Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1922-05-15 / 9. szám
2 NAPKELET 9. szám ................................................ egy világháború borzalmaiban s visszasujtódott a földre, a megkínzott, a vérrel áztatott, a végig rommá tett anyaföldre. De a romok alatt mégis ott van az anyaföld. Az egész világ sorsa iránti ösztönszerű részvét ott él az asszonyi, az anyai szívekben. Legnagyobb világszolidarítás az anyák együttérzése gyermekeik iránt. Ez a jövőépítés igazi alapja. Egészen más, egészen őstermészetbeli, egészen teremtés idejebeli gondolatáramlás az, ami a világ minden asszonyának az együttes életgondolatát és életérzését adja. Ez az asszonyi lélekáramlás uj idegerőket, uj elhatározásokat, uj akaratokat, uj szívósságokat, uj világrendet foglal magában. Kimerült a hited ? Nézd, az asszonyok tudnak hinni ! Kimerült a munkabírásod ? Nézd, az aszszonyok a rongyokból is uj ruhát varrnak gyermekeiknek ! Nincs mit enned, kidobtak az állásodból, elvesztetted a kenyeredet? Nézd, az úgynevezett „gyönge" asszony ötletessége uj munkamódokat, uj kenyérkereseti forrásokat tud találni, s a lemondásokhoz is megkönnyebbítő uj mosolygást! Honnan ez a csodálatos erő, ez az örökös talpraállani tudás ? Abból a természeti törvényből, hogy az alak szerinti asszony a világfenntartó asszonyi szellemnek a közvetítő gyökérszála. Az életszivárgás napsugárba folyó hajszálcsöve. Az anyaföld és a körülötte élő levegő egymásba folyó lélegzése. Materializmus: anyagiasság helyett materizmus: anyaiság lesz a világ új hite, s abból fel kell hogy támadjon egy eddiginél jobb emberiség. A génuai világgyűlésen nagyfejű és nagyképű férfiak szőtték a szót, rakosgatták egymásra a formulákat, amikkel egyik ország anyagait és erőit a másik ország rabságába átszívhassák. Mesterkedtek és hisztérikuskodtak. De a mesterkedő férfiak munkáját már mérsékelni és befolyásolni kezdték asszony-diplomaták is, férfias hajnyírású orosz asszonyok. És mindenkinek az oroszok felé fordult a tekintete. Onnan, tőlük újságok patakzottak a világférfiasság összeomlott, hisztérikus zavarai felé. Vájjon nem azoknak az orosz aszszonyfejeknek a világ igazi természetéletét érző ötletességéből fakadnak-e ezek az újságok? Nem az őmiattuk való megilletődés teremt-e őszinteségekre, emberi együttérzésekre való törekvést? Bizonyítani nem tudnám, de mégis hiszem. Egy bizonyos: az, hogy nem hiába küldték őket a világgyűlésre, nem érdemek nélkül mentek oda és nem is hiába voltak ottan. Én a világgyűlés sok férfia között csak ezt a pár asszonyfőt láttam. Mögötte érzem más asszonyfejek millióit, azok mögött az egész teremtő asszonyi szellemet. És érzem, hogy bukdácsolás volt eddig az emberiség egész élete. Az lesz az igazi világhistória, amit most asszony ihletésre, asszonyi ősakaratra minden romot széttakarító uj életösztönnel és uj emberszeretettel fognak kezdeni. Hiszek az asszonytól megváltott új emberben ! Áprily Lajos verseiből NOSTALGIA Idegenül ver itt a szívem, sok itt a zaj, sok a sugár. Nagyon szeretnék visszamenni, a hallgatás barlangra vár. Magányom sziklaboltozatja, sötét, sokesztendős tanyám, ahol a vérem dobbanását tanatlan csöndben hallanám. Barlangiüzem ki nem világit, fájdalmam színbe zárt titok, panaszaim sötétbe dermedt alaktalan szalagmitok. S a mély ha néha megmorajlik, hallgatom: künn a szél szalad — s a sorsom szent búvópatakja tompán zuhog a föld alatt. FAUST ÜNNEPÉN Barkós füzek között a tóban tükröt talál az ég-azur. Cigány-tanyán, kamasz kezében halelujázva zeng a húr. Milyen jó volna most örülni, dalolva, mint a húr örül. A bánat fekete kutyája sötét ívben körül kerül Riasztgató mozdulatomra alattomos körrel kitér. Öreg házak során lapulva alkony felé haza kisér. Sugártalan könyvtár-szobában elér, babonásan megáll s fekete álarcát ledobja: a halál! ...............................................SS....SS...... „A NÉMET NÉPHEZI“ — Edouard coujordin verse — A háborút lihegő francia sajtó ellen a génoai konferencia nagy válságában a modern francia líra egyik legkitűnőbb egyénisége írta ezt a költeményt. Jogtalanság, mi történt veletek ! Nem elég, hogy ez a béke porbaigázza a testet, telketek az, mi most megszégyenül. Ám vannak franciák, kik ezt a szégyent elviselni aligha is tudják. Vannak franciák, — vallom — kik eddig a napig— Junius 28, a békekötés napja ez — élet szent céljául csak egyet ismerének : kibékülést ! De mától kezdve — Junius 28, a békekötés napja ez megkettőzött a cél. Kibékülés egyre, szakadatlan, és hogy jóvátegyük, mi jogtalanság történt veletek. És bizony mondom: nem utolsó jó tett lészen ez is, mit várva vár a szerencsétlen Francia Föld. Ford. Székely Béla