Napi Magyarország, 2000. március (4. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-21 / 67. szám
frwzr? mos _ .. : - MWów_____ f 7/) n ( TT Kultúra T>p r (j f 7" ' ' N ~ i 2000. MÁRCIUS 21., KEDD , / } (^ fi „jM if. ^ --------- iS C\ ( WQ : A / C j/f, NA'’' 1 ) Negyvenhat poéta ünnepel a Dunán A költészet hajója TAI Ma hajóra száll és onnan köszönti a Dunát, Budapest.pt. és a költészet világnapját harminchat ország negyvenhat költőjé. A poeták és a poézis hajója, a Budapest, 14 órakor indul a Vigadó térről. Az ötlet, hogy március 21-én, a költészet világnapján hívják meg sétahajózásra a világ költészetének néhány képviselőjét, a magyarországi Olasz Kultúrintézeté. A hajóúton olvassák fel műveiket a vers jelesei, hogy aztán a költeményeket azonnal megszólaltassák magyar fordításban is a jelenlévő színművészek. Az ötletet felkarolta és támogatta az UNESCO, a fővédnökséget pedig Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta. A nemzetközi költőtalálkozón Argentína éppúgy képviselteti magát - éppen a méltán híres Jorge Luis Borges által, mint Japán, Mexikó, Egyiptom vagy India. A jeles nevek között van a görög Jorgosz Szeferisz, a román Mircea Dinescu, az orosz Andrej Voznyeszenszkij, a finn Lassi Nummi, az olasz Enrico Testa. Ausztráliából Andrew McKenzie, az USA-ból Michael Blumenthal, Svájcból a magyar származású János Barta érkezik. Hazánkat Karafiáth Orsolya, Lator László, Szőcs Géza, Tóth Krisztina és Varró Dániel képviseli. A behajózásnál Giovan Battista Verderame olasz nagykövet és Giorgio Pressburger, az Olasz Kultúrintézet igazgatója köszönti a vendégeket. A nagyközönségnek élő közvetítéssel a Vörösmarty téren felállított projektorfalra vetítik ki az eseményeket. A Vigadó térre visszaérkező hajó utasait a Vörösmarty téren a Sinfonietta Hungarica zenekar koncertje fogadja. Karafiáth OrsolyaFotó: Nagy Zoltán / // T& ^ ~/-tL r-Aki későn indul, csak magára számíthat Cu Tisztelet.. . Ellingtonnak ! Találkozás Penckófer János kárpátaljai íróval Penckófer János kárpátaljai író, szerkesztő, aki ma Beregszászon él, 1989-ben Nagyszőlősön született. A kilencvenes évek eleje óta publikál rendszeresen. 1993 óta ő szerkeszti a Hatodik Síp című kulturális folyóiratot. Verset, drámát, novellát egyaránt ír. 1992-ben Toll-díjat, 1996-ban Kármindíjat kapott. Az írót beregszászi otthonában kérdeztük munkájáról, terveiről. Mustra Szöllősy Tibor - Nekünk, kárpátaljai magyar íróknak a diktatúra kemény, torokszorító évtizedei miatt sok a lemaradásunk, ennek következtében az elvégzendő munkánk is sok - mondja Penckófer János. - Nekünk minden műfajban helyt kell állnunk. Ez a szükség kényszere. Meggyőződésem, hogy a szépirodalom különféle műfajai és a műértelmezések egy tőről fakadnak. - Mindkettő fikciót teremt, a világ egy-egy olvasatát adja, csak épp a különféle szabályrendszereket kell ismerni hozzá. Ma már senki sem hiszi, hogy a kritikaírás, a tanulmányírás másodrendű feladat volna. - Csupán szorgalommal egyik műfajt sem lehet jól csinálni. Ugyanígy a puszta tehetség is kevés önmagában a maradandó műhöz. A líra más, ez talán kicsit különbözik a többi műfajtól. Kisregénye, a Hamuther az Erdély Magyar Irodalmáért-pályázat első díját nyerte el száznégy beérkezett mű közül. Mi volt a siker titka? - A regény egy Magyarországra áttelepült ember kálváriáját mutatja be. Ez a kérdéskör sok kárpátaljai és erdélyi magyart foglalkoztat ma. - Ez persze csak a történet szerény vázlata, ha úgy tetszik: vezérfonala. Igyekeztem számtalan olyan kérdést fölvetni, amiről korábban nem beszélhettünk. - Önmagában persze a problémafelvetéstől egy ma még nem lesz érvényes irodalom. Szükséges hozzá az is, hogy formai, esztétikai kérdések is tisztázódjanak benne. - Kárpátalja fiatal írói megpróbálnak új hangot megütni? - Ez nemcsak a legfiatalabbak számára kulcskérdés. Nyilvánvaló, hogy a korábbi szemléletmód elavult, alkalmatlan az érvényes megszólalásra. A szociográfiai, realista megközelítésmód kevés. Valaha már az is nagy szó volt, ha nálunk, Kárpátalján egy-egy író - virágnyelven, jelképekbe bújtatva - ki tudott mondani valamit, amit a hatalom tiltott. Ez önmagában már nem elegendő. - Új kötetünkben is, amely a közeljövőben lát napvilágot a debreceni professzorom, Görömbei András szerkesztésében (a mű címe: Kisebbségi magyar irodalom az ezredfordulón), szintén sokszínűen kívánunk bemutatni sokféle alkotói magatartást. A kárpátaljai alkotók portréjának megrajzolása a műben az én örömmel vállalt feladatom. Ez a „hármas portré” persze csak töredéke annak a munkának, amelyet írok; az egész - immár közel egy évszázados - itteni irodalom kezdeteit, görcseit és reményeit, meghasonlásait és felszikrázásait kívánja egyetlen tablóképben bemutatni. Persze készülnek közben verseim is, ha épp szerencsés pillanatban találnak rám. Annyi fontos feladatunk, feladatom van, hogy néha nyomaszt a lemaradás, a tengernyi irodalmi „adósság”. Mindnyájunkra vonatkozik, akik itt élünk a Kárpátok alatt: aki későn indul, többnyire csak magára számíthat. Penckófer János Fotó: Zátonyi Tibor ________A A_______ ^ Rádiós drámagála-versengés és adományt ■ Metz Évek hosszú sora óta rendezi a dramaíroversenyt a XXI. Század Magyar Irámájáért Alapítvány A magyar dráma napján, szeptember*-- én már hat alkalommal szerveztek versenyt hivatásos drámaíróknak, és két izbeli tehet" ségkutató vetélkedőt, gyermek- és ifjúsági színjátékíró-találkozót. S f . CV__________ Alkalomról alkalomra telt ház előtt zajlott az esti előadás. Idén a Magyar Rádió Rt.-vel kartikvo, a Súgó műsormagazin, segítségével új ötlettel álltak elő. Március 26-án, a szinnazionági nap előestéjén, drámagálát rendeznek, két író vetélkedésével. A rendezvénynek a székesfehérvári Vörösmarty Színház ad otthont Horváth Péter író-rendező-színész, a színház márciusban leköszönő igazgatója, művészeti vezetője a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, nemcsak a korábbi versenyek résztvevőjeként viseli szívén a drámagála ügyét, hanem a vezetése alatt önállóvá cseperedett Vörösmarty Színház népszerűsítése kedvéért is, legalább erre a napra összpontosuljon rájuk országos figyelem. Linka Ágnes, a XXI. Század Magyar Drámájáért Alapítvány nevében beszámolt a vetélkedő forgatókönyvéről: reggel fél nyolckor húzzák ki a Vasárnap Reggel aznapi számából a cikket, amelynek alapján a korábbi drámaíróversenyek két, többszörös győztese, az ötletgazda Siposhegyi Péter és Pozsgay Zsolt nekifog a nyolcszereplős darabírásnak, hogy elkészültük után próbálhassa a két szíészcsapat A ceremóniamesteri teendőket, mint szokásosan, Gyurkovics Tibor látja el, műsorvezető Horváth Péter. A darabokat este hétkor mutatják be. A Petőfi rádió március 30-án az Éjfél után és április 2-án a Gyurkovics Szalon műsorában összefoglalót sugároz majd az eseményekről, az MTV 1 pedig 52 perces adást készít róla Aznap délután pedig másik rangos rendezvény zajlik az ifjúsági tehetségkutató döntője. Ekkor adják elő ugyanis azt a két, egyfelvonásos darabot, amelyet a Súgóban meghirdetett drámapályázat győztesei írtak. A zsűri legjobbnak Tinódár Bence A brazil szín és Vörös András Türelmi zóna című színjátékét ítélte. L. E. Karácsonykor kis hír adta tudtul lapunkban, hogy a Balkay fivérek zenés irodalmi műsort ajándékoztak rászoruló embertársaiknak. Most, mire véget ér a hosszú tél, bárki meghallgathatja a színművész Géza és a muzsikus-előadó László frissen elkészült CD-jén és kazettáján sorakozó huszonhárom dalt, verset és prózarészletet. A Vörösmartytól József Attilán, Kosztolányin és Nagy Lászlón át kortárs szerzőkig terjedő irodalmi „alapanyag” közös vonása a progresszív és időtlen érvényű mondanivaló, amely hozzájuk méltóan szuggesztív hangon szólal meg. A budai vagabund előadók egészen ősi módon, szinte a középkori csehek, diákszállások légkörét idézően - vagy talán az 1930-as évek ködös külvárosi kocsmáinak hangulatához illően - ragadták meg a szövegeket: a Villontól Brechtig futó európai vonal „songjaival” feleselnek magyarul a dalolt költemények. E sorok szerzőjének egyszer egy meteorológiai szükséghelyzet miatt jókora téeszistállóban volt szerencséje hallani a Carmina Buranát. Annak az előadásnak a hangulatát idézik a Balkayék által elmondott dalolt drámai versek: A vén cigány, a Levegőd, a Születésnapom, vagy a Hajnali részegség. A klasszikusok sorai mellett szépen megférnek a kortársak - Gyurkovics Tibor, Kunfalvy Ákos, Hegedűs Erika - gitárkísérettel megszólaló, időszerű üzenetei. A „műsor” olykor meghökkentő, máskor egyenesen hátborzongató, ámde jó okunk van feltételezni, hogy éppen ez volt Balkayék célja. A szövegmondás és a zene garan- ^ i------f £■'7 G G i/k\---------------------------------Modern, nagyvárosi vagabundok^i A Balkay testvérek zenei irodalmi műsora táltán magas színvonalú, aki azonban szelíd budai idillt, szépelgő dalokat szeret vasárnap délutánonként hallgatni, semmiképpen ne vegye meg a Ki tiltja meg? című kazettát. L/L. . CL CLLVLVU1 WILII . OvlvULVI AVCV Balkay Géza és László „élő lemezbemutatója” egy budai csehóban Fotó: Nagy Zoltán ■ Kálmán Gyöngyi A megalakulásának húszesztendős jubileumát most ünneplő Makám előtti tisztelgésnek vehetjük, hogy a Hungaroton megjelentette az együttes 1988-ban fekete lemezen kiadott Közelítések című albumának digitalizált változatát E gesztus már csak azért is indokolt, mert egy kitűnő anyagról van szó, tehát érdemes volt elővenni a kiadó gazdag archívumából. A korongon szereplő Krulik Zoltán-opuszok jól reprezentálják az instrumentális mai zene (nevezzük így, hiszen műfajilag besorolhatatlan) sokszínűségét. Ez a műfaji megnevezhetetlenség az egyik legvonzóbb sajátossága ennek a muzsikának, amely egy tudatos választás és következetes megformálás, megszólaltatás eredménye. (Hungaroton Classic) Egyedülálló élményt szerzett évtizedeken át interpretációival egy nagy, huszadik századi zenész, komponista, Duke Ellington, akire tavaly születésének századik évfordulója alkalmából emlékezett a klasszikus zene és a dzsessz számtalan kiválósága A nem sokaknak kijáró, megkülönböztetett figyelem annak a muzsikusnak szólt, aki afroamerikai születésű művészként egy műfaj diadalmas útját egyengette, miközben mindenkihez szólt kifinomult lírai ihletettségű, elegánsan kivitelezett muzsikájával. A csak Hercegként emlegetett Edward, Kennedy Ellington műművészete iránti tiszteletet fejezi ki Dan Barenboim, a neves karmester, zongorista és kamarazenész is, amikor megjelentette Tribute to Ellington című albumát amelyen pianistaként a már klasszikussá vált dzsesszmuzsikus, Ellington eleganciával, lélekkel telített előadását idézi meg, ihletett tolmácsolásával. A világhírű előadókból összeállt együttes előadásában élvezetesen árad a meghökkentő harmóniákat, szokatlan akkordokat alkalmazó ellingtoni muzsika Barenboim mellett a Herceg emlékéhez méltó előadói teljesítményt nyújt a sokoldalú Dianne Reeves (ének) és Don Byron (klarinét). (Teldec/Warner)