Nappali ház - művészeti és irodalmi szemle, 1995. 2. szám

Paul Bowles: Jegyzetek Nagercoilból; Allal

Szilágyi Csaba 1965- ben született Maros­­vásárhelyen. A deb­receni egyetem har­madéves angol-ma­gyar szakos hall­gatója­ állt, aki lapátot szorongatva a kezében lefelé bámult az árokba. Állat tovább siklott, érezte, hogy el tudja érni az első alagutat, mielőtt a férfi elkapná. Az út alatti csatorna talaját érdes homokhullámok bordázták. A le­vegőben a hegyek illata érződött. Talált volna helyet, hogy elbújjon, de inkább tovább kúszott és hamarosan elérte az alagút túlsó végét. Aztán folytatta útját a második csatornához, átsiklott ellenkező irányban az út alatt, és ismét felbukkant az árokban. A háta mögött néhány férfi gyűlt össze az első alagút bejáratánál. Egyikőjük térdre ereszkedett, feje és válla a nyílásban volt. Állat most a nyílt mezőn át folytatta útját; tekintete a ház melletti pálmacsoportot kereste. A nap éppen fölkelt és a kövek kékes árnyékot vetettek. Hirtelen, a közeli pálmafák mögül, egy kisfiú bukkant fel, és amint észrevette a kígyót, szemét-száját szélesre tárta rémületében. Oly közel volt, hogy Állai azonnal odakúszott és megmarta a lábát. A fiú őrjöngve elszaladt az árokban ácsorgó férfiakhoz. Allal a házhoz sietett és csak akkor nézett vissza, amikor elérte a vályogtéglák közötti nyílást. Néhány férfi rohant feléje a fák közül. Gyorsan besiklott az alkóvba. A barna test még mindig az ajtó mellett feküdt. De késő volt már: Allalnak időre lett volna szüksége, hogy visszatérjen hozzá és szorosan a fejéhez simulva azt mondja neki: Gyere ide. Amikor bepillantott a szobában fekvő testre, kintről erőteljesen dörömbölni kezdtek az ajtón. A fiú, mintha egy rugót engedtek volna szabadjára, már az első döngetésre talpra szökkent. Állas kétségbeesetten nézte a rettenetét arcán, és szemét, melyben nem tükröződött értelem. Zihálva állt, keze ökölbe szorítva. Az ajtó kinyílt és néhányan benéz­tek. Aztán a fiú leszegett fejjel, üvöltve a kijárat felé rohant. Az egyik férfinek sikerült elkapnia, de egyensúlyát vesztette, és elesett. Egy pilla­nattal később valamennyien sarkon fordultak, és a pálmaligeten ke­resztül a meztelen alak nyomába eredtek. Időnként eltűnt a szemük elől, de üvöltözését olyankor is hal­lották; aztán, a pálmák törzsei között bukdácsolva, a fiú ismét felbuk­kant. Végül megbotlott és arcra zuhant. Ekkor fogták el, megkötözték és meztelenségét betakarva elvitték, hogy majd nemsokára kórházba küldjék Berresidbe. A férfiak még aznap délután visszatértek a házhoz, hogy befe­jezzék a keresést. Állat a hálófülkében bóbiskolt. Mire felébredt, már a szobában voltak. Megfordult és a nyíláshoz siklott. Kint egy várakozó férfit látott, bottal a kezében. A düh már régóta szívében lakozott, most kirobbant belőle. Teste ostorként csapódott be a szobába. A férfiak tenyerükre és térdükre ereszkedve keresgéltek, és Allasnak megadatott az az öröm, hogy kettőbe belevághatta méregfogait, mielőtt egy harmadik lecsapta a fejét egy fejszével. Tangier, 1976 Szilágyi Csaba fordítása

Next