Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)

1991-06-18 / 59. szám

1991. június 18. Ember tervez - szokták mondani - és másvalaki végez. Esetemben a körülmé­nyek. Egy kis magyar városszéli faluban jár­tam ezen az esős szombaton. Mindössze pár ezer lakos, nagyobbára földművesek. Jó alkalom, gondoltam, hogy elbeszélges­sek velük, miként érzékelik ők ezt a zűrza­varos helyzetet. Abban a reményben, hogy bizonyára józanabbul, mint mi ezekben a felzalhatott központokban. Na meg a véle­ményüket akartam hallani erről a bolondos időjárásról, így készítettem elő a diákok előtti fellé­pésemet is. Afelől faggatták a gyerekeket és a vendégeket, hogy mikor, hogyan ta­lálkoztak először a költő Petőfivel, és mi­lyen benyomást tett rájuk a verse. Én, bevallom, előbbi elképzeléseimhez híven szándékosan választottam a Füstbe ment tervet, miután jelentőségéről csak most, ebben az egyre személytelenebb világban győződtem meg igazából. Beigazolandó: éppen egyszerűségénél fogva volt az élen az elsők közt a poétánk, és hogy kis témából is lehet nagy lírát és egyebet csinálni. Mi több, szívhez szólóbbat a fontoskodó vagy kicifrázott alkotásoknál. Főleg, ugye, manapság, amikor egyre ke­vesebb az efféle próbálkozás olyannyira kisajátította a politika az újságot, a folyóira­tot és már-már a könyvet is. Érzéketlen agresszivitásával leszűkítve, megrontva, szinte tönkretéve szellemi élvezeteinket. Hallgassunk csak bele a különbségbe: „Egész úton hazafefelé / Azon gondolko­­dom: / Miként fogom szólítani / Rég nem látott anyám?" Majd a csattanó: „S a kis szobába toppanék.../ Röpült felém anyám.../ És én csüggtem ajkán szótlanul / Mint gyümölcs a fán." Nem sikerült, sajnos, összejönnöm a felnőtt idevalósiakkal, hogy elcsevegjek ve­lük személyes örömeikről és bánatukról. Aztán, esetleg, hogy mitől tartanak, és ha igen, miben bizakodnak még úgy általá­ban. Beleértve a katonafiúk szerencsés ha­zatértét, és azt, hogy mit mondanak majd először is „kedvest szépet" nekik az idézett ihletettség hangján. Nem különben meteo­rológiai szakvéleményüket is elszalasztot­tam. A diákok énekének, táncainak és tudásának tapsolgattunk, és még az elfog­lalt tanáraikkal sem ülhettünk le nyugodtan egy kis eszmecserére a nagy látás-futás közepette. Nagy nehezen tudtuk csak kijár­ni, hogy bekapcsolják ebéd után a televí­zió-készüléket, és legalább a meccs végén szurkolhassunk Mónika új párizsi győzel­mének. Eldiskuráltunk hát magunk közt újságírói viszontagságainkról. Akarva-aka­­ratlan ráfanyalodva ekként mai krónikám­ban is közéletünk ziláltságára. Aminek a jellemzője az újságcímek nyomán is - el ne kiabáljuk - a tartózkodó derűlátás. A múlt hetekbeli elnöki találkozóról véle­kednek ekképp a cikkírók. Szerintük talán sikerül elkerülni a legrosszabbat. Más meg­oldás híján kénytelenek lesznek rá, hisz ő valamennyiük talpa alatt inog a talaj. Ki­merítették, úgymond, a köztársasági érde­kek eltúlzását, és most már csak az enged­ményekkel járó megegyezés maradt hátra, így is már felelőtleneknek minősítette a tárgyalókat az ősz demokrata főnök. Ő is úgy véli, hogy csak az egységes Jugoszlá­via menthet meg bennünket a pusztulás­tól. Egy másik értelmiségi szerint is nagy árat fizettünk ezért a nemzeti parádéért. És újabban már a szlovén szakemberek után a bosznia-hercegovinaiak és a macedónok is számolni kezdtek, mibe kerülne nekik a kiválás. Sőt már a lapító horvát intelligen­cia tagjaként a neves közgazdász is meg­szólalt, kérdve, hogyan képzelik el a fejesek az országocskák függetlenítését a termelés 30 százalékos csökkenése és a kapacitások fele részben való kihasználása mellett? Egy megint másik általában vádolja a hatósá­got, hogy a haldokló gazdaságot civako­­dással és adóemeléssel akarja orvosolni. És akad, aki arra emlékeztet, hogy úgy viselkednek az egymással szemben álló megmondhatók, mintha gazdag svájci bankosok lennének... De nem maradhatott ki a lapokból és ebből a mai jelentkezésből sem a Szerbiai Képviselőház népszerű elnökének a lemon­dása. Az elmés kolléga is kételkedik a leköszönés indokolásában. Mármint, hogy emberünk eleget akar tenni tanári hivatá­sának. Hogyhogy nem jutott ez az eszébe a megválasztásakor - kérdi? Előbb hihető, hogy elege volt ebből a demokratikus szék­malomharcból. És az is gyanús - tegyem hozzá hogy csak az ellenzék sajnálkozott távozása hallatán. Feltételezhető, ím, hogy vele sem voltak megelégedve. Nélküle, úgymond, könnyebb dolga lesz az ország­­házbeli többségnek. És mindazoknak, akik tetszés szerint üzenhetnek majd hadat akár az egeknek is. Aztán olyasféle vitákra paza­rolják a drága időt, amelynek semmi köze a nélkülöző munkások elégedetlenségéhez. Ezt azonban én is csak úgy mellesleg jegyzem meg. Hogy ne bízzuk el magunkat a kibontakozás gyors bekövetkezésében. És térhessünk vissza a hétköznapok „szebbnél szebb" Petőfi Sándor-i gondola­taihoz. Falun és városon egyaránt. Füstbe ment terv ! TegNapló 15 TEHNOCEIMTAR Palics Kizár István u. sz. n., Telefon: (024) 751-003 Munkaidő: 7-től 17 óráig Árutermelő, Guruforgalmazó és szolgáltató kft. KIS- ÉS NAGYKERESKEDELMI RÉSZLEGÜNKBEN NAGY VÁLASZTÉKBAN ÁRUSÍTUNK: csapágyat (1300 fajta) szimeringet (500 fajta) csavarárut (500 fajta) ékszíjat (600 fajta) segér­gyűrűt (minden méretben) elektronikai alkatrészeket (ellenállá­sok, kondenzátorok, diódák, tranzisz­torok, integrált áramkörök, tirisztorok stb.) ÉS MÉG SOK EGYEBET. UGYANITT FATELEP tégla, cserép és blokk • deszka és léc födémelemek és -gerendák • ajtók és ablakok mész és cement • betonvas szigetelőanyagok • idomvas failcsempe és padlólap gerenda és minden, amire Önnek az építkezéshez szüksége van. A Lokomotiva, a Zanat és minden más lakásépítő szövetkezet tagjait szívesen látjuk! KEDVEZŐ ÁRAK! GYŐZŐDJÖN MEG RÓLA ÖN IS! HAMAROSAN ÚJDONSÁGOK!

Next