Napló, 1994 (5. évfolyam, 192-243. szám)

1994-11-09 / 236. szám

1994.november 9.............. Iskolák a névtelenség határán A zentai Május 25-e Általános Iskolai Központ iskolaszéke javaslatának elfogadása esetén jövőre megszűnik a November 11-e, az Emlékiskola, a Thurzó Lajos, a Csokonai Vitéz Mihály és a Tömörkény István Általános Iskola elnevezés ! Vajon túlzás-e ezt a témát, ezt az írást Kossuth gondolatával bevezetni „...eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzet­re nincs feltámadás”? Méreteiben esetleg, de minőségében aligha. Mert a név fontos dolog. Az azo­nosságtudat alapja, az ember kerülete és határvonala, az egyén­iség) megkülönböz­tetése a sokaságtól, sőt, Hamvas Béla szerint „az emberi lét kvintesszenciája”. Aki tehát a nevétől foszt meg va­lakit, az­­ bizonyos, de nem is annyira átvitt értelemben­­ gyilkol. Emberek­ ellen nem is igen szoktak ekkora bűnt elkövetni. Még a rabszolga­tartók is - legalább - csúf­névvel illették rabszolgáikat. Aki pedig önnönmagát fosztja meg saját nevétől, az öngyilkos. És vonatkozik ez az intéz­ményekre is. Vajon mi késztette a zentai Május 25-e Általános Iskolai Központ iskolaszékét arra, hogy a Központ nevének megváltoz­tatásán túl - önként, senkitől sem kényszerítve - egyúttal javasolja az e községhez tartozó öt általános iskola nevének eltörlését is? Abban, hogy a Központ 1995. január 1-étől a múltidéző és annak idején meg­lehetősen elideologizált és túlli­hegett dátum helyett viselje Stevan Sremac nevét, végül is nem csupán a logika, hanem akár az igényesség jelei is felfed­­hetőek, hisz a nagy költő e város szülötte, akire méltán lehet büsz­ke, de a javaslat másik része, mely szerint jövőre a Novem­ber 11-e Általános Iskola viselje hivatalosan az I., az Emlékiskola a II., a Thurzó Lajos Á. I. a III, a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mi­hály Á. I. a IV, a tornyosi Tömörkény István Á. I. pedig az V. munkaegység neve?, a borzongáson, a felháborodáson és a döbbeneten kívül mást aligha válthat ki az emberekből. Mi szükség van erre? Kinek a munkája vá­lik ezáltal könnyebbé? És a legnehezebb kérdés, amelyre - az utóbbi évek rossz ta­pasztalatai alapján - sajnos igen fájó vála­szok is adhatóak: mi ezzel a cél? Csak fokozza az érthetetlenséget, hogy mindez nem felsőbb, tehát szövetségi vagy köztársasági oktatási minisztériumi utasításra, sőt, még csak nem is felkérésre történt, hanem teljesen önként, saját kez­deményezésre, olyan abszurd képet te­remtve ezzel, mintha csak egy öngyilkos háziszárnyast látnánk, amint boldogan ro­han az őt fenyegető konyhakés felé. (Le­het találgatni: vajon elfogadja-e majd az illetékes minisztérium a javaslatot.) Csak növeli az említett javaslat iránt táplált el­lenérzéseket, hogy azt az iskolaszék csak utólag közölte magukkal az általános iskolákban dolgozó tanárokkal és taní­tókkal, kész tények elé állítva ezzel több száz pedagógust, akiknek igenis van (pon­­tosabban­ lenne) beleszólásuk ebbe a kérdésbe, ha megpróbáljuk eljátszani a demokráciának valamilyen halvány és gyatra utánzatát. Amiből persze természet­szerűen következik, hogy a véleményüket ki sem kérték. Csak tovább táplálja a gyanak­vást, hogy sem a Központ igazgatója, sem maga az iskolaszék nem tartotta minder­ről szükségesnek sem előzetesen, sem utólag értesíteni a helyi önkormányzatot (persze nem is beszélve magukról a zentai polgárokról, a szülőkről), önállóságának és az önkormányzattól való függetlenségének teljes tudatában, ellentétben anyagi köve­teléseivel, amelyeket viszont rendszeresen átnyújt a községi szerveknek. Végül csak fokoz­za az egész esettel kapcsolatos keserű szájízt, hogy mindez egy olyan városban történik, ahol a lakosság 85 százaléka ma­gyar nemzetiségű. Egyszerre három iskolát akarnak meg­fosztani Thurzó Lajos (aki ráadásul szintén Zenta szülöt­te), Csokonai Vitéz Mihály és Tömörkény István nevétől és sorszámokkal helyettesíteni őket, mint a termelőszövet­kezet disznófarmjait vagy a rabokat a börtönben. És a jelek szerint mindez meg is fog történni, hisz az egyértelműen centralizációs törekvések kö­vetkeztében az iskolák teljes mértékben az illetékes minisz­térium hatáskörébe tartoznak, egyedül annak kötelesek elszá­molni jogi, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt, így sem az önkormányzatnak, sem bárki másnak semmilyen jogi eszköz nem áll rendelkezésére ezt megakadályozni. Javaslatom a következő: a zentai Május 25-e Általános Iskolai Központ igazgatóját, Matykó Károlyt, továbbá az iskolaszék tagjait, Milorad Durovicot, Milivoj Gajovicot, Stanka Glisicet, Csizovszki Lász­lót, Torkos Attilát, Stoic Editet, Bartos Máriát, Szabó Szávót és Fábián Mihályt 1995. január 1-jére rajza ie­essük csupán egytől tízig terjedő sorszámokkal. Minden sértő szándék nélkül, csupán az egyszerűség és az érthetőség kedvéért. Őszintén remélem, e miatt a pusztán technikai jel­legű változás miatt egyikük sem fog meg­sértődni és nem is talál majd semmi kivetnivalót a dologban. Elvégre a módszer szerzői ők maguk. Kókai Péter

Next