Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)
1991-06-18 / 59. szám
1991. június 18. Ember tervez - szokták mondani - és másvalaki végez. Esetemben a körülmények. Egy kis magyar városszéli faluban jártam ezen az esős szombaton. Mindössze pár ezer lakos, nagyobbára földművesek. Jó alkalom, gondoltam, hogy elbeszélgessek velük, miként érzékelik ők ezt a zűrzavaros helyzetet. Abban a reményben, hogy bizonyára józanabbul, mint mi ezekben a felzalhatott központokban. Na meg a véleményüket akartam hallani erről a bolondos időjárásról, így készítettem elő a diákok előtti fellépésemet is. Afelől faggatták a gyerekeket és a vendégeket, hogy mikor, hogyan találkoztak először a költő Petőfivel, és milyen benyomást tett rájuk a verse. Én, bevallom, előbbi elképzeléseimhez híven szándékosan választottam a Füstbe ment tervet, miután jelentőségéről csak most, ebben az egyre személytelenebb világban győződtem meg igazából. Beigazolandó: éppen egyszerűségénél fogva volt az élen az elsők közt a poétánk, és hogy kis témából is lehet nagy lírát és egyebet csinálni. Mi több, szívhez szólóbbat a fontoskodó vagy kicifrázott alkotásoknál. Főleg, ugye, manapság, amikor egyre kevesebb az efféle próbálkozás olyannyira kisajátította a politika az újságot, a folyóiratot és már-már a könyvet is. Érzéketlen agresszivitásával leszűkítve, megrontva, szinte tönkretéve szellemi élvezeteinket. Hallgassunk csak bele a különbségbe: „Egész úton hazafefelé / Azon gondolkodom: / Miként fogom szólítani / Rég nem látott anyám?" Majd a csattanó: „S a kis szobába toppanék.../ Röpült felém anyám.../ És én csüggtem ajkán szótlanul / Mint gyümölcs a fán." Nem sikerült, sajnos, összejönnöm a felnőtt idevalósiakkal, hogy elcsevegjek velük személyes örömeikről és bánatukról. Aztán, esetleg, hogy mitől tartanak, és ha igen, miben bizakodnak még úgy általában. Beleértve a katonafiúk szerencsés hazatértét, és azt, hogy mit mondanak majd először is „kedvest szépet" nekik az idézett ihletettség hangján. Nem különben meteorológiai szakvéleményüket is elszalasztottam. A diákok énekének, táncainak és tudásának tapsolgattunk, és még az elfoglalt tanáraikkal sem ülhettünk le nyugodtan egy kis eszmecserére a nagy látás-futás közepette. Nagy nehezen tudtuk csak kijárni, hogy bekapcsolják ebéd után a televízió-készüléket, és legalább a meccs végén szurkolhassunk Mónika új párizsi győzelmének. Eldiskuráltunk hát magunk közt újságírói viszontagságainkról. Akarva-akaratlan ráfanyalodva ekként mai krónikámban is közéletünk ziláltságára. Aminek a jellemzője az újságcímek nyomán is - el ne kiabáljuk - a tartózkodó derűlátás. A múlt hetekbeli elnöki találkozóról vélekednek ekképp a cikkírók. Szerintük talán sikerül elkerülni a legrosszabbat. Más megoldás híján kénytelenek lesznek rá, hisz ő valamennyiük talpa alatt inog a talaj. Kimerítették, úgymond, a köztársasági érdekek eltúlzását, és most már csak az engedményekkel járó megegyezés maradt hátra, így is már felelőtleneknek minősítette a tárgyalókat az ősz demokrata főnök. Ő is úgy véli, hogy csak az egységes Jugoszlávia menthet meg bennünket a pusztulástól. Egy másik értelmiségi szerint is nagy árat fizettünk ezért a nemzeti parádéért. És újabban már a szlovén szakemberek után a bosznia-hercegovinaiak és a macedónok is számolni kezdtek, mibe kerülne nekik a kiválás. Sőt már a lapító horvát intelligencia tagjaként a neves közgazdász is megszólalt, kérdve, hogyan képzelik el a fejesek az országocskák függetlenítését a termelés 30 százalékos csökkenése és a kapacitások fele részben való kihasználása mellett? Egy megint másik általában vádolja a hatóságot, hogy a haldokló gazdaságot civakodással és adóemeléssel akarja orvosolni. És akad, aki arra emlékeztet, hogy úgy viselkednek az egymással szemben álló megmondhatók, mintha gazdag svájci bankosok lennének... De nem maradhatott ki a lapokból és ebből a mai jelentkezésből sem a Szerbiai Képviselőház népszerű elnökének a lemondása. Az elmés kolléga is kételkedik a leköszönés indokolásában. Mármint, hogy emberünk eleget akar tenni tanári hivatásának. Hogyhogy nem jutott ez az eszébe a megválasztásakor - kérdi? Előbb hihető, hogy elege volt ebből a demokratikus székmalomharcból. És az is gyanús - tegyem hozzá hogy csak az ellenzék sajnálkozott távozása hallatán. Feltételezhető, ím, hogy vele sem voltak megelégedve. Nélküle, úgymond, könnyebb dolga lesz az országházbeli többségnek. És mindazoknak, akik tetszés szerint üzenhetnek majd hadat akár az egeknek is. Aztán olyasféle vitákra pazarolják a drága időt, amelynek semmi köze a nélkülöző munkások elégedetlenségéhez. Ezt azonban én is csak úgy mellesleg jegyzem meg. Hogy ne bízzuk el magunkat a kibontakozás gyors bekövetkezésében. És térhessünk vissza a hétköznapok „szebbnél szebb" Petőfi Sándor-i gondolataihoz. Falun és városon egyaránt. Füstbe ment terv ! TegNapló 15 TEHNOCEIMTAR Palics Kizár István u. sz. n., Telefon: (024) 751-003 Munkaidő: 7-től 17 óráig Árutermelő, Guruforgalmazó és szolgáltató kft. KIS- ÉS NAGYKERESKEDELMI RÉSZLEGÜNKBEN NAGY VÁLASZTÉKBAN ÁRUSÍTUNK: csapágyat (1300 fajta) szimeringet (500 fajta) csavarárut (500 fajta) ékszíjat (600 fajta) segérgyűrűt (minden méretben) elektronikai alkatrészeket (ellenállások, kondenzátorok, diódák, tranzisztorok, integrált áramkörök, tirisztorok stb.) ÉS MÉG SOK EGYEBET. UGYANITT FATELEP tégla, cserép és blokk • deszka és léc födémelemek és -gerendák • ajtók és ablakok mész és cement • betonvas szigetelőanyagok • idomvas failcsempe és padlólap gerenda és minden, amire Önnek az építkezéshez szüksége van. A Lokomotiva, a Zanat és minden más lakásépítő szövetkezet tagjait szívesen látjuk! KEDVEZŐ ÁRAK! GYŐZŐDJÖN MEG RÓLA ÖN IS! HAMAROSAN ÚJDONSÁGOK!