Napjaink, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

még eljegyzésen. Nagy kaja lesz, torta, meg likőrt is kapunk talán, mint a húsvéti locsolásnál. A fene! Hirtelen eszébe ötlött az egész, hogy Anya tegnapelőtt elutazott: LEHET, HOGY HAZAHOZOM AZ ÖCSÉDET! Marha jó lesz! Mint ahogyan van Nagyfarkas meg Kis­­farkas, ahogyan a Kopecsninek is van testvére, a Köpi, ugyanúgy lesznek majd ők is, a KÖCSÖG MEG A BÖGRE! Anya szerint jól érezte magát az intézetben, csakhogy a múlt héten megjött a TITOK­ érezte magát az intézetben, csakhogy a múlt héten megjött a TITOK LEVÉL, amiből minden kiderült, Anya hiába dugta el, ő megtalálta, most is itt van a matekfüzetében. Marha jó, hogy hazajön. Miért kellett neki egyáltalán intézetbe menni? Fix, hogy a Laci akarta így. Persze, és neki, Bögrének is menni kellett volna, de azt hálistennek nem tudták Anyáék elintézni. Na, most együtt járhatnak majd be­­szegezni a Körösre, meg a zsilipre fürdeni, és lehet majd mondani, hogy az öcsémmel megyek! Köcsög talán már otthon is van, a reggeli vonattal jöttek, ha jöttek. Laci­ apa azt mondta, EZ EGYÁLTALÁN NEM ELDÖNTÖTT KÉRDÉS, ANNAK A GYEREKNEK IS JOBB, HA NEM BOLYGATJUK FEL A LELKIVILÁGÁT! Egy frászt a lel­kivilága miatt, hanem mert őt, Bögrét már egyedül lehetett hagyni akár két hétre is, mint amikor Anyáék a Bükkbe utaztak, mert Anya mindig rosszul volt, és az orvos azt mondta, magaslati levegő kell neki, pedig nem is a levegő miatt volt rosszul, hanem a nagy hasa miatt, már egyik szoknyáját se tudta bekapcsolni, fix, hogy gyereket várt, aztán, amikor visszajöttek a Bükkből, Anya már nem volt ros­­­szul, és a hasa is visszament, persze, én már bevásárolok magam­nak, ha nagyon muszáj, kimosom a zoknimat is, bár nyáron ezt se kellett, mindenki mezítláb jár, vagy strandpapucsban, egész nap kint a strandon. Tavasszal el kéne menni úszni a BÉKÖT-be, ingyen strandbelépőt kap az ember, meg ingyen strandpapucsot és fürdő­köpenyt, aminek a hátára ki van írva, hogy BÉKÖT, és lehet flan­gálni benne, hogy a csajok összesúgjanak az ember háta mögött: EZ IS ÚSZÓ! Majd beosztják, melyik nap ki menjen vízért az artézi k­útra, mert Lacinak nem jó a vaskút vize, meg mikor ki menjen bevásárolni a boltba vagy a piacra, lesznek majd közös titkaik, ami­ket senkinek nem árulnak el, mégha megkínozzák is őket, mint a Tell Vilmost, akkor se beszélnek, és mindenki irigyelni fogja őket, amiért olyan fasza testvérek. — Már csak tizenöt percetek van! — szólalt meg a tanárnő, és le­ült a katedra mögé. — Aki elkészült, kihozhatja a dolgozatát, le­osztályozom. Az első padokban ülő kékköpenyes lányok egymás után járultak Berrekné elé a dolgozatukkal, aztán visszaültek a helyükre, és ruhá­kat, masnis lányfejeket rajzoltak, vagy hülye leveleket írkáltak egy­másnak, mint amilyet Macó csípett el valamelyik nap, a Tóth Ila írta a Vidomenyec Manónak. TE! FIGYELD MEG, MÁR A BÖGRÉ­NEK IS SÖTÉTEDIK AZ ORRA ALATT, FOGADJUNK, HOGY BA­JUSZA LESZ! A KÖZÉPSŐ SZÓLAMBÓL ÁTKERÜLT AZ ALTBA, MERT MUTÁL! Bögre átsandított Büki Ferire, aki elmélyülten fogalmazott. Egy egész oldalt teleírt már. Milyen ember a padszomszédom? — Jellemzés — Vázlat: 1. Bevezetés: a jellemzésről általában Tárgyalás: Bögre kívülről 2. Tárgyalás: Bögre kívülről Bögre belülről 3. Befejezés: Tanulság Kidolgozás: 1. Jellemzést írni nehéz és felelősségteljes dolog. A jellemzésnek tárgyilagosnak kell lennie. A jellemzésnél több szempontot kell fi­gyelembe venni. Bögre, mint pajtás. Bögre, mint tanuló, és Bögre, mint közösségi ember. 2. Bögre nyolcadik osztályos fiú, szőke, szemüveges, bár ezt leta­gadja, soha nem hordja. Egy kicsit magasabb, mint én, de nem erő­sebb. Bögre, mint tanuló, közepes. Elég jó feje van, de nem arra használja, amire kell. A földrajz például egyáltalán nem érdekli őt, és a történelem se érdekli őt. Pedig ez a két tárgy nagyon fontos tantárgyak, hiszen a hazáról ebből a két tantárgyból tudjuk meg a legtöbbet Magyarországról. A hazát szeretni kell, Petőfi S. is nagyon szerette azt. Bögrét az se érdekli, hol bányásznak hazánkban bauxi­­tot, és hogy hol dolgozzák fel azt (Gánt, Iszkaszentgyörgy). Azt mondta, hogy nálunk szovjet vasérc van, mert a jugók nem adtak vasat, ezt ő jobban tudja a mostohaapjától. Matematikából viszont ő a legjobb. A rajzot is szereti. Ilyen Bögre, mint tanuló. Bögre, mint közösségi ember nem jár őrsi gyűlésekre, nem tudja a Tizen­két pontot, egy barátjától, egy ismerősétől, a Tököstől viszont meg­tanulta a Tízparancsolatot és meg akart keresztelkedni, de a mamája nem engedte neki, mert isten nincs, azt csak az elnyomók találták ki a szegény nép kizsákmányolására, és ma már szegény nép sincsen minálunk. Nagyon jó barátok vagyunk, nekem ő a legjobb barátom az életemben, de ezt még nem mondtam neki. 3. Befejezés: Büki észrevette, hogy Bögre belenéz a dolgozatába. Eltakarta a teleírt lapot. — Mutasd! — Nem mutatom! — De marha vagy! Büki elhúzódott, és tovább körmölt. Bögre nézte. MILYEN EMBER A PADSZOMSZÉDOM? Néha hülye. De ezt nem lehet leírni, mert akkor megint egyes. Micsoda marhaság! Nézte Szolimán Jolánt, aki megdicsőült arccal járult a katedrához, kezében a kész dolgozat. Ke­­vélyen pillantott vissza Varga Editre, az csak pislogott, kétségbe­esetten. Ahogy Szolimán a helyére vonult, átható, szerelmes pillan­tást vetett Bögrére. Kár, hogy kövér, gondolta Bögre, aztán nagy lélegzetet vett, és írni kezdett. BÜKI FERENC... ennyit írt le, és kicsengettek. Az első padokban ülők összeszedték a füzeteket, Ber­tekné a hóna alá kapta őket. Felálltak. Ahogy a tanárnő kiment az osztályból, Bögre odalépett Rajnai Robihoz, a tiszta kitűnőhöz, akinek az apja a Vízműnél dolgozott, amióta visszajöttek Afrikából, ahol a Rajnait megharapta egy majom. — Te — mondta Bögre —, el kell mennem. Ne jelents be orosz­órán. Rajnai a maga fess modorában szólott: — Kérlek szépen, meg fo­gom próbálni. A rövidebb úton, a szennyvizes patak mentén szaladt, táskájával rácsapkodott a vékony fákra, az ágakon megült hó a nyakába hul­lott. Jó volt, mint kevés dolog. A focipálya téglakerítése mellett be­ment a nádba. A száraz nádszálak ropogtak, amerre járt, különben csend volt, nagy csend. Megállt a jég közepén, és elüvöltötte magát: — Köcsög! Hazáig rohant. A ház előtt megállt, kifújta magát, csinált öt jóga­légzést, és benyitott a kapun. Megtorpant, így mégse lehet berontani. Hátha nincs is itt. És ha itt van, hátha nem is örül. Vagy kineveti, amiért így rohant. Vagy amiért annyira örül. Ésszel kell élni. Csak óvatosan. Halkan nyitott be az ajtón, lecövekelt. Mégiscsak itt van, és mindent kirámolt, a fényképeket, Laci gyufacímke-gyűjteményét, amihez neki nyúlnia se volt szabad. — Mit kutakodsz? — Én csak... — Köcsög feltápászkodott. Nem tudta, mit tegyen. Végre elszánta magát, hogy odamenjen a bátyjához, de az már el­fordult tőle, s a villanyrezsóhoz lépett. — Kaját nem hagytál? A francba! Gyere, hozzunk be szenet, hi­deg van. Hátul, a háziak csirkeólja mellett régi, fából készült lakókocsi­féle állt az udvaron, a hóban. Bögre kinyitotta a lakatot, kitárta az ajtót. — Rakd tele! — nyújtotta az öccsének a vödröt. Köcsög engedelmesen belépett a kocsiba. Bevágódott mögötte az ajtó. — Na, Bögre! Most mit izólsz? Hallod? Bögre nekifeszült az ajtónak, bekattintotta a lakatot. A válla le­esett, a háta görbe volt, vigyorgott, bár nem tudta, min. A kerítés előtt megjelent a két Farkas és Macó. — Ki van bent? — böktek a kocsira. — Az öcsém. Feledy Gyula illusztrációja 13

Next