Napkelet, 1927. július-december (5. évfolyam, 6-13. szám)

1927-10-01 / 10. szám - Sipos Domokos: Két tűz között (Vers)

869 Két holttestet emeltek ki belőle. Az egyik egy öreg szerb halász volt, a másik Danica. — Mégis utánam jött —suhant át rajta a gondolat s úgy tetszett neki, mintha az asszony nyakán megcsörrentek volna a nagy arany­pénzek. Azután semmit se látott, semmit se hallott többé, csak meg­­tántorodott és végigvágódott a sárba, az asszony mellé. Majthényi György. KÉT TŰZ KÖZÖTT. Tanyánk Széljárta, puszta szírt. Állunk A csúcson viharban, napba nézve. Kitárjuk keblünk, Hogy a föld minden rezdülése Mi egyik pólustól a másik pólusig Az embereken átremeg, Fájó szívünkön átszűrve Érjen téged: Erdélyi A szírt alatt, a szírt körül, Dús földeken, szép házakban A sok-sok ember ránktekint. És szórja ránk szavának nyilait. Az öregek régi buzogánya Bosszúsan csap felénk És ifjak fürge kelevéze Süvítve éri meztelen mellünk. És harsan a kiáltás innen és onnan: Mit akarnak e furcsa katonák?! Kinek a posztját állják e rideg tetőn? Kinek nevében mondják az imát, Hogy tied a clicsőséq és az ország?! S mi állunk! A viharvert tetőn Állunk! És vérző szívünk az égre tartjuk, Hadd lássa idegen és testvér: Nekünk Erdély Erdély a hazánk! Sipos Domokos

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék