Napkelet, 1922 (3. évfolyam, 1-15. szám)

1922-05-15 / 9. szám

9. szám NAPKELET mim..... Csak félek, hogy ő is Tisza­virág színésznő lesz, á la Budapest. A Magyar Színház most Hans Müller ér­dekes „Flamme“-jára készül. ____ Bécsben a moszkvai művészszínház vendégjátéka és Jessner — talán a legnagyobb német rendező — vendég­rendezése voltak a legkiemelkedőbb események. Jessner III. Richard előadásáról azt írja a Die neue Schaubühne, hogy „csodálatos legendája a vérnek és álomnak s a szellem győzelmének“. A Raimundtheater a kitünő Hasenclevers „Jen­seits“-t adta elő nagy sikerrel, továbbá Haupt­mann „Schluck und Jau“ és Schmidtborn „Die Schauspieler“ című vígjátékait. A ‘Burgtheater-ben az állapotok körülbelül olyanok, mint a pesti Nemzeti Színházban. Foly­tonos marakodás és zavar. Ez már a hivatalos szín­házak átka, amelyekben dilettáns kormányközegek botcsinálta művészetpolitikát űznek. Hauptmann „És Dippa táncol“ című csodálatosan finom játékát adták itt elő sikerrel, a ,,Coriolan“ és Strindberg „Julia kisasszony”-a azonban nagyot buktak. Molnár Ferenc Színházát ismeri az erdélyi közönség is, a bécsieknek eléggé tetszett, de Oskar Maurus Fontana így ír róla: „A Molnár-probléma könyv, mert nem probléma. És legalább ne volna olyan szerelmes önmagába, s magyar szokás szerint ne pödörgetné olyan jelentőséggel teljesen a bajuszát!“ Németországban szakadatlan és óriási arányú kísérletezés folyik, amelynek már igen jelentős eredményei is vannak. Új darabok mellett főleg a klasszikusok domi­nálnak, ragyogó rendezésben, pompázó előadásban. Egyszerű eszközökkel csodálatos hatásokat érnek el. Érdekes, hogy az elmúlt héten több száz kötet legújabb kiadású német dráma érkezett a kolozs­vári könyvkereskedésekbe — jórészt a Kurt Wolff cég nemes kiállításában — s pár nap alatt elkap­kodták valamennyit. Idők jele: Berlinben a Königrätzerstrassen Fleurs és Caillevet-t adják — általában a 25—30 év előtti darabokat újból előszedik. Verneul is gyakran kerül színre, az Intime Theater és a Kleine Schauspielhaus is játsza darabjait. A Lustspiel­­hausban Lantensack pompás komédiája megy, a „Hahnenkampf“ Bassermannal a főszerepben. Hauptmann „Peter Braner“-je is itt kerül színre, valamint Hirschfeld „Mütter“ c. kitűnő darabja. Toller „Masse Mensch“-e tiszta irodalmi alkotás. A Volksbühneben egy kitűnő rendező — Fehling — produkál nagyszerű alkotásokat. Schendell új „expresszionista“ darabjával — a Morzella —is aratott legutóbb nagy sikert a Tribüne-ben, amelynek Ig­notus a dramaturgja. A darmstadti színházban is nagyszerű élet folyik. Gustav Hartungról hasábo­kat írnak a német lapok, aki a legkiválóbb rendezők egyike. Don Carlos és Stuart Mária felújításával óriási eredményt ért el, most pedig Heinrich Anton új darabját „Blut — du bist Blut“ mutatta be, egy forradalmi drámát, amelyben azonban nyoma sincs a rosszillatu propagandának. AHOGY A VERS A TESTEMBŐL KISZÖKKEN A végtelennek duhaj áradása, ahogy a vers a testemből kiszökken s ahogy váratlan, bús időközökben az idegekben fölzenél a tűz. Elátkozott és béklyós görcs viharzik s a föld alól, mint gyilkosok d­orálja dübörg és zendül, hangjait dobálja egy megvadult, tűzhányós orgona. És véres láva dől a lejtőn végig, a földközépbe égő árkot mélyít s egy babonás és döbbenetes mély hit az állatövre zengőn rátapad. Egy messzi hang. S a Csönd aranykapával az esthajnali csillagot kapálja s a végtelennek tönkrenyűtt apálya titokmedrébe sírva elhajóz, így álmodja egy elmerült hajós . . . DAIMONION Itt fullaszt, űz és kínpadokra vonszol s harsogva fújja őrült riadóit és bús erővel messzeségbe lódít a daimonion- 11 Mannheimben Strindberg posthumus darab­ját, a Sokratest adták elő nagy sikerrel, továbbá Goltz „Vater und Sohn“ című nagy drámáját. Chemnitzben Shakespeare gyönyörű Téli regéje megy zsúfolt házak előtt, továbbá Nestrois híres Lumpacius Vagabundusa. (Érdekes, hogy ez a színház drámát, operát és operettet is ad elő. Strauss Richard, Korngold, Weber, d'Albert és Pfitzner operáit adják itt ebben a hónapban.) (K. I.) l|l|-!;r,i,. ...........,mmlli| Bárd Oszkár: Vallomások a versműhelyből ALCHYMIA Veszendő, halálos, bús alchymia, ahogy a vers az éjszakán kikészül, a fúvó a lángot hajszolja vitézül s gunnyaszt az ember, a misztikus kín fia. Valahol messze a bölcsek köve éget, az erő, mely minden értékest és holt gazt, bánatot, örömet szépen összeolvaszt s mitől aranyosan tündököl az élet. Gunnyaszt az agg s a sok ránc homlokán görcsösen merev és hajlik a halálhoz s az áhítat lelkén fanatikus, pogány, hogy csődöt ne mondjon az emberi szent ész, szégyenlősen, mint ki holt istennek áldoz, a tégelybe titkon aranyakat csempész.

Next