Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1922-05-15 / 9. szám
III. ÉVF. 9. SZÁM înmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.................................................................................................................................................................... K% asszonyok tíz világot teremtenek Irta s PAÁL ÁRPÁD ténára sokan néznek mostanában, kedvetlenül is, bizakodóan is, aszerint, hogy egy napról a másikra hogyan hullámoznak onnan a hírek. A világ odagyűlt emberei együttvéve a földteke egy részének a gondolkozó kérgét alkotják. E kéreg alatt források buzognak, lélekalatti források, felszínre törekvők, éppen azért nem felszínesek. Háború-forrásai, ha külön-külön buggyannak elő. Béke-forrásai, ha legalább a felszíneken egymáshoz csordogáló erekben összeköttetést találhatnak. Egyszer meg kell hogy találják, hiszen még a legelrejtettebb forrásfejecske is meg tudja találni a maga patakját, a patak a maga mind nagyobb és nagyobb vizeit egészen a tengerig. Tehát egyszer a földteke gondolkozó kérgén a könnyek szivárgásai meg kell hogy találják egymáshoz az utat, meg kell hogy találják áldáshozó nagyságukat és összefüggésüket. A génuai világgyűlés a kínlódó kezdet ehhez a kifejlődéshez. De én nem ennek a nagy sokaságnak a diplomáciai és külpolitikai méltatásába akarnék beletévedni. Én a végső békés kifejlődés elképzelésének a hátteréből a mostani előtérnek csak egyik nagyon kiütköző, kiszínesedő és kimagasodó vonását látom. Ez a kiszínesedő vonás előttem az, hogy az oroszok génuai küldöttségében asszonyok is vannak. Nem férjek utitársaiként, hanem diplomáciai munkásokként, az új nemzetközi jogrendszer megalkotásának a szakértő résztvevőiként, az új világtársadalom fölépítésének a tervezőiként és dolgosaiként. Ez az új állam nem fél attól, hogy aszszonyokat állítson a sok világigény felfogására, megértésére, elintézésére. És meg is állja a helyét valami naiv, de éppen azért őserejű természetességgel. És ezt a világhatást az oroszok asszonyokkal is ébresztik, asszonyok alkotó és szervező munkája is benne van, mikor ők új gondolatrendszerekre kényszerítik a világot. Csak egy ötlet tőlem, hogy éppen az asszonyszellem érvényesülése az, ami ennek az új fordulatnak a kibontakozását megkezdette. Nem úgy értem, hogy az alak szerinti asszonyoké. Hanem úgy képzelem, hogy a világ minden, de minden gondolkozását összerakva, minden lelki erejét és hullámzását összegyűjtve, az adja az emberiség, vagy akár az egész élő világ éltető légkörét. Ez a légkör az a szellem, amely összeköti a földet a míndenséggel. Ez az óriási szellem-összeség a világ anyai, asszony! állapota, melyhez képest a férfi csak teremtmény, csak osztozkodás az anyai szellemből. A túlférfiasodás ennek az osztozkodásnak a túlvízt és kiélesített állapota. A háborúskodás, az túlférfiasság, a veszekedési készség is az, a bosszúállási készség is az; mind az alapszellemtől való eltávolodásnak a magára hagyatott érzéséből származik. A hisztéria is tehát nem asszonyi és anyai szellemnek a természete, hanem ennek a magárahagyatottságnak, ennek az öncélúság keresésének, ennek a bősz férfiasságnak a következménye. Ha mégis az alak szerinti asszonyokat támadja meg inkább, ez annak a bizonyítéka, hogy a férfiak századok hagyományaival és évezredek megszokásának az átöröklésével az asszonyokat a maguk tárgyává, a maguk visszasugárzásává tették. De egyébként csak látszat az az asszonyi hisztéria. A világháború egymást taposó dühöngései, a világbéke egymástól félő sekélyes veszekedései monumentális tanúbizonyságok a férfiasság mindent elsodró hisztériája felől. A férfiszellem hatalmasodó alaptermészete: ez a forrása és alkotója nem a világhistóriának, hanem a világhisztériának. Igen, a férfiszellem, a férfiasság hatalmaskodása, ez valami elszakadás az anyai szellemtől, a világ szellemösszességének az asszonyiságától. Elszakadás, öncélú nekivadulás, mely magasra robban, kiéli önmagát és üresen hull vissza. Nem tud újat adni, csak magát élezi ki és a sok kiélezésben el is koptatja. Csinál tekintélyeket, uralkodó fogalmakat, népigázó rendszereket, szabadsághamisító képzeteket, aztán unalmassá és nyűggé válik. Kapaszkodnak hozzá, mégis szétomlik, vagy éppen azért omlik széjjel. És akkor kétségbeesnek az emberek, hogy mi lesz most, miféle tekintélyt imádjanak, ha minden naggyá nőtt férfiasság így összeomlik a szemük láttára. Pedig csak természetesség történik: minden férfiasság az anyai szellemből kiragadott osztályrészét kiélvén, üres formáival visszabukik az anyai szellembe. És az anyai, az asszonyi szellem kell, hogy uj kiemelkedések, uj világnövések uj tartalmáról gondoskodjék. Az alak szerinti asszonyok közelebbi jelképei ennek a minden alkotó asszonyi szellemnek. De nemcsak jelképek, hanem közelebbi megértői is annak, talán éppen a közvetítő gyökérszálai. Az alak szerinti asszonyokban több az érzékenység, több az emberszeretet, hiszen együttvéve ők adják az embernövés talaját. A föld mégis legjobban szereti az ő növényeit. Az ősi földgöröngy az asszony, a világteremtés kezdetének az anyaga, melyből a férfit is formálták. Most a férfi túltengette magát 1922. ÉVI MÁJUS 15