Napló, 1990 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1990-06-27 / 8. szám
HolNapló Mi lesz az új Markovic-csomagban A régi tudat béklyóiban A régi, a decemberi és a most várható kormánycsomagot megelőző hangulat lényeges különbsége, hogy akkor nem várt semmit a lakosság, és hatalmas volt a meglepetése, most meg nagy az elvárása, és valószínűleg nem történik semmi látványos. Négy kormánycsoport dolgozik: a rendszerbeli, a politikai rendszerbeli, az általános gazdasági, valamint a külgazdasági kérdésekkel foglalkozó. Munkájukat hatalmas titoktartás övezi. Konkrétumokat még nem tudni. De a szenzáció ezúttal biztosan elmarad. . " Ezt a természetes és érthető megállapítást támasztják alá a nem éppen derűlátó elvárások. Először is, minden embernek vannak bizonyos korlátai, van saját világa, amelyen nem tud felülemelkedni. A másik pedig, hogy a hazai és a nemzetközi körülmények olyanok, hogy lehetetlenné teszik a gyors és sorsdöntő változásokat. Ante Markovic rendkívül bátran és határozottan indult el, hogy eltörölje azokat a dogmákat, amelyek mindannyiunkat megbénították. A híres mondatának a lényegét, amelyet a kongresszus szétesése után mondott, még mindig nem fogták fel maradéktalanul. Töretlen elszántságával, amellyel a piacgazdaság és a gazdasági demokrácia még a liberalizmus felé fordult, és elindította a magánkezdeményezések lavináját, lényegesen megváltoztatta az ország arculatát. De most még egy ennél is fontosabb lépést kell megtennie: reprivatizálni a társadalmi vagyont. Eszmei és politikai téren megtörténtek az előkészületek, a dolog életre keltéséhez azonban hiányzik a bátorság és az akaraterő. Mintha visszahőkölt volna a reformszellem olyan fontos kérdések előtt, mint például: hogyan lehetne visszaszármaztatni az egykor kisajátított vagyont - a földterületektől egészen a gyárakig - a valamikori tulajdonosoknak, olyképpen, hogy azok, akik eddig dolgoztak vele és hozzájárultak a gyarapításához, megkapják a rájuk eső részt. Hogyan lehet minden jugoszláv számára egyformán igazságos megoldást találni? A reprivatizálás nélkül nincs igazi piacgazdaság. Most, amikor az ország össztőkéjének mintegy 80 százaléka állami vagy társadalmi vagyon, hiábavaló a kinyilatkozás, hogy egyenrangú a magán- és az állami tulajdon. Az előbbi mégis alárendelt szerepet játszik. Ezt egyébként már most a saját bőrükön tapasztalják a vállalkozók a bankokban, az adóhivatalban, az állam előtt. Lényegesen új piacgazdasági rendszer nélkül pedig lehetetlen a rendelkezésre álló gazdaság teljes kihasználása, enélkül viszont a külföld sem lesz hajlandó segíteni. Illuzórikus támogatást várni a külföldtől, hiszen az elsősorban ott fekteti be fölösleges pénzét, ahol teljes egészében kapitalista rendszert építenek, amelyben a magánkezdeményezésé és a magántőkéé a vezető szerep. Az, amit az új kormánycsomagban a Markovickabinet kezdeményez, csupán apró szépítgetés. Arról van ugyanis szó, hogy a vállalati törvény módosításával, az igazgatásnak a munkástanácsok hatásköréből való kiemelésével és átvitelével az igazgatómenedzserekre, a kormány szeretné meghiúsítani a háttérből irányítók további beavatkozását a gazdasági életbe, és valóban átmenteni az irányítást a menedzsereknek, a bankosoknak, a hitelezőknek. Mindez pusztán a dolgok jelentéktelen kozmetikázása. Azért is, mert lényegében olyan személy kívánja végigcsinálni, aki mégiscsak fél évszázadon át a társadalmi vagyon diktálta feltételek közepette dolgozott. E markovici pszichológiai momentum mellett a jelenlegi hatalmi struktúra sem lesz hajlandó egykönnyen lemondani a hatalmát szavatoló anyagi alap feletti uralkodásról. Különösen figyelemreméltó jelenség, hogy nálunk a társadalmi vagyontól nem akarnak megválni sem a kommunisták, sem pedig az antikommunisták. Az új csomag tehát minden jel szerint az eddig elértet kívánja megkövesíteni (szilárd árfolyam, megfékezett infláció, a behozatal még nagyobb liberalizálása, serkentő intézkedések a kis és közepes vállalatoknak). A politikai változások pedig elsősorban az alkotmánymódosítási javaslatokban várhatók. Ennek pedig az új képviselőválasztási rendszerben meg az újfajta adórendszerben kell(ene) megnyilvánulnia. A fizetések esetében sem kell látványos változásokra számítani. Más lehetősége nincs, mint a keresetek ellenőrzése, még akkor sem, ha a politikai image-ének a megtartására olyan benyomást kíván kelteni, mintha éppen az ellenkezője történne. De hogyan is lehetne másként egy olyan rendszerben, amelyben nem léteznek munkaadók és munkát keresők, vagyis nem létezik munkaerőpiac. A kör ezzel bezárult, és ismét csak a tulajdonviszonyok kérdése kerül előtérbe, a Markovic-kormány viszont úgy tűnik, ennek a megválaszolására nem rendelkezik elegendő erővel. Dusan Sekulió Üzenet a távolból Pétertől és Páltól godjanak a még élő hozzátartozók, de azért is, hogy mindannyian, a velünk élő szerbek is, megtudják a teljes igazságot. Csak ennek tudatában haladhatunk emelt fővel együtt. A kezdeményezés legújabb fejleménye, hogy megkértük a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, közvetítsen ügyünkben. Nem azért, mintha nem hinnénk a Szerb, illetve a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémiának, hanem, mert eddig nem kaptunk tőlük semmilyen választ. Fontos a múltból ránk maradt terhes örökség tisztázása, de talán még fontosabb a jövő feladatainak pontos meghatározása. El kell készítenünk a magyar érdekeltségek listáját, feltüntetve benne mindazokat az épületeket, berendezéseket, de intézményeket is, amelyekhez különös érdekünk fűződik. Nem hagyhatjuk szó nélkül veszendőbe menni azt, amit már részben vagy egészében használunk, s azt sem, amit kollektív tevékenységünk zökkenőmentes lebonyolítása érdekében visszakaphatunk. Művelődési egyesületek és más intézmények vagyonáról van szó, de ide számíthatjuk azt a nyomdával is ellátott lap- és könyvkiadót, amit Fórum néven kapott a vajdasági magyarság a társadalomtól még 1957-ben. Kell-e bizonygatni, hogy egy leendő kisebbségi önkormányzatnak feltételnül szüksége van anyagi alapra?(...) (...) Végül, de nem utolsósorban a VMDK-nak fel kell készülnie a többpárti választásokra, s ha a helyzet úgy hozza, a többpárti kerekasztal vitáira is. Ebben az ügyben olyan gyorsan változik a helyzet, hogy naprakész állásfoglalásokra van szükség, különben a lemaradás, a politikai kár elkerülhetetlen. Biztató, hogy most már szervezeti feltételeink is vannak az eredményes tevékenységhez, hisz ebben a pillanatban Szerbia egyik legjobban megszervezett és legtömegesebb alternatív szervezete vagyunk. Politikai súlyunkat bizonyítja, hogy a legnagyobb pártok közelednek hozzánk az együttműködés szándékával. Egyelőre a közgyűlésen kell megvitatnunk programunkat, és természetesen ki kell alakítani a többpárti választásokkal kapcsolatos álásfoglalásunkat(...) (...) Ebben a pillanatban szükségét érzem annak, hogy Miniszter Úr előtt újra megemlítsem, milyen nagy jelentősége van a vajdasági magyarság körében annak, hogy legalább a tartomány északi részében nézheti a Magyar Televízió műsorát. Úgy gondoljuk, hogy a déli részeken élő szórványmagyarság körében ez a hiány méginkább felgyorsította az asszimilációt. Ezért Miniszter urat is arra kérjük, vesse latba befolyását, hogy az új magyar kormány kezdeményezze a Magyar Televízió sugárzási övezetének kibővítését Ez az intézkedés nagyban hozzájárulna súlyos gondjaink enyhítéséhez.(...) 1990. június 27. iVJS wnmoswicnq pu sa. rto Az alábbi szolgáltatásokat végezzük: • esküvők és egyéb rendezvények megörökítése viedokamerával • videoreklámok készítése vállalatokról, kisipari műhelyekről és termékeikről • filmkölcsönzés • filmfelvétel készítése masterkópiáról - klubok és magánszemélyek részére KLUBOKNAK DÍJMENTES KATALOGIJS! HAVONTA 100 ÚJ FILM! ZOLI VIDEÓ STÚDIÓ, 24330 ADA Partizán tér 10, tel.: (024) 851-808 V !