Napló, 1994 (5. évfolyam, 192-243. szám)
1994-06-22 / 216. szám
említett döntésének egyetlen hátránya: három órakor egy ifjú pár a városháza nagytermében óhajtotta kimondani egymásnak a boldogító igent, és a VMSZ népes csapata az újságírók hadával együtt kénytelen volt meghátrálni a lakodalmas menet előtt! A tettesek tehát csak visszatértek ahárom hónappal ezelőtti) tett színhelyére, azaz a színházba, ahol újabb félórás késés után („Először a számítógép hibásodott meg, azután pedig mi”, mondta a szavazatszámláló bizottság elnöke) ismertté vált, hogy a javasolt 35 személy közül melyik 25 került be egyéves megbízatással a VMSZ Tanácsába. A Tanács tagjai ezután saját soraikból választották meg al1 tagú Elnökséget Ennek a folyamatnak egyetlen furcsasága, hogy az szinte kizárásos alapon történt: Hódi Sándor, Várady Tibor, Kasza József, Dudás Károly, Korhecz Tamás, Szloboda János, Huszágh Endre, Müller Éva, Teleki Júlia sorra nem vállalta az Elnökségbe való jelölést, Bozsóki János, Outasi Jenő és Balla Lajos nem volt jelen, így szinte nem is volt mit választani. Ugyanakkor a Tanács egyhangúlag, konszenzussal választotta meg Csubela Ferencet a VMSZ elnökévé, helyettesei Bálint Antal, Egeresi Sándor, Dr. Szecsei Mihály és Tóth Horti Gábor lettek. Délután négy órakor már valóban a Himnusz hangjai jelezték a pillanat végét, amely sokak szerint kiérdemli a történelmi jelzőt. Ezután már csak az új szervezet elnöke és négy alelnöke maradt ott egy rövid kis eszmecserére az újságírókkal. „Fáradtak vagyunk, ne kínozzuk egymást sokáig” - mondta Csubela Ferenc. Pedig ez egy kellemes teadélután volt egy VMDK tisztújító közgyűléshez képest. Kókai Péter Csubela Ferenc, a VMSZ elnöke Nyilatozatok Az elnök és a négy alelnök első nyilatkozatai közvetlenül a megválasztásuk után Csubela Ferenc elnök: Nem a VMDK helyett és ellen vagyunk Én úgy fogalmaznék, hogy a vajdasági magyarságnak ebben a történelmi pillanatában lezárult az önszerveződés első szakasza, és ma utat nyitottunk egy újabb szakasznak. Jó lenne, ha rövid időn belül elfelejtenénk az elmúlt négy évnek azokat a kellemetlenebb eredményeit, amit az érdekvédelemben nem valósítottunk meg. Másokról most nem akarok beszélni, ami fontos, hogy a közgyűlésen felvállaltuk az érdekvédelmet! Ezt tisztességesen kell csinálnunk. Legelőször is meg kell fogalmaznunk, mi is az az érdekvédelem, majd mérlegelnünk, mit tudunk tenni annak érdekében. Eközben állandóan figyelembe kell vennünk, hogy mi Szerbiában is élünk, elsősorban itt kell egy állandó küzdelemmel kiharcolnunk a bennünket megillető jogokat, de nem tehetjük ezt úgy, hogy ne ismerjük el ezt a hatalmat, és ne számítsunk azokra az erőkre, amelyek velünk együtt vállalják a Szerbia demokratizálásáért vívott harcot. Még csak annyit: nem a VMDK helyett és ellen vagyunk. Mi egy laza, liberális érdekvédelmi szövetség akarunk lenni, amelyben helye van mindenkinek, aki ezt az ügyet felvállalja. Szecsei Mihály: Szociális és nemzetiségi kérdés együtt kezelendő Habár ez a szervezet még nem is kerülhetett válságba, mégis szükség lesz egy válságkezelő program kidolgozására. Ilyen rossz anyagi helyzetben levő népesség és egy ennyire kifosztott térség láttán ugyanis gondolkodnunk kell azon is, hogy a szociális kérdések megoldása nélkül milyen mértékben oldhatók meg a nemzetiségi kérdések. Véleményem szerint ezt a kettőt együtt kell kezelni. Aztán előttünk áll még egy úgynevezett helyreállítási periódus is, melynek fáradalmai, költségei és a haszna is jórészt attól függ, hogy azt mi hogyan kezeljük. Én úgy érzem, hogy a mi szervezetünk ilyen innovációs készségekkel, amelyek jellemezték a mai felszólalásokat, képes lesz a megújulásra, a modernizációs követelményeket felvállalni, azokat kiközvetíteni, érdekeinket megállapítani és azokat megvalósítani. Tóth Horti Gábor: Az autonómia továbbra is elsődleges cél Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy akárcsak az elmúlt időszakban, úgy most is, és a jövőben is síkra kell szálnunk a délvidéki magyarság autonómiájáért. Ezt továbbra is elsődleges feladatnak tartom. Ezenkívül úgy hiszem, külön hangsúlyt kell majd helyeznünk az önkormányzatok és az új szervezet közötti egészséges kapcsolat kiépítésére, mert az elmúlt időszak egyik legnagyobb problémája épp az volt, hogy az önkormányzatok és a VMDK között nem volt meg ez a kapcsolat. Egeresi Sándor: Közös kisebbségvédelmi stratégiát Az utóbbi időben szemtanúi lehettünk annak, hogy a vajdasági magyarság nagyon sok kérdésben magára van hagyatva! Ezt az űrt próbálja most a VMSZ egy integratív, szélesebb szervezeti formában bepótolni, nagyon remélem, hogy sikeresen. Elengedhetetlen, hogy a VMSZ a békés egymás mellett élést hirdesse az itt élő többi néppel, és hogy a kisebbségi létet illető leglényegesebb kérdésekben egyetértésre jussunk az itt élő többi kisebbséggel. Azaz, ki kell majd alakítanunk közösen egy kisebbségvédelmi stratégiát. Bálint Antal: Várjuk az értelmiséget és az egyházi személyeket Két olyan társadalmi rétegre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek eddig viszonylag távol tartották magukat a vajdasági magyarság szervezett érdekvédelmétől: az értelmiségiek és az egyházi személyek. Úgy hiszem, a VMDK egyik nagy hibája volt, hogy mindkét réteghez tévesen viszonyult, holott mindkettőjükre nagy szükségünk van. A VMSZ kapui nyitva állnak előttük is, remélem, ki fog alakulni közöttünk az együttműködés és az kölcsönösen hasznos lesz.