy gondolják, hogy ma már nincs szükségük erős alkot­mánybíráskodásra? - Kétségtelen, hogy ez az el­múlt kilenc év az alkotmánybí­ráskodás sikertörténete. Egy na­gyon határozott, kemény kont­rollt, és adott esetben konfliktuso­kat is felvállaló alkotmánybírás­kodás honosodott meg. Minden ciklusban lehetett találni olyan kormányzati döntést, amelyre az Alkotmánybíróságnak határozott „álljt” kellett mondania. Ezt a mentalitást nem lehet elvitatni a következő évek alkotmánybírói­tól sem. Véleményem szerint ez ugyanígy lesz a hat új bíró belé­pése után is. A magam részéről, aki 1990 óta hat éven keresztül mint főtitkár ültem az alkotmány­bírák asztalánál, majd 1996-tól két éve alkotmánybíróként, ezt a folyamatosságot és mentalitást kívánom képviselni. Persze, mint tudjuk, nemcsak egy fecske, de egy holló sem csinál nyarat. Én mindenesetre bízom a leendő hat új kollégában.­­ Hogyan vélekedik az alkot­mánybírák jelölésére vonat­kozó szabályozásról, és mi­ként értékeli a meglehetősen heves politikai csatározáso­kat az új tagok személyéről?­­ Az alkotmánybírák jelenle­gi jelölési rendszeréből követke­zik, hogy bizonyos politikai megfontolások a jelöltek kivá­lasztásánál óhatatlanul érvénye­sülnek, de ezek a megválasztá­sukkor elenyésznek. Az elmúlt évek erről szóltak. Sólyom Lász­ló találó hasonlatával élve, ami­kor a szerzetesek belépnek a rendbe, csuhát öltenek magukra, és megváltoztatják nevüket. Mi ugyan megtartjuk nevünket, de talárt veszünk fel, és munkánk során csak az alkotmányt, az al­kotmányosságot tartjuk szem előtt. Előlegezzük meg, hogy ez lesz a gyakorlat a következő bí­ráknál is. Az Alkotmánybíróság­nak vitathatatlanul lezárult egy korszaka. Elképzelhető, hogy többen azt gondolják: cseréljük ki a bírákat, mert nem volt köny­­nyű életünk mellettük! A jelölés­­nél azonban minden politikus gondolkodásában ott kell lennie: ma ugyan kormánypárti vagyok, de holnap akár ellenzéki is lehe­tek. Most a lojálisabb, rugalma­sabb bíráskodás a szimpatiku­­sabb, de később esetleg a kemé­nyebb fellépést várom el. Vita volt abban is, hogy az alkot­mánybírák kilenc év elteltével újraválaszthatók legyenek-e. Szerintem ideális megoldás lett volna az újraválasztás eltörlése mellett a tizenkét évre történő mandátummeghosszabbítás. Ezt a törvénymódosítást, amely sze­rint három évvel meghosszabbí­tanák a bírák mandátumát - Vö­rös Imre kivételével - az egész testület támogatta, így a mostani „alkotmánybíró-vadászat” elke­rülhető, a folyamatosság pedig biztosított lett volna. Kétségte­len, hogy a parlament mulasztá­sos alkotmánysértést követ el az­által, hogy késlekedik az alkot­mánybírák megválasztásával. Abszolút politikamentesen úgy vélem, hogy a politikusoknak nem kellene ragaszkodniuk az úgynevezett „csomagtervhez”, azaz „most három vagy egy se”. Állapodjanak meg annyi sze­mélyben, amennyiben csak tud­nak, és az Alkotmánybíróságnak elsősorban ne csak funkcionális működőképességét, de minőségi értelemben vett működőképessé­gét tartsák szem előtt.­­ Egyes politikusok szerint - mivel néhány hónap múlva újabb három bíró mandátu­ma jár le - a pártok köny­­nyebben meg tudnának álla­podni hat bíró személyéről, így a jelölést későbbre kelle­ne halasztani. Mi a vélemé­nye ezekről a felvetésekről? - A legrosszabb megoldás az lenne, ha egyszerre hat új bíró ke­rülne a testületbe. A világon még nem volt olyan alkotmánybíró­ság, ahol az új bírák alkotják a többséget. A parlament nem he­lyezkedhet ilyen méltatlan állás­pontra, amely ráadásul rossz ízű találgatásoknak is alapot adhat. A következő időszakban a kor­mányzati koncepciók törvénnyé érnek. Közülük az ellenzék felte­hetően többet is az Alkotmánybí­rósághoz címzett indítvány for­májában opponál majd. A hat új alkotmánybíróval felálló testület­ben a többség - mivel alkotmány­­bírói tapasztalatokkal még nem rendelkezik - nyilván rendkívül óvatos lesz, és nehezen hozza magát döntési­­­ó helyzetbe. Súlyos alkot- t mányjogi kérdések meg­­i­ejtse válaszolásánál tehát a­­ döntési folyamat időtar- 1 -tama vélhetően meghos­- ■■E szabbodik. A sikeres je- je­lölés érdekében mi, meg- p választott alkotmánybí­­nLK rák csak a parlamenti I képviselők szunnyadó, ilfl­jf de remélhetőleg feléb- I veszthető lelkiismeretére­­ számíthatunk. H||| - Az Országgyűlés­nek fél éven belül n nem hat alkotmánybírót kell megválaszta-­­ nia. Mit tart arról a­­ véleményről, misze­­rint az „elférfiaso­dott” testületbe női ___13 bírákat is célszerű jelölni?­­ Természetesen szívesen lát­nék hölgyet is a testületben, fér­fiként és alkotmánybíróként egyaránt. Utóbbi jogállásomban - és adott esetben úgy vélem, ez a fontosabb - egy hiányszakte­rületet képviselő kolléganő jelö­lése lenne a célszerű.­­ Ön több éven keresztül főtitkárként kívülről, 1996 novembere óta pedig belül­ről is megismerhette az Al­kotmánybíróság működé­sét. Szükséges-e, hogy tör­vény rendelkezzék a testü­let ügyrendjéről?­­ Már 1990 óta azon az állás­ponton vagyok, hogy változtatni kellene a mostani, háromszintű szabályozáson. Az Alkotmánybí­róságot mint alkotmányos szer­vet az alkotmány tette az állam­­szervezet részévé, az 1989. évi XXXII., úgynevezett szervezeti törvény tartalmazza a testület szervezeti és működési szabályait, s ez utal arra, hogy az Alkot­mánybíróság ügyrendjét is tör­vényben kell­­y meghatározni. Ez - az Alkotmánybíróság többéves erőfeszítései ellenére - a mai na­pig nem született meg. Főtitkár­ként még 1990-ben több­ politi­kussal - így Áder Jánossal, Kó­nya Imrével, Tölgyessy Péterrel és Gál Zoltánnal - tárgyaltam, kifejtve azt az álláspontot, hogy indokolt lenne az alkotmánybíró­sági törvényt úgy megváltoztatni, hogy a testület az ügyrendjét ma­ga fogadja el, mintegy belső sza­bályzatként. A megoldás az Al­kotmánybíróság szuverenitását is növelné. Ez 1991 óta a testület hivatalos álláspontja is. Úgy tű­nik, ma már a politikai pártok kö­zött is konszenzus alakult ki eb­ben a kérdésben, elfogadva a fen­ti szakmai véleményt. -A Magyar Köztársaság al­kotmányát az 1949. évi XX. törvény rögzíti. Bár az új alaptörvény előkészítésével az előző parlament is fog­lalkozott, sokak szerint nincs alkotmányozási kény­szer. Önnek ezzel kapcso­latban mi az álláspontja? - Osztom azt a nézetet, hogy a jogi rendszerváltozás az 1989. évi XXXI. alkotmánymódosító törvénnyel bekövetkezett. Ez a törvény rendelkezik mindazzal a minőségi kívánalommal, amely egy jogállami alkotmánytól el­várható. Az alkotmánybírásko­dás tükrében az elmúlt kilenc év bizonyítja, hogy a jelenlegi alap­törvény biztosítja a politikai rendszer alkotmányos működé­sének kereteit. A működő új al­kotmányos szervekkel kiteljese­dett az alkotmány, illetve az al­kotmányosság érvényesülésének védelmi rendszere: a bíróságok és ügyészségek mellett működ­nek az oszággyűlési biztosok, il­letve az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék az alap­törvényben rögzített feladatát el­látja. Véleményem szerint sincs alkotmányozási kényszer. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy ne lennék híve az alaptörvény re­formja útján egy új, a XXI. szá­zadot bevezető alkotmány mi­előbbi megalkotásának.­­A testület három tagjának távozását követően számos ügy folyamatban maradt. Ezek közül kiemelkedő fon­tossággal bír az úgyneve­zett eutanáziaindítvány, amely több éve a testület előtt van, és Sólyom László volt az előadója. Mikor le­het határozatra számítani ebben az ügyben? - A testületnek - a köztársa­sági elnök soronkívüliséget igénylő indítványán kívül - nincs törvényben meghatározott ügyintézési határideje. Az ügyek sorrendisége, vizsgálati ideje azon múlhat, hogy mekkora az adott ügy társadalmi súlya, al­kotmányjogi jelentősége. A sor­rendiségre javaslatot tehet az el­nök, de a teljes ülés is hozhat rangsoroló határozatot. Olyan kérdéseket nyilván előre kell venni, amelyek a kormányzati stratégia alkotmányosságát érin­tik. Az eutanázia alkotmányjogi megítélését az új jogi szabályo­zás vélhetően befolyásolja. Az új előadó bíró feltehetően meg­kérdezi majd az indítványozó­kat, hogy a törvényi változás el­lenére fenntartják-e beadványu­kat. Az eutanázia nagy jelentő­ségű alkotmányossági problé­májában egyetértek Sólyom László azon véleményével, amit kérdésként fogalmazott meg egy interjúban: vajon érett-e Magyar­­országon a helyzet az eutanázia kérdésének elbírálására? Végül, ami a testület három tagjának tá­vozását követő visszamaradt ügyeket illeti, ezek átvétele fo­lyamatban van; az új elnök fel­adata az ügyek új előadó bíróra történő átszignálása. Villányi-Szabó Fotó: Kurucz Árpád

Next