Napi Magyarország, 2000. március (4. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-20 / 66. szám

4 ♦ Napi Magyarország FÓKUSZ • Mozgalmas évek HazánkbanJelenleg ifjúsági szervezet működik. Az egyik legrégebbi és legnagyobb szervezet a cserkésze­­ké.Volt idő, amikor a világ szinte minden pontján léte­­zett magyar cserkészcsapat, csak Magyarországon nem, hiszen az 1948— 1988 közötti negyven évet a KISZ és az úttörőmozgalom monopolhelyzete határozta meg. A világszerte huszonhatmillió tagot számláló cserkészet a világ legnagyobb önkéntes mozgalma. A szervezet ha­zai történelméről Solymosi Balázs cser­kész segédtiszt számolt be a MAG-nak. Mint elmondta, Magyarországon már 1909-10-ben voltak cserkészcsapatok. Elsődlegesnek tekintve a valláserkölcsi alapokon nyugvó jellemnevelést és az ennek megfelelő életvitelt, ökumenikus szervezetként alakult meg a Magyar Cserkész Szövetség (MCSSZ) 1912 de­cemberében, Papp Gyula jogász vezeté­sével. „Az MCSSZ már akkor sikeresen egy­ségesítette a különböző felekezeti cso­portokat, hiszen ezekben az években a protestáns és katolikus csapatok mel­lett, Kanitz István vezetésével, cionista zsidó csapat is létezett” - jegyezte meg Solymosi. Az L világháború nagyon visz­­szavetette a cserkészmozgalmat, hiszen a vezetők katonaként szolgáltak, és többségük elesett .A 16 év feletti cser­készeket is ki akarták küldeni a frontra, de szerencsére csak egy csapat, a 12. sz. Rottenbiller utcai (teljes létszámmal) je­lentkezett így nem valósulhatott meg a cserkészeten belüli katonai irányvonal agyréme.” A háború után újjáalakuló mozgalom nem sokáig virágozhatott, hiszen a Ta­nácsköztársaság ideje alatt a cserkésze­tet (is) betiltották „A mozgalmat ekkor akarták először - mellőzve minden val­lásos és nemzeti megnyilvánulást­­ úttö­rővé alakítani, ami viszont a rendelke­zésre álló idő rövidsége miatt nem sike­rült” - tette hozzá Solymosi. A virágzás idejét és a cserkészet társadalmi súlyá­nak növekedését jelzi az 1922-es év, ami­kor a korábbi (1920-21) és a majdani (1939-41) miniszterelnök, gróf Teleki Pál lett Magyarország főcserkésze. (1923-tól haláláig tiszteletbeli főcser­kész.) „A harmincas évek nacionaliz­mustól fűtött hangulatában ő volt a tá­borparancsnoka annak az 1933-ban Gö­döllőn rendezett jamboree-nak, ahol 54 nemzet és 14 vallás képviseltette magát” - mutatott rá a segédtiszt A több mint tízezer tagot számláló mozgalmat a nyila­sok kis időre feloszlatták 1944 októberé­ben, de az újjászerveződés már 1945 feb­ruárjában megindult. 1947-ben, a Fran­ciaországban rendezett VL Jamboree-ra kétszáz cserkész még kiutazhatott, de már ún. politikai kísérettel. Ennek meg­felelően a cserkészek folyóiratának (az 1920-ban alapított Magyar Cserkész) címlapján egy kopasz, mosolygós politi­kus látható cserkészek körében, az aláb­bi felirattal: „Mégis megyünk!... köszön­jük Rákosi Mátyásnak!” 1948 áprilisában egy belügyminiszteri rendelet más szervezetekkel együtt be­tiltotta a cserkészcsapatok működését is, így azok „önként” beolvadtak a Ma­gyar Úttörők Szövetségébe. A külföldre menekült cserkészek megalakították a Magyar Cserkész Szövetséget, a korábbi (azonos nevű) MCSSZ jogutódjaként, így az MCSSZ központja 1949-ben már az Amerikai Egyesült Államokban volt .Ekkor - tette hozzá Solymosi - már az összes földrészen voltak magyar cser­készcsapatok, kivéve Magyarországot.” Az itthon maradtak közül kb. 1000-1500 elszánt cserkész - fedőszervezetek (ter­mészetbarát és sportkörök) mögé bújva­­ illegálisan folytatta tevékenységét. En­nek tükrében a (z illegális) cserkésztör­vények is bővültek. Ilyen új törvény volt „az indián titoktartó, és nem fecseg” is. Az „indiántáborok” helyén hagyott ke­resztekre azonban felfigyelt az akkori Belügyminisztérium is, ezért (és persze nem csak ezért) a hajdani cserkészveze­tőket egészen a hatvanas évek elejéig megfigyelték, zaklatták. 1961-63-ban azután megtörtént az ún. cserkészszerű csoportok szétverése és azok vezetői­nek letartóztatása is. 1988-ban a Magyar Cserkész egykori szerkesztője, Vellőssy Béla temetése­n egyfajta öregcserkész-találkozó volt. En­nek kapcsán vetődött fel az újjáalakulás gondolata is. Figyelemre méltó tény - mondta Solymosi -, hogy néhány hónap múlva Németh Miklós (Magyarország akkori miniszterelnöke) az USA-ban tett látogatása során felkereste Bodnár Gá­bort, az MCSSZ vezetőjét. A viharos se­bességű magyarországi változásoknak köszönhetően 1989 januárjában újjáala­kult a Magyar­ Cserkész Szövetség. El­nöknek id. dr. Surján Lászlót (az ismert politikus, Surján László édesapját) vá­lasztották meg. Olymosi szerint az újjáéledés vallási szempontból is sokszínű volt, hiszen az elsők között ala­kult újjá (az azóta megszűnt) Kadimah zsidó cserkészcsapat, 1991-ben pedig alakult egy roma cserkészcsapat is, igaz, például az adventisták - önálló­sítva magukat - kiléptek a szervezetből. A változások eredményeként az MCSSZ- nek jelenleg 14 800 tagja van. (Mellettük még három cserkészszövetség működik, együtt összesen 3­5000 taggal) Az ifjúsági mozgalmak történelmének 1948-1988-ig tartó fejezete a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség (KISZ) és a Magyar Úttörők Szövetségének (MÚSZ) nevével fényjelezhető, hiszen a korábban említett 1948-as belügyminiszteri rendelet alap­ján csupán ezek működhettek törvénye­sen. „A MÚSZ cserkészekkel történt for­mális, szervezeti egyesülése az ifjúsági szervezetek politikai bekebelezését je­lentette a pártállam részéről” - nyilat­koztam magam az áttérésre, elmentem például Pristinába albanológiát tanul­ni. Harmincévesen, amikor úgy nézett ki, hogy a Külügyminisztérium hosz­­szabb időre kiküld az Iráni Iszlám Köztársaságba, letettem a Koránra a kezem, és az isztambuli Navi Oszmaniye-mecsetben felvettem az egy igaz hitet. Oszmán Milehi ezután mégsem költözött Iránba, hanem tíz, számá­ra romantikus évet húzott le a He­ves megyei napilapnál. Kollégái nagy bánatára sokat utazott, és munkaidőben is szigorúan betartot­ta a ramadán, az iszlám böjt szabálya­it. Rájött azonban, hogy a tollforga­tásból nem tud megélni, így 1990- ben, amikor beköszöntött a maszek világ, elment külkereskedőnek. So­káig élt Cipruson, jelenleg pedig­­ hosszú betegség után rokkantnyug­díjasként - egy gázkondenzátumot feldolgozó finomító európai külkép­viseletének vezetője. - Engem tejesen maga alá gyűrt és elbűvölt a szufizmus - szól elragadta­tással az iszlámon belüli filozófiai irány­­zatról, amelynek régen a szultánok és a kalifák tanácsadói is hívéül szegődtek. A csodatévő szent emberek, keringő dervisek vitágáról, egyfajta lélekkel teli körtáncról mesél Oszmán Milehi. Arról, hogy a meditáció az egyetlen olyan do­log, amivel a szellemünket kiszabadít­hatjuk a rabságból. Felidézi aztán gyer­mekkori élményét is, amikor grafoló­giával és tenyérjóslással foglalkozó nagynénje azt mondta neki: Te Sós vagy, de egy teljesen más világból ke­rültél ide. Neked küldetésed van! A küldetés parancsa állító­­­­lag olyan erős, hogy Oszmán Milehit nem en­gedi el az élők sorából. Súlyos betegsége alatt kórházba ke­rült, és a klinikai halál állapotában része volt a halál közeli élményben. Szavai szerint nemrégiben elhunyt édesapja - sokat csodált, különlege­­­­sen szép szürke öltönyében - leült az ágya mellé, és azt mondta neki: Még nincs itt az időd, még nagyon sok dolgod van. Oszmán Milehi vis­s­­­szatért a kómából, és azóta nem fél az elmúlástól. - Mindannyiunknak át kell mennünk a Szirat hídján, az életből a halálba vezető úton, amely keskeny, mint egy pallos éle, és csak az igazak tudnak átkelni rajta - idézi a Koránt. Az egri muzulmán szerint a harma­dik évezred az ázsiai népek előretöré­sét hozza. „A nyugati imperializmus lefutotta a maga szőnyegét, és Európa energiacsapdába kerül.” A XX. század embere elvesztette azt a képességét, hogy az ösztöneire hallgasson, ezért rohan a vesztébe. A keleti ember el­lenben inkább meghallgatja a belső hangját, és ez a túlélés titka. Milehi hisz a reinkarnációban, úgy gondolja, a mostani életünk csak egy ruhánk, amit éppen viselünk. - Van egy érzésem, hogy előző éle­temben kalandor hajlamú albán do­hánykereskedő voltam. Amikor a keleti világba érek, és beszívom a levegőt, azonnal megnyugszom, és úgy érzem, itt nem érhet semmi baj. Magyarországon sosem ér ilyen él­mény. Én Libanon, Szíria vagy Tö­rökország földjét érzem hazai föld­nek, és négy-öt év múlva ezen orszá­gok valamelyikében szeretnék lete­lepedni. Addig teljesítenem kell a feladatomat, a gyerekeimet elindíta­ni az életbe, de egyetlen dolog ad erőt ahhoz, hogy a profán dolgokkal megbirkózzam. Minden este, amikor lefekszem, arra gondolok: egyszer talán hazatérek... ■ , Palágyi Edit Ima egy budapesti mecsetben 2000. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ 2000. MÁRCIUS 20., HÉTFŐ Napi Magyarország ♦ 13

Next