Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)
1991-06-18 / 59. szám
4 Kinek a szégyene? Alapjában véve rokonszenves, amikor valaki sértett önérzettel emeli fel szavát Újvidékért, Vajdaságért Különösen most és három évre visszamenőleg bármikor. Ha Tornán László idejében, a 36. Sterija Játékok megkezdése előtt közli a nagy nyilvánossággal: „Itt se színészt, se kritikust nem fenyeget semmiféle veszély. Újvidéktől és Újvidéken nem kell félni”, minden bizonynyal eljöttek volna a horvátországi és szlovéniai társulatok. Sajnos, elkésett Nem „a horvát és a szlovén színművészet bukott meg egy vizsgán”, mint cikkében állítja, mi buktunk meg minden téren, és nem sok erkölcsi jogunk van érzékenykedni Az utóbbi három évben nem elsősorban érzékenységünkről, önérzetünkről lettünk híresek. Persze vannak dolgok, amelyekben elöl járunk, például Ante Markovic lebuktatási kísérletében. Az antibürokratikus forradalom is Újvidéken diadalmaskodott elsőként. Ez igaz. Az országos színházi szemle előtt azonban nem ártott volna még egy felhívást közzétenni melyben valaki megkérte volna SeSelj és Mirko Jovic csetnikjeit, hogy ez idő alatt tűnjenek el a balfenéken, s az Újvidéki Televízió csatornáin se tetszelegjenek (ami egyébként betölthetetlen űrt jelentett volna a műsorsémában). Erre azonban ezidáig senkinek sem volt mersze. Elvártuk volna a színház embereitől, hogy jöjjenek el abba a Vajdaságba, ahonnan nap mint nap felfegyverzett civilek kelnek át a Dunán és számolnak le honfitársaikkal? Robbantanak és öldökölnek... Igen, pofon volt a javából ez a csonka színházi szemle. De megérdemeltük. Kiállás? Becsület? E fogalmakat egyelőre nincs jogunk emlegetni Máris kihagy az emlékezetünk? Nem is olyan régen a vajdaság, tömeg ugyancsak készülődött, hogy Ljubljanában meetingeljen a szlovén vezetőség ellen. (Tisztelet a kivételnek.) Manapság pedig nem az a divat járja, hogy minden horvát usztasa, és génjeiben hordja a genocídiumot? Nézzünk a tükörbe. T. L. szerint a sportolók derekabb legények. A Magyar Szó június 10-i számának vezércikkét ajánlom figyelmébe. Abból kiderül, milyen szeretettel fogadta az Európa-bajnok C. Zvezda a spliti Hajdúk csapatát Csak néhány csont törött el és csak az edzőt ütötték le... Közönséges provinciája lettünk egy provinciális politikának. A sértődés inkább e téren lenne jogos. Kedves T. L., ha igazán szeretné a színészeket, akkor nem az „alakváltozásaikat csodálná, hanem a civilizációért való egyértelmű kiállásukat, amit azzal bizonyítottak Prágában, Belgrádban és Újvidéken is, hogy nem jöttek el ide. Amíg a hivatalos Vajdaság mai szerepét játssza, ne próbáljunk érzékenykedni, mert az ellentmond a jó ízlésnek Nem akarok hasonlattal élni.. „ Újvidéktől és Újvidéken nem kell félni”, írja T. L. Színészek és focisták című Sterija Naplójában. Komolyan gondolja? Szemerédi Magda, Újvidék Egy VMDK-s levele Sajnos, be kell vallanom, eddig nem jutott időm, hogy kedvenc lapomnak néhanapján egy-egy írást küldjek. Az utóbbi egy évben ugyanis - mint a régi szabadkai JMNYE-ben készült és még ma is érvényben levő hírhedt vajdasági nyelvi egyenrangúsági törvényünk egyik tervezője (és áldozata) - a VMDK jogi szakbizottságának „kicsiszolt" alkotmányjogásza lettem. A múltban a káromra, ma az előnyömre! Az utolsó lehetőségeket kihasználva a még egypárti kommunista utódpárt, a törvényhozás számára - és persze a nemzeti kisebbségek kárára - sürgősségi eljárással anynyi törvényerejű tervezetet produkált hatalma későbbi védelme érdekében, hogy alig győztük ezekre a nacionalizmustól fűtött tervezetekre a VMDK nevében elkészíteni a „replikát", a meggyőző ellenérveket. Az első csata a szerbiai nyelvhasználati törvényjavaslat miatt dúlt, amely az egyenrangúság helyett a szerb nyelvet elsőrangú hivatalos nyelvnek javasolta és kötelező cirill betűs írással kívánta védeni az állítólagos elnyomástól a tartományokban. A kisebbségi nyelvekkel szemben diszkrimináns jellegű volt, nem hagyott teret még az eddig kivívott jogok gyakorlati alkalmazására sem. Jött az új szerbiai alkotmány emberi jogokat és demokráciát hirdetve, de kisebbségi jogokat nem ismer. A sorok között kiolvasható hiányosságok és buktatók miatt nem fogadhattuk el európai mércékkel mért alkotmányunknak. Mindezektől függetlenül tovább készültek az oktatási, a választási és a pártokról szóló törvények (például legújabban a racionalizálás ürügyén 15 helyett 30 diák szükséges a magyar tagozatok megnyitásához; említhetjük a magyarság érvényesülését kizáró körzetesítési tervezetet és még jó néhányat az uralkodó párt tarsolyából. Mindezek ellen erőltetett menetben kellett elítélő és meggyőző érveket produkálni, ellenvéleményekkel, ellenjavaslatokkal, vitákkal, sorozatos előadásokkal az alantas szándékot finoman, de határozottan leleplezni! Nem kis feladat volt a választások sikeres lebonyolítása sem. Még kevésbé a külföld szerint is kitűnően sikerült szabadkai kongresszus, ahol a protokollbizottság elnökeként igyekeztem a diplomáciai illemszabályokat betartani, tekintettel a rangbéli viszonyokra, lehetőleg európai színvonalon. A kis elkalandozás után visszatérek arra, amiért e levelemet megírni szándékoztam. Ti is foglalkoztok a szabadkai VMDK nemrég lezajlott rendes évi közgyűlésének értékelésével és az ott felvázolt jövőbeni feladatok megvalósításának terveivel. Küldök egy a hozzászólásomból sűrített, főleg az új feladatokat felvázoló vitaanyagot esetleges megjelentetés céljából. Eddig részt vettem minden magyar önszervezkedési mozgalomban, a Jugoszláviai Magyar Kultúrszövetség, a Jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesület és még néhány, később betiltott csúcsszervezet megszervezésében, ezért szívügyem a VMDK sikeres működése is. Csinálom addig, amíg tudom, noha már jócskán benne vagyok a korban. Kongó Tivadar, Szabadka Ládikó 1991. június 18. A VMDK sikerei és új feladatai A szabadkai közgyűlésről Amint hallottuk, egy éve annak, hogy a szabadkai magyarság - évszázados haladó aktivitását követve, feladva a félelem diktálta visszavonultságot - az öntudatos kezdeményezés mezejére lépett. Rövid pár hónap alatt talpra állt és a minden várakozást felülmúló, jól sikerült alakuló közgyűlés után kétezres tagsággal indulva megkezdte a helyi szervezetek megalakítását és a programcélok ismertetését és megvalósítását Programunk jó néhány célkitűzésének megvalósítása már valóság. A semmiből, az anyagi alapok nélkül megteremtett szervezet önzetlen aktivistáira hihetetlenül nagy és sokoldalú feladatok szakadtak. Követni kellett azt a nem-