Napjaink, 1962 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1962-04-01 / 1. szám
Az olvasó nyilatkozik Valkó Jánis tett, a Lenin Kohászati Művek igazgatója Örömmel értesültem a „Napjaink” című észak-magyarországi irodalmi lap közeli megjelenéséről. Szép országrészünk kedves hegyvidékein munkaszerető, dolgos nép, bányászok, kohászok, parasztok, erdei munkások nemzedékei követik egymást, sajátos kultúrájuk értékes része immár szocialista úton haladó nemzeti irodalmunknak. Kitüntető feladat hárult az északmagyarországi írókra: a lap hasábjain a szocialista realizmus talaján a széppróza, a vers, az irodalmi riport művészi eszközeivel nevelni, tanítani népünket, formálni szocialista tudatát, fejleszteni szépérzékét, nemes emberi tulajdonságait. Munkálkodjanak a pártunk körül kialakult nemzeti egység, valamint a testvéri népek közötti szolidaritás, a megbonthatalan barátság és kölcsönös megbecsülés elmélyítésén. Ábrázolják valósághűen a ma emberét fogyatékosságaival, de egyre erősebben kibontakozó új erkölcsi tulajdonságaival. Örökítsék meg a munkást, a mérnököt, akiket tőkés rendtől, a fasizmustól megszabadulva gyors ütemben vetkőzik le a letűnt társadalmi rendszernek őket is formáló farkastörvényeit, kicsinyes önzését, kíméletlenségét. Ezek az emberek ma alkotnak, szenvedélyesen harcolnak az új technika elsajátításáért, lépteiket a kommunizmus mércéjéhez igazítják, napról napra több, jobb minőségű és olcsóbb acélt, szenet és villamosenergiát, gépet, műtrágyát és annyi más terméket hoznak létre az élettelen anyagból a növekvő szükségletek bőségesebb kielégítésére, népünk jólétének emelésére. Mutassák meg parasztságunk történelmi küzdelmét, melyet a kor színvonalán álló, magas terméshozamú, magas jövedelmezőségű, nagyüzemi szocialista mezőgazdaságért folytat, kevés tapasztalattal, nem egyszer nehézségek közepette, önmagát is átformálva. Mindemellett legyen a lap az irodalmat és a művészet minden ágát, itt, Észak-magyarországon képviselők fontos fóruma, mely haladó hagyományaink becsülését és felhasználását, a szocialista realizmus igaz művészeti irányzatának megértését sugallja, mind jelenlegi szerkesztői, mind a felnövekvő író és művész nemzedék felé. Ezeknek a gondolatoknak jegyében a „Napjaink” című irodalmi lap feladatának teljesítéséhez, az abban megjelenő cikkek íróinak sok sikert kívánok. Duluz Ulászló költő Úttörő jelentőségű feladat irodalmi hagyományt teremteni a jövő Miskolcának. Gyönyörű tájegységünk életét kell, hogy pezsdítse, színesítse, megismertesse önmagával, s hozzákapcsolja országos szinten, komoly művekkel ez a folyóirat a gazdagon áramló hazai élethez. Ne legyen fehérfolt irodalmi szemszögből Borsod! E feltérképezéshez mérnökeink, íróink, költőink az ügyhöz méltóan gyürközhetnek. Sok feladat hárul rájuk: e táj történelmének, néphagyományainak, művészetének, dolgozói munkájának, sűrítve: múltjának, jelenének, jövőjének felvázolása, s nem utolsósorban mánk előbbrelendítése. Tájjellegű problémafelvetés, de nem provinciális fokon, nemzeti, nemzetközi ügyekben való pártos állásfoglalás, de nem sematikus, átforrósulatlan művekben, — jellemezze a Napjainkat! Ne sikkadjon el az emberi öröm s gond ábrázolása sem, bátor kiállás érvényesüljön a nem elvont haladás mellett. Igen remélem, hogy a folyóirat gyümölcse gyanánt nőni fog íróink, költőink, de képzőművészeink alkotói igényessége. Egyéni hangvételű, zamatú alkotásokkal, de e tájra, Miskolcra jelemző formaegység megteremtésével egy új, eredeti művészeti iskola összekovácsolódását vélem távolabbi célként elérhetni. S magának a Napjainknak kívánom: vidéki volta ellenére váljon országos jelentőségűvé! "Tjek Jftikán, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője „... Lengy, lobogj te láng! Terjeszd a művészetet! A tecnikát növeld, a termelést! Írd gránitlapra, a szívekbe vésd az emberiség boldog terveit — a kommunizmus nagy eszményeit!” Az új lap e nagyszerű feladat megvalósítása érdekében szolgálja az eddigi lehetőségeinknél jobban szocialista művelődésügyünk legfőbb célkitűzéseinek valóra válását. Segítse gyümölcsöztetni a társadalom érdeklődését és segítőkészségét az új szocialista iskola megteremtéséért folytatott tevékenységünkben. Támogasson bennünket abban a törekvésünkben, hogy a közművelődést kiemeljük reszortszerűségéből. El kell ugyanis érnünk, hogy jobban kapcsolódjék az általános politikai célkitűzésekhez, a termelési feladatok megoldásához. Velünk együtt kulturális nevelőmunkánk tartalmának a javítására, tudományos, művészi színvonalának az emelésére és hatékonyságának fokozására fordítsa tekintetét. Miskolcról az a vélemény, hogy merkantil és ipari város volt mindig. Itt megszedték magukat az emberek s továbbálltak, ezért nem tudott a város urbánus jellege kellően kifejlődni: nem építettek szép épületeket, nem termett a városban nagyságához mérten költő, művész, de még tudós sem. A lap iparkodjék a mai nagy fejlődés közepette e véleményt is, de a kulturális és művészeti életünket is segíteni megváltoztatni. Tudjuk magunk mellett olyan értelemben is, — itt segíthet talán a legtöbbet, — hogy kulturális munkánkban egyre jobban érvényesíteni tudjuk az ízlésformálás igényét. Segítsen a világirodalom új haladó alkotásainak, a mai életünket ábrázoló magyar és külföldi műveknek, az ifjúsági irodalomnak és a politikai és egyéb ismeretterjesztő műveknek a sokoldalú és vonzó propagálásában. Tükrözze városunk minden kulturális megmozdulását. Tehát legyen benne vers, elbeszélés, dráma, kritika, könyvismertetés. Tájékoztasson bennünket városunk ének- és zeneművészeti életéről és képzőművészetéről. 'lútíhmpÁgiin könyvtáros Ki ne várná izgalommal, érdeklődéssel, lelkesedéssel, és valljuk be egy kis szorongással is a borsodi irodalomkedvelők közül ennek az új gyermeknek, „Napjaink”-nak a születését. Nagy várakozással és kíváncsisággal magunkban, vajon mit vált be a hozzáfűzött reményekből, menynyire fogja kielégíteni napjaink olvasni vágyó embereit. Sok-sok szerzői est, a Borsodi Szemle Széphalom rovata, országos, vagy más vidék helyi irodalmi folyóirataiban megjelent észak-magyarországi szerzők tollából származó versek, novellák, regényrészletek meggyőző erővel bizonyítják, menynyire jogos volt városunk, megyénk íróinak, művészeinek vágya egy sajátszerkesztésű, önálló igényű lap iránt. Az első, amit a lappal szemben érzek, mindenekfölött az öröm. Az öröm, hogy ma már van, és a miénk. A második: köszönet. Köszönet azoknak, akik kiharcolták, s azoknak, akik megteremtették a lehetőségét, hogy legyen. A harmadik és a leglényegesebb: mit is várok én a „Napjaink”-tól? Művészi igényt? Magas színvonalat? lüktető életet? Dinamikát? Belső mozgást, izzást, ami fejlődést hoz irodalmi életünkbe? Igen. Mindezt szeretném. Hiszem, hogy íróink, művészeink, akik nem a művészetet akarják igába hajtani, hanem a művészet alázatos szolgálói, mindezt megvalósítják. Jó lenne, ha a lap tág teret engedne a szárnypróbálgatásnak, de mégis nagyon gondosan szelektálna. Ha írásaiban úgy foglalkozna jelenünk problémáival, nehézségeivel, örömeivel, hogy irányításul szolgáljon a rászorultaknak. Ha kissé irányítaná ifjúságunk művészi ízlését. Ha segítene nekünk, könyvtárosoknak is a kultúra terjesztésében, a szép és jó iránt való készség elmélyítésében. Ha rendszeresen beszámolna városaink, megyénk művészeti életéről. De mit várunk a laptól lényegileg? Ha nagy szóval akarok élni, talán egy kis megújhodást. Lendületet! Erőt! Mozgást! Azt, hogy pezsdüljön fel Miskolc, megyénk irodalmi élete, azt hogy nőjjön az irodalmat kedvelők tábora. S végül: teremtsenek Észak-Magyarországon elismerhetően gyors vérkeringésű, egészséges irodalmat. Ehhez a munkához kívánok a lap íróinak, szerkesztőinek erőt, egészséget és lendületes munkakedvet. napjaink Qidim. Scuulet, az Ózdi Kohászati Üzemek esztergályosa örömmel értesültem Észak-Magyarország új irodalmi lapjának, a „Napjaink”-nak zászlóbontásáról. Szeretném, ha ez az új, irodalmi folyóirat híven tükrözné kulturális életünk szocialista kibontakozását. Több irodalomszerető dolgozó fiatal nevében is szeretném kérni a lap szerkesztőségét, hogy elsősorban a élet konfliktusainak ábrázoló műveknek adjanak helyet. Tehát olyan írásokat szeretnénk olvasni, amelyek a jelenben játszódnak le, és szereplőiben a mai élet nyugtalan, lázasan újat alkotó ifjúsága ismerne magára. Szerintem ezt úgy lehetne még hitelesebbé tenni, hogy az irodalmi lap hasábjain kezdő fiatal munkásírók, költők, képzőművészek alkotásai is helyet kapnának, s műveiket irodalomhoz értő kritikusok bírálnák felül. Az így kialakult irodalmi viták elősegítenék az újabban jelentkezők nagyarányú művészi fejlődését. Szeretnénk, ha szép hazánk tájairól is közölnének fényképes, útirajzszerű beszámolókat. Szívesen olvasnánk a lapban a külföldi írók műveit is elsősorban helyiek — köztük fiatalok — tolmácsolásában, fordításában. Mi, olvasók, szeretettel várjuk az új verseket, elbeszéléseket, tanulmányokat, s az irodalmi élet fejlődését előmozdító műveket, a személyekre való tekintet nélküli, tárgyilagos kritikákat. Reméljük, hogy a Napjaink jó előmozdítója lesz Észak-Magyarország irodalmi, művészeti, kulturális életének. — 2 — SírU Ltbáj fatyul'gt Író Bizonyára tudatában vannak a borsodi írók annak, hogy milyen érdemes és nemes vállalással jelentkeztek, amikor ezt a jeligét írták közös munkájuk homlokára: NAPJAINK. Én azt hiszem, ez a jelige meghatározza a borsodi írócsoport tevékenységét és régen várt irodalmi lapjuk feladatait. Legyen a NAPJAINK valóban napjaink szellemi szándékainak, vívódó fejlődésünknek, kulturális törekvéseinknek, humanista ambícióinknak, megvalósulásra váró álmainknak, a magyar nép boldogulásának jelzőállomása, hírvivője és méltó krónikása. Őszinte és tiszta örömmel üdvözlöm a szocialista magyar irodalom felemelkedéséért vívott harcban új fegyvertársunkat, a NAPJAINK című irodalmi Lapot, és eredményes munkát, sok sikert kívánok. az edelényi Alkotmány Tsz elnöke Én minden időben nagy figyelemmel kísértem azokat az irodalmi termékeket, amelyek népünk jövőjét szolgálják. Különös figyelemmel olvasom és várom ma a parasztság jelenével és jövőjével foglalkozó írásokat. Dolgozó parasztságunkra szép és nemes feladatok várnak a szocializmus építésében, a termelőszövetkezetek felvirágoztatásában. Én úgy vélem, hogy a borsodi íróknak az a szép kezdeményezése, amellyel most a Napjaink című irodalmi lappal lep meg bennünket, sokat segít majd nekünk. Remélem, hogy gyakran közölnek majd olyan írásokat, amelyekből mi, dolgozó parasztok is tanulhatunk, jobban megismerhetjük tennivalóinkat. Ismerve íróink képességeit, dolgozó népünkhöz való hűségüket, azt kérjük, foglalkozzanak sokat a magyar falu új problémáival, világítsák meg parasztságunk előtt jövőnk szépségét, erősítsék meg hitében, hogy felzárkózva munkásosztályunk erőfeszítéseihez, megtermeljék népünk kenyerét és a betű erejével segítsék, hogy szellemében, erkölcsében új, szocialista emberré fejlődjön. Úgy gondolom, hogy az új irodalmi lap új kovász lesz a párt művelődési politikájának fejlesztésében és betölti azt a magasztos szerepét, hogy művelt, tisztánlátó emberfőket, hazánkhoz és népünkhöz hű dolgozókat neveljen. BORSODI GYULA: Kopnak csillogó szavaink, lassan majd el is vesznek. Bombanagy frázisok helyett, ha kicsik is, a tettek százszorta jobban kellenek. Van már, ki jó csavart csinál, jól összefogni azt, mi kell. Van, aki sok viszály között végül is önmagára lel s jól járnak vele társai. Vannak már, akik szépen,csendben szerelnek, falat raknak. Mert csak a munka igazában érezheted magad szabadnak, az áskálódó, léha: Rab! És vannak már, akik szólnak mikor egy ügyben szólni kell. Nem a sötétből, — odaállnak, mint egy vigyázó, tiszta jel megvédni legjobb dolgaink. A jó szó itt ott még csikorgó. A hízelkedés kedvesebb. De ha népünk sorsa izgat jobb, ha emezt már megveted, mert kígyó nyelve tettet öl. Az új tavaszban, új erő van. Sok ócska giz-gazt, tőt kivágat. Termőre nyitja gondjainkat, virágot bajt és drága ágat, — feszítsd neki a vállad! edz ág cépfit! FÜZES LÁSZLÓ: Ahol tűzfolyók zuhogását dübörgik vissza a rőt falak, a korom finom bolyha szálldos s megül a kémények alatt, s apám tüdején szilikózis osztozott hosszú évekig, részem már minden porcikájuk, mint részük lettem én nekik. Felsziporkázó csillagokban az én hitem is benne ég, tudom a törvényt, s velem együtt százezer hű társ tudja még. Többet tenni, hogy szebben éljünk, nem bánni, hogy a tegnap int, a holnap jár már lépteinkben, daruk ringatják álmaink. (Vallomás Az anyag bennünk nő tudattá, hogy az életünk már örök, a forró percek úgy ölelnek, mint földünket a délkörök. S a felröppenő gondolatban már benne él a mozdulat, egy tömbbe tömörít a munka, s kohéziónk, az öntudat, falaragozás idijén legelső volt a kis barackfa, aki vidáman eléd sietett. Rámosolyogtál, s neki adtad egy másodpercre szívedet. Tavaszi napfény aranytóban fürdette derűs arcod. Legelső volt a barack, aki előtted térdet hajtott. Aztán az alma, meg a körte futott utánad le a völgybe. Hófehér zápor hullt hajából, virágszirmokból tiszta zápor. Megfogták kezed, rádnevettek s így szóltak hozzád, mert szerettek:" Áldott legyen a gyümölcsöd majd, ha őszi sípot fúj a pásztor. Áldott legyen hát, mondtam én is, a világ is csak most virágzik! Szorosan fogtam derekadat a szőlőhegyi kicsi házig. Onnan néztük, a régi város téli álmából hogyan éled, S ott tudtuk meg, hogy nem lehetne semmi se drágább, mint az élet! JOHANNES R. BECHER: _ /Hi fa körtünk, a huszadik mázad Tudom, amelyben élek én, e korban Minden lehet. Hozzá nem mérhetők Elmúlt korok. S hogy bent még összeforrnak A Jó és Rossz — újat szülő erők. Vallja szívem és az értelem, S hirdeti, őrzi, vallja ezt a kort már. Néki szenteltem teljes életem, S ő, nézd, engem önön képére formál. Bámulom gyors ritmusaid és lázad, Ő én korom! S ha úgy hozná a sors Tetszés szerint választanom »lehetne. Melletted döntenék, csodálatos,- S hirdetnélek, büszkén kiáltva"5 .-sersze: Mi és korunk, a huszadik század! Jlflat iilüttien dal Nagy munka vár reá, így hitte szentül. Mielőtt még a sír magába zárja. A költeménye álmodozva csendült, Emelte fel a strófa szárnycsapása. Nehéz idők — sötéten zúg a kar dal. Hirtelen fénylő hang hasítja által, ... s régi magától mind messzebb szakadva Énekké teljesült a pusztulásban. Lassan szívébe zárta a világot, S képzeletével már jövőbe látott. Egy nemes szándék vált valóra véle. Ez volt élete a csodálatosnak: Magát a halk és kóbor esti széllel, Mint névtelen dal, népe szívébe lopta. Papp Árpád fordításai