Napjaink, 1963 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

KISREGÉNYEK A GÁRDONYI-SOROZAT ELSŐ KÉT KÖTETÉBEN HALÁLAKOR az egész ország gyá­szolta. A konszolidálódó ellenforra­dalmi rendszer 1922-ben a bölcs hu­morú, a magyar „faji sajátságokat” igazában ábrázoló írót ünnepelte benne. A két világháború között oly sokan kíséreltek meg tőkét kovácsol­ni Gárdonyi műveiből. A hivatalos irodalom saját írójának vallotta, de a felszabadulás után a letűnt uralko­dó osztály eszméit féltve dédelgető ellenség már Gárdonyit akarta eltil­tani ifjúságunktól, amikor a nacio­nalizmus káros hatásáról beszéltünk. Nem könnyű tisztán látni azokat az ellentmondásokat, amelyek Gárdo­nyi életművében mutatkoznak. Kü­lönös egyénisége mint egy érzékeny műszer reagált ellentmondásokkal s az új születésével terhes korának eseményeire. Az új irodalom vezér­alakja sem értette meg először. „Erején felüli írónak” nevezte, ki­nek nagyobb a híre, mint a valódi érdeme. Később azonban ugyancsak Ady Endre nem átallotta revidiálni nézeteit, s őszinte szavakkal fedezte fel „az új Gárdonyit”, a fenségesen, mesterien író „magyar Dickens” jel­zővel illetve őt. Pedig évfordulók köteleznek arra, hogy végre tisztázzuk Gárdonyi he­lyét a magyar irodalomban. Halálá­nak negyvenéves, születésének száz­éves évfordulóját ünnepeljük. Mű­veinek helyes értékelését már meg­könnyíti az olvasók számára az, hogy a klasszikussá vált Egri csillagok mellett más Gárdonyi-művek is meg­jelennek. A Szépirodalmi Könyvki­adó ebben az évben kezdte meg a Gárdonyi-művek közlését. A váloga­tás pedig már ítélet, mert azok a művek kerülhetnek — és kerültek eddig — a kötetekbe, amelyek esz­meileg és művészetileg is megállják helyüket. A sorozat eddig megjelent két kö­tete az író kisregényeit tartalmazza. Van ezek között történelmi témát feldolgozó mű, de java része a társa­dalmi regények közül került ki. A Dávidkáné közvetlenül az Egri csil­lagok előtt keletkezett. Gárdonyinak ebben a regényében még nem sike­rült a történelmi kor és a jellemek olyan szerves ábrázolása, mint az Egri csillagokban. Tegzős Ilona és Kiss Andor szerelmének romantikus története még elég sok jókais után­érzést tartalmaz, de a regény szerke­zetének mesteri felépítése — a két szálon futó cselekmény elválasztása és egyesítése a jellemek plasztikus ábrázolásával szerves egységben — az író művészetéről vall. Irodalmunkban a múlt század vé­gén az elemző realizmussal megje­lent a biológizmus is, de ennél sze­rencsésebb az az írói szándék, amely az elemzés analizáló technikáját a társadalom elesettjeinek ábrázolásá­ra használta fel. Az elemző realiz­mus írói közül (Justh Zsigmond, Thury Zoltán, Petelei István stb.) ez Bródy Sándornak sikerült leginkább. Az elemzés két irányából (a fizioló­giaiból és a társadalmiból) kialakult a személyes líraiság is. Gárdonyinál, mivel hamar kiszakadt ezek közül az írók közül, a két irányzat sajáto­san keveredik. KORAI REGÉNYEIBEN, A lám­­pás­ban még kiforratlan művészet­tel szólal meg a társadalmi problé­ma, bár kivételes alkotás a század­vég irodalmában: a nemzeti szabad­ság gondolata Gárdonyi regényében szervesen összefonódik a társadalmi fonákságok ábrázolásával. A későbbiekben azután Gárdonyi­nál is uralomra jut az elemző tech­nika. Az Ábel és Eszter cselekmé­nyét társadalmi probléma felvetésé­vel exponálja, csakhogy ez a kérdés elsikkad, és érvényesül az írói szán­dék: különféle szituációk sorozata bontakozik ki, s mindez azért, hogy az író bonckésével hősei lelkének legmélyére lenyúlva azt tanulmá­nyozza, miként viselkednek ezek a hősök a különféle helyzetekben. A Bach-korszakban játszódó Te Berkenye is társadalmi kérdéseket vet fel: Fülöp Albert nevetségessé válik kuruckodó, üres hazafiságával, vele szemben megerősödik a paraszt —polgár Berkenye-család. A feltörő polgárság bírálatára is sor kerül,­­ de az ellentmondások szorító gyűrű­vé válnak az író számára, s csak a szentimentális, keretes szerelmi tör­ténet maradt meg. Persze ezt az elemző stílust ragyogó technikájával írja meg. AZ ÖREG TEKINTETES Csurgó Károlya értetlenül áll a kapitalizá­lódó Budapest élete előtt. A rohamos polgárosodás korában a vidéki nemes szinte múzeumba illő figurája már nem erre a világra való­ öngyilkos­sággal vet véget életének. Mégis, az ő alakja a regényben az egyetlen vi­lágos rés, amelyen át az író kitekint a sötét, nyomasztó, kapitalizálódó vi­lágból. A társadalmi probléma már telje­sen hiányzik az 1902-ben megírt Az a hatalmas harmadik című kisregé­nyéből. Lényegében túlírt szerelmi történet, amelynek ilyen módon való megírásába belejátszhatott személyes élete, okoskodva filozofáló hajlama (pl. a reinkarnálódó új ember szüle­téséről vallott gondolat) is. Bár a re­gényben találkozunk egyházellenes megnyilvánulásokkal, de a történet eszmei és formai lendületét megtöri az író elmélkedése, magyarázgatása. A regény már 1902-ben előreveti Gárdonyi világnézeti váltását. Van azonban ezekben a regények­ben szépség is. Felemelő például Szunyoghy erős akarata a Szunyoghy miatyánkjában, amellyel mindig új­rakezdi életét. A detektívtörténet keretébe foglalt én-regény problé­mája ez: a fantázia az emberi élet megrontója. Aki tiszta ésszel legyőzi a fantáziát, az érdemes az életre — tanítja Gárdonyi. E probléma mellett sokkal értékesebb az a magas izzású humanizmus, amellyel Gárdonyi ve­zeti hősét életének megpróbáltatásain keresztül. Előnye a közvetlen hang, amely az én-regény Gárdonyi által kialakított változatának sikere is. A KISREGÉNYEK időrendi sor­rendben hű képét adják annak az írói útnak, amely a nemzeti öntudat ébresztésétől s a felemás, sikertelen polgári forradalom után kialakuló társadalom fonákságainak ostorozá­sától eljutott az „előregyártott” el­méletek köré kerekített regények megírásáig. De ezek a kisregények arról is tanúskodnak, hogy Gárdonyi úgy tudott írni, olyan művészettel, amely sajátosan egyéni, mégis a kor irodalmának gazdagon változó tala­jából fakadt. Csak örömünkre szolgálhat, hogy a sorozatban olyan Gárdonyi művek jellenek meg, amelyeket a felszaba­dulás után most adnak ki először. Ez a sorozat is hozzájárul, hogy az el­­olvasók előtt tisztán álljon az az év­érték, amely Gárdonyi írói hagyaté­kában megmaradt. NAGY SÁNDOR | KAPUSI IMRE: | EMLÉKED : f ' - • ■■■ ~ l' ) | ''- -'Ali marad belőled, mi őszben a nyárból, mi kölyök-reggelben a vén éjszakábóL ) ~, ) S ~ • ) 5 \ Seres János rajza Mai indonéz költészet Az indonéz irodalom útja a XIX. szá­zad második felében Singapurból indult el. Első eredményei közé tartoznak Ab­dullah memoárjai, melyek bár erős nyu­gati hatást mutattak, jelentőségüket ille­tően egyhamar nem találnak követőre. 1908-ban indítja el kulturális és politikai mozgalmát a dj­akartai egyetemi ifjú­ság, s ezt követően, az indonéz irodalom a gyarmatosítók elleni, a gazdasági és kulturális felemelkedésért vívott nemzeti harc története. 1933-ban indul el Pudjangga Baru című lap Takdir Alisjahbana vezetésével, amely nemsokára tömöríti maga körül a haladásért és a nemzeti nyelv terjeszté­séért küzdő írókat, költőket. 1942-ben a holland elnyomást a japán megszállás váltja fel, s e korszak szük­ségszerű következménye a drámairoda­lom felvirágzása. A dráma szimbolikus küzdelmei 1945 augusztus 17-én a való­ságban is megindultak, és az indonéz népnek meghozták a függetlenséget. A japán megszállás idején alakult ki a 45-ösök irodalmi csoportja, a prózaíró Idrus-sal és a költő Chai­il Anwarral az élen. Az itt közölt költők mind a XX. szá­zad szülöttei, Mozasa 1913. októberében született Bogakban, majd tanítói képesí­tést szerezve Kisaranban, Arnehemiaban tanított. Ipih (Abdul Hadi álneve) 1914. szeptember 18-án született Taloban, kü­lönböző napilapoknál és folyóiratoknál dogozott, jelenleg Bandungban egy napi­lap szerkesztője. A legnagyobb, Cham­il Anwar 1922. júli­us 26-án született Medanban, s 26 éves korában, 1949-ben halt meg. Verseivel elő­ször a japán megszállás idején jelentke­zett, tartalomban és formában egyaránt újat hozva. Azóta már a modern líra klasszikusaként tisztelik mind hazájában, mind nagyszámú fordításokból Nyugat- Európában. MOZALA: A tűzhányó lábánál idegyűjti a szép időjárás a virágillatok édes terhét, ritka köd gomolyog lassan, párás folt, bánatát töri az erdő szét. Szellő fuvolázik a fákon, és felhő akad a fenyőfaágon az ég fehérségét itt csodálom míg új színeket fest a természet. A hallgatás, a csend mindig ilyen nagy, fészkéről lebbenve madár száll, a föld türelmes, mélázó, tikkadt, méhéből kinyíló virágra vár. A hallgatás, a csend mindig ilyen nagy, még tétován vár a fényre a táj... . .Elég soká űzött már gúnyt belőlünk .. Kétszázhatvan évvel ezelőtt, 1703. má­jus 6-án kelt II. Rákóczi Ferenc kiáltvá­nya, amelynek hatására . . . (vízszintes 39) . . . helységek jobbágyfelkelésével megkezdődik a Rákóczi-szabadságharc. A kurucokkal szembe tehetetlen csá­szári udvar .,kegyelmet” kínál. Rákóczi ezt viszautasítja, s híres kiáltványában a világ elé tárja a kurucok sérelmeit: .. . . . Elég soká űzött már gúnyt belőlünk a nagyravágyó osztrák kormányzat kiter­jesztett vitorlájú hajója. . . .” (Folytatása a vízsintes 1, 26. 60. függőleges 54. és 13. számú sorokban). Vízszintes: Kétbetűsök: SI. ÉR. PN. KO. AH, TV, EG, ZD, TC, MA. 14. Ellenállha­tatlan. 15. Dél-Amerika egyik országából való. 16. Időegységek. 18. Közigazgatási egységre vonatkozó. 20. Fogaival őröl. 22. Névutó. 23. Kor. 25. Jármű beceneve. 29. Hirtelen meghúz. 31. Nagynénim. 33. Sza­vazata. 34. Boráról és kollégiumáról hí­res erdélyi város. 35. Tisztító. 36. Felveri az út porát. 38. Fúrat. 40. Gyermekjáté­kok. 42. Zaklat. 44. Nincs még vége. 46. Béke — latinul. 47. Báró betűt keverve. 48. Férfi becenév. 49. Pusztító. 51. Kilenc — franciául. 53. Női név. 54. Páratlan szá­mú testrész. 56. Főnemesi rang. 58. Hírlap­ban van! 59. Pályaudvari rövidítés. 63. Bő. 65. Szel. 66. Női név. 67. Taníts. 70. Folyadékán. 73. Vízi állat névelő­vel. 75. Irányítás. 76 . Ilyen — rövi­debben. 77. Magasban. 78. Névelős NAC. 80. Csupán. 82. Hozzátevő — latinul. 84. ..Beszélt­ a csecsemő. 87. T. G­ 88. Meg­valósította célját. 90. Első betűje, nélkül: ázsiai állam. 91. Könyvelési bizonylat. 92. Helyezd magasabbra. 93. Helyre vonat­kozó kérdés. 96. Úr — németül. 99. Be­cézett igazgató. 102. Tea — németül. 103. Csapadék. 105. Nem. 106. Földre kénysze­ríti. 108. Dunamenti város. 109. Messze. 110. Egyik szeme hiányzik. Függőleges. Kétbetűsök: LE, PO, MP, TI, KO, TÁ, TA, LN, FE, ÜT. 2. Jókíván­ság. 3. Sír — németül. 4. Lábbelik. 5. Má­­gás ikerszava. 6. Pollux ikertestvére. 7. Becézett férfinév. 8. Párkány. 9. Érté­kén. 10. Titkos italmérésben. 11. Meny­asszony. 12. Kukoricakenyér. 17. Ehhez kell igazodni. 19. Elődöt. 21. Alacsony, nö­vény. 24. Becézett édesanya. 26. Gyáva ember itt hordja a bátorságát. 27. Kerek szám. 28. Fémek hegesztésénél használt vegyület. 30. Kugli. 32. Álmosságát jel­zi 35. ... kereszt, gépalkatrész. 36. Ige­hirdető. 37. Fejalátét. 39. Várakozott. 41. HOO. 43. Néha-néha. 45. Ásta vala. 50. Női név. 52. Szerszám. 53. Pusztítsad. 55. Tető­fedő anyag. 57. Tűnek van. 61. Veszprém megyei község. 62. Nagy igénybevétel. 64. Múlat. 68. Bolgár cigaretta neve. 69. Biz­tatom, hogy megkapja. 71. Zug ikerszava. 72. Csurran. 74. Nagy magyar színműíró. 76. Bíróság mondja ki. 78. Megdermedt kolloid oldatot, névelővel. 79. Mutató szó. 81. ... Musztafa. 83. Időszaki, fordítot­tan. 85. Az Ifjú Gárda közismert alakja, családnevének kezdőbetűjével. 86. Igé­nyelj. 89. Taszít. 93. Lakik. 94. Félig szári­va! 95. Asztalos munkát végző. 97. Csen. 98. Hengerlésnél képződik a vason. 100. Pasas. 101. Európai nép. 104. Gyilkolj. 106. Évszak. 107. Lám. Beküldendő a vízszintes 39. szám és az idézet befejező részének megfejtése 1963. május 15-ig a következő címre: Napjaink szerkesztősége Miskolc, Megyei Tanács. Az előző számunkban megjelent kereszt­­rejtvény helyes megfejtése: . . . bedőlt, öszetört, porráégett a fasizmus, az elnyomás­t százados átkunk széjjelszórták elvtársaink, a katyusák. Parlamenterek: Osztapenko, Steinmetz, Kolivanov. Könyvjutalmat nyertek: Visnyovszky László Bp., Kovács Krisztina Sopron, Pe­­szek Ádámné Bp., Ritter Aranka Győr, Boros Sándor 11 — IPSH: Rád gondolok Rád gondolok, mikor virradni kezd És a fél égbolt vörös keleten. Rád gondolok, ha lehull az alkony Virágok csókjától részegen. Rád gondolok éjjel, ha csillogva Virítanak a néma csillagok, Rád gondolok, ha hold­ szőtte fényben Az ezüstös hallgató táj ragyog. Rád gondolok én, szüntelen, amíg Eljösz újra hozzám, hogy veled legyek — Jöjj kedves, a föld ölére feküdjünk, Hol mindent, mindent elfelejthetek. CHAIRIL ANWAR: Krawang-Bekasi Mi most Krawang és Bekasi között fekszünk kihűlten itt, nem tudjuk kiáltani a „Szabadságot” s fegyverünk sem segít De ki nem hallja kiáltásunkat, a néma, megfojtott sikolyt, míg fekszünk, tovább nem megyünk és szívünk sikolt? Beszélünk hozzád mélyen hallgató, hűs csendű éjszakában. Ha a magány markol a szívbe, s az óra ver a falon. Fiatal holtak vagyunk. Poros csontok, semmise, egy halom. Emlékezz, emlékezzél. Megtettünk mindent, küzdöttünk, vérünk vérre hullt Vádolon mégis, végzetlenül tekint ránk a múlt Elvitte erőnket, hogy testünk kifakult, És mégis csak részben kész, s ki kutatja a 4—5 ezret, a szétroncsolt, sok fahajat Csontok vagyunk csak, felrémlő, szétszórt csontok De a tiéd, egészen a tiéd, Hogy kutasd, hogy mennyit érnek az elhamarkodottan lett csontok Vajon a lelkünk a szabadságért lebeg, a szabadságért a győzelem s a remény vagy csak a semminek vagyunk itt hullák / Nyelvünk béna, tüdőnk néma, fű zöldellt ki régvolt szánknál, hát Te szóljál most, szólj a csendes falán át Beszélünk hozzád mélyen hallgató, hűs csendű éjszakában Ha a magány markol a szívbe, s az óra ver a falon Emlékezz, emlékezzél Sorsunkba olvadjál, sorsunkkal éljél Virraszt Karno bátyánk virraszt Háttá bátyánk virraszt Sjahrir bátyánk Hullák vagyunk csak, hullák, Adjál értelmes véget Őrizd szigorúan határainkon a derűt és az álmot Emlékezz, emlékezzél csontjainkat a por beborítja már végleg csendes tanyánkat Krawang és Bakasi között találod. Szerelmem távoli szigetén Szerelmes távoli szigeten, szép lányka, egyedül tölti idejét Holdfény árad és a hajó suhan halkan édes elé-dlé virágokból font koszorú nyakamban fényes tengeren röpítve fúj a szél, de érzem nem érkezem meg hozzá soha Hallgat a víz, és sóhajtva új szél támad érzéseimen vadul a végső óra vágtat kegyetlen­ség vezet s szól a csendbe: „Irányítsd már a hajót, a hajót ölembe!” Ó jaj! Megyek felé már, megyek évek Törékennyé válik kettőnk hajója! Miért ily korán, miért hív a Vég mielőtt ölelhetném szerelmem újra még?! Kedvesem messzi szigeten, ha meghalok fakó magányát halállá oldja. A verseket fordította: ERNYEY GYULA mégsem, óta!

Next