Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1922-05-15 / 9. szám

III. ÉVF. 9. SZÁM în­miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.................................................................................................................................................................... K% asszonyok tíz világot teremtenek Irta s PAÁL ÁRPÁD tén­ára sokan néznek mostanában, kedvet­lenül is, bizakodóan is, aszerint, hogy egy napról a másikra hogyan hullámoznak onnan a hírek. A világ odagyűlt emberei együttvéve a földteke egy részének a gondolkozó kérgét alkotják. E ké­reg alatt források buzognak, lélekalatti források, felszínre törekvők, éppen azért nem felszínesek. Háború-forrásai, ha külön-külön buggyannak elő. Béke-forrásai, ha legalább a felszíneken egymáshoz csordogáló erekben összeköttetést találhatnak. Egy­szer meg kell hogy találják, hiszen még a leg­­elrejtettebb forrásfejecske is meg tudja találni a maga patakját, a patak a maga mind nagyobb és nagyobb vizeit egészen a tengerig. Tehát egy­szer a földteke gondolkozó kérgén a könnyek szivárgásai meg kell hogy találják egymáshoz az utat, meg kell hogy találják áldáshozó nagyságukat és összefüggésüket. A génuai világgyűlés a kínlódó kezdet ehhez a kifejlődéshez. De én nem ennek a nagy soka­ságnak a diplomáciai és külpolitikai méltatásába akarnék beletévedni. Én a végső békés kifejlődés elképzelésének a hátteréből a mostani előtérnek csak egyik nagyon kiütköző, kiszínesedő és ki­magasodó vonását látom. Ez a kiszínesedő vonás előttem az, hogy az oroszok génuai küldöttségében asszonyok is van­nak. Nem férjek utitársaiként, hanem diplomáciai munkásokként, az új nemzetközi jogrendszer meg­alkotásának a szakértő résztvevőiként, az új világ­­társadalom fölépítésének a tervezőiként és dolgo­saiként. Ez az új állam nem fél attól, hogy asz­­szonyokat állítson a sok világigény felfogására, megértésére, elintézésére. És meg is állja a helyét valami naiv, de éppen azért őserejű természetes­séggel. És ezt a világhatást az oroszok asszonyokkal is ébresztik, asszonyok alkotó és szervező munkája is benne van, mikor ők új gondolatrendszerekre kényszerítik a világot. Csak egy ötlet tőlem, hogy éppen az asszony­­szellem érvényesülése az, ami ennek az új fordu­latnak a kibontakozását megkezdette. Nem úgy értem, hogy az alak szerinti asszonyoké. Hanem úgy képzelem, hogy a világ minden, de minden gondolkozását összerakva, minden lelki erejét és hullámzását összegyűjtve, az adja az emberiség, vagy akár az egész élő világ éltető légkörét. Ez a légkör az a szellem, amely összeköti a földet a míndenséggel. Ez az óriási szellem-összeség a vi­lág anyai, asszony! állapota, melyhez képest a férfi csak teremtmény, csak osztozkodás az anyai szel­lemből. A túlférfiasodás ennek az osztozkodásnak a túlvízt és kiélesített állapota. A háborúskodás, az túlférfiasság, a veszekedési készség is az, a bosszúállási készség is az; mind az alapszellemtől való eltávolodásnak a magára hagyatott érzéséből származik. A hisztéria is tehát nem asszonyi és anyai szellemnek a természete, hanem ennek a magárahagyatottságnak, ennek az öncélúság ke­resésének, ennek a bősz férfiasságnak a következ­ménye. Ha mégis az alak szerinti asszonyokat tá­madja meg inkább, ez annak a bizonyítéka, hogy a férfiak századok hagyományaival és évezredek megszokásának az átöröklésével az asszonyokat a maguk tárgyává, a maguk visszasugárzásává tették. De egyébként csak látszat az az asszonyi hisztéria. A világháború egymást taposó dühöngései, a világ­­béke egymástól félő sekélyes veszekedései monu­mentális tanúbizonyságok a férfiasság mindent el­­sodró hisztériája felől. A férfiszellem hatalmasodó alaptermészete: ez a forrása és alkotója nem a világhistóriának, hanem a világhisztériának. Igen, a férfiszellem, a férfiasság hatalmasko­dása, ez valami elszakadás az anyai szellemtől, a világ szellemösszességének az asszonyiságától. El­szakadás, öncélú nekivadulás, mely magasra rob­ban, kiéli önmagát és üresen hull vissza. Nem tud újat adni, csak magát élezi ki és a sok kiélezés­ben el is koptatja. Csinál tekintélyeket, uralkodó fogalmakat, népigázó rendszereket, szabadsághami­­sító képzeteket, aztán unalmassá és nyűggé válik. Kapaszkodnak hozzá, mégis szétomlik, vagy éppen azért omlik széjjel. És akkor kétségbeesnek az em­berek, hogy mi lesz most, miféle tekintélyt imád­janak, ha minden naggyá nőtt férfiasság így össze­omlik a szemük láttára. Pedig csak természetesség történik: minden férfiasság az anyai szellemből ki­ragadott osztályrészét kiélvén, üres formáival vissza­­bukik az anyai szellembe. És az anyai, az asszonyi szellem kell, hogy uj kiemelkedések, uj világnö­­vések uj tartalmáról gondoskodjék. Az alak szerinti asszonyok közelebbi jelképei ennek a minden alkotó asszonyi szellemnek. De nemcsak jelképek, hanem közelebbi megértői is annak, talán éppen a közvetítő gyökérszálai. Az alak szerinti asszonyokban több az érzékenység, több az emberszeretet, hiszen együttvéve ők adják az embernövés talaját. A föld mégis legjobban sze­reti az ő növényeit. Az ősi földgöröngy az asszony, a világteremtés kezdetének az anyaga, melyből a férfit is formálták. Most a férfi túltengette magát 1922. ÉVI MÁJUS 15

Next