Napkelet, 1923. június-december (1. évfolyam, 6-10. szám)
1923-11-01 / 9. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Hartmann János: Sipos Domokos és Hegyi István novellái
tisztán azon fordul meg, hogy a fiatalok előleget vesznek maguknak a házasélet örömeiből. Siposnak e novellában (Pitymallatkor) igen jó megfigyelései vannak, a magyar paraszt minden mozdulatát észreveszi, tudja, melyik mögött mi lappang, emellett oly jól eltalálja a népies hangot, hogy csak sajnálni lehet érdeklődése egyoldalúságát. Általában Sipos, mint említettük, erős tehetségnek mutatkozik s ha e kötete nem rokonszenves is előttünk, érdeklődéssel nézünk fejlődése elé. Élet- és emberismeretének mindenesetre gazdagodnia kell, hogy ne állandó sötét szemüveggel nézze hőseit s főképp több megértéssel és szeretettel szendélje az életet, mint gúnnyal. Akkor talán majd lesz hőse, aki nemcsak kérdezi, hogy „Istenem, hol vagy?“ de meg is találja.* Sipos kedvszegő történetei s fojtó légköre után üde szellő csap meg Hegyi István írásaiban. Az író „legkedvesebb mesterének, Tömörkény Istvánnak sírjára koszorúnak“ teszi könyvét. A kegyeletet, az ajánláson kívül, a novellák szelleme is kifejezi. A mester mindenesetre nagy volt a maga körében, de köre volt kicsiny. Hegyi István e szűk kört egyelőre nem törekszik átlépni: a tíz novella közt csak kettő van, mely nem a szegedi paraszt életköréből veszi tárgyát. De milyen friss ez a tíz elbeszélés! Csupa egészség, ifjúság, erő. Már a kötet első darabja is művészi módon festi a falu földéhségét, amint egy földvételi alkalom valósággal lázba hozza a népet. Nem új e téma s vannak, akik a parasztra nézve ellenszenves módon tárgyalják. Hegyi István másképp igazabban látja a dolgot, „ötven esztendeje, hogy a székségen nem lehet megélni. Azóta vándorol a falu. Hetvenben mentek le először szerencsét próbálni béresnek valók, le Szlavóniába. Kubikon már nemzedékek járták be az országot, de jártak Oláhországba, Szerbiába, mint látott emlékről beszélnek a spiegeli várhegy szakadékos meredekjéről, vagy a nürnbergi zenélő óráról. Bejárták Polyákországot is, egy jó rész meg még ma is Amerikában van...“ Ezért földéhes a falu. Ez a háttér s aztán jön a kép. Hír érkezik róla, hogy a gróf elkártyázta a földjét s az most eladó. Jegyzés lesz, mindenki annyit kap, amennyit elbír. Izgalomba jön az egész nép s mire a nap lemegy, egy nagy, meleg, megértő szeretettel átitatott testvéri gondolatban ölelkezik. — Hegyi István e képet oly sok melegséggel, annyi együttérzéssel rajzolja, amennyit csak tárgyába szerelmes művész áldozhat rá. Látszik, hogy nemcsak ismeri, de szereti és megérti népét. Emberei egykét szót szólnak s élet gyűl beléjük. S fölösleges szót sem az író, sem ők nem pazarolnak: annyira tömör az elbeszélés, hogy egy mondatának elhagyásával megcsonkulna. Hegyi István novellái drámai mozgalmasságukkal tűnnek ki. Általában szereti a jeleneteket (egyik novellája kis drámai jelenet) s innen van, hogy elbeszélései is rendesen párbeszédeken épülnek fel. Az író a szükséges tudnivalókat (színtér, természeti kép, hangulat-aláfestés) igen röviden mondja el s amint szerit teheti, megszólaltatja és akcióba viszi embereit. Aztán csak néha szakítja meg társalgásukat: a lényeget, amit tudnunk kell, ők maguk mondják s végzik el. Legjobban szemlélteti ezt „A vadőrök“ c. novellája, mely kis kötetének legkitűnőbb darabja. Két vadőr egymásra utaltan ül karácsony éjszakáján egy földbe ásott pihenő-kunyhóban. Beszélgetnek s ráterelődik a szó az asszonynépre. A fiatalabbik megsérti az idősebb férfi volt feleségét, akitől ez épp azért vált el, mert rossz volt. A sértés mégis fáj. A hím bosszút tajtékzó haragjával kel hűtlen párja védelmére s egy újabb megbántás után egy husánggal teríti le fiatalabb társát. A mesének ez a vázlatos vázlata. Ahogy Hegyi István e kis drámát a karácsonyéjjszakai beszélgetéstől a gyilkosságig (mindössze hat kis nyomtatott oldal) tömören és iramló gyorsasággal végigviszi, az már maga is kitűnő. A kis jelenet a benne rejlő motívumok kifejtésével szinte követeli a színpadot. Lélektani fejlesztése is kifogástalan: Hegyinek nincs rá szüksége, hogy borral itassa hőseit, a gyilkosság valószerűségét mégis el tudja hitetni. Nem ú. n. részletes indokolás módszerével dolgozik, hogy több oldalról is megtámassza hőse tettét: egy érzésből vezeti le azt. Hegyi jól ismeri a nép