Napkelet, 1923. január-május (1. évfolyam, 1-5. szám)

1923-02-01 / 2. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Lukcsics Pál: Balanyi György: A szerzetesség története - Voinovich Géza: Madách Imre és Az Ember Tragédiája

tikus határozottsággal. Vájjon azt akarja-e mondani, hogy a művészet ellensége az erkölcsi tökéletesség­nek? Aligha! Hiszen ez a nagyon is élesen beállított ellentét a munka végén valami kibékítő harmóniában oldódik fel. Csak az a baj, hogy ez a megoldás alig pár mondattal van elintézve, egy-két halvány ecset­vonással odacsapva, és az egész munkának a művészet destruáló ha­tását hangsúlyozásával szemben elégtelen kifejezésű. Mintha az író­nak e kibékítő ellennehezéke sehogy­­sem tudná a munka legnagyobb ré­szének mondanivalóját a szándékolt harmóniába egyensúlyozni. Elvégre hiszen értjük, hogy mit akart a szerző mondani, de mintha az elren­dezés, a hangsúly ökonómiájával nem rendelkeznék eléggé. Különös, hogy a részletekben ennyire tuda­tosnak látszó művész a teljességben ilyen rapszodikusan elnagyolt. A munkának azonban e végső — hogy úgy mondjuk — artisztikus szárnyszegettsége mégsem tudja az olvasót hálátlanná tenni azokkal a finom szépségekkel szemben, amelyek az egész mű olvasása köz­ben gyönyörködtették. Galamb Sándor: A szerzetesség története. A Szent István Társulat a „Szent István Könyvek­ kiadásával a múlt és je­len egyetemes érdekű problémáinak, melyek hazánk társadalmi életét irányították és a jelennek is moz­gató erői, katholikus világnézeti alapon a tudomány mai állásának megfelelő feldolgozására és ismerte­tésére vállalkozott. E célt szolgálja Balanyi Györgynek az említett so­rozatban megjelent munkája is. A szerzetesség története, amely a kije­lölt célhoz és a rendelkezésre álló szűk keretekhez képest elég szeren­csésen oldja meg feladatát. Vázolva a szerzetesség kezdeteit, rámutat a keleti népeknél is jelentkező hasonló irányú törekvésekre. De nem ezek­ből, hanem az akkori társadalmi vi­szonyokból s főleg az új krisztusi hit tanításából eredezteti a szerzetessé­get, mely inspirációt az egyiptomi remeteségből merít évszázadokon át. Az intézményes szerzetesség nyuga­ton, a római szellem befolyása alatt jött létre. A tökéletesedés vágyától vezetve, egyének lemondanak va­gyonukról, családról és akaratról, hogy Istennek tetsző életet éljenek. Szegénység, szüzesség és engedel­messég: a szerzetesség jellegzetes is­mertetőjelei. Míg a szemlélődő életre fogékonyabb keletiek nagyobb súlyt helyeznek az önsanyargatásra, a nyugati, az európai szerzetesség idők folyamán a népneveléssel kap­csolja össze a kontemplatív életet, s így a külvilággal való érintkezést megtalálván, maradandóvá lesz. A kor szelleme hozza létre a Szent Be­­nedek-rendet, a hitetlenek elleni harcok közt születnek meg a lovag­rendek, a városi élet kialakulása pe­dig a kolduló rendeket hívja életre. A szerzetesi eszményt számtalan rend igyekszik megvalósítani. A fejlődés folyamán természetesen néha bajok is jelentkeznek, de az egyház mindig azok kiküszöbölésén fáradozik. Luther és Kálvin refor­­mátori működése is tisztító hatással van a katholikus egyh­ázi életre. Régi szerzetesrendek, melyek már nem felelnek meg hivatásuknak, el­tűnnek a porondról és helyükbe az újkor szerzetesei, a „szabályozott“ papok lépnek, kik közül nagyobb el­terjedtségnek a jezsuiták és piaris­ták örvendenek. A 18. század végén egész Európán áthömpölygő hitet­lenség sem tudja végleg megsemmi­síteni a szerzetesi intézményt, mely a 19. században éli renaissance-át, fényes bizonyságául annak, hogy maga a szerzetesség még nem túlha­ladott intézmény. Újabban azonban valamennyi rend a kulturális téren való működésre rendezkedik be, ré­szint az oktatás, részint a betegápo­lás, részint a hitterjesztés terén szol­gálván az egyetemes kultúra elő­mozdítását. Balanyi munkája igazolni látszik azt a felfogást, hogy a szerzetesség nem közvetlenül az egyház céljainak előmozdítása végett jött létre, azon­ban szervezetével fejlődésének to­vábbi folyamán mégis önkéntelenül az egyház egyik pillérévé vált. Ami a munka beosztását illeti, a szerző nem időrendben, hanem típusok sze­rint ismerteti az egyes rendeket, s a típusokon belül csak a férfi­ rendekkel foglalkozik. Balanyinak az egész munka folyamán sikerült össze­egyeztetnie a tudomány követelmé­nyeit a népszerű előadás előnyeivel s így laikusok is élvezettel olvas­hatják. Lukcsics Pál: Voinovich Géza: Madách Imre és az Ember tragédiája. (Franklin.) Változatlan újra­nyomatása az 1916- ban megjelent tanulmánynak, me­lyet akkor a bírálat nagy tetszéssel

Next