Napi Magyarország, 1999. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 13. szám
1999.január 16., szombat* Ha kívülállóként nézzük, talán még érdekes is lehet az az ügyködés, amellyel egy diktatórikus rendszer igazolni próbálja gaztetteit. Akik túl provokatívnak találják ezt a kijelentést, gondoljanak a ’91-es Sivatagi vihar vagy a jugoszláv polgárháború médiaeseményeire. Az részben humánum, részben jó ízlés, részben egyéni megítélés kérdése, hogy mindez érdekesnek mondható volt-e. Mindenesetre tény: a politikai hatalmak ma már nem tudnak észrevétlenül manipulálni „emberi mivoltunkkal”, sőt - ha a tájékoztatás és a tényfeltárás eredményeit vesszük alapul - a jogállam nemcsak térben, de időben is működik. A Duna Televízió nemrég olyan vállalkozásba kezdett, amely egyszerre igazolta és cáfolta ezt a kijelentést. Hogy jobban megértsük, miről van szó, néhány szót a produkcióról: Ordódy György rendező egyik legtitokzatosabb és legkevésbé ismert ’56-os mártírunk, a tizenkilenc éves korában halálra ítélt Tóth Ilona esetét idézte föl. Az egyórás dokumentumfilmben a fiatal orvostanhallgató ellen folytatott per részletei mellett több olyan adatot, dokumentumot is láthattunk, amely bizonyította: a Kádár-rendszer lázas sietséggel igyekezett elpusztítani a Jeanne d’Arc-szellemű medikusnőt. A kor egyik leghíresebb és leghírhedtebb koncepciós perét a vád egy képtelen gyilkosság részleteivel fűszerezte, mert a dokumentumok szerint Tóth Ilona Mengele doktort megszégyenítő rafináltsággal végzett egy Kollár István nevű ávós tiszttel. Mindez természetesen csak az állítás szintjén fogalmazódott meg, konkrét, tényszerű bizonyítékok nem léteztek. A barátok, ismerősök és szakértők nyilatkozataiból fokozatosan derült ki az igazság: Tóth Ilona segédkezett az Obersovszky Gyula által szerkesztett Élünk című röplap megjelentetésében, tehát harcolt a szellem fegyverével. Ez még nem lett volna elegendő a perben érintett 11 személy halálos ítéletéhez, tehát ki kellett találni egy minden momentumában bizarr gyilkosságot, amelynek ürügyén valóságos - és államilag legalizált - gyilkosságokat lehetett elkövetni. A Kádár-rezsim szempontjából csupán az volt a baj, hogy Tóth Ilona - egyfajta szent hevülettől vezérelve - mindent magára vállalt, így a saját élete árán megváltotta sorstársait. A dokumentumfilm legdrámaibb, legdöbbenetesebb képsorait a záró részben láthattuk, amikor a 301-es parcellán megpillanthattuk a tragikus sorsú medikuslány sírját. A szemfájdítóan fehér márványtábla arról tanúskodik, hogy a hajdani gimnáziumi iskolatárs és barátnő, dr. Molnár Kálmánná hiába írt levelet a köztársasági elnöknek, Tóth Ilona rehabilitási kérelmét dr. Fábián János, a legfőbb ügyész helyettese elutasította. A fent említett kettősség tehát igenis létezik. Ordódy György filmje a tanú rá, hogy a hatalom packázásai a kép és a szó erejével úgy-ahogy leleplezhetők, ám ez a leleplezés - pusztán a kép és a szó erejével - még semmit sem ér. Majoros Sándor Képszüret A kiválasztott Hajdú Mihály-emlékhangverseny Orosháza emlékhangversenyt rendez jeles zeneszerző és zenetanár szülötte, Hajdú Mihály tiszteletére. Az Erkel-díjas művész munkásságát idéző estet január 18-án, hétfőn tartják a Petőfi Művelődési Központban. Hajdú Mihály (Orosháza, 1909 - Budapest, 1990) a Zeneakadémián Thomán István tanítványa, zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult, s az ifjú művészjelölt segítői közt volt Bartók Béla is. Országos és nemzetközi ismertségre a székely népballada nyomán szerzett Kádár Kata című opera megalkotójaként tett szert. Fonóházi dal, Tavaszi motetták és Magyar pásztordalok című énekkari műveit gyakran műsorra tűzték a külhoni kórusok is. Külföldön elsősorban Svájcban, Japánban és a volt Szovjetunióban váltak ismertté az 1957-ben Erkel-díjat elnyerő Hajdú Mihály szerzeményei. A hétfői orosházi emlékhangversenyen Legány Dezső zenetörténész méltatja Hajdú Mihály munkásságát. A műsoron három Hajdú-mű szerepel a Békéscsabai Vonós Kamarazenekar és több szólista előadásában. MTI f V Bálint-napi üzenetek Bálint napján olvasóink lapunk hasábjain küldhetik el szeretteiknek jókívánságaikat.] Az írásos üzenet a Napi Magyarország révén évek múlva is szép emlék marad.] írjon Ön is, szerezzen kellemes perceket szeretteinek! 20-25 szavas üzenetét legkésőbb február 10-ig küldje el címünkre. 1075 Bp, Wesselényi u. 8. Mahir Press Média Kft. A borítékra kérjük írják rá: Bálint napi üzenet Kultúra Világ VEVŐ B. F. huszárönkéntes Csak nevének kezdőbetűivel jelöli Babits Mihály a Nyugat 1915. júniusi számában azt a fiatal költőt, akiről ezzel a címmel emlékezik meg: B. F. huszárönkéntes, elesett az északi harctéren. Ki volt ez a B. F.? Babits tudta, hiszen az ifjú poétajelölt neki küldte el versei kéziratos füzetét a híres angol egyetemi városból, Cambridge-ből, ahol a King’s College-ban tanult. S tudták más kortársak is. A fiatalembert Békássy Ferencnek hívták, 1893. április 7-én született a Vas megyei Kiszsenyén (itt volt a családnak birtoka és kastélya), és 1915. június 25- én esett el az Észak-Kárpátokban, Dobronicnál. Hátrahagyott versei még 1915-ben megjelentek, Elmerült sziget címmel (e kötetét méltatta Tóth Árpád 1916-ban a Nyugatban, s egy évvel később a Fantáziák és gondolatok című prózai kötetét Kosztolányi, szintén a Nyugatban). Megtalált holttestét a család hazahozatta, s a kastély parkjában temették el. Sok évvel később, 1959-ben az Angliába látogató Vas István Cambridge-ben, a King’s College hatalmas, a mi Mátyás-templomunknál is nagyobb gótikus kápolnájában, a két világháborúban elesett, volt King’s College-diákok nevét megőrző márványtáblákkal szembeni oldalon, egy másik táblán megtalált egyetlen nevet, Békássyét pontosan írva, pontos dátumokkal. Azért külön táblán, mert ő a másik oldalon esett el, hiszen angol diáktársai a háború kitörésekor kijuttatták Angliából, nehogy ott internálják, így lett belőle -huszonkét évesen - hősi halott. Az Angliában élő Cs. Szabó László is megtalálta Békássy nevét. A görög irodalmár Lucas professzornak, Békássy hajdani egyetemi társának egy írásában olvasott róla, s úgy látogatott az egyetemi városba. Ekkor írta Békássyról: „Nemzedékünk kísértete, olyasféle ismeretlen, karcsú és nemes ifjú, amilyet ógörög síroszlopon, sztélén lehet látni meztelenül, lándzsára hajolva, névvel vagy névtelenül.” Erről a különös sorsú, az első , világháborús művésznemzedék, s egyáltalán, a háború áldozatává vált generáció utóbb jelképes alakjává nőtt fiatalemberről (aki egyébként angolul éppúgy verselt, mint magyarul, s versei 1925-ben meg is jelentek Angliában) nagyon érdekes műsort szerkesztett Sumonyi Zoltán, a Magyar honvédsorsok sorozatban. Babits írásának címét választotta az összeállítás címéül, de hozzátette az Adalékok a XX. század elrablásához alcímet, utalván arra, hogy nem is annyira a századot rabolták el, mint inkább a század rabolt el Békássyhoz hasonló tehetségeket, ki tudja, hányat. Békássy egyik angolul írt versét idézi Cs. Szabó az 1961- ben az Új Látóhatárban megjelent írása élén. Ez az ő prózai fordításában így hangzik: „Árnyék és napfény, kössetek töviskoszorút a fejemre, gyászoljatok, a nővéreim! Egy fölött, százezer halottért.” A vers címe ennyi: 1914. Hátborzongató, hogy ez a már itthon írt négysoros saját és nemzedéke előre megírt sírverse is lehetne. Takács MAGYARORSZÁG‘11 A költészet a közeledés mítosza Beszélgetés Turczi István költővel - Jogos kérdés. Az én irodalmi életemnek négy olyan dantei köre van, ami folyton-folyvást bolyong és kavarog. E körök természetesen érintkeznek, egymásba folynak, és el is válnak egymástól, külön életet élnek. Ám miután mindegyik én vagyok, van egy természetes belső kötődésük önmagukhoz is, egymáshoz is. — Ha szabad segítenem, aki ilyen szinten verset ír, mégis költő. Én úgy mondanám, hogy életem első köre a magyar költészet és a széppróza. Tény, hogy húszéves koromtól napjainkig a negyvenkettedik esztendőmben hajózom - nem szakadtam el a költészettől és a költői prózaírástól. Volt idő, hogy évente vagy kétévente megjelentettem saját „primér” kötetem. Az ember a korral bölcsül, kevesebb könyvet, kevesebb verset ír. De amin dolgozom, azt mindig rendkívül fontosnak tartom, s mindig igyekszem magánmitológiai rendszerbe foglalni könyvemet. A második vesszőparipám a műfordítás, amely néha fő tevékenységemmé válik, máskor búvópatakként kísért. Ám így vagy úgy - kritikus barátom, Tarján Tamás kifejezését használva -, de a fordítás teljes egészében költői munkálkodásom szerves része. A költő Turczi István különválaszthatatlan a műfordító Turczitól. — Önről köztudomású, hogy egyenesben, azaz mások nyersfordítása nélkül fordít három nyelvből: angolból, finnből és héberből. Ez ritkaságnak számít. - Ha eljön az ideje, megírom véleményemet a költészet,és a műfordítás viszonyáról is. Édesgyermekei közül is kedvencem Singer A Moszkát család című negyvennégy íves regényfolyama, lefordítása fizikai értelemben is kemény munkát jelentett. Nagyon szeretem a mai finn költők antológiáját is, amely Tengeri áramlatok címmel jelent meg két esztendeje. Arra törekedtem, hogy a mai fiatalabb költők, a harminc-negyvenesek életművén át adjak teljességre törekvő panorámát északi rokonaink költészetéről. Talán sikerült tíz kiválasztott költőpanorámát is megmutatnom. Azt írtam a könyv utolsó oldalára: remélem, mind a tízen barátaim lettek. E törekvés jegyében dolgozom a mai héber költők antológiáján, ami reményeim szerint két éven belül kész lesz. Egy-két ismert, befutott „név” mellett zömmel a huszonöttől negyvenötig terjedő fiatal és középgeneráció költészetéről adok összképet, amelyben benne foglaltatik az Izraelben élő arab költők munkássága is. S bimbózik bennem egy új szerelem. Két-három éve rendszeresen foglalkozom ausztrál irodalommal, költészettel. Folyamatosan, egy kedves magyar barátnőm segítségével megkapom az ottani legfrissebb köteteket. A sors úgy hozta, hogy kaptam egy ausztrál ösztöndíjat, és szeretném, hogy az a könyv, amit összeszerkesztek, 1999- ben megjelenne itthon, így Magyarországon is megismerjék az ausztrál költészetet. A harmadik bugyor a média. Évekig voltam a rádió Kilátó című világirodalmi műsorának egyik szerkesztő műsorvezetője. Három éven át csináltam a televízióban a Parnasszus című irodalmi játékot, amelyet 1995-ben megszüntettek. Üzenem az olvasóknak: szurkoljanak nekem, úgy tűnik, hamarosan lehetőségem lesz a folytatásra. Negyedik dimenzióm az irodalmi szerkesztés. Amikor a Parnasszus című tévéműsorom - úgymond - hirtelen véget ért, megteremtettem a Parnasszust, az első és egyetlen közép-európai költészeti folyóiratot. Mai magyar líra első közlésével, világirodalmi műfordítások közreadásával és költészetesztétikai, illetve líratörténeti esszék, tanulmányok megjelentetésével foglalkozunk. - Figyelmeztetem: van egy ötödik: a tradíció folyamatos kutatása, feltárása. - Én úgy tartom, hogy a második évezred végén élő ember legyen egyszerre zsidó, keresztény és hinduista. Magam is istenhívő vagyok, de úgy, hogy sokkal fontosabbnak tartom az örökölt tételes vallásnál azt, ahogyan az ember kulturálisan kötődik a valláshoz. A mitológiához. Mindhárom hitbéli elkötelezettségemnek vannak friss, gyakorlati megnyilvánulásai. A Parnasszus legutóbbi száma istenes verseket tartalmaz, amivel a keresztény lelkiség megmutatása volt a célom. Késő ókori, kora középkori keresztény himnuszok vadonatúj fordításait tettük le az irodalom, a kultúra oltárára. Emberként, alkotóként kimondhatatlanul sokat adott nekem a magyar protestáns irodalom, jelesül is Szenczi Molnár Albert mentalitása, élete és életműve. Létemet erősen meghatározza a zsidó kultúra erős kötődése a könyvhöz, az írott szóhoz és a tradíciókhoz. A tavalyi könyvhétre jelent meg közös könyvünk Ács Gáborral, a Vándorló Talmud - Jer és lásd. E kötelezményeként is tekinthető a Jer és lásd A Talmud könyvei című tizennégy részes rádiójátékom, amelyet Molnár Ernő Talmud-fordítása nyomán készítettem, de Raj Tamás rabbi véleményét idézve: sajátos Turcziféle Talmud lett belőle. E rádiójátékom Magos György rendezésében elhangzott számos ismétlésben. Márciusban napvilágot lát díszes CD-felvétel formájában is. És hogy úgy mondjam, évek óta az elején tartok annak, hogy tanulmányozom a kabala mágikus misztikáját. Talán verseskönyv formájában csapódik le nálam, talán olyasfajta meghatározhatatlan felütésű esszéregényben, mint amilyet a csodálatos mester, Hamvas Béla valósított meg örök törvényű könyveiben. Harmadik vallásom, a hinduizmus és a belőle sarjadt buddhizmus fő vonása az abszolút demokrácia. Buddha nyíltan, merészen és elsőként hirdette, hogy az övé csak egy út. S emellett számtalan út vezet az egyetlenegyhez, az örökkévalóhoz. - Összegezve: hisz ön a költészet metafizikus küldetésében? - Igen. Visszatérve tervezett verses, teoretikus kötetemhez: szeretnék egy olyan könyvet írni, mint amilyen a „tárót”, azaz: a tarokk-kártya. E kártya huszonkét lapjának van önálló kisugárzása is, de egymás mellé kirakva megváltozik a képek jelentése. S ezek szimbolikusan kirakják az életedet s a világmindenséget is. Ebből annyit teszel magadévá, amennyit akarsz és tudsz... Mert a költészet maga az élet, a teljes élet, a nagybetűs Élet. A költészet akkor költészet, ha élni tanít. Legyen köze a másik embernek is ahhoz, amit csinálok. Az igaz vers pókfonálként köti össze a költőt és az embereket. A költészet a közeledés mítosza. A másokban megmártott én mítosza. Pósa Zoltán Segédmúzsák fekete lakkcipőben. Zene állástalan zongoristáknak. Uram, nevezze meg a segédeit. Tandori Dezsőt idézve: ily elképesztő, de mégis találó verscímei csak Turczi Istvánnak vannak. „A turczizmus ma már fogalom, példázza, hogy a hű kép megalkotásához át kell menni a hídon, az egyik partról a másikra érni.” Ám az is kérdéses, kit tisztelhetünk elsősorban Turczi Istvánban? A termékeny, eredeti, visszahúzódó és lendületes szürrealizmusában mégis kifelé forduló költőt? A Parnasszus című legendás folyóirat szerkesztőjét? A Talmud, a kabala, a kereszténység, a hinduizmus kutatóját? Megnyílt Jaroszlava Sekera fiatal ukrán képzőművész kiállítása Ősi kultúra nyomán Az eseményt - az ukrán nagykövet elfoglaltsága miatt - a nagykövetné aszszony, a Jaroszlav Mudrij (Bölcs Jaroszláv) Nemzetközi Oktatási Alapítvány elnöknője és Esterházy Antal herceg úr nyitotta meg január 14-én. A kiállításon Sekera művei mellett a több nemzetközi tárlaton is jeleskedett ungvári Tatjána Romanova, valamint dr. Latorcainé Újházy Aranka munkái is szerepelnek. Az ő egyik műve most éppen Brüsszelben látható, és festményei számos hazánkbeli görög katolikus templom falán is helyet kaptak. A három művésznő munkáiban a közös vonás a klaszszikus ukrán festészet motívumainak és toposzainak felhasználása, újrafogalmazása. Latorcainé a szoros értelemben vett középkori ikonográfiából merít, Romanova szintén felhasználja a régi ukrán festészet eszköztárát. A legtöbb művel jelen lévő kiállító, a mindössze tizenhét esztendős Jaroszlava Sekera még ennél is messzebbre nyúl vissza: többnyire szinte teljesen szimmetrikus, négyzet alakú, vízfestékkel vagy ragasztott technikával készült festményein megtalálhatók a Kr. e. IV-III. században virágzott trepini kultúra elemei, de megjelennek az ukrán ünnepek és hagyományok, a szakrális építészet, a flóra és a fauna, valamint az ukrán népi ornamentika és népköltészet motívumai is. A fiatal képzőművésznőt a Bölcs Jaroszláv nevét viselő alapítvány fedezte fel. Külön érdekesség, hogy Jaroszlavot szülei épp a kijevi nagyhercegség hajdani uralkodója iránt érzett tiszteletük miatt keresztelték erre a névre. A művésznő egyébként a költészetet is műveli (saját kötete is van), s néhány festményének címéül verseinek egy-egy sorát tette meg. Sekera a Tarasz Sevcsenkó Nemzeti Egyetem elsőéves hallgatója, kiállított munkáit tíz és tizennégy esztendős kora között alkotta. A kiállítás a budapesti ukrán nagykövetség, az Osztrák- Magyar Jövőkutatási Intézet, valamint az Ökocentrum (közép- és kelet-európai környezetfejlesztési központ) támogatásával jött létre. Az érdeklődök hétfőig tekinthetik meg az Ökocentrum Andrássy út 23. szám alatti székhelyén. Haklik Norbert