Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1922-05-15 / 9. szám

6 NAPKELET 9. szám ....................................................................................................................................................................mii.............. Régi japán költőkből* Szombati-Szabó István műfordításai TAVASZ ÉS ŐSZ Nakata hercegnő verse, a Manjósú-gyűjteményből, Kr. u. 8. század A tavasz jön, piheg. Virág­ruhát ölt már fel a határ S a tavalyi dalt zengi a madár.. . De a szívem hideg. És kósza­ vágy vonz kifelé A hegy lejtőinek. Tavasz varázsa szívemet Alig érinti meg. Mert ősz a kedvesem. A zöld tavaszt ott fenn a hegyeken És a zöld ifjakat kinevetem, Mert ősz a kedvesem. Ő bár már volna újra itt S terülne szélesen; Aranyló-vörös lombjait Nézném szerelmesen. DÜHÖS FÉLTÉKENYSÉG Ismeretlen költő verse, a Manjósú-gyűjteményből, Kr. u. 8. század Ma egész áldott napon át S virrasztva éjfél óta már, Fél-vakra sírtam magamat. Szemem a könnyektől vörös S a virrasztástól kidagadt. S te,ott a kunyhóban legyelsz, — Ó bár gyújtották volna fel! — S az ócska gyékény-vackon ott — Bár szemét-dombon volna már! — Ama paraszti nőszemély Otromba száját csókolod. EGY ELNYŰTT SEPRŰRE Ismeretlen költő gúnyverse, ismeretlen időből Kedves seprűm, te eddig jól sepertél, Egy kis nyugalmat már kiérdemeltél. Szőröd lenyűtt s kopott lett tar-fejednél: Mostantól­ fogva már boncz** is lehetnél. TEHETETLENSÉG Izumi Sikibu költő verse, ismeretlen időből Hogy nem utánad igazodik a Nagy világ, ebben nincsen mit csodálni, Mikor a saját tested sem akar Akaratod szolgálatába állni. * E versek átültetésénél, habár másod­fordításról van szó, a mű­­soraiot az­ a cél irányította, hogy az eredeti versforma és rímképlet seb­ellensége mellett az 1000—1200 éves versek ősi naivságát és primitív­ségét a maga természetes egyszerűségében adja vissza. Sz. Sz* L Bonczok , varázsló, bűvészkedő papfélék. A FÉLRE­ÉRTETT KONFUCSE Ismeretlen költő gúny­verse, ismeretlen időből Egy hű fiúnak három éven át kell gyászolni a sírba­ szállt apát. És tiltja Kosi­s a parancsolat, Hogy új dologba kezdjen ez alatt. . . De szentül hiszem, hogy jól fogva fel, Ez a parancs azt nem tiltotta el, Hogy e bolond ne reparálja meg Házán a csörgő, lyukas fedelet. .............................Sír... KÉPZŐMŰVÉSZET Barabás Márton képkiállítása. Érdekes megfigyelni az impresszionista líra és a neoim­­presszionista festészet között a különbséget. A líri­kus kifejezésmódja cizellált, nem őszinte, a han­gulatot keresi és a képszerűséget, míg a neoim­­presszionista festészet nyers, erőteljes és őszinte, mint az impresszionizmus béklyójából kiszabaduló igazi líra. S ennek a festészetnek Barabás Márton igen komoly képviselője. Látja az utat, amelyen haladnia kell, képein sehol sem fenyeget az aka­­démikusság vissza-visszatérő árnya, mint ahogy az a fiatal keresőknél szokott lenni. Művészi pro­­grammját, egyéniségét és technikai felkészültségét talán a legjobban dokumentálja a „Pecsenskar út tiszta időben“ című képe, ahol egyszerű, szinte primitív technikával sikerült megoldania a tiszta téli nap ragyogását. Különben ez Barabásnak egyik legfőbb erőssége, a problémák biztos kézzel való megoldása. S ezt a megoldást egyszerű esz­közzel éri el, a tökéletes levegőtávlattal. Ez ra­­gyogtatja a „Naplemente“ című képén a nap aranyporát, ez csobogtatja a vizeit és teszi élővé a virágos fáit. A levegő az úr a képein s a nagy ská­lájú, de sohasem szertelen kolorizmusa csak másodrendű eszköze az ő gondolkodó impresszio­nizmusának. Színkezelése a „Falusi kert“ című képén érvényesül pompásan. A túlsötét tónusú megoldása a földnek nem egészen érthető a „Bú­csúzó tél“ című képén. A „Pecsenskai út“ mellett a tárlat egyik legértékesebb alkotása a „Tél“, ahol azonban kissé keményen hat a pírosfedeles ház. Itt a művésznek jogában lett volna meg­hamisítani a természetet. A negyvenhárom képből álló kiállítás komoly és értékes művésszel ismertetett meg bennünket. Barabásnak tulajdonsága a mű­vészi bátorság és a képeiről sugárzik az energia. Továbbhaladva a megkezdett után, méltó képviselője lesz a szerte­lenségeitől megtisztult, modern, öntudatos neo­­impresszionizmusnak, mely kiszabadulva a színszim­­foniák káosszából egyszerű eszközeivel megteremt­heti azt a jövendő művészetet, amelyet ma még csak Picasso neve jelez: Cziffra Géza.

Next