Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1922-05-15 / 9. szám
6 NAPKELET 9. szám ....................................................................................................................................................................mii.............. Régi japán költőkből* Szombati-Szabó István műfordításai TAVASZ ÉS ŐSZ Nakata hercegnő verse, a Manjósú-gyűjteményből, Kr. u. 8. század A tavasz jön, piheg. Virágruhát ölt már fel a határ S a tavalyi dalt zengi a madár.. . De a szívem hideg. És kósza vágy vonz kifelé A hegy lejtőinek. Tavasz varázsa szívemet Alig érinti meg. Mert ősz a kedvesem. A zöld tavaszt ott fenn a hegyeken És a zöld ifjakat kinevetem, Mert ősz a kedvesem. Ő bár már volna újra itt S terülne szélesen; Aranyló-vörös lombjait Nézném szerelmesen. DÜHÖS FÉLTÉKENYSÉG Ismeretlen költő verse, a Manjósú-gyűjteményből, Kr. u. 8. század Ma egész áldott napon át S virrasztva éjfél óta már, Fél-vakra sírtam magamat. Szemem a könnyektől vörös S a virrasztástól kidagadt. S te,ott a kunyhóban legyelsz, — Ó bár gyújtották volna fel! — S az ócska gyékény-vackon ott — Bár szemét-dombon volna már! — Ama paraszti nőszemély Otromba száját csókolod. EGY ELNYŰTT SEPRŰRE Ismeretlen költő gúnyverse, ismeretlen időből Kedves seprűm, te eddig jól sepertél, Egy kis nyugalmat már kiérdemeltél. Szőröd lenyűtt s kopott lett tar-fejednél: Mostantól fogva már boncz** is lehetnél. TEHETETLENSÉG Izumi Sikibu költő verse, ismeretlen időből Hogy nem utánad igazodik a Nagy világ, ebben nincsen mit csodálni, Mikor a saját tested sem akar Akaratod szolgálatába állni. * E versek átültetésénél, habár másodfordításról van szó, a műsoraiot az a cél irányította, hogy az eredeti versforma és rímképlet sebellensége mellett az 1000—1200 éves versek ősi naivságát és primitívségét a maga természetes egyszerűségében adja vissza. Sz. Sz* L Bonczok , varázsló, bűvészkedő papfélék. A FÉLREÉRTETT KONFUCSE Ismeretlen költő gúnyverse, ismeretlen időből Egy hű fiúnak három éven át kell gyászolni a sírba szállt apát. És tiltja Kosis a parancsolat, Hogy új dologba kezdjen ez alatt. . . De szentül hiszem, hogy jól fogva fel, Ez a parancs azt nem tiltotta el, Hogy e bolond ne reparálja meg Házán a csörgő, lyukas fedelet. .............................Sír... KÉPZŐMŰVÉSZET Barabás Márton képkiállítása. Érdekes megfigyelni az impresszionista líra és a neoimpresszionista festészet között a különbséget. A lírikus kifejezésmódja cizellált, nem őszinte, a hangulatot keresi és a képszerűséget, míg a neoimpresszionista festészet nyers, erőteljes és őszinte, mint az impresszionizmus béklyójából kiszabaduló igazi líra. S ennek a festészetnek Barabás Márton igen komoly képviselője. Látja az utat, amelyen haladnia kell, képein sehol sem fenyeget az akadémikusság vissza-visszatérő árnya, mint ahogy az a fiatal keresőknél szokott lenni. Művészi programmját, egyéniségét és technikai felkészültségét talán a legjobban dokumentálja a „Pecsenskar út tiszta időben“ című képe, ahol egyszerű, szinte primitív technikával sikerült megoldania a tiszta téli nap ragyogását. Különben ez Barabásnak egyik legfőbb erőssége, a problémák biztos kézzel való megoldása. S ezt a megoldást egyszerű eszközzel éri el, a tökéletes levegőtávlattal. Ez ragyogtatja a „Naplemente“ című képén a nap aranyporát, ez csobogtatja a vizeit és teszi élővé a virágos fáit. A levegő az úr a képein s a nagy skálájú, de sohasem szertelen kolorizmusa csak másodrendű eszköze az ő gondolkodó impresszionizmusának. Színkezelése a „Falusi kert“ című képén érvényesül pompásan. A túlsötét tónusú megoldása a földnek nem egészen érthető a „Búcsúzó tél“ című képén. A „Pecsenskai út“ mellett a tárlat egyik legértékesebb alkotása a „Tél“, ahol azonban kissé keményen hat a pírosfedeles ház. Itt a művésznek jogában lett volna meghamisítani a természetet. A negyvenhárom képből álló kiállítás komoly és értékes művésszel ismertetett meg bennünket. Barabásnak tulajdonsága a művészi bátorság és a képeiről sugárzik az energia. Továbbhaladva a megkezdett után, méltó képviselője lesz a szertelenségeitől megtisztult, modern, öntudatos neoimpresszionizmusnak, mely kiszabadulva a színszimfoniák káosszából egyszerű eszközeivel megteremtheti azt a jövendő művészetet, amelyet ma még csak Picasso neve jelez: Cziffra Géza.