Napkelet, 1937. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)
1937-04-01 / 4. szám - ELVEK ÉS MŰVEK - Clauser Mihály: Ortutay Gyula: Magyar Népismeret - Vörösmarty és Csokonai legszebb költeményei
meg a leginkább, ez játszott uralkodó szerepet történelmi élete folyamán, Assisi Szent Ferenctől, da Feltre Vittorinotól egész Don Boscoig. Montessori Mária, az Agazzi-nővérek, XI. Pius enciklikája, Gamelli nagy határkövei ennek az iskolának. Ez az irány volt lelki fundamentuma az olasz megújhodásnak. Dr. Mester János hézagpótló műve nemcsak a szakkörök érdeklődésére és elismerésére tarthat igényt. Kitűnően megrajzolt, érdekesen megírt tudományos alapossággal körvonalazott keresztmetszetét adja az új Olaszországnak. Még a laikus is bátran elolvashatja. Kolozs Pál: Ortutay Gyula : Magyar Népismeret. Bp. 1937. M. Szemle Társ. (Kincsestár 9. sz.) 80. 1. Bármily büszkeséggel tekintsük is a magyar néprajz kutató munkájának eddigi eredményeit, be kell vallanunk, hogy az a néplélek sokrétűségének megismerésére alig vezetett. Ortutay az első, aki tudatosan jelöli ki hazai irodalmunkban a részlettudományokat felölelő és az azokon túlmenő, maradéktalan népiség kutatás szempontjait. Nemcsak az analízis problémái foglalkoztatják tehát, hanem a szintézisét is. Ennek történeti vonatkozásai (a diachronikus leírás), szerkezeti tulajdonságai és funkció rendszere a lelkiség megragadását célozzák, amely végre teljessé és igazzá teheti a magyar nép megismerését. Fölöslegesnek tartjuk, hogy hosszabban időzünk Ortutay munkájának dicséreténél, mégis jó lesz kiemelnünk, hogy józan bíráló állásfoglalása mellett — bár töretlen utakat is kell járnia — nem felejti el, hogy az egész nemzethez fordul. Épp ezért örülünk, hogy ezt a világos, és lelkiismeretes munkára serkentő kis könyvet a Magyar Szemle Társaság besorozva Kincstárába mindenki számára megszerezhetővé tette. A városi embernek époly elsőrangú kalauza Ortutay könyvecskéje, mint amilyen fontos a vidék, a falu vezetőinek. Dr. Clauser Mihály: Vörösmarty és Csokonai legszebb költeményei. Somló Béla könyvkiadó, Budapest, 1935. Két csinos kiállítású könyv, egy narancs- és egy citromsárga, a magyar költészet két nagyságát hozza közelebb a mai olvasóközönséghez válogatott költeményeiken keresztül. A két költő Vörösmarty Mihály és Csokonai Vitéz Mihály. Mindkét kötetet Kosztolányi Dezső vezeti be előszóval, rövid méltatását adva a költőknek, a késő költőutód meglátásain és megérzésein keresztül. Úgy Vörösmartynál, mint Csokonainál a költemények kiválogatása igen szerencsés : egységes költői képet adnak még olyan hatalmas skálájú poétánál is, mint amilyen Vörösmarty Mihály volt, így például a Vörösmarty-kötetben éppen úgy megismerjük «a nagy ihlet» költőjét, mint a könnyed, lírai költemények dalnokát, az elbeszélőt éppen úgy, mint a filozófust, sőt még zsánerképeiből is kapunk ízelítőt. Hangsúlyozzuk ismét, hogy a nem teljes Vörösmarty nincs a költő megismerésének hátrányára, a jellegzetes versek az igaz és a teljes költőt mutatják be. Ugyanígy vagyunk a Csokonai kötettel is, amely szintén szerencsésen adja a magyar rokokó költészetének teljes kivirágzását Csokonai líráján, alkalmi versein, anakreoni dalain és vegyes költeményein keresztül. Itt is a hamisítatlan költőt kapjuk, a rokokónak jellegzetes sajátságaival, merész és túlzsúfolt képeivel, de Csokonai zamatjával, enyhe fintoraival és vaskos szatirikus aláhúzásaival. Mind a két kötethez stílszerű egykori metszeteket és rajzokat mellékelt a kiadó, aki két ízléses kötettel tette gazdagabbá a magyar könyvpiacot. G. J. 19*