Napkelet, 1923. június-december (1. évfolyam, 6-10. szám)
1923-07-01 / 7. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Pais Dezső: A honfoglalás új megvilágításban
erő. Azt szeretné, olyanná akarná keményíteni, növeszteni lelkét, mint a fenyők sudara ... „Ó, én hajladozó lelkem, légy erős, sudár, érzéságaid legyenek kemények, ruganyosak, mint a fenyőéi, a szent életöröm zöldje sose rohadjon le rólad, ha jön a bánat esze, tudj gyökeret verni a kövek közt is s ha vércsesikítás suhan, varjúkárogás lebben zsenge bóbitád körül, himbálózz meg komolyan és sose feledd, hogy a magasságok nemes fenyője vagy.“ Várja, hogy beköltözik lelkébe s teljesen úrrá lesz benne a nyugodt közömbösség s lassan, észrevétlen belelopódzik oda egy nagy, felforgató érzés: a szerelem. Maga se tudja, hogy történt. Alig tud róla számot adni pesti barátjának. Július 31-én csak ennyit ír levélnaplójába: „Tegnap a Tanádon megfogtam a kezét és megcsókoltam. Ajkamhoz nyomta könnyen és nevetett.“ Ennyi az egész. Ilyen szűkszavúvá lesz egyszerrea régebbi nyugodt, színes csevegő. Megismerkedik véletlenül egy nővel és odavan minden. Egyszerre felfordul a már-már teljesen helyreállott lelki egyensúly. S a szerelemből lassanként minden mást kirekesztő élmény válik. Az idillikus kis zúg bukolikus képecskéit festegető kéz most már egy női arc vonásait rajzolgatja mappája lapjaira. Egyelőre ugyan még egymást kiegészítve jelennek meg a természeti élmények mellett a szerelmi élmények finom kis vázlatrajzai. Ilyenformán: „Dühöngő déli szél zúgatja a fákat s a halálra porzsolt mező sárgája szürke színbe fordul. A pemete lehullatta szőke kalászát, gyér, fehér ernyőcskék, zöld fűzőből kikandikáló fejecskék himbálódznak szétszórt árvaságban a mezőn. Az árnyékban is izzadt hő piheg. — Számomos szélvészként röpköd, süvít lelkem a csók vágyában tikkadó lelke fölött. Lelke gyöngéd, enyhe felémfordulása egy hosszú napon át: mindmegannyi szelíd, fehérernyős virág; aranyos virágfejecskékként bókol felém szívéből a sok el nem csókolt csók. Egyedüllétem hűvös árnyékában is perzselő szerelmem piheg utána...“ Így indul a pesti művész életének bájos, lírai regénye; s most kezdődik tulajdonképen a regény, a cselekvény is. — Hogy pattan bimbókba, hogy borús virágba a szerelem fája s majd egy ősziesen hűvös, nyárutói reggelen könnyű szellő fugalmára mint húll le minden virága, — erről szól a könyv.. Szerelem: „banális és gyötrő varázs“, mondja az író s mindegyik szavát: a banalitást, a gyötrődést és a varázst is frissen tudja éreztetni velünk mindegyik sorában. Tud és mer úgy írni a szerelemről, mintha előtte soha senki se lett volna még szerelmes, s ő maga is életében most először érezné Erosz hatalmát. Nem idealizálja ez ősi érzést, de nem is profanizálja. Nem takarja el a növény gyökerét, de nem fosztja meg virágát sem bársonyos hamvasságától. Olykor-olykor finom erotikát permetez az író a jelenetekre egy diszkrét szűrőjű üvegcséből, mint valami húsvéti öntözőből. De ennek illata összevegyül a fenyőerdő erős gyantaszagával. Könnyedén mesél. Mester módjára bánik művészete eszközeivel; kissé hanyagul, fölényesen, de mégis válogatva. Semmi erőlködés, póz, kiszámítottság, mégis minden vonal, szín a maga helyén, egyik a másikat erősítve, gyengítve, mikor mi kell. A természeti képek lelki élményeknek tűnnek föl, egy városi ember élményeinek s a lélek mozgalmai és a külső cselekvény a természeti élet magától értetődő módján hat. Minden lágy harmóniába olvad össze s az egész olyan hatással van ránk, mint életünknek egy közvetlenül leélt, kedves élménye, melyből csak az emlék maradt meg és a vágy. Az író teljesen ki tudja magát fejezni. Látunk mindent, amit mutat, érzünk mindent, amit éreztetni akar velünk. Sőt arra képesít, hogy magunkról megfeledkezve, eggyé legyünk vele: az ő szemével látunk, az ő szívével dobbanunk és remegünk. A műélvezet teljes, semmit sem zavarja meg. Ritka könyv,, amelyről ezt elmondhatjuk. Dóczy Jenő: A honfoglalás új megvilágításban. Legutóbbi számunkban ismertettük gróf Zichy István tanulmányát a magyarság őstörténetéről és ősműveltségéről. Most ennek a folytatásaként Hóman Bálintnak „A magyarok honfoglalása és elhelyezke-