Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)

1991-06-18 / 59. szám

4 Kinek a szégyene? Alapjában véve rokonszenves, amikor valaki sértett önérzettel emeli fel szavát Újvidékért, Vajdaságért Külö­nösen most és három évre visszamenőleg­­ bármikor. Ha Tornán László idejében, a 36. Sterija Játékok megkezdése előtt közli a nagy nyilvánossággal: „Itt se színészt, se kritikust nem fenyeget semmiféle veszély. Újvidéktől és Újvidéken nem kell félni”, minden bizony­nyal eljöttek volna a horvátországi és szlovéniai társula­tok. Sajnos, elkésett Nem „a horvát és a szlovén színművészet bukott meg egy vizsgán”, mint cikkében állítja, mi buktunk meg minden téren, és nem sok erkölcsi jogunk van érzékeny­kedni Az utóbbi három évben nem elsősorban érzékeny­ségünkről, önérzetünkről lettünk híresek. Persze vannak dolgok, amelyekben elöl járunk, példá­ul Ante Markovic lebuktatási kísérletében. Az antibürok­­ratikus forradalom is Újvidéken diadalmaskodott elsőként. Ez igaz. Az országos színházi szemle előtt azonban nem ártott volna még egy felhívást közzétenni melyben valaki meg­kérte volna SeSelj és Mirko Jovic csetnikjeit, hogy ez idő alatt tűnjenek el a balfenéken, s az Újvidéki Televízió csatornáin se tetszelegjenek (ami egyébként betölthetet­­len űrt jelentett volna a műsorsémában). Erre azonban ezidáig senkinek sem volt mersze. Elvártuk volna a színház embereitől, hogy jöjjenek el abba a Vajdaságba, ahonnan nap mint nap felfegyver­zett civilek kelnek át a Dunán és számolnak le honfitár­saikkal? Robbantanak és öldökölnek... Igen, pofon volt a javából ez a csonka színházi szemle. De megérdemeltük. Kiállás? Becsület? E fogalmakat egyelőre nincs jo­gunk emlegetni Máris kihagy az emlékezetünk? Nem is olyan régen a vajdaság, tömeg ugyancsak készülődött, hogy Ljubljanában meetingeljen a szlovén vezetőség ellen. (Tisztelet a kivételnek.) Manapság pedig nem az a divat járja, hogy minden horvát usztasa, és génjeiben hordja a genocídiumot? Nézzünk a tükörbe. T. L. szerint a sportolók derekabb legények. A Ma­gyar Szó június 10-i számának vezércikkét ajánlom figyelmébe. Abból kiderül, milyen szeretettel fogadta az Európa-bajnok C. Zvezda a spliti Hajdúk csapatát Csak néhány csont törött el és csak az edzőt ütötték le... Közönséges provinciája lettünk egy provinciális politi­kának. A sértődés inkább e téren lenne jogos. Kedves T. L., ha igazán szeretné a színészeket, akkor nem az „alakváltozásaikat csodálná, hanem a civilizá­­cióért való egyértelmű kiállásukat, amit azzal bizonyítot­tak Prágában, Belgrád­ban és Újvidéken is, hogy nem jöttek el ide. Amíg a hivatalos Vajdaság mai szerepét játssza, ne próbáljunk érzékenykedni, mert az ellentmond a jó ízlésnek Nem akarok hasonlattal élni.. „ Újvidéktől és Újvidéken nem kell félni”, írja T. L. Színészek és focisták című Sterija­ Naplójában. Komolyan gondolja? Szemerédi Magda, Újvidék Egy VMDK-s levele Sajnos, be kell vallanom, eddig nem jutott időm, hogy kedvenc lapomnak néhanapján egy-egy írást küldjek. Az utóbbi egy évben ugyanis - mint a régi szabadkai JMNYE-ben készült és még ma is érvényben levő hírhedt vajdasági nyelvi egyenrangúsági törvényünk egyik tervezője (és áldozata) - a VMDK jogi szakbizottságának „kicsiszolt" alkotmányjogásza let­tem. A múltban a káromra, ma az előnyömre! Az utolsó lehetőségeket kihasz­nálva a még egypárti kommunista utódpárt, a törvényhozás számára - és persze a nemzeti kisebbségek kárára - sürgősségi eljárással any­­nyi törvényerejű tervezetet produ­kált hatalma későbbi védelme ér­dekében, hogy alig győztük ezekre a nacionalizmustól fűtött terveze­tekre a VMDK nevében elkészíte­ni a „replikát", a meggyőző elle­nérveket. Az első csata a szerbiai nyelv­használati törvényjavaslat miatt dúlt, amely az egyenrangúság he­lyett a szerb nyelvet elsőrangú hi­vatalos nyelvnek javasolta és köte­lező cirill betűs írással kívánta vé­deni az állítólagos elnyomástól a tartományokban. A kisebbségi nyelvekkel szemben diszkrimináns jellegű volt, nem hagyott teret még az eddig kivívott jogok gya­korlati alkalmazására sem. Jött az új szerbiai alkotmány emberi jo­gokat és demokráciát hirdetve, de kisebbségi jogokat nem ismer. A sorok között kiolvasható hiányos­ságok és buktatók miatt nem fo­gadhattuk el európai mércékkel mért alkotmányunknak. Mind­ezektől függetlenül tovább készül­tek az oktatási, a választási és a pártokról szóló törvények (például legújabban a racionalizálás ürü­gyén 15 helyett 30 diák szükséges a magyar tagozatok megnyitásá­hoz; említhetjük a magyarság ér­vényesülését kizáró körzetesítési tervezetet és még jó néhányat az uralkodó párt tarsolyából­. Mind­ezek ellen erőltetett menetben kellett elítélő és meggyőző érve­ket produkálni, ellenvélemények­kel, ellenjavaslatokkal, vitákkal, sorozatos előadásokkal az alantas szándékot finoman, de határozot­tan leleplezni! Nem kis feladat volt a választá­sok sikeres lebonyolítása sem. Még kevésbé a külföld szerint is kitűnően sikerült szabadkai kong­resszus, ahol a protokollbizottság elnökeként igyekeztem a diplomá­ciai illemszabályokat betartani, te­kintettel a rangbéli viszonyokra, lehetőleg európai színvonalon. A kis elkalandozás után vissza­térek arra, amiért e levelemet megírni szándékoztam. Ti is foglalkoztok a szabadkai VMDK nemrég lezajlott rendes évi közgyűlésének értékelésével és az ott felvázolt jövőbeni feladatok megvalósításának terveivel. Kül­dök egy a hozzászólásomból sűrí­tett, főleg az új feladatokat felvá­zoló vitaanyagot esetleges megje­lentetés céljából. Eddig részt vet­tem minden magyar önszervezke­dési mozgalomban, a Jugoszláviai Magyar Kultúrszövetség, a Jugo­szláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület és még néhány, később betiltott csúcsszervezet megszer­vezésében, ezért szívügyem a VMDK sikeres működése is. Csi­nálom addig, amíg tudom, noha már jócskán benne vagyok a kor­ban. Kongó Tivadar, Szabadka Ládikó 1991. június 18. A VMDK sikerei és új feladatai A szabadkai közgyűlésről Amint hallottuk, egy éve an­nak, hogy a szabadkai magyarság - évszázados haladó aktivitását követve, feladva a félelem diktálta visszavonultságot - az öntudatos kezdeményezés mezejére lépett. Rövid pár hónap alatt talpra állt és a minden várakozást felülmúló, jól sikerült alakuló közgyűlés után kétezres tagsággal indulva meg­kezdte a helyi szervezetek meg­alakítását és a programcélok is­mertetését és megvalósítását Programunk jó néhány célkitű­zésének megvalósítása már való­ság. A semmiből, az anyagi alapok nélkül megteremtett szervezet ön­zetlen aktivistáira hihetetlenül nagy és sokoldalú feladatok sza­kadtak. Követni kellett azt a nem-

Next